Magyarság, 1920. december (1. évfolyam, 1-14. szám)

1920-12-15 / 1. szám

1920. december 15. szerda Budapest, T. évf. 1. sz.A M­AfiYIBSÁt. Előfizetési Arak : A­riá'X Szerkesztőség * vk­ terület, Miksa­ utca 8. szám. Egész évre 280 korona Negyedévre 70 korona FelelŐS SZC1 VSZtD 2 MI LOT A Y ISTVÁIV^L . Telefőn: József 08-90, JTózsef 68-M Félévre 140 korona Egy k­óra... 25 korona INTÉST .­J Kiadóhivatal, VII. kerület, Miksa­ utca 7. szám Egyes szám­ára 2 korona Telefon: József: OS— 92 Magyarság írta: Milotay István Szegény Teleki Pál gróf ide­stova két hete birkózik remény­telen feladatával, hogy uj kor­mányt kompromittáljon össze, amely a nagy kormányzópártban mindenkit kielégítsen s amelyben mindenki együtt legyen: a párt legitimistái éppen ugy, mint a szabad királyválasztók, a radiká­lisok és liberálisok éppen úgy, mint az antiszemiták és reakció­sok s amelyről mindegyik áram­lat, elem, frakció, szárny, töredék, csoport és tényező azt h­igyje, hogy ez az ő kormánya, amelyre a maga és hite szerint úgy mel­lékesen az ország érdekeit is rá­bízhatja. Közel két hete tart ez a kísérlet, két hét óta kapaci­tálja, untatja, átmosítja, fárasztja és közömbösíti az erdélyi iskola és néhaivaló Wekerle Sándor módszerével Teleki a pártját, és az ország még mindig nem tudja, benn marad-e hát sokorópálkai a kabinetben, ott lesz-e Benárd­ Ágoston, kiugrasztják-e Rubineket s ellenzékbe megy-e Haller István? Mindezt még mindig nem tud­juk s az ország most itt áll kormány nélkül, — ami, ha csak kormányról volna szó, nem volna nagy baj — de itt áll jó, arra­­való, a mai helyzetre egyedül hi­vatott kormány nélkül, tenger baja, problémája és nyomorúsága közepette, amelyekre, hiába vár, nem kaphat választ. Nézzük ezt a válságot, de túl is nézünk rajta s látjuk végtelen közgazdasági, pénzügyi,­­társa­dalmi és kormányzati elesettsé­­günket, látjuk az első-, másod- és harmadrangú pártvezérek huzavonáján túl nagy termelő és dolgozó, vagy dolgozni hasztalan akaró osztályok kiábrándultságát és elégedetlenségét. Látjuk hatá­rainkon, ezeken a mesterséges drótkerítéseken túl a »béke« ár­nyékában ellenünk lihegő szom­szédainkat, a Károlyi-forradalom és a bolsevizmus oltalmuk alatt fegyverkező desperációit, látjuk ellenségeink belső válságait, a zendüléseket és a forrongó elé­gedetlenséget, mely őket marcan­golja s amelyet mi kihasználat­lanul hagyunk útjain előrero­hanni! És látjuk idebenn a »le­győzött«, de gazdasági, társadalmi, kulturális súlyában csorbí­tatlan erejű zsidóság közömbös, ked­vetlen, vagy ellenséges és kárör­vendő passzivitását a rendszerrel s a rendszer hibáin, ostobaságain és mulasztásain keresztül a kö­zös, nagy nemzeti érdekekkel szemben. És látjuk a bezárt gyárakat, a pangó műhelyeket, a munka­­nélküli munkásság tömegeit, akik­nek egykori hitvány vezetőit rész­ben megbüntettük, de akiket a nemzeti célok munkás közössé­gébe visszaemelni is történelmi érdek lenne. Abban­­a vergődésben, mely Teleki Pál kormányalakítását kí­séri, a hivatalos keresztény és nemzeti politika nagy és mély válsága lepleződik le. Ez a vál­ság nem új keletű. Adva volt ab­ban a pillanatban, amint­ kide­rült, hogy a nemzeti és "keresztény gondolat a maga nagy, összekötő, ellentétele áthidalására alkalmas s a közgondolkodás és közcélok horizont­ját kitágító hivatása helyett olyan szűkkörű és békatávlatú párt- és csoportpolitika szolgálatába zsugoro­dik, amely az ország, a nemzet egye­temes nagy bajain nem segíthet, mert nem tud segíteni, s az egyeteme­sen közös nagy nemzeti célokat, ugyanezen okoknál fogva, nem közelítheti meg... keresztény és nemzeti gondolat, amelyhez oly óriási tömegeknek hite és lelke­sedése csatlakozott, — a napi politikának, a pártharcoknak és pártvezéreknek mindennapi hasz­nálatában egyrészt a régi bécsi Rathauskeller-politika szűk vágá­nyaira futott, ennek a politiká­nak alkotó képessége nélkül,más­részt­ a régi függetlenségi és negy­vennyolcas frazeológia szélma­lom-harcába bukott, anélkül, hogy a nemzeti függetlenségi gondo­latnak akár belső ellenségei, akár külső feltételei adva volnának. A keresztény és nemzeti politika mind a két fogalmazásban tehetet­lenségre lévén kárhoztatva, újabb és újabb jelszavakkal kénytelen galvanizálni magát s miközben eredeti rendeltetésétől és saját lényegétől egyre messzebb távo­lodik, egyre alkalmatlanabbá vá­lik országot teremtő és nemzetet vezérlő hivatásának betöltésére is. Elfecsérli nagy erkölcsi, tár­sadalmi és politikai lendítő erőit, melyek oly hatalmas kezdő se­bességet adtak neki, reakciót éb­reszt önmaga ellen, gyógyítha­tatlan sebeket ejt önmagán s napi esélyektől független értékein és igazságain is, h­ivalatlan kezelői­nek hibáiból.. Mi, akik a Magyarság­ot a mai nappal útjára bocsátjuk, sok lelki gyötrelem, éjt-napot egymásba­­szakasztó vívódás után fölkelünk ez ellen a politika ellen s hadat üzenünk a közös, nagy nemzeti kincsek további elherdálásának. Úgy érezzük, jogunk van ehhez a súlyos, de parancsoló kötelesség­hez. Mi ott virrasztottunk ennek a ma kormányképes keresztény­ és nemzeti gondolatnak bölcső­jénél oly időkben, amikor meg nem értve, magunkra hagyatva, vagy üldöztetve kellett érte helyt állani. Isten és lelkiismeretünk a tanúi, nem nézhetjük tovább, mivé lesz ez a gondolat kontárok vagy kufárok kezén s mivé lesz vele az ország sorsa és a nemzet jö­vendője is. A Magyarság ennek a tovább hallgatni nem tudó lelki­­ismeretnek megszólalása akar lenni s egyben úttörő harcosa annak a munkának, mely a nem­zeti és keresztény gondolatot Ma­gyarország mai helyzetében törté­nelmi rendeltetésének visszaadhatja. A Magyarság nemzeti és keresz­tény politikát akar, de olyat, melynek sem céljai, sem eszközei nem lehet­nek ellentétben a nemzet egyetemes érdekeivel s amely sem a pártcélokat, sem a személyi és hatalmi érvénye­sülés céljait nem helyezheti elébe egy mindenekfölött álló nagy feladat­nak: az integr­ális Magyarország visszahódításának. Mi törhetetlenül akarjuk a keresztény magyarság gazdasági, társadalmi és kulturá­lis uralmát, de nem forradalmi demagógiával s nem kifelé han­gos, befelé azonban tehetetlen és romlott kormányzattal, hanem akarjuk a munka, a tehetség, az önszervezés uralomraedző küz­delmével, hallgatva ott, ahol az üres szó csak árthat és dolgozva mindenütt, ahol a napi politika csak mérgezni és rombolni tud. A kereszténység jelszavai a mi sze­münkben nem fedezhetik sem a te­­h­etségtelenség, sem a kormányzati korrupció bűneit s nem lehetnek akadályai olyan politikának, amely minden, még bárhol fölmar­kolható erőt a valódi keresztény és­­nemzeti érdekek sérelme nélkül, sőt azok egyedül lehető hasznára a tör­ténelmi Magyarország szolgálatába akar állítani. A végletek politikája, legyen az akár a kommunista­ szocializmus, akár a terrorista antiszemitizmus, akár a paraszt-demagógia, akár a Károlyi-szó «polgári» radika­lizmus, nem mentheti meg, nem tarthatja fenn és nem emelheti fel a porbasujtott Magyaror­­szágot Mi olyan politikára esküszünk, amely ezek között a végletet között nem is az arany-, de a vas középutat keresi s amer ha nem is tud mindenkit , mindent magához ölelni, nem zárkózik a gyűlölet és elfog "" elefántcsonttornyába, hanem össze, mindazokkal, kezet nyújt mindazo­nak és együtt dolgozik mindazok­,­ akik ebben a nagy történelmi a­ban, saját külön érdekeikből is, eg­nek érzik magukat velünk. Égő életmunkánk, minden szivdebb nálunk, minden hitünk és mi­den áldozatunk ezé a célé. A a Magyarság­hoz áll, ebben seg bennünket, ezt a zászlót eme fel és ezt viszi velünk együtt diadal felé. Teleki holnap terjeszti elő a kormány listáját 11 kormánypárt csak két pártonkívüli szakembert akceptál • Teleki nem tárgyalt Rubinekkel és Halier Az egyesült párt közhelyisége azt a benyomást tette az este a szemlé­­lődőre, mint egy áttivornyázott éj­szaka után fáradt és ernyedt vigadó társaság, amelynek valamennyi tag­ján kiütközött a katzenjammer. Sza­bad királyválasztók és legitimisták, akik csaknem két hét óta birkóznak egymással nyílt színen, leginkább azonban a színfalak mögött, teljes idegkimerültségben, majdnem a min­den mindegy elfásultságával kísérik Teleki Pál fáradhatatlan tárgyalásait és eszmecseréit. Megállapítható, hogy a dezignált miniszterelnök óvatos, halogató, a párt látszólagos egységé­nek frontját felmorzsoló és kifárasztó taktikája, amelyre Telekit a vállal­kozás elé torlódó személyi és tárgyi akadályok leküzdése kényszeritette, amennyiben mindenesetre sikerre ve­zetett, hogy a párt legindranzingen­­sebb és legedzettebb tagjainak er­kölcsi ellenállását is megtörte s ma már az a hangulat lomposodott el az egységes keresztény, földműves stb. legkülömbözőbb árnyalatain, hogy a válságot bármikép, de sürgősen meg kell oldani, ha lehet Telekivel, ha muszáj, Teleki nélkül. Maguk a szabad királyválasztór­ is sokat engedtek — legalább aki köztük járt, ezzel a benyomással tá­vozott körükből — eddigi merevsé­gükből és minden tranzakciót eleve kirekesztő makacsságukból. A válság megoldását a­ mai nap sem vitte előbbre — egy lépéssel sem. A hely­zet betegségének, a válság folytonos rothadásának gyökere abban a tény­ben csírázik, hogy Teleki Rubinek­kel és stailerrel, jegy MaEP,a­dott meg, sőt nem is tárgyalt . A párt idegességének és kijárás­sának egyre sebesebb tempóban fődő folyamata arra az indító vezethető vissza, hogy félti ir­rnségét, attól tart, hogy az ez­által felkavart tisztátalan am vad csatájában tönkre megy a zus tekintélye és erkölcsi . Azt hittük, ez a hangulatra mégis siettetni fogja a vitás­­ sek megoldását és egy egészség irányba fejlődő kibontakozást,­­ és a nemzetgyűlés átélt mor­ványváltozások alkalmá­val a veszteglést és ernyedtséget, sőt hányszor úgy látszott, hogy alakja és pozíciója elmerül a zültség és a személy ellen fuló hullámok örvényében, a­ pillanatban azonban mégis fe­kedett Teleki sima és alkat stílusa s úrrá lett a vad viz azt hisszük, hogy ma sem máskép, s Telekinek mégis kerülni fog kormányt alaki Teleki Pál gróf tárgyé A kormányzópárt ma est miniszteri névsort várt a megi­niszterelnöktől. Ebben a fél azonban csalódtak. Teleki Pál­­ nem fejezte be tárgyalásait­ázos férfiakkal, akikből kormányát akarja alakítani. A névsor még teljes. Délelőtt nagyatádi Szabóval, után Ferdinándy Gyulával, majd E­düs Lóránttal tárgyalt a minisztere akivel véglegesen megállapodott a péi miniszterségre. Közben az amerika­vei tisztelgését fogadta Teleki egy látogatója volt azonkívül

Next