Magyarság, 1920. december (1. évfolyam, 1-14. szám)
1920-12-15 / 1. szám
1920. december 15. szerda Budapest, T. évf. 1. sz.A MAfiYIBSÁt. Előfizetési Arak : Ariá'X Szerkesztőség * vk terület, Miksa utca 8. szám. Egész évre 280 korona Negyedévre 70 korona FelelŐS SZC1 VSZtD 2 MI LOT A Y ISTVÁIV^L . Telefőn: József 08-90, JTózsef 68-M Félévre 140 korona Egy kóra... 25 korona INTÉST .J Kiadóhivatal, VII. kerület, Miksa utca 7. szám Egyes számára 2 korona Telefon: József: OS— 92 Magyarság írta: Milotay István Szegény Teleki Pál gróf idestova két hete birkózik reménytelen feladatával, hogy uj kormányt kompromittáljon össze, amely a nagy kormányzópártban mindenkit kielégítsen s amelyben mindenki együtt legyen: a párt legitimistái éppen ugy, mint a szabad királyválasztók, a radikálisok és liberálisok éppen úgy, mint az antiszemiták és reakciósok s amelyről mindegyik áramlat, elem, frakció, szárny, töredék, csoport és tényező azt higyje, hogy ez az ő kormánya, amelyre a maga és hite szerint úgy mellékesen az ország érdekeit is rábízhatja. Közel két hete tart ez a kísérlet, két hét óta kapacitálja, untatja, átmosítja, fárasztja és közömbösíti az erdélyi iskola és néhaivaló Wekerle Sándor módszerével Teleki a pártját, és az ország még mindig nem tudja, benn marad-e hát sokorópálkai a kabinetben, ott lesz-e Benárd Ágoston, kiugrasztják-e Rubineket s ellenzékbe megy-e Haller István? Mindezt még mindig nem tudjuk s az ország most itt áll kormány nélkül, — ami, ha csak kormányról volna szó, nem volna nagy baj — de itt áll jó, arravaló, a mai helyzetre egyedül hivatott kormány nélkül, tenger baja, problémája és nyomorúsága közepette, amelyekre, hiába vár, nem kaphat választ. Nézzük ezt a válságot, de túl is nézünk rajta s látjuk végtelen közgazdasági, pénzügyi,társadalmi és kormányzati elesettségünket, látjuk az első-, másod- és harmadrangú pártvezérek huzavonáján túl nagy termelő és dolgozó, vagy dolgozni hasztalan akaró osztályok kiábrándultságát és elégedetlenségét. Látjuk határainkon, ezeken a mesterséges drótkerítéseken túl a »béke« árnyékában ellenünk lihegő szomszédainkat, a Károlyi-forradalom és a bolsevizmus oltalmuk alatt fegyverkező desperációit, látjuk ellenségeink belső válságait, a zendüléseket és a forrongó elégedetlenséget, mely őket marcangolja s amelyet mi kihasználatlanul hagyunk útjain előrerohanni! És látjuk idebenn a »legyőzött«, de gazdasági, társadalmi, kulturális súlyában csorbítatlan erejű zsidóság közömbös, kedvetlen, vagy ellenséges és kárörvendő passzivitását a rendszerrel s a rendszer hibáin, ostobaságain és mulasztásain keresztül a közös, nagy nemzeti érdekekkel szemben. És látjuk a bezárt gyárakat, a pangó műhelyeket, a munkanélküli munkásság tömegeit, akiknek egykori hitvány vezetőit részben megbüntettük, de akiket a nemzeti célok munkás közösségébe visszaemelni is történelmi érdek lenne. Abbana vergődésben, mely Teleki Pál kormányalakítását kíséri, a hivatalos keresztény és nemzeti politika nagy és mély válsága lepleződik le. Ez a válság nem új keletű. Adva volt abban a pillanatban, amint kiderült, hogy a nemzeti és "keresztény gondolat a maga nagy, összekötő, ellentétele áthidalására alkalmas s a közgondolkodás és közcélok horizontját kitágító hivatása helyett olyan szűkkörű és békatávlatú párt- és csoportpolitika szolgálatába zsugorodik, amely az ország, a nemzet egyetemes nagy bajain nem segíthet, mert nem tud segíteni, s az egyetemesen közös nagy nemzeti célokat, ugyanezen okoknál fogva, nem közelítheti meg... keresztény és nemzeti gondolat, amelyhez oly óriási tömegeknek hite és lelkesedése csatlakozott, — a napi politikának, a pártharcoknak és pártvezéreknek mindennapi használatában egyrészt a régi bécsi Rathauskeller-politika szűk vágányaira futott, ennek a politikának alkotó képessége nélkül,másrészt a régi függetlenségi és negyvennyolcas frazeológia szélmalom-harcába bukott, anélkül, hogy a nemzeti függetlenségi gondolatnak akár belső ellenségei, akár külső feltételei adva volnának. A keresztény és nemzeti politika mind a két fogalmazásban tehetetlenségre lévén kárhoztatva, újabb és újabb jelszavakkal kénytelen galvanizálni magát s miközben eredeti rendeltetésétől és saját lényegétől egyre messzebb távolodik, egyre alkalmatlanabbá válik országot teremtő és nemzetet vezérlő hivatásának betöltésére is. Elfecsérli nagy erkölcsi, társadalmi és politikai lendítő erőit, melyek oly hatalmas kezdő sebességet adtak neki, reakciót ébreszt önmaga ellen, gyógyíthatatlan sebeket ejt önmagán s napi esélyektől független értékein és igazságain is, hivalatlan kezelőinek hibáiból.. Mi, akik a Magyarságot a mai nappal útjára bocsátjuk, sok lelki gyötrelem, éjt-napot egymásbaszakasztó vívódás után fölkelünk ez ellen a politika ellen s hadat üzenünk a közös, nagy nemzeti kincsek további elherdálásának. Úgy érezzük, jogunk van ehhez a súlyos, de parancsoló kötelességhez. Mi ott virrasztottunk ennek a ma kormányképes keresztény és nemzeti gondolatnak bölcsőjénél oly időkben, amikor meg nem értve, magunkra hagyatva, vagy üldöztetve kellett érte helyt állani. Isten és lelkiismeretünk a tanúi, nem nézhetjük tovább, mivé lesz ez a gondolat kontárok vagy kufárok kezén s mivé lesz vele az ország sorsa és a nemzet jövendője is. A Magyarság ennek a tovább hallgatni nem tudó lelkiismeretnek megszólalása akar lenni s egyben úttörő harcosa annak a munkának, mely a nemzeti és keresztény gondolatot Magyarország mai helyzetében történelmi rendeltetésének visszaadhatja. A Magyarság nemzeti és keresztény politikát akar, de olyat, melynek sem céljai, sem eszközei nem lehetnek ellentétben a nemzet egyetemes érdekeivel s amely sem a pártcélokat, sem a személyi és hatalmi érvényesülés céljait nem helyezheti elébe egy mindenekfölött álló nagy feladatnak: az integrális Magyarország visszahódításának. Mi törhetetlenül akarjuk a keresztény magyarság gazdasági, társadalmi és kulturális uralmát, de nem forradalmi demagógiával s nem kifelé hangos, befelé azonban tehetetlen és romlott kormányzattal, hanem akarjuk a munka, a tehetség, az önszervezés uralomraedző küzdelmével, hallgatva ott, ahol az üres szó csak árthat és dolgozva mindenütt, ahol a napi politika csak mérgezni és rombolni tud. A kereszténység jelszavai a mi szemünkben nem fedezhetik sem a tehetségtelenség, sem a kormányzati korrupció bűneit s nem lehetnek akadályai olyan politikának, amely minden, még bárhol fölmarkolható erőt a valódi keresztény ésnemzeti érdekek sérelme nélkül, sőt azok egyedül lehető hasznára a történelmi Magyarország szolgálatába akar állítani. A végletek politikája, legyen az akár a kommunista szocializmus, akár a terrorista antiszemitizmus, akár a paraszt-demagógia, akár a Károlyi-szó «polgári» radikalizmus, nem mentheti meg, nem tarthatja fenn és nem emelheti fel a porbasujtott Magyarországot Mi olyan politikára esküszünk, amely ezek között a végletet között nem is az arany-, de a vas középutat keresi s amer ha nem is tud mindenkit , mindent magához ölelni, nem zárkózik a gyűlölet és elfog "" elefántcsonttornyába, hanem össze, mindazokkal, kezet nyújt mindazonak és együtt dolgozik mindazok, akik ebben a nagy történelmi aban, saját külön érdekeikből is, egnek érzik magukat velünk. Égő életmunkánk, minden szivdebb nálunk, minden hitünk és miden áldozatunk ezé a célé. A a Magyarsághoz áll, ebben seg bennünket, ezt a zászlót eme fel és ezt viszi velünk együtt diadal felé. Teleki holnap terjeszti elő a kormány listáját 11 kormánypárt csak két pártonkívüli szakembert akceptál • Teleki nem tárgyalt Rubinekkel és Halier Az egyesült párt közhelyisége azt a benyomást tette az este a szemlélődőre, mint egy áttivornyázott éjszaka után fáradt és ernyedt vigadó társaság, amelynek valamennyi tagján kiütközött a katzenjammer. Szabad királyválasztók és legitimisták, akik csaknem két hét óta birkóznak egymással nyílt színen, leginkább azonban a színfalak mögött, teljes idegkimerültségben, majdnem a minden mindegy elfásultságával kísérik Teleki Pál fáradhatatlan tárgyalásait és eszmecseréit. Megállapítható, hogy a dezignált miniszterelnök óvatos, halogató, a párt látszólagos egységének frontját felmorzsoló és kifárasztó taktikája, amelyre Telekit a vállalkozás elé torlódó személyi és tárgyi akadályok leküzdése kényszeritette, amennyiben mindenesetre sikerre vezetett, hogy a párt legindranzingensebb és legedzettebb tagjainak erkölcsi ellenállását is megtörte s ma már az a hangulat lomposodott el az egységes keresztény, földműves stb. legkülömbözőbb árnyalatain, hogy a válságot bármikép, de sürgősen meg kell oldani, ha lehet Telekivel, ha muszáj, Teleki nélkül. Maguk a szabad királyválasztór is sokat engedtek — legalább aki köztük járt, ezzel a benyomással távozott körükből — eddigi merevségükből és minden tranzakciót eleve kirekesztő makacsságukból. A válság megoldását a mai nap sem vitte előbbre — egy lépéssel sem. A helyzet betegségének, a válság folytonos rothadásának gyökere abban a tényben csírázik, hogy Teleki Rubinekkel és stailerrel, jegy MaEP,adott meg, sőt nem is tárgyalt . A párt idegességének és kijárássának egyre sebesebb tempóban fődő folyamata arra az indító vezethető vissza, hogy félti irrnségét, attól tart, hogy az ezáltal felkavart tisztátalan am vad csatájában tönkre megy a zus tekintélye és erkölcsi . Azt hittük, ez a hangulatra mégis siettetni fogja a vitás sek megoldását és egy egészség irányba fejlődő kibontakozást, és a nemzetgyűlés átélt morványváltozások alkalmával a veszteglést és ernyedtséget, sőt hányszor úgy látszott, hogy alakja és pozíciója elmerül a zültség és a személy ellen fuló hullámok örvényében, a pillanatban azonban mégis fekedett Teleki sima és alkat stílusa s úrrá lett a vad viz azt hisszük, hogy ma sem máskép, s Telekinek mégis kerülni fog kormányt alaki Teleki Pál gróf tárgyé A kormányzópárt ma est miniszteri névsort várt a meginiszterelnöktől. Ebben a fél azonban csalódtak. Teleki Pál nem fejezte be tárgyalásaitázos férfiakkal, akikből kormányát akarja alakítani. A névsor még teljes. Délelőtt nagyatádi Szabóval, után Ferdinándy Gyulával, majd Edüs Lóránttal tárgyalt a minisztere akivel véglegesen megállapodott a péi miniszterségre. Közben az amerikavei tisztelgését fogadta Teleki egy látogatója volt azonkívül