Magyarság, 1923. március (4. évfolyam, 48-73. szám)

1923-03-01 / 48. szám

Előfizetési árak: Negyedévre 1120 korona Egy hóra 400 korom Egyes szára ára 20 korona Ausztriában hétköznap és vasárnap 2000 osztr. kor. X Ára 20 korona 1923 március 1. csütörtök Budapest, IV. évf. 48. (653.) szám Felelős szerkesztő: Mi­lot­a­y István Szerkesztőség: VII. kerület, Miksa­ utca 8. szára* Telefon: József 68-90, József *58-91.­­ Kiadóhivatal* VII. kerület, Miksa-utca 8. Telefon: József 68—92. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Reménytelen számok (S. G.) Kállay Tibor pénzügy­­miniszter ma terjesztette be költség­­vetését, amelyet oly nagy várakozás előzött meg minden oldalról. A költségvetést tartalmazó tizenegy füzet egész rengetegét adja a szá­moknak, amelyekből kitűnik, hogy az államháztartás belsőleg mennyire egyensúlyozatlan még. A kényszer­kiadásoknak sokszor improduktív tételeivel szemben az adócsavar óriási erőlködést fejtett ki, de így is 15,4 milliárd deficit maradt a rendes ki­adások és bevételek mérlegében, az állami üzemek kiadásainak egyen­súlya pedig még labilisabb: a defi­cit itt meghaladja a 25 milliárd koronát! So­em tudjuk, könyvelési techniká­­val állunk-e szemben akkor, amidőn az üzemek deficitje oly túlzottan van feltüntetve. Reméljük azonban, hogy a költségvetésnek ez a be­állítása nem fog prejudikálni egyes állami üzemek elidegenítésére, amit pedig a hazai és külföldi tőke spekulatív elemei már három esz­tendő óta sürgetnek. Az expozé további részeiből csak találomra ragadunk ki egy-két adatot, amelyeket azonban a leg­jellemzőbbnek tartunk arra, hogy megjegyzéseinket hozzájuk fűzzük. Meglepő a költségvetésben a ter­mészetben való ellátás 24 milliárdos deficitje. Ez a tétel azonban, a mi tudomásunk szerint, sokkal horribi­­lisabb, mert hiszen a természetben való ellátás a természetben való ki­viteli illetékekből táplálkozik és az állam legóriásibb vérveszteségét, ezek­nek az illetékeknek könnyelmű el­­gazdálkodását az itt feltüntetett szám elleplezi. Itt a m­lliárdok vég­telen rejtett sokaságáról van szó és az ország közvéleménye joggal ré­mülhetne el, ha a valódi számokat megtudná! Ezt a kiadást nem lehet a tisztviselők rovására írni, hanem csupán egy olyan könnyelmű gazdál­kodáséra, amit három esztendő hely­telen gazdálkodása rendszeresített csupán. Az inflációnak, a koronarontásnak ez az egyik gyökere. A másik az, hogy a kiszállított áruk valutáris ellenértékének csak hatvan százalé­kát igényli a kormány (amely any­­nyira gyönge a kartellek tőkehatal­­masságaival szemben), de még ebből is mindössze csak négy vagy öt százalék jut a Devizaközpont birto­kába. Csoda-e, ha ilyenformán a Devizaközpont nem tudja a szüksé­ges idegen fizetőeszközöket még a legális igények kielégítésére sem rendelkezésre bocsátani ? És itt szóvá kell tennünk azt a szemérmetlensé­get, hogy éppen azok az exportválla­latok, izzólámpagyárak, kartongyárak, vagongyárak, amelyek a kivitel­ből havonta több millió svájci frankot szereznek maguknak és vonnak el az ország közszükségleteitől, a leglár­­másabban­ követelik egyes érdekkép­viseletek útján a devizaigények ki­elégítését. Ezek Svácjban, Hollan­diában és másutt halmozzák fel a ma­gyar termelésből eredő vagyon­fölöslegüket s idehaza üzemszünte­­téssel, meg munkáselbocsátással fe­nyegetik a gyönge kormányt abban az esetben, ha­­a gyártásuk folyta­tásához szükséges nyersanyaghoz­ nem kapnak külföldi fizetőeszközöket . . . Egy felelőtlen és ellenőrzés nélküli gazdasági helyzet vérvesztése bonta­kozik ki a kormány költségvetési adataiból. És mikor a nemzetgazda­ság egyre jobban gyöngül, a pénz­ügyminiszter kijelenti, hogy az új állami kölcsönt »a belső erők« alap­ján próbálja nyélbeütni. Ám, hol vannak ezek a belső erők, amikor az ország fölnyitott ereiből külföldre csordogál minden erőfölösleg. Az élet nedvének ilyen elszivárgá­sát jelentené az a terv is a 46 milliárdos kivitelről, amelyet a pénz­ügyminiszter biztatásnak szánt a korona rendbehozatalára, de ami szintén csak újabb erőpazarlást jelent. Addig míg a kormány tűri, hogy minden magyarországi exportvállalatnak kül­földön az exportpiacokon titkos ér­dektársai legyenek és ezek a hol­ding-társaságok álkövetelésekkel és áltartozásokkal hamisítsák meg a ki­­­­viteli üzletek hasznának mérlegét, addig mindenféle export kárba veszett pocsékolása a belső erőknek egyesek javára, aminek befelé csak egy hatása várható: növeli a drágaságot és torony­magasságra szaporítja az államnak, a korona romlásából eredő deficitjét. olyan nagy, hogy ebben az irányban tovább kell folytatni a leépítést. Rendet e téren csak úgy lehet teremteni, ha a tisztviselő­­kön és rokkantakon kívül mindenkit ki­­rekesztenek a természetbeni ellátásból. Az elmúlt évben két törvényt is hoztak a tiszt­viselők apasztásáról és a létszám mintegy tízezerrel csökkent is, ezen a téren azonban lényegesen tovább kell menni s a magasabb rangsorban kell korlátozni a tisztviselők számát. Kijelentve még, hogy a tisztviselői illetményeket egy­szerűsíteni kell, a miniszter a békeszer­ződés végrehajtásából folyó kötelezett­ségek teljesítésére tért át, majd pedig az államvasutak deficitjéről szólott, mely mintegy 25 milliárdot tesz ki. A Magyar­­országon működő különféle á­ldalbizott­ságok költségeinek fedezéséről szólva hang­súlyozta, hogy állandóan a bankóprésre vagytunk utalva, hogy a szolgáltatásokra fedezetet találjunk. Ahhoz, hogy ezen a téren fennakadás ne­ álljon be, szükséges, hogy arról az oldalról is segítségünkre jöjjenek, ahonnan segítséget remél­hetünk. A píiiffitiifiiiiiiicff Beterjesztene A ftöltségvetéssel snaf ier^ájáisasi neon özonsslája magát RetiuK&liök a tisztviseidk n&'sz&siát - a formáig v&fs&nia a szotjffl?igaz«ia8lío«iá?ra való afitérís - Ilit iRtefpeHöcíd a taeii!iz¡efg8jSM£s1 53i i Mfiis^ieter — rA Magyarság tudósítójától .• A nemzetgyűlés mai ülésén Kállay­ Tibor pénzügyminiszter beterjesztette az állam 1922123. évre szóló költségvetését. A költségvetés 40­6 milliárd deficitet tüntet föl, amiből azonban a túlnyomó rész: 25 milliárd az üzemek deficitjére esik. A költségvetéshez fűzött előadásá­ban a pénzügyminiszter nyilatkozott adórendszerünk további kiépítéséről, a természetbeni ellátás redukálásáról és a tisztviselői segítségnek közel hatvan­hétszázalékos felemeléséről, a ki-, bontakozás módjáról azonban alig mon­dott érdemlegeset. A gazdasági élet hitel-­ínségéről úgyszólván semmi megnyugta­tót sem mondott arra nézve, hogy tervezi itt a hitelmonopóliumot megszüntető vál­tozásokat. A korona jövőjéről is hiába várt megnyugtatást az expozéból a magyar gazdasági élet, ehelyett azt a pozitívumot hallottuk csupán, hogy a kormány negyven-hatvanmilliárdos ki­vitelt tervez.. A mai ülést háromnegyed tizenegy óra­kor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Az indítvány és interpellációs könyv fel­olvasása után a Ház, harmadszori olva­sásban is elfogadta a mérnöki rendtartás­ról szóló törvényjavaslatot. A pénzügyminiszter expozéja Ezután Kállay Tibor pénzügyminiszter benyújtotta az 1922123. évre szóló költség­­vetést s megtartotta a Ház minden olda­lán nagy érdeklődéssel várt expozéját. Mindenekelőtt beszámolt arról, hogy a költségvetés 16­0 milliárd deficittel zárul s kifejtette, hogy a költségvetés két részből alakult,, egyik a közigazgatás és a kormányzat szükséglete, továbbá a köz­adókból folyó bevétel, a másik rész pedig az üzemek kiadása és bevétele. Az első résznél a kiadás 118­4, a bevétel pedig 103­­ milliárd, a deficit tehát itt 15,4 milliárd. Az üzemek kiadása 75 milliárd, bevétele 49,8 milliárd,a deficit ennélfogva ennél a résznél 25 milliárd koronára rúg. Összehasonlította a miniszter a most benyújtott költségvetést a békebeli költ­ségvetéssel s rámutatott arra, hogy az 1914—15. évi költségvetés a mai helyzetre alkalmazva 90 millió arany­korona deficittel zárult s ha a mostani deficitet átszámítjuk aranykoronára, ak­kor ennek a 90 millió aranykoronának felel ez meg. A békebeli és a mai­ helyzet között lényeges különbség van, m­ert az ak­kor­­ felmerült deficitet lehetett külföldi köl­csönnel fedezni, most azonban külföldi kölcsön lehetősége nem áll fenn. Arra a többször elhangzott kívánságra, hogy a viszonyok konszolidálása érdekében át kell térni az aranykorona-számításra, ki­jelentette, hogy ezt mindaddig nem lehet megtenni, amíg nincsenek meg belső elő­feltételei. A szükséges előfeltételek nélkül való visszatérés csak fölösleges rázkód­­tatást idézne elő. Kijelentette a miniszter azt is, hogy a költségvetéssel annak mos­tani formájában nem azonosítja magát s csupán azért terjesztette elő, mert a nemzetgyűlés vitájától várja, hogy a költségvetés olyan képet öltsön, amely megfelel a mai nehéz közgazdasági és pénzügyi helyzetnek. A kiadásokat minden vonalon apasztani kell Beszéde további során az új megoldást igénylő kérdésekre mutatott rá a minisz­ter. Kiemelte, hogy a forgalmi adó előirányzata 34 milliárdot tesz ki s ez a legkiadósabb adóbevétel idővel még fokoz­ható lesz. A fogyasztási adó 10.8 milliárd­­dal szerepel a költségvetésben, míg a cukor és a szesz megterhelése 8.1 mil­­liárddal marad a békebeli megterhelés mögött, aminek a cikkek megdrágulása az oka. A földadó bevételei 10 miliárddal vannak előirányozva, a jövedelemadók bevételei fejében pedig 16 milliárd szerepel a költségvetésben. A dohányjövedék 3,4 mil­liárdot, a vámjövedék 9,7 milliárdot tesz ki. Az adórendszer­ ki van építve, megváltoztatá­sára szükség nincs, csak­ be kell fejezni a pro­gram hátralevő részét, meg kell alkotni a jövedelemadó-törvényt é­s gondoskodni kell a helyes községi adóztatásról. A kor­mány a pótadót másodrendűvé­ akarja degradálni s új jövedelemforrásokat akar biztosítani a községeknek. A minisz­tériumok egyes apró bevételeit­­ ki kell építeni, keresztül kell vinni azt az elvet, h­ogy új kiadásokat csak új bevételek ese­tén engedélyezzünk. A közhangulatba más felfogást és törekvést kell belevinni, mint amilyen idáig a közgazdasági élet­ben megnyilvánult s a trianoni béke által teremtett helyzet következtében meg kell tanulnunk lemondani az élet minden vo­natkozásában. A kiadásokat minden vona­lon apasztanunk kell. . A tisztviselők természetben való ellátá­sára szükség van A miniszter ezután a költségvetés má­sodik jelentékeny tételével, a közalkal­mazottak természetben való ellátásával foglalkozott, amely 25 milliárddal szere­pel a költségvetésben. A megterhelés Külföldi kölcsönre vagyunk utalva Rövid szünet után a miniszter az egyes tárcák költségvetéséről szólott, majd azt fejtegette, hogy a jövő kibontakozását illetően a legfőbb baj az, hogy állandóan igénybe kell venni a bankóprést. Defláció­ról nálunk nem lehet beszélni, mert mélyen benne vagyunk az inflációban. Újabban egyre szélesebb körökben kez­dik elismerni annak az elvnek he­lyességét, hogy kontingentálni kell a jegykibocsátást. Nem elég azonban azt mondani, hogy ne bocsássunk ki több bankjegyet, meg kell adni ennek a lehetőségét is. Nagy nehézség, hogy az állandó bankjegykibocsátás mellett mindig újabb és újabb igényekkel találja az ál­lam szemben magát, elsősorban az alkal­mazottak részéről. Ez időszerint is újabb ilyen kívánalom előtt áll az állam s a kérelem most odairányul, hogy hatvanhat százalékkal emeljék a tisztviselői rendkí­vüli segélyeket. A kérelem teljesítése újabb 20 milliárd kiadást jelentene. Fontos kérdés a hadsereg gazdálkodásának k­ér­­­­dése is. A hadügyi tárca költségvetése 1e milliárdra rúg s a trianoni szerződés aka­dályozza, hogy e téren a viszonyoknak megfelelően rendezkedjünk be, mert a zsol­dos hadser­­eg nem felel meg a mi viszonya­­inknak. Komolyan kell foglalkozni ezzel a kérdéssel, de éppen igen figyelmet ér­demel a külföldi fizetések ügye is. Ezek egy része a reparációs szolgáltatásokból áll, a másik részt pedig a külföldi adós­ságok teszik. Nekünk a reparáció nélkül is tetemes adósságaink vannak s a kor­mány e tekintetben engedmények elérésére törekszik, hogy az ország­­becsületesen vállalhassa a háború előtti adósságok ter­heit. Az adósságok terhe nagy mértékben igénybeveszi fizetési mérlegünk­et s mellet­tük helyreállni és saját erőnket növelni rendkívül nehéz. Olyan kölcsönre volna szüksége az országnak, mely biztosítaná az államháztartás stabilizálását és lehe­tővé tenné a külföldi adósságok rende­zését is. Minél később jön a külföldi köl­csön, annál nehezebb a helyzet, mert nem elegendő a pénzügyminiszter és a kormány akarata, szükség lesz az egész nemzet áldozatkészségére is. A hitelhiány és a kosztpénz kérdése Ezután a külkereskedelmi mérlegről szó­lott a miniszter, mely 36 millió arany­korona passzivitást mutat. A mérleg azon­ban állandóan javul, ami a behozatal csökkentésére és a kivitel emelésére ve­zethető vissza. A teljes gazdasági szabad­ság álláspontján van és az a véleménye, hogy az export tekintetében a tilalmi lis­tát teljesen el kell törölni. A kormány né­hány nap előtt meg­ is állapodott már abban,­ hogy az exportlistát revízió alá veszi. A Devizaközpontról kijelentette a miniszter, hogy fenntartására szükség van, mert megszüntetése esetén ismétlődnének a szertelenségek. Legális­ valutaigénylések ellen nem emelhető kifogás, azt azonban nem lehet tűrni, hogy megrendelt külföldi sürgönyökkel és más eszközökkel akar­janak egyesek valutát szerezni maguk­nak. A hitelek kérdéséről szólva, a hitel-

Next