Magyarország, 1920. szeptember (27. évfolyam, 207-231. szám)

1920-09-16 / 219. szám

/ítélő/ Két bravi fejérejrakiknek fégyffrejfeél Boltan rogyott össsfe a letűnt kor egyik hagy magyar etrfftere, halálos itéletejfolva* Bott ma a katonai haditörvényszék Nem akadhat magyar ember e hazábag/aki meg* nyugvással ne venné tudomáson a katonai bírák drákói ítéletét. Tisza István szig*­tárig magyar volt, — karakterének ősi ereje, életének a kálvinita erdélyi feje­­delmekre emlékezt­ető^uritángága, tob£­ győződésének törhetetlen szilárdsága, a halállal minduntalann farkasszemet­ néző komor férfiassága a legkülpoji­­íi^tája és legtisztább szivü régi magyarokat juttatta eszünkbe. Tisza halálában is itt lépked közöttünk, szelleme az új Magyarországért Harcolók csapat­­ával halad. A halott Tisza István most már a legendák palástj­­át hordozza vállain, de útján, ahol emléke m­egjelenik, fekete habokkal kavarog a politika mocsara. Sztanykovszky és Dobó alig érdekel bennünket tovább, mint ameddig egy kö­­zönséges politikai bérgyilkosság izgalma tart, — halál reájuk, mondották a bírák — És ezzel az ügynek ez a része érdeme sze­­rint befejezést nyert. Ám Tisza kifolyt Vére, mint valami varázslatos erejű csep* pék, feloldották és bomlásba hozták a maagyar humuszt és két esztendő óta sis* teregnek a vakondok, dombok és patkány* Utak, amelyeket a legsötétebb politikai tervek túrtak keresztül kasul a magyar föld* ben. A Tisza*gyilkosság hátterében, ahogy Lerántották róla a leplet, középkori árnyé­­kokat láttunk meg, akik szivükben sziszegő gyűlöletet és öklükben mérgezett tőrt rej* tegettek. És mialatt széles medrébe?! höm* pölygött ez a bűnügy, amelynél irgalma*­sabb és drámaibb pör nem folyt még soha magyar itélőszék előtt, az izgalmak sodra új izgalmakat kavart föl és a magyar köz* élet levegőjében, amely fülledt volt a há* borúk és forradalmak viharától, olyan szen* vedélyeket dobált szét maga körül, ame* Lyek szikrázva hullottak még a nemzet* gyűlés padsorai közé is. Utolsó jelenetei* ben a Tiszakor már szinte alig volt egyéb, mint az örök, átkos magyar pártoskodás lángolása. Tisza személye a közelmúlt évtizedei­ ben a leghevesebb politikai harcokat jelen* tette, — Tisza emléke és életének tanul­­sága viszont olyan tragikus erejű haza* szeretetre emlékezteti a magyar nemzetet, hogy most, amikor e két halálos ítélettel a nagy per egyik fejezete lezáródott, annak a feszültségnek is meg kell enyhülni, amely e perrel kapcsolatban folytonos izgalmak­­ban tartotta a kedélyeket. E pör a nemzet pere és mikor a gyilkos bérencek halállal bűnhődnek, a halálos ítéletet a bíró úgy olvassa, hogy arcát abba az irányba for­­dítja, ahol láthatatlan é­s némán hallgatja az ítéletet az a politikai erkölcs, amelynek az új Magyarország küszöbét nem lehet­­többé ,mha átlépnie.___________________ Budapest, szeptember 15. (A Maga Írország tudósító­jától.) A nemzetgyűlés mai ülését déli fitt­­/211 órako­r vitotta meg Rakovszky Isván elnök. Mivel kilenc in­terpellációt jegyeztek be és az illetékes miniszterer­ is válaszolnak a Fang­­ler-féle interpellációra, a Ház elhatározta, hogy az interpellációkra fél 1 órakor térnek át. Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter bejelenti, hogy az a képviselő, akinek a pénzkicserélésére vo­natkozó táviratát tegnap felolvasta, úgy a miniszter­­elnök és házelnök, mint ő előtte is igazolta eljárását. A táviratnak csak a fogalmazása volt szerencsétlen, egyébként az illető képviselő jóhiszemű égy kétség­­telen. A tegnapi bejelentés tehát tárgytalan lévén, tárgytalan az illető képviselő jelentkezési kötelezett­sége is. Ezután folytattuk az eletékem­eléselről szóló javaslat részletes vitáját. A 7-ik szakaszt az előadó stiláris módosításával, a 9-ik szakaszt Tasnádi Kovács József és Korányi Frigyes pénzügyminiszter felszólalása után az előadó stiláris módosításával, a 10. szakaszt Bod­rá­t László és a pénzügyminiszter felszólalása után ugyancsak az­­ előadó stiláris módosításával fogadták el. A XI. sza­­­­kaszhoz Kovács József és­­Budavári László szólaltak fel és tettek módosító indítványokat, amelyeket azon­ban a Ház a pénzügyminiszter ellenzése után elvetett A 13. és 14. szaka­sz az előadó módosításával, a 16. szakaszt az előadó stiláris módosításával fogadták el. A 19-iket, a 22-iket és 23-ikat ugyancsak az előadó módosításával fogadták el Budavári és Korányi felszó­lalása után. A 26. szakaszt Gaál Geszton, Kovács József és a pénzügyminiszter felszólalása után Gaál Gaszton módosításával fogadták el. A 32. és 33. sza­kaszt az előadó módosításával fogadtá­k el. A 38. sza­­kaszhoz Gaál Geszten azt indítványozza,­ hogy a tőzsde­­bíróság előtt folyó perekben ugyanazok az illetékek legyenek fizetendők, mint a rendes bíróságok előtt folyó perekben. Sándor Pál szerint a tőzsdebíróság az államnak semmibe sem kerül, ellenben a tőzsde évenkint száz­ezreket fizet rá a bíróságára. Javasolja, hogy a sza­kaszt eredeti szövegében fogadják el. Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter szakszerű felvilágosításai, majd Somogyi István felszólalása után újból Gaáf Gaszton­ szólalt fel. Sándor Pál félreértett szavait igazítja helyre. Sztur­csányi György alelnök, aki időközben az elnöklést átvette, szavazásra tette fel a szakaszt. Eközben vita támadt az elnök és Gaál Gaszton között a kérdés feltevése tekintetében. A Ház a szakaszt az előadó módosításával fogadta el. A negyvenedik szakaszt Budavári László és Kort­­nyi Frigyes pénzügyminiszter felszólalása után az elő­adó módosításával fogadják el. A tőzsdei forgalmi adóról szóló 44. szakaszhoz Gaál Gaszton nyújt be módosítást. A jogosulatlan előnyök kiküszöbölését kivárja és e célból az értékpapír forgalmi adónak magasabb kulcs szerint, 2 korona helyett 10 koronában való megálla­pítását kéri. Sándor Pál kifejti, hogy ez az emelés mennyire ártana a tőzsdei forgalomnak. Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter sem járul hozzá a súlyosabb megadóztatáshoz. Módosító indít­ványt­ nyújt be.­­ Gaál Gaszton a zárszó jogán fejtegeti még, hogy a tőzsdeadót magasabbra kell szabni. Korányi Fridsyeg pénzügyminiszter ezzel szemben módosító javaslatá­nak elfogadását kéri. Rubinek Gyula kereskedelemügyi miniszter. A­­ budapesti tőzsdét nem szabad meggátolni ama hiva-­í­táfa teljesítésében, hogy befolyást gyakoroljon a kül-­­­földi tőzsdékra. Nem szabad kiszolgáltatni magunkat a külföldi tőzsdék kénye-kedvére, éppen ezért nem megnehezíteni, hanem lehetőleg könnyíteni ke­l ennek a nagyfontosságú gazdasági intézménynek a működé­sét. Kéri a pénzügyminiszter módosító indítványának az elfogadását. A nemzetgyűlés a szakaszt a pénzügyminiszter módosításával fogadja el. Az elnök egy órakor félbeszakítja a javaslat tár­gyalását s indítványára elhatározza a Ház, hogy legközelebbi ülését holnap tartja a mai ülés napirendjével. Sréter hadügyminiszter válaszol Fangler interpellációjára Kijelenti, hogy Heltai Viktor szereplésével nem foglalkozik, csak a szökés körülményeivel . Heltai Viktor szökéséről ,,Az Ember­ című szennylapból értesült. Berendelte a szegedi vadász­zászlóalj megemlített szereplőit, Prónay őrna­­­gyot és Bauer alhadnagyot, akiket kihallgatott. Megállapította, hogy János Andor újságírót, aki­ a Katonatanácsnak tagja volt, a budapesti királyi­ ügyészség egy cikkéért letartóztatta,­­amely cikk­ben János megvádolta a magyar kormányt fehér terrorral, pogrommal és egyebekkel. Másnap azon­ban az ügyészség János Andort szabadon bocsá­totta. A következő napon János Andor feleségével együtt megszökött. Annak a körülménynek felderítése, hogy miért eresztették ki János­­Andort és hogy hogyan szö­kött meg, az igazság­ügyminiszterre tartozik. Já­nos Andor szökése előtt megjelent Heltainál és el-­­mondta neki, hogy a fogház sem kihallgatta őt valami Bató vagy Balosai nevű ügyvéd. Heltai azt adta elő, hogy János Andor pontos vallomást te­het a Tisza-ügyben, ezért fontos, hogy ő kimenjen és János Andortól a vallomást megszerezze. Pénzt ehhez az utazáshoz Lengyel ügyvéd adott, 2400 koronáig szavatosságot vállalt Ulain ügyvéd is. Heltai azt a mesét adta elő, hogy ő előkészítette Pogány Józsefnek és Göndör-Krausz Náthánnak a hazajövetelét. Ezt a mesét neki el­hitték. Ez egy zsidógyereknek, — bocsánatot kérek a kifejezé­sért, —­ a trükkje. Ez ügyben a következő intézkedéseket teszem. Sze­velet irtam­ Polónyi ügyvéd úrnak, amelyben fel­kértem, hogy minden egyes olyan cselekedetet, amelyek szerinte szabálytalanságok, adja tudtomra és én a legszigorúbb vizsgálatot fogom végrehajtani. Elrendeltem továbbá, hogy az Emberben megírt vádakra történjék meg a legszigorúbb vizsgálat, előre is kijelentem azon­ban, hogy én azt a szennyiratot forrásnak el nem fo­gadom. Intézkedtem végül, hogy határátlépési igazolványt csak arra illetékesek nyerjenek. Fangler interpellációja csak egy láncszeme annak a támadási sorozatnak, amelyet előkészí­tenek és amelyet be is ígértek. Éppen ezért, amíg az elrendelt vizsgálatok befe­jezve nincsenek, addig az interpellációra érdemle­ges választ nem ad. (Hosszas taps és éljenzés a bal- és jobboldalon.) Felteszi a kérdést, hogy bizalommal viseltedik-e vele szemben a Ház. (Zajos tetszés. Éljenzés.) Erek­ Károly: Kijelentette, hogy Holtait comme il fant úriembernek ismeri, nekem nincs bizalmam önhöz. (Óriási zaj.) ■ Rassay Károly: Az volna a baj, ha bizalma­ lenne Erekinek. Sréter István hadügyminiszter: Ha nincsenek bizalommal, rögtön távozom a helyről, mert én nem vagyok a miniszteri székhez méltó. Ily nehéz időkben azonban nem helyes ha erőszakos táma­dásokkal zaklatják az országot. Ivéri válaszának tudomásul vételét. (Lelkes taps és éljenzés.) Fangler Béla kéri, hogy az igazságügy minisz­­ter válasza után nyilatkozhassék. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter Azokról a tényekről akarok felvilágosításokat adni, amelyek­­ Heltai Viktor és János Andor ügyében tudomásul vették a miniszteri válaszokat ! ■■■ —■ -Sréter István felvetette a bizalmihír kérdést — Csak a Friedrich-csoport szavazott nemmel — Szigopájvizsgálat Lesz a szökések dolgában — Sajnálatos tévedés történet—m­ondotta Tomcsányi — Fangler támadásai óriási vihar­ral fújtak — A nemzetgyűlés mai ülése Ejjyes szám­ára 2 karima . ^|. .................................... BUDAPEST, 1920 SZEPTEMBER 16. CSÜTÖRTÖK XXVII. ÉVFOLYAM 219. SZÁM

Next