Magyarország, 1920. március (27. évfolyam, 53-78. szám)

1920-03-25 / 73. szám

4 szorgalmasabb legjobban képzett, legrégibb munkás havi 1050 koronát, más munkások havi 600 koronát keresnek. * Pedig ezek a munkások mindig becsülettel kitartottak a keresztény irányzat mellettés nagy családjuk van. A dohánygyárban a legmagasabb fizetés havi 600 korona és hasztalanul kérnek a kormányfői fizetésemelést. . .A villamossági társaságnál ugyancsak rettenetesek a fizetési viszonyok. Természetes, hogy a magánvállalatok hasonló módon igyekeznek eljárni. A hatvani cukorgyárban letartóztattál is azokat a munkásokat, akik béremelést kértek. A magántisztviselők fizetése 5—800 korona körül ingadozik és emellett 25—30 éves alkalmazotokat tesznek ki minden további nélkül az utcára. Ugyanez a helyzet a kereskedelmi alkalmazottaknál is. Ilyen fizetések, ilyen elbánás mellett természetszerűleg következik, hogy a munkások nem szívesen mennek dolgozni, hanem inkább táncolnak. A vörös rémtől nem kell lenni, de magunknak kell rajta lenni, hogy a munkásság meg legyen helyzetével elégedve. * , Interpellácóját a miniszterelnökön keresztül az összkormányhoz intézi és a következőket kérdezi a miniszterelnöktől: — Van-t tudomása a miniszterelnöknek arról, hogy egyes gyárakban és munkahelyeken a munkabéreket 65 százalékkal redukálták azzal, hogy majd a megélhetés olcsóbbá válik, holott 500—1000 százalékkal drágult. Hajlandó-e a kormány gondoskodni arról, hogy a munkások olcsó élelmiszerhez jussanak, vagy pedig rendeletileg a munkabéreeket olyképpen szabályozni, hogy abból a munkás magának és családjának legalább a mindennapi kenyeret megszerezhesse. Elnöik: Az interpelláció kiadatik a miniszter-elnök úrnak- A miniszterelnök úr kíván szólni. A silmsztezsinák az ehberek ellen Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnök: Tisztelt,nemzetgyűlés. Nem vagyok abban aselyetben, hogy végleges választ adhassak, de egyet ígérhetek, hogy mindent meg fogunk tertni a munkásság helyzetének javítására. .Már bemutatkozó beszédemben rámutattam arra, hogy a kormány az állami tisztviselőknek és a munkásoknak és általában a fiifizetéses emberek helyzetén segíetni akar. Minimális munkabér: megállapítása a mai időkben nem sokat jelent, mert „ ami ma minimum, holnap már éhbér lehet, ami ma elegendő, holnap már kevés. • A munkáskérdéssel az össajkormány kíván foglalkozni. A hatvani esetről nincs tudomása, de különben is a letartóztatások és internálások kérdését a kormány sürgősen meg fogja vizsgálni és igazságot feg ezen a téren teremteni. Az igazságtalanságot erre csak helyre fogják hozni, de meg is fogjá torolni. (Helyeslés a Ház minden oldalán.) A mezei munkások ugye Ezután Molnár János a mezőgazdasági munkások helyzetének siivitása tárgyábani interpellál. f A munkáskérdéssek sürgősen kell a temzetgyűlésnete és a kormánynak foglá Skipji Nemcsak a gyári, hanem a mezőgazdasági?munkások helyzete is igen súlyos, mert amréőgazdasági munkások helyzete még rosszabb,,, mint az ipari, munkásoké. A mezőgazdasági stafirkások a kommunizmus alatt, igen derekasan viselkedtek. Seruini féle kommunista rotációban részt nem vettek, és legtöbben ellenforradalmárok voltak. A mezőgazdasági munkásokra a legnagyobb szükség van. Grieger Miklós: Bizony, ha nincs mezőgazdasági munkás, herceg Esterházy sem eszik kenyeret. Misinai János: Magyarországon a legnagyobb társadalmi osztály a mezőgazdasági munkás. Részletesen ismerteti helyzetüket. Molnár János: Interpellációjában amelyet a földművelésügyi és népjóléti miniszterhez intézett, azt kérdezi, mit szándékoznak tenni a mezőgazdaságimunkások helyzetének javítása érdekében. Grieger Miklós: Az utolsó évtizedben — úgymond — rövidlátó és antiszociális politikusok intézték Magyarország sorsát. Voltak millió számra földnélkáli Jánosok, ezzel szemben egyesek duszakadtak a földben. Nagyatádi Szabó István: Ugy van! . Greger Miklós: Az agrárreformmal sürgősen kell•.foglalkozni.Nem kívánja ugyan, hogy a kor■ ?vány ilyen fontos kérdést CHatszerüen inhizzel el, die" ' ' " •' • ■' / ■ már most meg kell stishtélni a lejéshséget. . 1 MAGYARORSZÁG A földnélküliek hiába várják, hogy a nagy- birtokosok földet adjanak nekik bérbe, a legtöbb esetben cinikus választ kapnak. Haller István: Majd ráfizetnek arra. Grieger Miklós: Akad egy-egy birtokos, aki megértő, de s a legtöbbjének még a borzalmas vörösuralom sem volt elég lecke. Ezek a nagybirtokosok viselkedésükkel csak ártanak a keresztény kurzusnak. (Folytatásért Legújabb rovatunkban közöljük.) Holnap választ a Vár Séta hat testvér harcának színhelyén / Budapest, március 24. 1 I .A Magyarország tudósítójától.) Az előkelő nyugadíjű Várban néhány enyhe árnyalattal izgatott?Újak az emberek, mint rendesen. Holnap zajlik le ugyanis az 1. kerületi pótválasztás és a sok kortesbeszédtől, agitációtól, valamint a plakátáradattól feltüzelt csendes budaiak nem minden türelmetlenség nélkül várják az érdekes választásiküzdelem kimenetelét. Ne gondolja azonban senki, hogy valami nagy politikai extázis, vagy harci kedv lobog a Vár lakóiban. Inkább a jelöltek itjgütöttük, mint a választók.ÉS persze a kortesek is. A Várbelieknek körülbelül mindegy, hogy melyik árnyalaté lesz a többség. Ha nem vesszük ügyelembe az egymás hegyére-hátára ragasztott plakátözönt, az utca képét ép olyannak találjuk, mint máskor. Néhány hivatali épület kapuján ugyan már kifüggesztették a szavazatszedő bizottságok tábláit, de a Vár asszonyai és férfiéi zavartalan csendben, a megszokott kényelmes tépikában lépkednek a kövezeten. Izgalomról szó sincs. Illedelmesen rájuk, köszönök és megkérdezem, kire kellene holnap szavazni? ... Schlach fa Margitra — mondják egybehangzóan a hölgyek, azután finom korteskedéssel teszik hozzá — , a hivatalos jelölt, megválasztása biztos. A témáknak már udvrariasságból is rá kell szavaznjiok. Biztosítottam a hölgyeket, hogy mindig tovagiasan gondolkodtam. ! Egy honvédelmi miniszteri tisztviselő Kerkápoly Zoltánt a járatott a pártfogásomba. Megmagyarázta, hogy Kerkápoly lesz az elnöke a magalakitímdó Országos Keresztény Tisztviselőpártnak és okvetlenül meg kell őt választani, mert csak a nemzetgyűlésben siettetheti a tisztviselőkrízis gyökeres megoldását. Kijelentetem, hogy szavait nagyon megfontolandónak találom. Csillért András dr. nagy érdemeire többen hívták föl figyelmemet. Nem lehet, — hangoztatták ,— hogy Friedrich István "egykori hűséges minisztere és politikájának egyik oszlopos támasza kimaradjon a szemzetgyűlésből. Bekellettvallanom, hogy érvelésükkel teljesen levettek lábamról. Az Ostrom utca egyik emletőpalánkja előtt három fiatal emberke kötötte velem, hogy hiába minden ármánykodás, a becsületes, magyar, ke-resztény választók csak az antiszemita Török Elemérre szavazhatnak. Beláttam, hogy tényleg hiábavaló minden ármánykodás, bár észre kellett vennem, hogy, meggyőzőim nagyon fiatal emberek voltak. Egész biztos, hogy nincs még szavazati joguk. A másik két jelöltet, a radikális keresztényszocialista Frankó Jánost és Szentirmay Ödön dr. tábláidról senki sem ajánlotta figyelmembe. De ez nem jelent semmit. Ettől még győzhetnek is a holnapi választáson. Megkérdeztem végül egy badai kereskedőtől is, hogy kire szavaz. — Kérem, — válaszolta,— még magam sem tudom. Minthogy szavazni muszáj, a hat jelölt közül majd kiválasztom valamelyiket, de mit tagadjam, elég nehéz dolog, mert tetszik tudni . . Tudtam. A siklóhoz értem. A barna fabódús falára ragasztott plakátok előtti hajadonfővel állott egy lelkesarcú ifjú. Nagy füzetbe jegyezhetett. Odaálltam mellé és megkérdeztem, mit csinál.— Hexameteres verset — válaszolta nem minden büszkeség híjján — a „Hat város verseng vala“ mintájára.. Az első sor már kész. Így hangzik: — Hat testvér vív harcot a Várban a képviselésért. Homérosz verssorai sem pattogtak jobban. — És a második sor/ A harcosok nevei? — kérdeznem. — Az íieui megy — válaszolta leveren. — ■ sehogy sem megy. Nem lehet őket ritmusba löt:- i delni. Nem férnek J. egy sorban. Igazat adtam :a klasszikus műveltségű ifjúnak, Attill lestyei nem fér el egy sorhon. . 1 Árverés* 4 Pálffy-házban Dobra kattilt a pozsonyi gróf hagyatéka — brekelyBercedeff, amatovck és mágnáshölgyek harca Budapest, március 21. (A Magyarország tudósítójától.) A Kossuth Lajos utcai Pálffy-ház első emeletén ma délelőtt árverezték el Fálffy János gróf hagyatékát. Egy érdiiices és romantikus élet végső akkordjai hangzottak el a grófi lakásban, melyet az amatőrök és műkereskedők egész, raja lepett el. Pálffy János gróf különös, szinte misztikus alakja volt a magyar mágnásvilágnak. A háború előtti években halt meg és végrendeletében semmit sem hagyott a családjára. Életében szoros barátság fűzte az Andrássyakhoz és a Pálffy-örökségben is főképen ők részesedtek. Pálffy János pozsonyi gróf volt, birtokosa a Pálffy-csalda hagyományos közjogi méltóságának, mely egyben zászlós uraságot és örökös pozsonyi főispánságot jelentett. Visszavonultan élt és alakja körül valóságos legendakorkeletkezett. Beutazta egész Európát, s kalandozásai közben szenvedéllyel vásárolta össze a műtárgyakat, képeket és porcellánokat és igy rövidesen egyike lett Magyarország leghíresebb amatőrjeinek. A Szépművészeti Múzeum Pály-gyűjteménye, melynek értékes képeit legnagyobbrészt a gróf gyűjtötte, ma szinte felbecsültetetlen értékű. Ha utazásairól visszatért, legszívesebben Pozsonyban tartózkodott és nem egy anekdota jelzi, hogy a különc gróf ott sem tagadta meg magát. Róla mesélik, hogy a pozsonyi pékek réme volt, árkűvel mérte le a császárzsemlyét és ha az valamivel is kisebbre sikerült, úgy megbüntette a sülőmestert. Utolsó rendelkezése is stílusosan illett az ő különös és rejtélyes lelkivilágába. Végrendeletébenmeghagyta, hogy’ éjtékost, fáklya fénynél temessék el a Pálffy.tk családi fészkének, Vöröskő várának sírboltjába. Halála után mégévekig húzódott el a hagyaték ügye. Ezt akérdést csak a mult évben rendezték, de a kommunizmus lehetetlenné tette az örö» l V* ' r 'V Ji ■ - ►'—» hősök jogainak érvényesítését. Most végre elintéződött a más kérdés. A 'Ragyelék''-' egyik fele az Andrássyak tulajdona lett és az őket illető tárgyakat már el is szállították vrgy, hogy a mai árverésen csak a Pálffy-család tulajdonát képező dolgok kerültek dobra. Már kora délelőtt nagy tömeg tolongott á a grófi lakáshoz vezető falépcsős gallérián. Ismert pesti műkereskedők egész vezérkarukkal készülődtek neki az érdekesárverésnek. Az utcai front szobáiban rendszertelenül hevertek szanaszét a halott gróf legkedvesebb tárgyai. Főleg két képen akadt meg a vásárlók széme, az egyik Carnon belga festő képe, a másik pedig Schrotzbergportré. Ezeken kívül szorosabban vett műtárgyakat alig találunk a hagyatékiban. Főleg használati tárgyak kerültek árverésre, ezek azonban élénk fényt vetettek az elhunyt gróf életére. Porcellán kávésszervizek, festett flaconok, lámpaellenzők, levélnehezékek és hamutartók kerültek váltakozva a kikiáltó asztalára. Érdekes volt két hatalmas kandeláber, melynek sárványtalapzatán bronzangyalok tartották a gyertyák koszorúját. Kínai lámpák, gyöngyházi tobozok, porcellán virágkosarak jutottak egymás után idegen kézre és a gróf bútorai. Íróasztalok, szekrények és fotelek mind új gazdájukra vártak. Az amatőrök és műkereskedők között éilik harc fejlődőit ki és a vetélkedés csak akkor csillapult le, mikor egy-egy ismert mágistaasszony tartott igényt tralamagin tárgyra. Az árverés eredménye várakozáson felüli. Egy parcellsmikésztetés például, melynek kikiáltási ára 1000 korona volt, 15.000 koronáért vásárolt meg egy pesti műkereskedő. Egy mahagondiából készült utazó íróasztalkészlet 3000 korona kikiáltási ár makért 2000 koronáért kelt el. Egy empire-bronzóra ára 10.000 koronától 00.000 koronára szökött. A nagy vásári zsivajban csak egy öreg portré szutorkodott csöndesen a falon. Egy élet utolsó emléke bezlett szót ma délelőtt és mikor eltavogtam a Pálffy-házból, a kapu alatt még komora« csöngett utánam a kikiáltó hangja: először... . BtoStudbaSC - •. ‚Nttk» többet, IwwMniKtazor , . . Budapest, 1920 csötörtök, március 25.