Magyarság, 1924. augusztus (5. évfolyam, 156-180. szám)

1924-08-01 / 156. szám

Előfizetési árak: MegizedAvM UO.OOA korona. Egy hóra 40.000 kor. Egyes szám ára hétköznap 2000 korona. Vasárnap 3000 korona. Batttrtában hétköznap és vasárnap 2000 osztr. K. Ara 2001l korona. 1924 augusztus 1, péntek ÁTVfelsestipest, V. évf. 156.(1055.) sz. Felelős szerkesztő : Milotay István Szerkesztőség: VII. kerület, Miksa-utca 8. szám. Telefon: József 68-90, József 68-91.­­ Kiadóhivatal: VII. kerület, Miksa-utca 8. Telefon: József 68-92. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Levélcím: Budapest 741, Postafiók 19. Szanálva az éhhalálig A magyar tisztviselőtársadalom három rétegből áll, és pedig a B-listásokból, azután az­ állami és törvényhatósági szolgálatban meg­­hagyottakból és harmadszor a nyugállományba tartozókból, akik­nek csoportjához kell sorozni azo­kat, akik az özvegység vagy ár­­vaság jogcímén »élvezik« az ál­lamkincstár gondoskodását és kormányunk atyai jóindulatát. !A magyar társadalom e három rétege esztendők óta egymással versenyezve futja a nyomor ha­lálgaloppját. Azt hittük, hogy e­z vad és kétségbeesett rohanatot le­hetetlen már továbbfokozni s hogy a trianoni nyomorúság e marathoni futói már régen alél- Itan és kimerülten összeroskadtak a beláthatatlanul távoli cél előtt !Az Isten csodájának, a nyomor­­évtizedes tréningjének és a ma­gyar intelligens társadalom bá­mulatos fegyelmezettségének kell tulajdonítanunk, hogy ez az osz­tály még él, küzd és remél. Az Utolsó hónapokban már csak azzal lehetett tartani bennük a lelket hogy a szanáló program végrehajtása, ha a trianoni cson­­kasághoz redukálja is a tiszt­iviselőosztályt de legalább em­berhez méltó életmódot biztosít neki és az irgalmatlan szelekció­ban megkegyelmezettek számára végre jobb és derültebb napok kö­vetkeznek. Annyi várakozás és csalódás után az a tudat tartotta fenn bennük a testi és erkölcsi erőt, hogy keskeny méretek közé szorított létalapjuk elegendő men­­helyet biztosít majd a száműzött nemzeti gondolatnak és a magyar­ság történelmi céljainak. Az úgynevezett aranyparitásos fizetés irtózatos arculcsapása volt a magyar tisztviselőosztály ön­érzetének, műveltségének és mun­kája értékének. Igaz, mi vallották be az általános megdöbbenés és felbuzdulás neszelésére bölcs mi­nisztereink,­re kevés az arany­­paritásos fizetés, de lehetetlen volt túlfeszíteni a szanáló műtét kereteit, amelyek közt az állami költségvetésben amúgy is a sze­mélyi tételek jelentik a terhek hatvan százalékát, ami óriási előrehaladás a régi Magyarország tisztviselői budgetjének arány­számához képest. Azt persze cél­szerűen elhallgatták ezek a ki­váló státusférfiak, hogy a sze­mélyi kiadások terhére írták a magyar királyi zsoldos honvéd­ség fenntartásának a költségeit is amelyek régebben nem a sze­mélyi kiadások rubrikájában szerepeltek, illetőleg ilyen form­á­ban sehol se, minthogy a magyar honvédelem az általános katona kötelezettség elvén alapult. Az az állítás tehát, mintha a tisztviselői személyi járandósága Triasson Magyarországban viszonylagosan nagyobb arányszámát tenné az állami költségeknek, mint , a régi­ben, sem nem reális, sem nem jó­hiszemű s csak arra való, hogy egy nemzeti érdek függönye mögé rejtsék el azt a szűkmarkú és szűklátókörű társadalmi és pénz­ügyi politikát, amelyet a mai kor­mányrendszer meghonosított. Amikor a tisztviselő és nyug­díjas tábornak fülébe muzsikál­ták ezt a nemzeti indulót, akarom mondani, takarodót, a hatás nem is maradt el. Kinek kell áldoznia a nemzeti kultúráért? Kinek kell megfizetnie az elvesztett háborút? Hol kell kitakarékoskodni a rossz békét és a reparációt? Kinek a bőrén kellett végigsuhintani leg­először a szanálás ostorával? Ter­mészetesen és következetesen mindig a magyar középosztály lett a kiszemelt balek, akit B-lis­­tára tettek, akit proletarizáltak és akinek minden egyiptomi csa­pás után végig kellett ürítenie a szanálás bürökpoharát. Azaz pontos gondoskodás történt arról is, hogy ez a gyönyör ne egy per­cig tartson, hogy a serleg tartal­mát részletekben és cseppekben ihassák ki. Mint egy kis érte­ties orgona, úgy zúg, sóhajt és nyöszörög ez a kis ország annak a rengeteg pa­nasznak a visszhangjától, amely elviselhetetlenül feszültté és ter­hessé teszi az amúgy is viharhan­gulatos magyar levegőt.­­A tiszt­viselők és nyugdíjasok, az öz­vegyek és az árvák nem­ kapják meg a szokott időben illetményei­ket. Az államkincstár megállapít­hatatlan kulcs szerint előlegek­kel, de főképp ígéretekkel tartja őket, s maguk s­e tudják már, há­nyadán állanak a fizetésükkel, a szorzószámmal és a számfejtéssel. Az a tény, hogy az elmaradt jú­liusi fizetést is az augusztusi ki­sebb szorzószám arányában kap­ják, elsőrangúan destruktív cse­lekedet s olyan cigánykodás, amely nem illik egy kulturállam­­hoz és egy jogrendi korszakhoz. A szanálás eredménye a magyar középosztályra nézve példátlan és áttekinthetetlen anyagi káoszt te­remtett, amelyben idestova senki­­sem tud már többé eligazodni s amely azoknak a régi balkáni államoknak a­ színvonalára sü­­lyesztette országunkat, amelyek­ben a hivatalnokok és az alkal­mazottak fizetése alku tárgya volt: a szemesebb és a szerencsé­sebb többet és hamarabb, a sze­rényebb és az élhetetlenebb későn és kevesebbet kapott, ha ugyan kapott. Nem okoljuk érte a számvevő és számfejtő hivatalokat, amelyek emberfeletti munka súlya alatt roskadoznak az új költségvetési időszámítás óta. A baj —­ úgy mondják — egyrészt abban van hogy az aranyparitásos fizetésről­­ intézkedő rendeletet csak június 18-án bocsátották ki, holott a sza­náló program minden részletében már májusban készen volt. A má­sik hiba az, hogy mindig későn állapítják meg a szorzószámot s az utolsó napokban döntik a tech­­nikai átszámítás rengeteg anya­gát a számfejtő hivatalok szá­nandó áldozataira. Lám, a kép­viselő urak idején gondoskodtak­ magukról. Az ő fizetésük három hónapra előre készen van egy magasabb index szorzata szerint. Holnap elseje van. Számlák, ház­bérfizetés, a nyári napokra egy kis levegő is ráférne ezekre a túl­feszített tisztviselőidegekre és az elkeseredett nyugdíjasok és özve­gyiek is kivéte­lés julius 31-ikén senki se tudja, mit kap, mikor kap s egyáltalában kap-e­­valamit. Szörnyű dolgok ezek, jó, ha nem gondolja végig az ember teljes összefüggésükben és minden vo­natkozásukban. Mintha valami borzasztó korlátoltság és el­­vakultság démona tartaná meg­szállás alatt azoknak az agyát és lelkiismeretét, akik igy kormá­nyoznak s akik e szörnyű­ nyomor­galoppot vezénylik a kétségbeesés és a felfordulás felé. 71 jóvátételi bizottság a vita középpontjában A szövetségesek ma újabb részletet fedtek föl házaséletük intimitásaiból. Minthogy az amerikai bankárok szemé­ben szálka a jóvátételi bizottság, a fran­ciák pedig féltékenyen ragaszkodnak hozzá, mert benne látják a versaillesi szerződés legfőbb biztosítékát, az ame­rikaiak ma kijelentették, hogy semmi­féle döntőbíróságban nem vesznek részt, ■mert nem akarnak az európaiak zava­ros dolgaiba belebonyolódni. Az amerikaiak kijelentése következ­tében a franciák tegnap újabb javasla­tot dolgoztak ki. Ez a javaslat persze ismét a jóvátételi bizottságról szól és lényege az, hogy ha a jóvátételi bizott­ság nem tud megegyezni Németország esetleges mulasztása dolgában, akkor ő maga a Dawes-bizottságból három- vagy öttagú különbizottságot választ a kér­dés tanulmányozására s ha ez a bizott­ság se tud dönteni, akkor a hágai nem­zetközi bíróság elnöke nevezi ki az új bizottságot. A második szakasz súlyt vet arra, hogy a dologi szállításoknál Németország ne részesítsen előnyben egyik szövetségest se. Ha ez ellen mégis vét, akkor ugyanúgy járnak el a döntő­bíróságok kijelölésénél, mint ma előbb. Végre a harmadik szakasz — amely nem kevésbé jellemző a másodiknál — azt kívánja, hogyha Németország mégis előnyben részesítené valamely szövet­séges hatalmat, állapítsák meg, hogy ez szándékosan történt-e, s ha szándé­kos volt az eljárása, akkor büntető­szankciókat kell alkalmazni, s a döntő­bíróságot ismét a föntemlített módon kell megalakítani. A franciák tehát Amerika helyett a hágai döntőbíróságba vetik a bizalmu­kat, s Hága nyilván azért felel meg in­kább nekik, mert az amerikaiakat né­metbarátoknak tekintik. Minthogy francia javaslatról van szó, természete­sen az egész párisi sajtó hatalmas kó­rusban fogott össze, s valósággal on­totta a fenyegetéseket ma London felé, ha a javaslatot elvetnék. E fenyegetések részben elvesztették aktualitásukat az­zal, hogy a konferencia első bizottsága elfogadta a francia javaslatot. Hughes államtitkár ma délután Pá­riából Brüsszelbe utazott, s előrelátha­tóan szombaton továbbutazik Berlinbe. Ha azonban addig Marx dr. miniszter­elnöki és Srresemann talügyminiszter már az angol fővárosban volnának, akkor az államtitkár közvetlenül oda fog utazni. 7t francia javaslat a bizottságok előtt Londonból jelentik. Az első és a har­­madik bizottság délelőtt megkezdték a francia javaslat megvitatását. Úgy lát­szik, a javasolt választottbírósági el­járás nem ütközik nehézségbe. A mu­lasztások megállapításával foglalkozó első bizottság és a jóvátételi bizottság közt nincs véleménykülönbség. A har­madik bizottságban az angol szakértők kifogásolták a francia formulát, amely Németországot kötelezni akarja, hogy állampolgárainak szállításait garantál­ja. Az angol szakértők csak arra akar­ják kötelezni Németországot, hogy a dologi szolgáltatások programjának végrehajtására feszítse meg erejét a azt is kijelentik, hogy nem tudnak dön­teni arról, vájjon egybekapcsolható-e a három kérdés: a mulasztások, az át­utalások és a szállítások kérdése. a konferencia első bizottsága elfogadta a francia javaslatot Londonból jelentik. A konferencia első bizottsága egyhangúlag elfogadta a francia javaslatot. Az angol részről ma délelőtt benyújtott módosító indítványt visszavonták. A francia és az angol de­legátusok a kölcsönös fáradozás sikere alkalmából üdvözölték egymást. Az egyik delegátus kijelentette a Reuter­­iroda képviselője előtt, hogy a konfe­rencia nagy nehézségét immár áthidal­ták.­­ " Ai német sajtó a francia javaslat ellen Berlinből jelentik. A Ruhrvidék kiürí­tésére vonatkozó francia javaslatot a Zeit elfogadhatatlannak mondja, mert nem felel meg a Németország részéről hangoztatott feltevéseknek. A Lokal-An­zeiger szerint a francia javaslat meg­sértése a versaillesi szerződésnek. A­ Kreuz-Zeitung attól tart, hogy francia részről a nemzetközi tőkére Németország szempontjából kártékony befolyást fog­nak gyakorolni és kijelenti, hogy a terv még csak alapul sem szolgálhat tárgya­lásokra. j

Next