Magyarország, 1921. február (28. évfolyam, 25-47. szám)
1921-02-23 / 43. szám
MAGYARORSZÁG BUDAPEST, 1921 FEBRUÁR 23. SZERDA XXVIII. ÉVFOLYAM 43. SZÁM A dorogi bányában A kormányzó bányaruhát öltött és a jószerencsét kívánó bányász jelszóval be*szállt a dorogi bánya százméteres mély?ségébe. A bánya, amelyben fekete tömdökben ragyog az ősi föld ősi kincse, tompa csákányütésektől hangos és ezek acsákányok törik most útját a magyar jö? jvendőnek. Ha a kormányzó a nemzeti munka legfontosabb őrhelyeit akarta fel? keresni, valóban nem találhatott volna alkalmasabb helyet, mint a szénbányák sárga lámpafénytől csillogó fekete mélysé? gét. A kormányzó beszéde a dorogi bánya nyílásánál azokat a gondolatokat foglalta össze, amelyeken felépülhet, vagy talán helyesebben: csak amelyeken épülhet fel az új Magyarország. A vezérgondolat, amit a kormányzó hirdet a föld méhében, amelynek sugárzása tiszta, erős, hevítő és termékeny, mint a föld fölött sok millió mérföldben ragyogó napé, a musika gondolata. Csonka? Magyarország egyik kicsiny bányájában hirdette a kormányzó a gondolatát annak a munkának, amely nélkül nem áll helyre sem ez az ország, sem a háborúnak győz? tes hatalmasságai. Mély értelme volt ann inak, hogy éppen a bányászok körében hangzott fel a serkentő szózat, hiszen éppen a szán — Jókai örök költői gondolata szerint a fekete gyémánt — válsága az, amely szinte alapjában rendíti meg az egész emberi civilizációt. Talán nem túlzás, ha azt mondjuti, hogy a világ mai nyomorúságának kilencven százalékban az egyetemes szénkrízis az oka, ami meg bénítja a közlekedést, lehetetlenné teszi a művelt társadalmaknak egymással való érintkezését. Kihűti a gyárak kazánait, megakasztja az ipart és a csereforgalmat, kietlen, lakatlan pincévé sülyeszti az is kolát, a tudós laboratóriumát, az író és a művész dolgozószobáját, fizikai határokat szab az emberi elme minden magasabb? rendű erőfeszítésére. Már most az a kér? dés, hogy tehetetlen és tragikus Prome? theusként fog tovább vonaglani az embe? riség, vagy pedig fölébe kerekedik a fekete ásványnak, amely egyben martaléka és zsarnoka is. Dolgoznunk kell és a munkát meg kell kezdeni legelőször is odalent a mélyben, amelytől függ egész jövendő sorsunk. Egy összefoglaló hatalmas gondolatra van szükség, amelynek ereje kiemeljen bennünket abból a mélységből, ahová az elvesztett háború következményeiben el? sülyedtünk. A politikusok pártjaikat hiába állítják fel különböző alakulatokba és csoportokba, mint valamely hadsereg zászlóaljait, ezekkel a felvonulásokkal, át? csoportosításokkal nem fogunk csatát nyerni, mert az arcvonal előtt nem a kicsinyes pártvonatkozásoknak, hanem a szívnek kell helyén állnia. És hogy ez a szív remegés nélkül, szilárdan a helyén álljon, mindenekelőtt arra van szükség, hogy a politikánk helyes legyen, ami anyanyit jelent — kevesebbet politizáljunk. Pártok? A magyarságnak csak egy pártja lehet a mostani időkben: a dolgozóké, amely minden önzetlen, tiszta és hazafias gondolkodású magyar embernek helyet ad. Egyenes járású vezetőkre van szűk? ség, nem pedig azokra az erkölcsi sán? fákra, akik gyűlölködő és mindent elpusz? titó frázis?harsogásukkal előretolakosznak s akik elfelejtik, hogy ez az erkölcsi bicergésük messzire kilátszik a sorból. (A Magyarország tudósítójától.) A nemzetgyűlés mai ülésén a kormányprogram fölötti vitáiban felszólalt Andrássy Gyula gróf is s bejelentette a keresztény párthoz való csatlakozását. Andrássy nagy érdeklődéssel fogadott beszédéről következő tudósításunk számol be: Andrássy Gyula gróf: Ha szabad volna saját egyéni érdekeimet feladni, ha szabad volna szívem vágya szerint cselekedni, akkor legszívesebben azt jelenteném be a nemzetgyűlésnek, hogy visszavonul-lók a politikai élettől. A politikával kapcsolatos egyéni torzsalkodások, marakodások, amelyeket most szomorú szívvel kell látni, alaposan lehangolják az embert. Nem is képzeltem el a nemzeti újjáébredést. Azt hittem, a nemzet a nagy hazafias felbuzdulására esze fog, azt hittem és nem is gondoltam, hogy más következtetik be, minthogy minden párt, minek.z ember egyetlenegyet lásson szeme előtt és ez az egy a haza érdeke. Azt hittem, hogy minden kérdsben, amely elválasztja az embereket és a pártokat, keresni fogják a megértést . Ehelyett azonban látunk a patikai életben sok kicsinyességet, sok kivetnivaló dolgot, látjuk, hogy a nehéz helyzetben, melyben az ország van, az emberek, a társadalom és a politika viselői nem azt nézik, hogy miyen veszedelemben van az ország, hanem apró kicsinyességeken rágódnak. Pedig aki azt hiszi, hogy ez ország a veszedelmeken túl van, az nagyon csalatkozik. A nemzet még ata is óriási veszélyektől van környezve, a belpolitikai és a külpolitikai téren is. A belpolitikáiban közgazdaságunk alapja még nagyon labilis, még nagyon gyenge, emellett az egész középosztály a legsúlyosabb válságban van, «Ö, hogy valóban élet-halál küzdelmét vívja. Ha itt külföldre nézünk, akkor látjuk, hogy egyetlenegy barátunk nincsen és a bennünket körülvevő államok, melyek mindegyik terjedelemben nagyobb, erősebb nálunk, összefog, szövetkezik ellenünk, nem tudja gymaiségét leküzdeni, nem tudja tőlünk való félelmét elpalástolni. Látjuk teljesen izolálva, ellenségektőlkörülvéve magunkat. Még soha olyan nehéz helyzetben, olyan veszedelemben, olyan súlyos viszonyok közt nem volt a nemzet, mint ma is ily körülmények közt , senkinek nem szabad a saját kényelmét nézni, saját érdekeire hallgatni. Nem szabad nekem sem. Mindenkinek csak egy kötelessége van: félretéve minden más tekintetet, ezt a veszélyben levő nemzetet kell szolgálnia. (Úgy van, úgy van, lelkes éljenzés. Ez a meggyőződés vezetett engem arra, hogy ellenére ízlésemnek és kívánságomnak elhatározzam azt, hogy az eddiginél intenzívebben vegyek részt a közéletben, hogy amennyire erőmtől és tehetségemtől telik, mindent elkövessek a hazaérdekében. Kívánom, hogy mindenki cselekedjék így, hogy mindenki tömörüljön az alá a zászló alá, melyet a nemzet végső kétségbeesésében önvédelmi célból választott. S amikor elhatároztam a politikában való aktívabb részvételemet, egyúttal elhatároztam azt is, hogy csatlakozom azokhoz a jelszavakhoz, amelyeket a nemzet óriási nagy többsége, csaknem az egész Ház maga vallott mintegy alapját a nemzet újjáébredésének, csatlakozom a keresztény és nemzeti alapon álló párthoz (Lelkes éljenzés), melynek meggyőződése legközelebb áll az enyémhez. Szilágyi Lajos: ízlése ellenére? (Nagy zaj.)" Andrássy Gyula gróf: Azt kérdezte valaki, hogy ízlése ellenére? Hát nem ízlésem ellenére. ízlésem ugyan azt kívánná, hogy visszavonuljak a politikától, de ízlésem ellenére még sem tudnék szövetségeseket keresni és elfogadni. Az én szövetségem a kereszténypárttal éppen azért van, mert az megfelel az ízlésemnek. A nemzeti jelszó az egyike azoknak, amelyek köré a nemzet tömörül. Ez a nemzeti jelszó nemul előttem sem. Nem jelenti ez azt, hogy a nemzet el akar zárkózni az emberi szolidaritás gondolatától, mely szolidaritás feltétleiül szükséges, mert ez biztosítja az emberiség békés fejlődését, sőt ellenkezőleg a magyar nemzet belátja azt, hogy szükség van egy nagyobb, jobban kifejlődött nemzetközi érintkezésre. Hiszen csak ez lehet garanciája a békének- Azt a gondolatot össze tudja és össze is kell egyeztetnie a hazafias érzéssel, ez a nemzetköziség nincsen ellentétben a nemzeti érzéssel és gondolattal. Mi örömmel üdvözöljük, ha az emberiség a nemzetközi szolidaritásnak ebben az irányban fejlődik ,és nekünk épen ezért is ápolnunk kell a nemzeti erőket, mert ettől egyrészt a nemzet élete függ, másrészt az emberi szolidaritásnak, előnyére válik. Ez a nemzeti jelszó nem akarja jelenteni azt sem, hogy a belpolitikában magyarosítani akarunk. Ellenkezőleg látjuk azokat az óriási hibákat, melyeket a múltban a nemzetiségi politika terén elkövettek. Ezt mi a jövőben nem akarjuk követni. Tanulni akarunk és tanulnunk kell a múltból. Olyan politikát kell követni, ami az életnek megfelel. Én vagyok az első, ki tiltakozik azon rágalmakkal szemben, amelyek szerint mi akármikor is erőszakkal magyarosítottunk volna. Mi olyan nemzetet akarunk teremteni, melyben minden nyelven beszélő honfitársunk megtalálja a maga érdekét. Ha követtettek el e tekintetben hibák a múltban, akkor ezeket a hibákat nem szabad újra felvennünk, gondoskodni kell arról, hogy más nyelven beszélő polgártársaink iskolákban, nyelvükben, a bíróságoknál, a közigazgatásban megtalálják védve a maguk érdekeit. Szükséges ez annál inkább is, mert ha, — amit adjon Isten — a kocka megfordul és a szerencsétlen -kianoni békét revízió alá lehet venni, akkor nekünk érdekünkben áll majd azon testvéreinkkel megérhetnünk azt, hogy sem kulturális érdekeiket, sem nemzetiségi, faji egyéniségeiket itt senki bántani nem fogja, mindez számukra biztosítva van. Mert csak a minden réteget kielégítő társadalom összetartó ereje képes igazi erőt nyújtani, képet a nemzetet naggyá tenni. A keresztény jelszó régi meggyőződésemből ered. Meggyőződésemből, mert hisz a múlt szerencsétlenségének egyik legnagyobb forrása az erkölcsök lesülyedése, az erkölcsök leromlása volt, amelyekre nekünk hangsúlyoznunk kell teljes erővel a keresztény erkölcsöket, a legfőbb erkölcsi gondolatolat, akkor meg kell tennünk azt, hogy felemelkedjünk ant a magaslatra, mely felette áll a múlt reakciós erkölcstelenségének. Ebijén azt h hiszem egyhangú az, egész nemzet véleménye, egyhangú az egész Ház felfogása. A másik meggyőződés, melyből a keresztény jelszó ered, hogy sajnos a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a nem keresztény társadalom nagyobbrészt hagyta cserbe a nemzetet a kemény megpróbáltatások, a veszélyek idejében, mint azt Andrássy Gyula fogadalmat tesz a keresztény politika mellett Régi meggyőződése a keresztény irányzat — Kritikája a nemkeresztény társadalomról — „Ha a keresztény politika megbuknék, nem a liberalizmus következnék, hanem a vörös reakció“ — Aktivitásra szólítja a szocialistákat — „Ha a liberális blokk forradalmár lesz, akkor kérlelhetetlenek leszünk vele szemben“ — A keresztény politika nem egyéni akció és erőszakosság Egyes számára 2 korona