Magyarság, 1923. február (4. évfolyam, 25-47. szám)
1923-02-01 / 25. szám
1923 február 1. csütörtök R Ára 20 korona Budapest, IV. évf. 25. (630.) számi lUMplTAKtSAft ^ V V Előfizetési árak: Szerkesztőség * VII. kerület, Miksa utea 8. sconw. Negyedévre 1120 korona Egy hóra *00 korona FelClÖS SZGPkGSZtO * Ml LOTAY ISTVÁN Telefon: József 68-90, József 68-91.Kiadóhivatal* Egyes szám ára 20 korona * * VII. kerület, Miksa utca 8. Telefon: József 68—92. Ausztriában hétköznap és vasárnap 2000 osztr. ker. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Viharzó egység /Érdekel még valakit, hogy várjon egységesek-e hát maguk között, vagy sem s ha nem, milyen fontos elvi különbségek dúlnak köztük, ha pedig igen, milyen eltéphetetlen kötelékek tartják őket egymás kebelén? Ki törődnék vele s ki gondolkoznék rajta, ha ők maguk minden páratlan szerdán elő nem rukkolnának vele, s hivatalos képpel nem erősítgetnék, hogy az egység teljes, a Párt minden tagja mindenben egyetért, az országnak és a közvéleménynek tehát nincs oka semmi nyugtalanságra. Istenem, hiszen mi is lenne a világból, ha ez az egység felborulna vagy olyan méreteket öltene, hogy Mándy Samu nem esküdnék többé a tájvédelemre, Gömbös Gyula pedig a kormányfőtanácsosi kinevezéseknél is követelni kezdené a numerus clausust? Mi történne velünk, ha az elveket, melyeket mindenki ott takargat a maga tarisznyájában, egyszerre csak föléje helyeznék a pártfegyelemnek s ha mindenkinek eszébe jutna a maga külön igazi meggyőződése, amelyet különben »magasabb politikai érdekből« oly nagyszerűen féken tudnak tartani? Ki tudja elképzelni a katasztrófát, amely egy ilyen fordulat nyomán bekövetkezhetnék. A világ arculata talán nyomban megváltoznék, a franciák meghökkennének, folytassák-e ily körülmények között a bukrvidék megszállását. Anglia talán nyomban más békepontozatokat fogalmazna az angolai kormány számára, Amerika valószínűleg feladná mostani közömbösségét s újból beleavatkozna az igy felforgatott középeurópai politikába, közelebbi barátunk, a kisántánt, valószínűleg egészen más elhatározásokra jutna velünk szemben követendő magatartására nézve s Benes ur fölforgatva látná minden számítását, amely ennek az Egységnek fennmaradásához fűződött. Valóban hálásak kell tehát, hogy legyünk a félhivatalos gondviselésnek és Szijj Bálint bácsinak nemkülönben, hogy mára virradva siettek az egység felől megnyugtatni a kétségbeesett magyar közvéleményt. Ilyen egységesek még sohase voltunk ! — ujjong a derék Szijj Bálint visszamenőleg is s eszünkbe jut a régi anekdota, mely a néhai való függetlenségi párt oly gyakori szétválása és egyesülése közben keletkezett. Talán a tizedik egyesülési vacsora után megkérdezték az egyik Justh-párti képviselőt, volt-e nagy öröm a bajtársi ünnepen ? Tudja Isten, felelte, szép volt, jó volt, de mintha az elváláskor jobban örültünk volna! így örülnek Szijj Bálinték is Bethlen Istvánnak, Mándy Sanniék Gömböséknek és Berky Gyuláék "Wolff Károlyéknak kezdettől óta, csak az újságírók meg ne tudják. Ezeket tehát mindjárt kezdetben ki kellett dobni a pártból, mert nyilvánvaló ugye, hogy ha a házasfelek hűtlenségen kapják egymást, csak a kanapét kell kitenni a szobából s mindjárt helyreáll a békesség. Hát nem szörnyű dolog már most, hogy az újságírók már régen ki vannak dobva s Gömbös Gyula most új rendszabályokat kénytelen javaslatba hozni az Egység megszilárdítására és eltitkolására. A kölcsönös ellenőrzés és önbiztosítás rendszere volna talán a legcélravezetőbb. Nem kell mindjárt minden Egységes-párti mellé egy-egy kémet vagy ellenképet állítani, hogy a párt családi titkait ki ne fecsegje a nyilvánosság előtt, de mindenesetre ki kell nyomozni, kiktől származnak az újságokba kerülő információk s ezekkel szemben már most alkalmazni kell a rendtörvény megfelelő paragrafusait. Az Egység hívei mindjárt ajánlják is a párthűség és együvétartozás érzésének fejlesztésére a megintést, aztán a pártértekezleten történő megrovást s végül a bűnösnek saját választókerületében plakát útján leendő megbélyegzését. Leveleinek felbontása, telefonjának ellenőrzése és elkobzása, esetleg dologházba szükséges internálása — úgy látszik későbbi megfontolások tárgya lesz. Ki kételkednék ezek után benne, hogy az Egység csakugyan szilárdabb, mint valaha s ki tartana tőle, hogy megbomlása az európai súlyegyen rázkódtatását idézheti elő? Megszavazták a népszövetségi javaslatot A lefegyverzés egylyaiusága az új európai érának valóságos botránya - Magyarország nem provokál senkit - Apponyi és a külügyminiszter a külpolitikai helyzetről - A nemzetgyűlés ülése — A Magyarság tudósítójától — A nemzetgyűlés ma folytatta a külpolitikai természetű törvényjavaslatok tárgyalását. Az ülés kiemelkedő eseménye Apponyi Albert gróf nagy beszéde volt, amelyben főképpen a népszövetségbe való belépésünkkel foglalkozott. A gazdag érveléssel meghangszerelt beszéd, különösen annak ama passzusai, melyek a lefegyverzés terén észlelhető igazságtalanságokra s az ezek nyomán könnyen kirobbanható következményekre vonatkoztak, a Ház minden oldalán rendkívül mély benyomást tettek. Apponyi az antanthatalmak felé ismételte azt, amit a béketárgyalásokon Parisban immár kifejtett, hogy agyőzők a kétségbeesés koalícióját teremtik meg, ami rendkívüli veszedelmet jelent, bármilyen nagyhatalom is álljon vele szemben. Apponyi után Daruváry Géza külügyminiszter beszélt s a kisántant intrikáival szemben hangsúlyozta, hogy Magyarország nem provokál senkit, de másrészt a nemzetközi szerződésekre hivatkozva visszautasít minden provokációt. A mai ülésen öt interpelláció is elhangzott. _ * A mai ülést háromnegyed tizenegy, órakor nyitotta meg Szcitovszky Bélaelnök. Bodó János felolvasta az összeférhetetlenségi ítélőbizottság jelentését, mely szerint Lingauer Albin ügyében összeférhetetlenség esete nem forog fenn. Az indítvány és interpellációs könyv felolvasása után a nemzetek szövetségeié való belépésről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalására tért át a Ház s a javaslatot vita nélkül részleteiben is elfogadta. A nemzetek szövetsége egységokmányának módosításáról szóló törvényjavaslat általános tárgyalása következett ezután. A javaslatot Móser Ernő díjadó ismertette. Apponyi Albert gróf beszéde Az előadó után Apponyi Albert gróf szólott a javaslathoz, s a Ház engedélyével a nemzetek szövetségébe való belépésről beszélt. Mindig barátja volt annak, hogy Magyarország belépjen a népszövetségbe. Elvileg szembenáll azokkal, akik nem hisznek a nemzetközi bíráskodás hatályosságában, mert hiszi, hogy ha nem is a jelenben, de a jövőben feltétlenül elkövetkezik a népszövetség intézményének eredményes működése, s hiszi, hogy az emberiség minél gyakrabban fogja a nemzetközi viszályokat békés utón "elintézni. Ezt nekünk nem szabad megakadályoznunk, hanem ellenkezőleg gyorsítanánk és elősegítenünk kell. A népszövetség intézményén meglátszik ugyan a háborító mentalitás, de megvan benne a fejlődési lehetőség is. Ha ma még vezérszerepet játszanak is a szövetséges nagyhatalmak, mindinkább öntudatra ébrednek a semleges államok, melyeknek befolyása elől nem lehet elzárkózni. A semlegesek befolyása egyre jobban érvényesül s így biztosítékot nyújt arra, hogy a népszövetségből kialakulhasson az a pártatlan fórum, mely a vitás kérdésekben méltányos ítéletet hozhat majd. Addig azonban, amíg kétféle nemzetközi jog van, a háborús győzök joga és a legyőzötteké, addig nem is beszélhetünk békéről, addig nincs béke még akkor sem, ha a vérontást ideiglenesen fel is függesztették. A népszövetségbe való felvételünk előnyeiről szólva, utalt az egységokmány több szakaszára, melyek lehetővé teszik, hogy bizonyos erőket a magunk céljaira használjunk föl. A győztesek a kétségbeesés koalícióját teremtik meg Európában Beszéde további során a lefegyverzés kérdéséről szólott. Daruváry Géza külügyminiszterrel szemben, aki állásához kötött felelőssége tudatában olyan kijelentést tett, hogy nálunk keresztülvitték a lefegyverzést, a többi államokban azonban csak a kezdet stádiumában van ez az ügy, s megállapította, hogy ami a lefegyverzés terén történt, helyesebben szólva, nem történt, az az új európai érának legnagyobb botránya. Rendszeres szabotálása a népszövetség alapokmányának az az állapot, hogy a nemzetek egy része le van fegyverezve, a többiek pedig a háború előttinél is erősebb fegyverkezést folytatnak. Ez nemcsak teljes kigúnyolása a lefegyverzés eszméjének, hanem egyenesen tűrhet ellen és az újabb honvudiak előfordulásának állandó veszélyét hordja magában. Azoknál a nemzeteknél, amelyek kiszolgáltatva látják magukat a barátságtalan szomszédoknak, a keserűség olyan foka fejlődik ki, amelyet szónok annak idején Párisban már jelzett is, amidőn a béketárgyaláson a következőket mondotta : “ Önök megteremtik a legsötétebb kétségbeesések koalícióját, ami igen nagy veszedelem, bármilyen nagyhatalom álljon is reteszemben. (Helyeslés a Ház minden oldalán.) A népszövetség irányának javulása ott fog kezdődni, amikor a lefegyverezés kérdésében az egyformán osztó igazság fog érvényesülni. Daruváry külügyminiszterrel szemben, aki azt mondotta, hogy a lefegyverzést a legyőzött államok végrehajtották, annak a véleményének adott kifejezést, hogy“ a helyzet a" népszövetségbe való belépésünkkel megváltozott A lefegyverzés tekintetében eddig a trianoni diktátum volt irányadó, most azonban a nemzetek szövetségének az a paktuma jön tekintetbe, mely ezt a kérdés az egyes államok földrajzi fekvésének tekintetbe vétele mellett oldja meg. Ilyenformán Magyarország lefegyverzésének kérdése újra felvethető és a többi állam beleegyezésével dönthető újra el. Lehetséges, hogy a többi állam igazságosnak fogja mondani a trianoni szerződésben megállapított le- fegyverzés mérvét, azonban mindenesetre módunkban van a kérdést újra felvetni és teljesen legális úton szólni azokról a sérelmekről, melyek Magyarországot lafegyverzéssel és a fegyverkezés korlátozásával érték. A népszövetségi alapokmány lehetőséget nyújt a béke revíziójára Ezután a kisebbségek védelmének képzdésével foglalkozott "hosszabban a szónoki Ebben a tekintetben is előnyt jelent an népszövetségbe való belépés, mert módot és lehetőséget nyújt arra, hogy megyhallgatást és intézkedéseket követeljünk. Ennek az előnynek ellenére sem lett volna barátja a népszövetségbe való belépésnek, mert az alapokmány egyik, paragrafusa megerősíteni látszik a trianoni szerződés nyomán előállott területi helyzetet. Van azonban az alapokmánynak egy olyan szakasza, amely a békeszerződések revíziójának lehetőségét tartalmazza. Igaz, hogy nagyon szűk ajtó ez, de mégis módot ad arra, hogy ebben az irányban megtehessük a szükséges lépteket. El fog jönni az idő, talán gyorsabban, mint hisszük, hogy a revízió éppen a nemzetei és szövetségének útján lesz aktuálissá. Addig is a nemzetek szövetségében való fel-lépésünk és a művelt világhoz való appellálásunk által tiltakozunk a ránk nézve terhes szerződés végrehajtásának anomáliái ellen és tiltakozunk az ellen is, hogy a szerződés ránk nézve előnyei, részei, így a lefegyverzés és a kisebbség, védelme holt betűk maradjanak és ne vizessenek keresztül. (Hosszantartó helyestlés a Ház minden oldalán.) Az általános politikai helyzet igen komoly Beszéde végén a nagy- és kisántanta legutóbbi demarsaival kapcsolatosan megállapította, hogy az általános politikai helyzet igen komoly. Hosszabban fejtegetik a kisántant demarsának teljes alaptalanságát s rámutatott arra, hogy ez a demars a kisántánt Magyarország ellen irányuló rendszeres akciójának megnyilvánulása. Magyarország fenyegető fegyverkezéséről beszélni sem lehet, hiszen a fegyverkezésről szóló hírek komolytalanságát igazolják azok az adatok is, amelyeket legutóbb Eckhardt Tibor a nemzetgyűlésen elmondott. A kisántánt 500 ezer " katonádjával és 3000 ágyújával szemben Magyar-ország legfeljebb 35 ezer embert és 126 ágyút állíthatna föl. Hyen körülmények között csak hatalmi politikai fogásból lehet Magyarország támadó szándékára gondolni. Utalt arra, hogy miniszteri nyilatkozatok szerint is Oláhország nem fogadta el pere döntőnek az antant katonai bizottságáénak nálunk tett megállapítását. Ez egyenesen szerződésellenes volna s valósággal megdöntené a trianoni szerződést. A trianoni szerződés értelmében ugyanis csak a nagyhatalmak katonai bizottságának, illetőleg a népszövetség tanácsának vámjoga ellenőrzésre s Magyarország nemzzeti szuverenitásának megszorításához csak a mértékig járult hozzá. Semmiféle idegen tényezőnek nincs joga minket ellenőrizni. (Zajos helyeslés a Ház minden oldalán.) Ha ilyen gondolat felmerült volna, ezt nem lehet elég korán ,elimine dutasitatni, nem lehet elég korán, még mielőtt testet öltött volna, a nemzetközi jog szerint való teljes tarthatatlanságát kimutatni. Utalt végül a cseh külügyminiszternek a prágai parlamentben legutóbb elmondott beszédére, mely lényegileg fönntartja ugyan az ellenünk felhozott hamis vádakat, konciliáns hangjával azonban azt a reményt kelti, hogy a felhők mégis elvonultak és olyan álláspont kezd érvényesülni, hogy Magyarország jogainak és méltóságának respektálásával nyugalmat kell teremteni. (Bethlen István gróf min T tiszterelnök: Úgy van /) Magyarország feltétlen nyugalmat akar és reméli, hogy hasonló a hangulat szomszédainknális. A mi részünkről nem dobunk irritáló anyagot a helyzetbe, és annál erősebb a pozíciónk úgy kifelé, mint befelé, ha akaratnak ellenére mégis bonyodalmakba kényszerítenek bennünket. A törvényja-