Magyarország, 1921. február (28. évfolyam, 25-47. szám)

1921-02-23 / 43. szám

I BUDAPEST, 1921 FEBRUÁR 22. KEDD XXVIII. ÉVFOLYAM 42. SZÁM Kalandorok A szélső­jobboldali destrukció része­­­delmére figyelmeztette ma egy napirend előtti felszólalás keretében Zeőke Antal kisgazdapárti képviselő a nemzetgyűlést. Okos, tömör kis beszéd volt és helyes, hogy szóvá teszik már azokat a bajokat, amelyek mellett volt idő, hogy némán és hunyt szemmel haladtak el. A baj már kisebb, ha szólnak róla. Éppen ezért van szükség mindenekelőtt sajtószabadságra. Csak ez adhatja meg a bátor magyar bírá­­lat lehetőségét és teremtheti meg azt az atmoszférát, amelyre oly nagy szüksége van az országnak, de azontúl magának a komoly és alkotni akaró keresztény irányzatnak, amely különben sosem fog megszabadulni attól a destruktív kisérő hadától, amely mesterségét a forradalom­­ban próbálta először. Ezek az emberek voltak a leghango­­sabbak és a legvidámabbak 1918 őszén. Lobogót és szint változtatva, de a régi cinizmussal és léleknélküli sivársággal, most az uralmon levő kurzust kántálják körül, mondanunk is fölösleges, hogy ugyanazzal az önzetlenséggel, amellyel tolták a Károlyi Mihály ötkerekű széké­­rét Mindig a hatalom, mindig az éppen uralkodó kurzus mellett vannak ezek az alakok, akiknek „meggyőződése" oly ala* csony valutákban mozog. Ők támogatták túlfűtött lelkesedéssel Károlyit is, a kor*­mány már csak létfentartási ösztönből is kell hogy izolálja magát tőlük és ártal* mas jelenlétüktől megszabadítsa a köz* életi levegőt. Az ország dolga ez. Amíg ezt a de* magógiát le nem csapolják, addig itt tá*­voli lehetősége se lesz komoly munkának. Már pedig demagógiát másként alkot. Hiányosan eltüntetni nem lehet, csak úgy, ha felszabadítják a komoly kritikát. Igazi sajtószabadság nélkül nincs rend, nincs nyugalom és sosem érjük el azt a konszo­­lidációt, aminek megvalósítása a magyar kormány igazi küldetése. A kritika béna* sága csak a kalandoroknak kedvez, a köz* élet könnyű fajsúlyú élősdijeinek, akik szerencsétlenné teszik sorsát a kormány­ nak és ami ennél sokkal komolyabb, meg* rontják az országot is. Ezek ellen csak egy igazi védelmi vonal van, a teljes sajtószabadság, amit nap*nap után a meg* győződés mind nagyobb erejével követel az ország igazán magyar és nemzeti köz* véleménye. Ezt a kérdést a napirendről le* venni nem lehet.*Ma éppen olyan első* rendű posztulátuma a magyar géniusz* nak, mint volt Kossuth Lajos történelmi napjaiban. Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában. Hiszek egy isteni örök igazságban.­­Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen. I . ............ Hegedűs Lóránt a papír pénzspekulánsok ellen A becserélésnél csak 5 százalékot von le, aki nem adja be pénzét, attól többet vesz el — „A papírpénzzel spekulálók jövőre kályhaellene­zőnek használhatják pénzüket'" — Szenvedélyes vita Tisza István körül Szilágyi újra a MQUÉ-t támadja — Rakovszky a munkapártot teszi felelőssé az októberi forradalomért Budapest, február 21. (A Magyarország tudósítójától.) A nemzetgyű­lés mai ülésén a holnapi ülés napirendjének megál­lapítása után, mielőtt Hegedűs pénzügyminiszter válaszolt volna Gömbös Gyula interpellációjára, Szilágyi Lajos a házszabályokhoz kért szót. Szilágyi Lajos a házszabályokhoz kér szót. A nemzetgyűlés elnökének jogait, különösen a szó­lásszabadság megvédésére vonatkozó jogát a ház­szabályok taxatíve felsorolják. Én ezeket a jogokat szükségesnek tartom és a magam részéről a leg­­messzebbmenőleg respektálni kívánom. Az elnöki komolyság és pártatlanság azonban az igazság rovására nem mehet. Az elnök joga, sőt kötelessége a képviselőket szó­lásszabadságukban megvédeni, de különösen meg kell védenie a kisebbséghez, a pártonkívüliekhez tartozók jogát. (Zaj.) Elnök: A szólásszabadság védelmében szólal föl a képviselő úr, kérem hallgassák meg a legna­gyobb türelemmel. Szilágyi Lajos: A házszabályok az elnöknek bizonyos korlátozó jogot tartanak fenn­­a szólás­­szabadságot illetőleg, ez a korlátozó jog azonban nem az elnökért, hanem a nemzetgyűlésért és az országért van. A képviselőt azonban véleményének szabad nyil­vánításában nem lehet megakadályozni. Én szom­baton interpellációm során, amely alkalommal a tárgynál maradtam, azt fejtegettem, hogy Kaczi­­ány Géza milyen előadást tartott a Moveban. Beszédem alkalmával köztem és az elnök úr között párbeszéd folyt le. * Ebből a párbeszédből megállapítható, hogy én nem szolgáltattam okot az elnök közbeszólására, mert sem a tárgytól el nem tértem, sem az állam ellen nem izgattam, sem senkit nem rágalmaztam, velem szemben tehát elnöki közbelépésre ok nem volt. Beniczky Ödön: Megtámadta a bíróság tekin­télyét. Szilágyi Lajos: Az elnök súlyosan áthágta jogkörét, amikor az elnöki székből vitatkozni kezdett, holott az elnöknek a vita érdemét illetőleg nem lehet képviselővel vitába bocsátkoznia. Ha az el­nök elhagyta volna az elnöki széket, akkor joga lett volna velem szembeszállni. Eljárásával meg­bontotta a tanácskozás rendjét, holott épen ő van hivatva arról gondoskodni, hogy ez ne történjék meg. Közbelépésével beszédemben háromszor sza­kított félbe. Elnök: A kritikához a képviselő úrnak joga van, de mindig azokhoz a határokhoz kell tartania magát, amik az elnöki széket megilletik. Szilágyi Lajos: Az elnök úr a régi képviselő­házban mint egyszerű országgyűlési képviselő igen érzékeny volt a vele szembeni elnöki intézkedések­kel szemben. Nem tudom, mit csinált volna, ha Tisza István, Beöthy Pál vagy Szász Károly elnök vele szemben így bántak volna. Nyilatkozatával magáévá tette azt a tant, amit Kacziány Géza a Moveban hirdetett. Az elnöklő Rakovszky István ennél a szónál elhagyja az elnöki emelvényt és helyét Kenéz Béla foglalja el, Rakovszky pedig a baloldali első padsorban foglal helyet. Szilágyi Lajos: Minden irányban azt látom, hogy a nemzetgyűlés tekintélyét le akarják járatni. Éppen ezért a házszabályok betartása mindenkinek kötelessége, de elsősorban kötelessége az elnöknek, akinek elöl kell járnia a jó példával. Én a történtek elbírálását a nemzetgyűlésre bízom. Rakovszky a szólásszabadságról Rakovszky István a házszabályokhoz szól. Úgy gondoltam, hogy az elnöki székből tehetem meg enunciációmat Szilágyi Lajos képviselő úr fölszólalására, de tekintettel arra, hogy a képviselő úr személyem ellen intézett támadást, kénytelen vagyok innen felelni neki. A személyi támadások­ban Szilágyi képviselő úr nagy mester, mert ami­kor a Mavet támadta, voltaképpen mindig a neki nem tetsző emberek ellen beszélt. Azt kifogásolta, ahogy én vele szemben elnöki jogot gyakoroltam. Erre felelek neki Amit a képviselő úr a szólássza­badságról mondott, az élénk visszhangot váltott ki bennem is. .. szólásszabadság védelmét kötelessé­gemnek tartom és tartottam mindig, már akkor is, amikor ebből a teremből kidobták a képviselőket Szilágyi képviselő úr asszisztálása mellett. Szilágyi Lajos: Nem is voltam akkor képviselő. Rakovszky István: Közismert tényeket álla­pítottam meg, amikor az elnöki székből azokat a szavakat használtam. Arról volt szó, hogy bírói íté­lettel­­megállapított tényeknek elferdítését nem tűr­hettem meg, mint ahogy nem tűröm meg egy percig sem, hogy a magyar bíróság ítéletét az én elnöklésem alatt­­hitvány rációmnak jelentsék ki. Szilágyi Lajos: Rabulisztikai Rakovszky István: Meg vagyok győződve, hogy ilyen beállítás mellett nem lehet szavaimat félreérteni. A szólásszabadságot nem sértettem meg, amikor azt mondtam, hogy­ állításaim bíróilag kon­statált tények. Szilágyi Lajos: Hát ez nem igazi Rakovszky István: " A bíróság felmentette Deésy Zoltánt, aki azt állította, hogy állami pén­zek lettek pártcélokra felhasználva. Semmi indok sincs arra, hogy ezt kétségbe vonjam. Sándor Pál: Nem zsidók adták a pénzt, sem szabadkőművesek. Rakovszky István: Semmi célja annak, hogy a múltakat itt mindig felidézzük. Nagyon jól is­merem az emögött lappangó szándékot. Azt akar­ják elírni, hogy kimutassák, hogy a nemzetgyűlés nem áll kötelességének magaslatán. Természetesen ezt az illetékes tényezőkön kívülállók csinálják. Ki­jelentem, hogy nemcsak Károlyi Mihály hibája az, hogy az ország erre a sorsra jutott, hanem a munka­pártta is. Ön azok közt volt, kik a népnek véren szerzett jogait nem akarták megadni. Én itt beterjesztettem egy törvényjavaslatot a Károly-csapatkeresztesek választójogáról, amelyet azonban ön és a pártja leszavazott. A házszabá­lyokat tiszteletben tartom, nézetem szerint a szó­lásszabadság megsértése, ha figyelmeztetem a kép­viselő urat egy tényre. Drózdy Győző képviselő úrtól sem vontam meg a szót. Rakovszky István: Semmi célja annak, hogy a múltakat itt mindig felidézzük. Drozd­y Győző: Csak terrorizált! Kenéz Itéla elnök: Drozdy Győző képviselő urat a használt kifejezésért rendreutasítom. Rakovszky István: Én csak gratulálhatok Szi­lágyi képviselő úrnak ahhoz, hogy csak egyetlenegy képviselő és ez Drozdy Győző, kivel együtt az én elnöklésemet kifogásolják. Én mindig tiszteletben tartottam a házszabályokat és ezentúl is tiszteletben fogom tartani. Drozdy Győző és Rassay Károly felállnak, az elnök azonban a szót Szilágyinak adja meg. Szilágyi Rakovszky­ról és a Move-ról Szilágyi Lajos: Végtelenül örülök, hogy az elnök leszállt az elnöki­­emelvényről és most egyenlő fegyverekkel harcolhatunk egymással szemben, na szám­ára 2 aprooa

Next