Magyarság, 1924. december (5. évfolyam, 257-279. szám)
1924-12-02 / 257. szám
1924 december 2. ketki M Átfúrna korona Budapest, V. évf. 257.(1156.) szs^ MftSmAKSUft Előfizetési árak: Negyedévre 120.000 korona* Jegy hóra 40.000 kor* Egyes szám ára hétköznap 2000 korona. Vasárnap 8000 korona. Ausztriában hétköznap és vasárnap 2000 osztr. K. Felelős szerkesztő: Milotay István Szerkesztőség 3II. kerület, Miksa-utca 8. Vám* Telefon: József 08-90, József 68-91. Kiadóhivatali VII. kerület, Miksa-utca 8. Telefon: József 68-412* Megjelenik hétfő kivételével mindennap» Levélcím: Budapest 741, Postafiók 19. k csodaszer Ötödik éve vergődik és viaskodik a magyar társadalom a fizikai lét legelemibb feltételeinek biztosításáért a trianoni határok között. A szanálás tündöklő sikerének bizonyságaival lépten-nyomon találkozunk. Üres boltok, kihamvadt gyári kazánok, hideg szobákban didergő elbocsátottak, munka- és keresletdefláció, csöndes és tompa apátia, amely már határos az idegbénulással, az enyészet némasága, amelyből néha felreszket-egy-egy megszanált egzisztenciának vagy osztálynak tébolyító halálsikoltása: ez a szanálás. A parlament tehetetlenül vagy érzéketlenül nézi ezt a nesztelen elvérzést. A kormány mulasztásait és bűneit egy mindenre elszánt többség vak hűsége fedezi. Az ellenzék a maga szétporlott, akcióképtelen, komoly és tekintélyes vezetést sínylő állapotában, az életösztön egyre ritkuló felhördüléseivel várja a napot, amikor az egységes párt pretoriánusai elénekelik fölötte a házszabályrevizíó circum decerunt-t Át Nem hisszük, hogy akadna józanul és elfogulatlanul ítélő ember ebben a csonka hazában, aki megfejteni tudná, mi célja van a kormányfőnek a házszabály váratlan és kegyetlen megszorításával! Mikor Tisza István 1904-ben hírhedt ugrai levelében hadat üzent a fegyvereit éppen pihentető obstrukciós ellenzéknek s amikor tíz esztendővel később kidobatta a törvényhozás terméből az ellenzéki képviselőket, akkor az az érdek vezette, hogy egy erőszakos házszabálycsínnyel végetvessen a kisebbség parlamenti önkényének és terrorizmusának s törik-szakad, biztosítsa a monarchia nagyhatalmi állásának katonai intézményeit. Soha impozánsabb célokat kevésbé megfelelő és kevésbé alkalmas eszközökkel nem szolgáltak, mint amelyekkel Tisza István elérni vélte élete központi célját: a dualisztikus monarchia belső megújhodását. * Bethlen István gróf klerürös terve mögött hiába keresnénk ilyen, alapeszméjében és kivitelében ártalmas és végzetes volta mellett is mindenki számára megérthető célgondolatot. Bethlennek nem kell gondoskodnia egy, a nemzet testétől-lelkétől idegen nagyhatalmiság biztosítékairól. Neki nincs, nem is volt olyan ellenzéke, amely technikai obstrukcióval, a viták és beszédek mesterséges megnyújtásával, a házszabályok kazuisztikus magyarázatával akarnámeghiúsítani a kormánynak úgynevezett alkotómunkáját. Se az elég, se a második nemzetgyűlés még csak fenyegetés gyanánt se forgatta a parlamenti forradalom ósdi szerszámait. Mi, csoda veszedelem ellen akar hát védekezni? Ki ellen-és micsoda-ellenzék ellen fújja a roham indulóját és vezényelteti közelharcra a palotaőröket? A tisztviselők elégedetlenkednek: fizetésemelésért instanciáznak, s akad egy halkszavú ellenzéki hang, amelyen át ezeket a panaszokat belekiáltják a magyar nyilvánosságba? Elő hát a klotürrel. Munkanélküliek beláthatatlan sorban ácsorognak a gyárak portája előtt, számuk naprólnapra ijesztő sokaságokban növekszik. Talán egy tapintatlan képviselő tolmácsául szegődik ennek a reménytelen,„ Ínséges tömegnek? Nosza, itt a házszabály revízió, el kell fojtani a kellemetlen hangot s egyszerre megoldódik a pauperizmus problémája. A kormányzat erkölcseiről olyan vádak vannak forgalomban, amelyek — ha ezredrészükben igazak — alkalmasak arra, hogy ez a sülyedő nemzedék megmutassa vele szemben egyetlen erejét: az undort és a megvetést. Ezek a vádak természetesen üres dajkamesékké válnak, mihelyt a klotürrel torkára forrasztják a szót annak a törvényhozónak, aki igazságot és vizsgálatot követel. A házszabály megszigorítása tehát az a Csodálatom gyógyószer, a piciy után cseng az egész magyar politikai társadalom, amelytől újból füstölögni fognak a gyárkémények, amely elindítja a termelőmunkát, meggyógyítja a sajgó sebet s amelytől jóllakik a korgó gyomor. És ez a szegény, gyámoltalan, megfélemlített ellenzék még arra se tudja összeszedni az erejét, hogy a saját létének megmentése érdekében küzdeni tudjon és merjen. Passzív rezisztenciával, vagyis a küzdelem és a harcszintér feladásával úgynevezett elvi tiltakozás-sal próbálja a maga megfutamodását indokolni. Beleesik abba a végzetes hibába, amelyet az 1913-as ellenzék elkövetett, amikor kivonta magát a Tisza-féle házszabályok tárgyalásából s eltűrte, hogy ellenállás nélkül, a saját bőrére befejezett tényt teremtsenek. Utóbb azonban akarva-akaratlan előbb egyenkint, majd csapatonként visszaszállingózott abba a parlamentbe, ahonnan kiűzték s kénytelen-kelletlen alávetette magát a Tisza-féle házszabályok kaudiumi igájának. A mai ellenzékre ugyanez a sors vár. Politikában azé az igazság és az utolsó szó, aki a befejezett tények birtokában van. Senki se kíván ettől a szellemi és erkölcsi tekintetben selejtes ellenzéktől hősi helytállást, azt, hogy a bősét vásárra vigye. De annyit mindenki természetesnek hitt, hogy becsületből, a látszatért, ajövő érdekében, fölveszi az odadobott kesztyűt és megvívja a maga öljvédelmi harcát, igaz, h hogy a Bethlen féle kormánypárt lassankint forradalnosítja alelkeket s m ily módon egy uj baloldali felfordulás ekéje alá lágyítja a talajt. Vaksággal verte meg az Isten azt a rendszert, amelynek politikai bölcsességét az a mondat fejezi ki, hogy ami nem kérdés a parlamentben, az nem kérdés az életben sem. A nemzeti társadalom pedig elborult szemmel és szorongó szívvel asszisztál annak a látványnak, mint csatáznak fölötte azok a polimtikai végletek, amelyekhez semmi köze, azok a múltban agyonkompromittált irányok, amelyek nagyszerűen megélnek egymás hibáiból és bűneiből s amelyek most vad galoppban futnak versenyt az ország másodszori felfordulásáért & Iiberátusok tiszottáldemokraták híveimnak a namtívesMM 4 Kormánypárt megkezdte a házszabályrevizió tárgyalásai Nagyon csöndes volt a nemzetgyűles diese — A Magyarság tudósítójától — A házszabályrevizió tárgyalása ma megkezdődött a nemzetgyűlésben, a hetek óta előrejósolt obstrukció helyett nagy csöndben, de ez a csönd nem volt túlságosan kellemes a kormánynak és pártjának. A liberális és szociáldemokrata pártok a pénteki robbanás után csak rövid látogatásra jöttek be a Házba, felolvasták harci szózatukat és gúnyos hajlongások közben távoztak. A kormánypárt egyedül maradt a sötétben, szinte félni is kezdett, hogy túlgyorsan, vita nélkül, kell elfogadnia a revíziót és nagyon hálásak voltak Giigor Miklósnak, hogy gyengélkedése ellenére színvonalas és érdekes ellenzéki beszédet tisztíttt. A miniszterelnök a távozó ellenzékiek után haragos igéket küldött, azonban ezeknek dinamikája nagyon gyöngült, hogy az üresen ásító ellenzéki padok felé kellett lövöldöznie. A kormánypárt valahogy nem tudta magát a szükséges lelkesedési fokra csigázni, mert nem ingerelték odaátról Rupert és Rothenstein közbeszólásai. Rassay Károly ugyan férfiasan képviselte az ellenzéket néhány mérsékeltebb kollégájával együtt, de az üres padokat nem tudta betölteni. Végül is néhány ősm munkapárti átült a balszélre - boldogan élvezték az ellenzéki szemlélet pikantériáját, de mikor Szabó József ismét indítványozta parlamenti vizsgálóbizottság kiküldését a panamák ügyében, felébredt ösztöneiknek megfelelőleg a baloldalról is könyörtelenül leszavazták ezt a tiszteletlen indítványt Scitovszky Béla elnök féltizenkét órakor nyitotta meg az ülést. Kabinek István, a mentelmi bizottság előadója tett ezután jelentést. A pénteki üléssel kapcsolatban a mentelmi bizottság azt a javaslatot teszi, hogy Györki Imrét és Szilágyi Lajost 25 ülésből az ülés zavarása miatt (Nagy helyeslés a kormánypárton), Propper Sándort és Kábák Lajost huszonkét ülésről (Újabb helyeslés), Peyer Károlyt, Baticz Gyula, Sütő József, Szabó Imre, Sahó Endre, Klárik Ferenc, Esztergályos János, Pajkos István, Szeder Ferenc és Malasitz Géza képviselőket husz-husz ülésről, végül Peidl Gyulát tíz ülésről tiltsa ki a nemzetgyűlés (Állandó lelkes helyeslés a kormánypárton), Hébert Edét pedig a nemzetgyűlés ünnepélyes megkövetésére ítéljék. A kormánypárt, noha a kisebbségi javaslatot Káas Albert is támogatta, mégis Kubinek István javaslatát szavazta meg. Mikovinyi Jenő, a mentelmi bizottság előadója ismertette ezután a mentelmi bizottság határozatát Baross János bejelentése dolgában, aki a pénteki ülésről kivezetett tizenöt képviselő mentelmi jogának sérelmét jelentette be. A mentelmi bizottság egyhangúlag úgy határozott, hogy mentelmi jogsérelemről beszélni nem lehet. A jelentéseket napirendre fogják tűzni. Ezután hozzákezdett a Ház a házszabályrevíziós javaslat tárgyalásához, ötvennél több képviselő kérte a sürgősség kimondását. Erről az indítványról már holnap határozni fog a Ház. Örffy Imre a „csehszlovák” házszabályokra hivatkozik Őrffy Imre előadó ismertette a revíziós javaslatot. Kijelenti, hogy nagyon feszélyezettnek érzi magát, mert az egyéb javaslatokat a miniszterek szokták előterjeszteni, míg most ez az ő feladata. Szerinte a javaslat egyáltalában nem veszélyezteti a szólásszabadságot. Hivatkozik a »csehszlovák« parlament példájára, amelynek a házszabályai lehetővé tették, hogy huszonnégy óra alatt huszonegy fontos alkotmányjogi javaslatot szavazzanak meg. A javaslat célja főleg a technikai obstrukció megakadályozása, új dolog a külügyi bizottság titkosságára vonatkozó rendelkezés, továbbá a zárt ülések titkosságának védelmét célzó intézkedések. Fontos intézkedések vannak a vita korlátozására vonatkozóan, azonban szerinte ezek az intézkedések sem fosztják meg a kisebbséget a kritika lehetőségétől. Az eddigi rendelkezésekkel ellentétben az elnök a zárt ülésen is teljes fegyelmi jogot kap és kivezettetheti a képviselőket. Kéri a javaslat elfogadását. •Ezután nagy zavar keletkezett, a javaslathoz senki sem iratkozott fel. Ezért az elnök felfüggesztette az ülést és a szünet alatt rávették a gyengélkedő Griger Miklóst, hogy mondja el ma a beszédét. A parlamentarizmus mindenütt beteg Szünet után Griger Miklós foglalkozott a revízióval. Rámutatott arra, hogy a parlamentarizmus az egész világon beteg és sok országban kiábrándultak már belőle, abból az üres alkotmány ósdi játékból, amely a komoly parlamenti munkát felváltotta. Elsősorban a kisántantállamok, amelyekre az előadó hivatkozott, , mutatják, mennyire vissza lehet élni a demokráciával s mennyire fel lehet használn; az igazi népakarat tölti óvására. Angliától eltekintve, Euróin'.Dapppidoui itt a legnagyobb nehéz,sé- Fi*kkel küzd a paramautirizmus. Oroszországban a cái izmusnál sokkal vadabb zsarnokság * uralkodik, Olaszországban éjfzak,a jus murmurandi maradt meg e parlamentnek, Törökországban Kemal befolyása nagyobb, mint a, száliaié volt, Spanyolországban szintén diktatúra A Kereszténypárt túlszigorúnak tartja a mentelmi bizottság döntését Vargha Gábor (keresztény gazdasági párt) előterjeszti a kisebbségi véleményt, mely szerint, ez a büntetés túlszigorú. A pénteki jelenségek miatt ő is helyesli a megtorlást, azonban ezt az itélétet úgy fogják villa gyarázni, hogy az ellenzéket ki akarják zárni. w.k-jszabályrévidos javaslat tárgyalásából. § Ezért azt indítványozza, hogy Peidl Gyula kitiltását egy napra, Szilágyi Lajos* és Györki Imre kitiltását Kai-had .papra, a többiek kitiltását három három napra szállítsák le. - i