Magyarság, 1923. március (4. évfolyam, 48-73. szám)
1923-03-01 / 48. szám
Előfizetési árak: Negyedévre 1120 korona Egy hóra 400 korom Egyes szára ára 20 korona Ausztriában hétköznap és vasárnap 2000 osztr. kor. X Ára 20 korona 1923 március 1. csütörtök Budapest, IV. évf. 48. (653.) szám Felelős szerkesztő: Milotay István Szerkesztőség: VII. kerület, Miksa utca 8. szára* Telefon: József 68-90, József *58-91. Kiadóhivatal* VII. kerület, Miksa-utca 8. Telefon: József 68—92. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Reménytelen számok (S. G.) Kállay Tibor pénzügyminiszter ma terjesztette be költségvetését, amelyet oly nagy várakozás előzött meg minden oldalról. A költségvetést tartalmazó tizenegy füzet egész rengetegét adja a számoknak, amelyekből kitűnik, hogy az államháztartás belsőleg mennyire egyensúlyozatlan még. A kényszerkiadásoknak sokszor improduktív tételeivel szemben az adócsavar óriási erőlködést fejtett ki, de így is 15,4 milliárd deficit maradt a rendes kiadások és bevételek mérlegében, az állami üzemek kiadásainak egyensúlya pedig még labilisabb: a deficit itt meghaladja a 25 milliárd koronát! Soem tudjuk, könyvelési technikával állunk-e szemben akkor, amidőn az üzemek deficitje oly túlzottan van feltüntetve. Reméljük azonban, hogy a költségvetésnek ez a beállítása nem fog prejudikálni egyes állami üzemek elidegenítésére, amit pedig a hazai és külföldi tőke spekulatív elemei már három esztendő óta sürgetnek. Az expozé további részeiből csak találomra ragadunk ki egy-két adatot, amelyeket azonban a legjellemzőbbnek tartunk arra, hogy megjegyzéseinket hozzájuk fűzzük. Meglepő a költségvetésben a természetben való ellátás 24 milliárdos deficitje. Ez a tétel azonban, a mi tudomásunk szerint, sokkal horribilisabb, mert hiszen a természetben való ellátás a természetben való kiviteli illetékekből táplálkozik és az állam legóriásibb vérveszteségét, ezeknek az illetékeknek könnyelmű elgazdálkodását az itt feltüntetett szám elleplezi. Itt a mlliárdok végtelen rejtett sokaságáról van szó és az ország közvéleménye joggal rémülhetne el, ha a valódi számokat megtudná! Ezt a kiadást nem lehet a tisztviselők rovására írni, hanem csupán egy olyan könnyelmű gazdálkodáséra, amit három esztendő helytelen gazdálkodása rendszeresített csupán. Az inflációnak, a koronarontásnak ez az egyik gyökere. A másik az, hogy a kiszállított áruk valutáris ellenértékének csak hatvan százalékát igényli a kormány (amely anynyira gyönge a kartellek tőkehatalmasságaival szemben), de még ebből is mindössze csak négy vagy öt százalék jut a Devizaközpont birtokába. Csoda-e, ha ilyenformán a Devizaközpont nem tudja a szükséges idegen fizetőeszközöket még a legális igények kielégítésére sem rendelkezésre bocsátani ? És itt szóvá kell tennünk azt a szemérmetlenséget, hogy éppen azok az exportvállalatok, izzólámpagyárak, kartongyárak, vagongyárak, amelyek a kivitelből havonta több millió svájci frankot szereznek maguknak és vonnak el az ország közszükségleteitől, a leglármásabban követelik egyes érdekképviseletek útján a devizaigények kielégítését. Ezek Svácjban, Hollandiában és másutt halmozzák fel a magyar termelésből eredő vagyonfölöslegüket s idehaza üzemszüntetéssel, meg munkáselbocsátással fenyegetik a gyönge kormányt abban az esetben, haa gyártásuk folytatásához szükséges nyersanyaghoz nem kapnak külföldi fizetőeszközöket . . . Egy felelőtlen és ellenőrzés nélküli gazdasági helyzet vérvesztése bontakozik ki a kormány költségvetési adataiból. És mikor a nemzetgazdaság egyre jobban gyöngül, a pénzügyminiszter kijelenti, hogy az új állami kölcsönt »a belső erők« alapján próbálja nyélbeütni. Ám, hol vannak ezek a belső erők, amikor az ország fölnyitott ereiből külföldre csordogál minden erőfölösleg. Az élet nedvének ilyen elszivárgását jelentené az a terv is a 46 milliárdos kivitelről, amelyet a pénzügyminiszter biztatásnak szánt a korona rendbehozatalára, de ami szintén csak újabb erőpazarlást jelent. Addig míg a kormány tűri, hogy minden magyarországi exportvállalatnak külföldön az exportpiacokon titkos érdektársai legyenek és ezek a holding-társaságok álkövetelésekkel és áltartozásokkal hamisítsák meg a kiviteli üzletek hasznának mérlegét, addig mindenféle export kárba veszett pocsékolása a belső erőknek egyesek javára, aminek befelé csak egy hatása várható: növeli a drágaságot és toronymagasságra szaporítja az államnak, a korona romlásából eredő deficitjét. olyan nagy, hogy ebben az irányban tovább kell folytatni a leépítést. Rendet e téren csak úgy lehet teremteni, ha a tisztviselőkön és rokkantakon kívül mindenkit kirekesztenek a természetbeni ellátásból. Az elmúlt évben két törvényt is hoztak a tisztviselők apasztásáról és a létszám mintegy tízezerrel csökkent is, ezen a téren azonban lényegesen tovább kell menni s a magasabb rangsorban kell korlátozni a tisztviselők számát. Kijelentve még, hogy a tisztviselői illetményeket egyszerűsíteni kell, a miniszter a békeszerződés végrehajtásából folyó kötelezettségek teljesítésére tért át, majd pedig az államvasutak deficitjéről szólott, mely mintegy 25 milliárdot tesz ki. A Magyarországon működő különféle áldalbizottságok költségeinek fedezéséről szólva hangsúlyozta, hogy állandóan a bankóprésre vagytunk utalva, hogy a szolgáltatásokra fedezetet találjunk. Ahhoz, hogy ezen a téren fennakadás ne álljon be, szükséges, hogy arról az oldalról is segítségünkre jöjjenek, ahonnan segítséget remélhetünk. A píiiffitiifiiiiiiicff Beterjesztene A ftöltségvetéssel snaf ier^ájáisasi neon özonsslája magát RetiuK&liök a tisztviseidk n&'sz&siát - a formáig v&fs&nia a szotjffl?igaz«ia8lío«iá?ra való afitérís - Ilit iRtefpeHöcíd a taeii!iz¡efg8jSM£s1 53i i Mfiis^ieter — rA Magyarság tudósítójától .• A nemzetgyűlés mai ülésén Kállay Tibor pénzügyminiszter beterjesztette az állam 1922123. évre szóló költségvetését. A költségvetés 406 milliárd deficitet tüntet föl, amiből azonban a túlnyomó rész: 25 milliárd az üzemek deficitjére esik. A költségvetéshez fűzött előadásában a pénzügyminiszter nyilatkozott adórendszerünk további kiépítéséről, a természetbeni ellátás redukálásáról és a tisztviselői segítségnek közel hatvanhétszázalékos felemeléséről, a ki-, bontakozás módjáról azonban alig mondott érdemlegeset. A gazdasági élet hitel-ínségéről úgyszólván semmi megnyugtatót sem mondott arra nézve, hogy tervezi itt a hitelmonopóliumot megszüntető változásokat. A korona jövőjéről is hiába várt megnyugtatást az expozéból a magyar gazdasági élet, ehelyett azt a pozitívumot hallottuk csupán, hogy a kormány negyven-hatvanmilliárdos kivitelt tervez.. A mai ülést háromnegyed tizenegy órakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Az indítvány és interpellációs könyv felolvasása után a Ház, harmadszori olvasásban is elfogadta a mérnöki rendtartásról szóló törvényjavaslatot. A pénzügyminiszter expozéja Ezután Kállay Tibor pénzügyminiszter benyújtotta az 1922123. évre szóló költségvetést s megtartotta a Ház minden oldalán nagy érdeklődéssel várt expozéját. Mindenekelőtt beszámolt arról, hogy a költségvetés 160 milliárd deficittel zárul s kifejtette, hogy a költségvetés két részből alakult,, egyik a közigazgatás és a kormányzat szükséglete, továbbá a közadókból folyó bevétel, a másik rész pedig az üzemek kiadása és bevétele. Az első résznél a kiadás 1184, a bevétel pedig 103 milliárd, a deficit tehát itt 15,4 milliárd. Az üzemek kiadása 75 milliárd, bevétele 49,8 milliárd,a deficit ennélfogva ennél a résznél 25 milliárd koronára rúg. Összehasonlította a miniszter a most benyújtott költségvetést a békebeli költségvetéssel s rámutatott arra, hogy az 1914—15. évi költségvetés a mai helyzetre alkalmazva 90 millió aranykorona deficittel zárult s ha a mostani deficitet átszámítjuk aranykoronára, akkor ennek a 90 millió aranykoronának felel ez meg. A békebeli és a mai helyzet között lényeges különbség van, mert az akkor felmerült deficitet lehetett külföldi kölcsönnel fedezni, most azonban külföldi kölcsön lehetősége nem áll fenn. Arra a többször elhangzott kívánságra, hogy a viszonyok konszolidálása érdekében át kell térni az aranykorona-számításra, kijelentette, hogy ezt mindaddig nem lehet megtenni, amíg nincsenek meg belső előfeltételei. A szükséges előfeltételek nélkül való visszatérés csak fölösleges rázkódtatást idézne elő. Kijelentette a miniszter azt is, hogy a költségvetéssel annak mostani formájában nem azonosítja magát s csupán azért terjesztette elő, mert a nemzetgyűlés vitájától várja, hogy a költségvetés olyan képet öltsön, amely megfelel a mai nehéz közgazdasági és pénzügyi helyzetnek. A kiadásokat minden vonalon apasztani kell Beszéde további során az új megoldást igénylő kérdésekre mutatott rá a miniszter. Kiemelte, hogy a forgalmi adó előirányzata 34 milliárdot tesz ki s ez a legkiadósabb adóbevétel idővel még fokozható lesz. A fogyasztási adó 10.8 milliárddal szerepel a költségvetésben, míg a cukor és a szesz megterhelése 8.1 milliárddal marad a békebeli megterhelés mögött, aminek a cikkek megdrágulása az oka. A földadó bevételei 10 miliárddal vannak előirányozva, a jövedelemadók bevételei fejében pedig 16 milliárd szerepel a költségvetésben. A dohányjövedék 3,4 milliárdot, a vámjövedék 9,7 milliárdot tesz ki. Az adórendszer ki van építve, megváltoztatására szükség nincs, csak be kell fejezni a program hátralevő részét, meg kell alkotni a jövedelemadó-törvényt és gondoskodni kell a helyes községi adóztatásról. A kormány a pótadót másodrendűvé akarja degradálni s új jövedelemforrásokat akar biztosítani a községeknek. A minisztériumok egyes apró bevételeit ki kell építeni, keresztül kell vinni azt az elvet, hogy új kiadásokat csak új bevételek esetén engedélyezzünk. A közhangulatba más felfogást és törekvést kell belevinni, mint amilyen idáig a közgazdasági életben megnyilvánult s a trianoni béke által teremtett helyzet következtében meg kell tanulnunk lemondani az élet minden vonatkozásában. A kiadásokat minden vonalon apasztanunk kell. . A tisztviselők természetben való ellátására szükség van A miniszter ezután a költségvetés második jelentékeny tételével, a közalkalmazottak természetben való ellátásával foglalkozott, amely 25 milliárddal szerepel a költségvetésben. A megterhelés Külföldi kölcsönre vagyunk utalva Rövid szünet után a miniszter az egyes tárcák költségvetéséről szólott, majd azt fejtegette, hogy a jövő kibontakozását illetően a legfőbb baj az, hogy állandóan igénybe kell venni a bankóprést. Deflációról nálunk nem lehet beszélni, mert mélyen benne vagyunk az inflációban. Újabban egyre szélesebb körökben kezdik elismerni annak az elvnek helyességét, hogy kontingentálni kell a jegykibocsátást. Nem elég azonban azt mondani, hogy ne bocsássunk ki több bankjegyet, meg kell adni ennek a lehetőségét is. Nagy nehézség, hogy az állandó bankjegykibocsátás mellett mindig újabb és újabb igényekkel találja az állam szemben magát, elsősorban az alkalmazottak részéről. Ez időszerint is újabb ilyen kívánalom előtt áll az állam s a kérelem most odairányul, hogy hatvanhat százalékkal emeljék a tisztviselői rendkívüli segélyeket. A kérelem teljesítése újabb 20 milliárd kiadást jelentene. Fontos kérdés a hadsereg gazdálkodásának kérdése is. A hadügyi tárca költségvetése 1e milliárdra rúg s a trianoni szerződés akadályozza, hogy e téren a viszonyoknak megfelelően rendezkedjünk be, mert a zsoldos hadsereg nem felel meg a mi viszonyainknak. Komolyan kell foglalkozni ezzel a kérdéssel, de éppen igen figyelmet érdemel a külföldi fizetések ügye is. Ezek egy része a reparációs szolgáltatásokból áll, a másik részt pedig a külföldi adósságok teszik. Nekünk a reparáció nélkül is tetemes adósságaink vannak s a kormány e tekintetben engedmények elérésére törekszik, hogy az országbecsületesen vállalhassa a háború előtti adósságok terheit. Az adósságok terhe nagy mértékben igénybeveszi fizetési mérlegünket s mellettük helyreállni és saját erőnket növelni rendkívül nehéz. Olyan kölcsönre volna szüksége az országnak, mely biztosítaná az államháztartás stabilizálását és lehetővé tenné a külföldi adósságok rendezését is. Minél később jön a külföldi kölcsön, annál nehezebb a helyzet, mert nem elegendő a pénzügyminiszter és a kormány akarata, szükség lesz az egész nemzet áldozatkészségére is. A hitelhiány és a kosztpénz kérdése Ezután a külkereskedelmi mérlegről szólott a miniszter, mely 36 millió aranykorona passzivitást mutat. A mérleg azonban állandóan javul, ami a behozatal csökkentésére és a kivitel emelésére vezethető vissza. A teljes gazdasági szabadság álláspontján van és az a véleménye, hogy az export tekintetében a tilalmi listát teljesen el kell törölni. A kormány néhány nap előtt meg is állapodott már abban, hogy az exportlistát revízió alá veszi. A Devizaközpontról kijelentette a miniszter, hogy fenntartására szükség van, mert megszüntetése esetén ismétlődnének a szertelenségek. Legális valutaigénylések ellen nem emelhető kifogás, azt azonban nem lehet tűrni, hogy megrendelt külföldi sürgönyökkel és más eszközökkel akarjanak egyesek valutát szerezni maguknak. A hitelek kérdéséről szólva, a hitel-