Magyarság, 1921. február (2. évfolyam, 25-47. szám)

1921-02-23 / 43. szám

25 n­em tudnék új szövetségeseket keresni és elfogadni. Ha ezt teszem, ha keresek új szövetségest, ez azért van, mert ez igenis megfelel az ízlésemnek. (Élénk tetszés és taps a hátoldalon.) Nemzeti és nemzetségi politika A nemzeti jelszó, amely körül a ma­gyarság oly lelkesen tömörült, nem azt jelenti, hogy a nemzet el akar zárkózni az emberi szolidaritás gondolatától, mely szolidaritás szükséges, mert biztosítja a­z emberiség békés fejlődését. Ellenkezőleg : a magyar nemzet belátja, hogy szükség van egy nagyobb, jobban kifejlődött nem­zetközi jogra, hiszen csak ez lehet ga­ranciája a békének. A nemzetköziség nincsen ellentétben a nemzeti érzéssel és gondolattal. Mi örömmel üdvözöljük, ha az emberiség a nemzetközi szolidaritás­nak ebben az irányában fejlődik és ne­künk azért is ápolnunk kell a nemzeti erőket, mert ettől egyrészt nemzeti éle­tünk függ, másrészt előnyére válik az emberi szolidaritásnak. Ez a nem­zeti jelszó nem jelenti azt sem, hogy a belpolitikában magyarosí­tani akarunk, látjuk azokat az óriási hibákat, amelyeket a múltban a nem­zetiségi politika terén elkövettek. Ezt mi a jövőben nem akarjuk követni. Én vagyok az első, aki tiltakozik azon rá­galmakkal szemben, amelyek szerint mi erőszakkal magyarosítottunk volna. Olyan­ nemzetet akarunk teremteni, melyben minden honfitársunk megtalálja a maga érdekét. Gondoskodni kell arról, hogy más nyelven beszélő polgártársaink iskolákban, nyelvükben, a bíróságoknál, a közigazga­tásban megtalálták végre a maguk érde­keit. Szükséges ez annál inkább, mert ha a kocka megfordul és a szerencsétlen trianoni békét revízió alá lehet venni, akkor azon testvéreinkkel meg kell értet­nünk, hogy sem kulturális érdekeiket, sem nemzetiségi, faji egyéniségeiket itt senki bántani nem fogja.­­Mert csak a minden réteget kielégítő társadalom összetartó ereje képes igazi erőt nyújtani, a nem­zetet naggyá tenni. Csalódott a liberalizmusban A keresztény jelszó két meggondolás­ból, két meggyőződésből eredt. Az egyik az, hogy a mait szerencsétlenségének egyik legnagyobb forrása az erkölcsök elmége­­­tése, elromlása volt. Nekünk teljes erővel hangsúly­oznunk kell a keresztény erköl­csöket, a legszebb erkölcsi gondolatot, melyet valaha emberi lélek szüli­vel kell emelkednünk arra a magaslatra, amely fölötte áll a múlt reakciós erkölcs­­telenségének. A másik meggyőződés, amelyből a keresztény jelszó eredt, az, hogy — sajnos — a tapasztalatok azt bi­zonyítják, hogy a nem keresztény társada­lomnak nagyobb része cserbenhagyta a nem­zetet a kemény­­megpróbáltatások, a veszé­lyek perceiben, mint azt hittük, mint azt joggal elvárhattuk volna, (úgy van­ bárfelöl.) Oka az, hogy a nemkeresztény világban nagyobb arányban hódított a forradalmi 3Seme. Ebből következik, hogy a magyar faj törekedjék helyet foglalni a társa­dalmi élet minden tevékenységében, igye­kezzék helyet foglalni a közgazdaságban. Mindez kizárja a felekezeti gyűlölködést, mely alapjában ellentétes a keresztény etikával. Kerülni kell az egyéni erősza­koskodásokat, az egyéni akciókat, ame­lyek csak ártanak a nemzeti becsületnek, ártanak a célnak. Csak hosszú, türelmes, kitartó munka vezet célhoz. Szarmatisz nem vezet oda. Az egyesek felekezeti gyűlölete, az azok ellen irányuló izgatás helytelen. Legyen a keresztény társada­lom gazdaságilag ügyesebb, a magyar em­ber legyen kereskedő, iparos, tanuljon és művelje magát gazdasági téren, ne szé­­gyelje a cégtáblát. Megvallom, a múltban sok tekintetben illúzióban éltem, azt hittem, hogy a libe­rális politika, jobban magához tudja hódí­tani azokat az elemeket, amelyek nem tag­jai a keresztény társadalomnak. Ebben csalódtam. Ennek a tapasztalatnak a kö­vetkezményeit is kellett vonnom s akkor elhatároztam, hogy belépek a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjába. (Lelkes éljen­zés és taps a baloldalon) Tudtam, hogy támadásoknak, gyanúsításoknak teszem ki magamat, ezzel azonban nem törődöm, mert tisztában vagyok lelkiismeretemmel. De elhatároztam csatlakozásomat azért is, mert legyenek meggyőződve, hogy irtó­zatos veszedelem volna az, ha ő­ nemzeti és keresztény jelszavak megbuknának. Na­gyon tévednek azok, akik azt hiszik, hogy e jelszavak lejáratása után liberális politika következnék. Nem liberális poli­tika jönne, mert ez ellentétben van a forradalmi lélektannal, a mai lelki álla­pottal. Ha a kereszt lejárja magát, akkor jó újra a vörös reakció. Az a forradalmi szellem, amely letette a fegyvert anélkül, hogy utána járt volna, várjon az ellenség is pacifista-e, amely eldobatta a fegyve­reket és prédára vetette az országot s egy soha el nem következhető utópista rendszer érdekében pusztította a nemze­tet. Ha a nemzet elveszti bizalmát a mos­tani jelszavak iránt, csak a destrukció ra étkezhetik. Ezért kell, hogy a magyar intelligencia azok alá a zászlók alá tö­mörüljön, amelyeket az aktív munka ér­dekében kibontottak. A Közszabadságokról és a cenzúráról Bátor a kormány bemutatkozására és az egyes időszerű kormányzati kérdések megbeszélésére. A kormány legyen erős, tartson össze, tagjai ne küzdjenek egy­más ellen. Az állam közegeit arra kell bírni, hogy mindenki maradjon meg ha­táskörében, a katonaság ne politizáljon, a rendőrség pedig teljesítse kötelességét. Mindenkinek megvan szent hivatása s ne csináljon mindenki külön, politikát, mert különben az állam szétesik Mindenki any­­nyit ér, amennyit az erkölcse és tudása nyom. A cenzúra mai formájában egy­általán nem életképes, azonban a cenzúrá­nak átmenet nélküli megszüntetését nem tartja célszerűnek. Szigorítsuk a sajtótör­vényeket, különösen a forradalmi izgatá­sokkal szemben, mert még egy­­ f­or­­­­radalom a nemzet halálát jelentené. Nem kíván állandó sajtótörvényt, csak néhány évre szólót, de az szigorával a nemzet fejlődését mindenképpen biztosítsa. A közigazgatásban vasfegye­lemre van szükség, a vidéken anarkikus állapotok vannak, amely a központ­ból h­arapóz­nak át a vidékre s amelyet nem igyekeznek megfékezni. A kormány hasson oda, hogy a közgazdasági és pénz­ügyi helyzetünket rendezze s ne feled­kezzen meg a szociálpolitikai alkotások­ról sem, mert azoknak elhanyagolása ret­tenetesen megbosszulja magát. A pénz­ügyminiszter már azzal is nagy szolgála­tot tett az országnak, hogy erőteljes kéz­zel megindította a takarékosság munkáját, azonban teljes elismerést csak akkor tud nyilvánítani, ha reformmunkájában érvé­nyesül a szociális szellem. Az ingótékét ne részesítse oly kedvezményben, mint amilyent­ a pénzügyminiszter múltbeli fog­lalkozása alapján feltételezni lehetne. Biz­tosítani kell az ellátatlanok dolgát, de az állam örökös beavatkozása nem teremthet egészséges viszonyokat. Gaál Gaszton : Budapesten hétszázezer­rel több kenyérjegyet adtak ki, mint amennyi lakosa van Budapestnek! Andrássy Gyula gróf: Budapest és a váro­sok élelmezését biztosítani kell. Nemcsak humánus, hanem politikai okokból is. A forradalom mindig az elnyomorodott közép­osztályból indult ki. A munkáskérdésre vonatkozólag nem tud nagyobb programot adni, mert senkit sem akar felültetni túlzó jelszavakkal, de szerinte kötelessége a Ház minden egyes tagjánál­ a szociális érdekek legmesszebbmenő ápolása. A szo­­cialista párt akcióbalépését örömmel üd­vözli és rossznéven vette annak idején visszavonul Asát. Azonban öröméhez némi aggodalom is járni, mert a pártot ugyan­abban az összetételben látja, mint az­előtt. (Nagy zaj.) A liberális blokkról és a korrupcióról Szmrecsányi György hangosan felkiált: Halljuk, halljuk­! Gaál Gaszton (Szmrecsányi felé fordul.) Ez európai hang, urak ! Andrássy Gyula gróf: Úgy látja, hogy az új liberális blokk nagyon hasonlít a, forraa­­dalom előtti alakulatához, de hisz a mun­kásság józanságában és abban, hogy nem hagyják magukat többé felhasználni. Bízik, hogy a szociáldemokrata párt csak a közszabadságokért fog küzdeni s nem adja magát oda forradalmi eszközül. A blokk ellen morális eszközökkel kell har­colni s csak akkor szabad kérlelhetetlen eszközökhöz nyúlni, ha azt látják, hogy forradalmi tendenciájukk van. Sajnálattal látja, hogy bizonyos részről a keresztény alapon álló egyházak között viszályt akár­mit teremteni. Ez végzetes hiba. Azoknak, akik közös erkölcsi alapon állnak s alap­jában egy világnézetet vallanak, egy tá­borban a helyük. A felekezeti harc a ke­resztények közt a nemzet sírját ásná meg. Barla-Szabó József: A kormány csi­nálta. Andrássy Gyula gróf: A korrupció bi­zonyos jelenségeivel szemben állásfogla­lásra van szükség. A korrupció elterjedé­sének meg vannak a maguk közgazda­­sági és szociális okai s ez nem más, mint az, hogy nehéz a tisztességes munkából megélni és szerfölött könnyű irreális jö­vedelemhez jutni. Gaál Gaszton: A kötött gazdasági rend­szer az oka. Andrássy Gyula gróf: Ilyen gazdasági körülmények között bármilyen jelszó alatt korrupció okvetlenül előfordul. Rajta kell lennünk, hogy letörjük, a magyar név be­csületét és a tisztviselői kar régi jó hír­nevét ne engedjük megtépázni. Siegyünk óvatosak a kinevezéseknél, a támadások­nál pedig követeljük a bizonyítást. Rassay Károly és Orbók Attila: Szabad sajtó! Andrássy Gyula gróf: E téren ne enged­ A lengyel asszony Messze sárgállott a határ. Komoly búzatáblák hajtogatták kalászos fe­jüket­, mint dolgos parasztasszonyok: Én vagyok a kenyér­, a kenyér. Pi­ros pipacsok virítottak az utón. Mi vagyunk a könnyelmű élet. Feléjük bókoltak terebélyes gyümölcsfák, mint ifjú férfiak. S fent a habos­­kék kárpitok alján, mint pajkos kis amorettek, a pacsirták. És nyár volt. A lengyel asszony hallgatagon szent az utón. Fátyolban, lopva jött hazulról a két kis gyermeke mellől. 8 a város, mintha kémtelen utána nézne. Mégis jött. Mert engem «ntpMI x lengyel asszony. Ó, nem volt már fiatal » «mint most néztem, láttam, sok sírástól fáradt a, szeme s az­on- tövénél, ahol az arc két világos kapuja nyí­lik, apró, hajszálnyi ráncok futnak körbe. De a szeme, elsírt, fáradozó szeme kék volt és istenem, nekem meg kellett volna csókolnom minden pillanatban, annyi szerelemmel nézett. Éreztem, nekem most nincs jogom csendesnek lenni, beszélnem kell, szép vigasztaló szavakat mondani S az asszony is kérlelt, tört német szóval: Beszéljen uram. De nyelvemen furcsa kábulat ült s a vigasztaló, gazdag beszéd, ami­vel úgy cirógattam máskor, mint selyemkendővel halvány homlokot, elmaradt tőlem. Csak csókoltam a kezét, eszeveszetten, dacos fájdalom­mal, mert már éreztem, hogy el fo­gom hagyni és hogy elfelejtem. De ebben a percben nem akartam ezt hinni , csókoltam a kezét, mint egy szent ereklyét. Körül a forróság zengett, mert nyár volt, rekkenő augusztus­i haj­longó asszonytestek ritmikus danája szállott az égre. Leültünk az út mellé a gyedre s megcsókoltam az asszonyt. Először, mióta ismer- hun, Vonaglott, harapta az ajkam, egy tévedt élet minden kínja zokogott fel testéből, átkarolt, magához szorított, mintha minden szenvedéséért most akarna magának kárpótlást szerezni, csak csókolt, egyre csókolt. Mert ő volt a meg nem értett asz­­szony. S újra beszélt, Szomorú életéről. Amit várt tőle s amit kapott. S a férjéről, aki, jaj, oly messze van őtőle. Milyen banális, Istenem, milyen banális, gondoltam s szelíden meg­csókoltam. Tán mégis szerettem ezt az asz­­szonyt . Fürge ritmusú táncdal hangzott felénk a rétről s én újra megöleltem őt. Ijedezve húzódott vissza: — Jaj, meglátnak, vigyázzon, meg­látnak. Keserű íz futotta el a számat. Szememre felhő borult. Mert, jaj, én csak az asszonyt láttam, amint kívánón felém hajlik s az élő, kalá­szos mezőket, a­ nap ragyogó ara­nyát, a nyár zengő énekét. S ő most is számolt. Kis hangya­­lelke féltette a lomot, mit egy meddő életen át gyűjtött s amit ő maga sem becsült semmire. S mikor meg­nyílott előtte a­ forró nyár kapuja annyi szomorú, kervatag ősz után, mégis visszadöbbent s az eljövendő őszre gondolt. Egyszerre nagyon idegennek érez­tem s amint kutatón az arcába néz­tem, gúnyosan nevettek szemembe a ráncok. — Mit akarsz ettől az asszony­tól?— döbbent belém a kérdés.' — Megalkuvás volt a kenyere örökké s fanyar ecetté vált a bora már. , S a napsugárban is bus őszre­ gondol. Búcsúzz el tőle jósággal és szépen. A nap lassanként nyugovóra ha-­­jolt. Hazatérő nyáj kolom­pja hallat­szott a távolból. Az erdő felől halk, bánatos susogást hozott a szél. Hirtelen megrezzent az asszony. Ijedten nézett a város felé. Ijedten és félve. — Haza kell mennem, —■ mondotta a szeme. — Isten vele, — szólottam. —» Isten vele. Ne kisértsük a sorsot. A bukó csillag nem repülhet fel többé az égre ... A gyermekei várják ... Isten vele. Megcsókoltam lágyan és megöleltem." A nap utolsó sugara búcsúzón hullott a rétre. Egy piros pipacs virított ottan. Letéptem és az asz­­szony ölébe tettem. — Tegye el az emlékem a szivére, mint egy rövidéletü, szépnyári virágot, — mondottam. — és megindultam. Az erdő széléről még egyszer vissza­néztem ... és láttam, hogy féltő, anyás tekintettel kiséri lépteim. Staith Tivadar. MADYAHSÁG 1921 február 23. szerda jük kihasználni a cenzúrát, hogy védelmet nyújtson a hibásaknak. A kormányt, mi­­vel látja, hogy az a jogrendet mindjobban helyre tudja­­állítani s miután a kormány s az ő programja között eltérés nincs­­ abban a reményben, hogy hű marad ki­tűzött programjához s férfias nyíltsággal és eréllyel hajtja majd végre politikáját, támogatja. (Zajos taps, éljenzés a Ház jobboldalán, szónokot sokan üdvözlik.) A belügyminiszter-válság és a kisgaz­dapárt Andrássy beszédét követő ötperces szü­net után Szijj Bálint emelkedett szóra. Szerinte ha a kormányprogramot okosan és tapin­tatosan végrehajtják, akkor a konszoli­dáció máris beáll. Azonban ügyelnünk kell arra, hogy a vidéki és a kis exisz­­tenciákat tönkre ne tegyék, mert külön­ben hiába jön a konszolidáció. Üdvözli a pénzügyminisztert a kisgazdatársadalom nevében. A miniszter takarékossági pro­gramja és a szabadforgalom megnyitása az, amely megszünteti a láncolást és pro­duktív munkára kényszeríti az állam kullancsait. Nyissák meg a szabadforgal­mat és nyolc nap alatt mindenkinek jut kenyér Budapesten. Felhívja a kormányt, hogy a jövő gazdasági évben a gabona­­tárolást szüntesse meg, mert különben kisgazdapártra akár most is már, ne számítson. A közigazgatási reformra nagy szükség van és éppen azért sürgeti a belügyi tárca elintézését. A kis­­gazdapárt — úgymond — már sok békát lenyelt, de azt nem fogja lenyelni, hogy az arisztokrácia körében keressenek bel­ügyminisztert. A kisgazdapárt eddig is meghozta a maga áldozatát, de a tűzzel­­vassal való rekvirálás kommunista jellegű­ és annál veszedelmesebb, mert csak rész­leges. A tisztviselők s a katonaság ellá­tása nemcsak a falu kötelessége, hanem a város lakosságáé is. Az elnök az ülést két órakor berekesz­­tette. A legközelebbi ülés holnap tíz óra­kor lesz. Napirenden van: az indítvány s az interpellációs könyvek felolvasása s a kormányprogram feletti vita folytatása» —­­­ ■— » " .. ■ 8 francia katonai létig ír m­e­giagyta Budapes­et Szövetségköz! katonai bizottság jön a bemre — A Magyarság tudósítójától . Mint értesülünk, a francia hadügy-­ minisztérium a katonai misszió létszá­mának csökentését határozta el s ennek folytán Troimont gróf, Michel ezredes és egy százados a napokban elhagyják Budapestet. Helyettük szövetségközi kan­tonai bizottság érkezik ide Bécsből s ez a francia katonai misszió tagjaival együtt fogja intézni azokat a tenniva­lókat, amelyek a trianoni szerződésben előirt úgynevezett leszerelés dolgában esetleg még szükségeseknek mutatkoz­nának.

Next