Magyarság, 1925. augusztus (6. évfolyam, 171-194. szám)
1925-08-01 / 171. szám
Előfizetési árak: Főtérre 240.000 korona. Negyedévre 120.000 kor* Egy hóra 40.000 korona. Egyes szám ára hétköznap 2000 korona. Vasárnap 9000 korona. Ausztriában hétköznap és vasárnap 2500 osztr. K. Ára 2000 korona 1925 augusztus 1. szompai Budapest, VI. évf. 171. (1349.) sz. Felelős szerkesztő: Milotay István Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII. kerület, Miksa«utca 8. szám, Telefonszámok: József 68-90, József 68-91, József 68—92, Levélcím: Budapest 741, Postafiók 19* Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Belgrádi csodák írta: Batttorych Kornél Száz harsona harsogja mostantól fogva tejjel és mézzel folyik minden Jugoszláviában, mert megalakult a rend, munka és törvényesség kormánya. Eszerint az előző kormány a rendetlenség, munkátlanság és törvénytelenség kormánya volt. A két kormány személyi összetételében csak annyi a különbség, hogy négy Pribicsevics-párti miniszter helyébe négy horvát parasztpárti lépett. Ha tehát igaz az, hogy olyan nagy változás állott be a délszláv kormányzatban, akkor sem az előző, sem a jelenlegi kormány jellegét nem a tizennégy szerb radikális miniszter adta meg, nem Pasics, Trifunovics, Nincsics, Sztojadinovics és Makszimovics, hanem előbb a félbenmaradt segédtanító úr és most a Singer-varrógépek kitűnő ügynöke , gyermek ezt hallja örömmel ! Ez volna az első csoda. A második csoda meg az, hogy ha a dolgok így állanak, akkor teljesen alaptalan rágalom az, amitől eddig visszhangzott Európa, hogy t. i. Jugoszláviában Szerbia elnyomja az új tartományokat. Mert ime, az előbbi kormányban a horvátországi Pribicsevics Szvetozár parancsolt, a mostaniban meg Radics Pál, Pasics csak az ő diktátumaikat hajtotta alázatos szolgálatkészséggel A végre. Tisztelt Európa, Tessék sutba dobni eddigi tudományát! Rádics csak azért kiabálta tele a világot a horvátok elnyomásával, hogy nagy ravaszul elsvindlizze azt a tényt, hogy a szerbek nyögnek a horvátok zsarnoki uralma alatt. Szerencse, hogy ez az SHS királyság fennállásának hetedik évében kiderült! "A csodák sorozata ezzel még nincs befejezve. Eddig úgy tudtuk, hogy Jugoszlávia születése körül a horvát bábái szerepet Trumbics töltötte be. Úgy emlékeztünk rá, hogy mind a békekonferencián, mind Wilson előtt, mind Olaszországgal szemben Trumbics volt az, aki horvát részről a délszláv tétel igazságáért, a délszláv állam jogosultságáért fanatikus elszántsággal harcolt, szemben Radiccsal, aki a horvát tétel bajnoka volt, aki a békekonferenciához százhat- Avan hétezer aláírással memorandumot nyújtott be, követelve a horvát nemzet önrendelkezését, aki a genuai konferenciára külön horvát követet küldött, aki ez ügyben Londonban járt, aki nem ismerte el sem az 1918 december 1-én kikiáltott egyesülést, sem a RadoAMáni alkotmányt, hanem horvát köztársaságot kivánt. SzóAmi délszláv szempontból Trumbics volt a konstruktív horvát, Rádics a nagy destruktív. Hát ez sincsen így! Rádics egyik újabb mérföldes nyilatkozata magyarázza meg : csak azért csinált köztársasági és szeparatista politikát, hogy ezzel kiirtsa a horvvátságból a habsburgi szellemet!Valószínűleg a habsburgi szellemet irtogatta már akkor is, mikor 1914-ben külön horvát Habsburg-himnuszt költött és Péter király ellen gúnyversfüzetet adott ki. A habsburgi szellemet semmisítette meg akkor, mikor a horvát paraszt hátán eltörött szerb királyi jog arról beszélt, mikor kimondta, hogy híveivel nem vesz részt a délszláv konstituantén és ötvenezer ember jelenlétében híveivel együtt esküt tett rá, hogy a horvát köztársaság szabadságáért utolsó csepp vérükig harcoltak, mikor az év tavaszán a zágrábi konklávéban ült, ahol ugyan nem pápát, de elnököt fognak Akasztani. Ez mind így van, csak mi korlátolt emberek, kik holmi logikus gondolkozással vesződünk, nem értettük meg. Mert lám csak, Trumbics ellenzékbe szorult, horvát jogokat emleget és ezek nevében ostromolja Rádicsot, mig ennek hívei a padokat ivernft rugdossák, pokoli zajt csapnak, hogy ezzel megmentsék a délszláv egységet és a Karagyorgyevics-házat. Pint azt tetszik-e tudni, mit tesz az emberi nyelven, mikor a fürj azt mondja, hogy pitypalatty? Ha nem tudják, olvassák el a belgrádi Politikát, mely lenyomatta a horvát köztársaság kiérdemesült elnökének levelét, melyet ez a konklávóból írt Pasicshoz. Megtudjuk belőle, könyörgöm alásan, hogy a múlt évben azért buktatta meg Radics a Pasics-kormányt és tette leheetővé a Davidovics-kormány megs alakulásért, mert Davidovics be-; csületes ember, Jovánovics be-; csületes és okos, de Pasics nem-; csak becsületes és okos, hanem politikus is, tehát Rádics csak vele akart megegyezni. Mit háborgattok? Takarodjatok innen! Nagy munkában vagyok, sietek, Ostort fonok, lángostort Jiapsu, garakból... ! Azért ne tessék még a mentője után kiabálni. Most jönnek még az igazi csodák és a gikszerek! Az új kormány első ténye az volt, hogy Rádics perét töröltette és az Elnök Úr egyelőre a választás mellőzésével kivonult a konklávéból. Mint afféle köztársasági oroszlánhoz illik, azonnal Veldes-be ment, — bocsánat Bledbe — királyi audenciára. Szives repesett az örömtől, mikor a szerb király egy az átkos Habsburgoktól elrablott villában fogadta. Az audencia három óra hosszáig tartott. Hogy mi történt e három óra alatt, azt egyelőre csak Rádies nyilatkozataiból tudjuk. Az Elnök Úr nagyon meg volt elégedve a királlyal. Három könyvét külön ajánlással átadta neki és minden dologban teljes megegyezésre jutott vele. Akár idegesküszöm Rádies állításaira: ahol ő van, ott más szóhoz ugyan nem jut és a hallgatás tudvalévőleg beleegyezést jelent. És a gikszerek ? Az Elnök Úr államfői Szerelem Irta: Hamvas József (Utánnyomás tilos). Végigfújt a meleg tavaszi szél Budapest utcáin és kinyíltak tőle az ablakok. Megpróbálta a szikeket is nyitogatni, de nem ment. Azért felkavargott az alkonyat rózsaszínű felhői közé és elrepült a Vértes völgyeibe aludni. Hanem azért a tavaszt belesugta a budapesti emberekbe. Ötvenezer őnagysága kijelentette, hogy holnaptól kezdve nem járhat ebben a kalapban. A kávéházak teraszán nyaralásról beszéltek és a két-háromszobás lakásokban előkerültek a hátizsákok, mert holnap kirándulás lesz. Másnap csakugyan vasárnap volt és zsúfolni indultak a helyi hajók és vicinálisok. Mintha egy nagyot lélegzett Amina Budapest. Kifújta magából az elhasznált embereket, hogy este oxigénnel és élettel telve szívja, megint magába őket. A dömösi hajón, a második osztályon, hamar meglátta Pár Péter egyetemi hallgató azt a jónövésű szőke lányt, aki úgy látszik, egyedül rándult ki, de a hajó korlátjának támaszkodva semmi cel és senkivel nem törődik a hajón. A partokat nézte nagy figyelemmel. Látszott rajta, hogy újság ez neki. Pár Péter nem jutott erre a következtetésre. Csak a szőke lány karcsú termetét, komoly szép arcát, aranyos haját nézte. Annyira odabámult, hogy a lány is észrevette, de nem törődött vele. Talán, merta fiatalember nézése olyan jámbor, tiszteletreméltó csodálat volt, ami nem sértett. — Hová utazik a lány ! — vetette föl a kérdést Pár. Voltak balga pillanatok, amikor elhatározta, hogy kiszáll azon az állomáson, ahol ő és követi. De aztán megint annyira megszállta a csüggedés, hogy félrevonult az árnyékba és húzott egyet a boros bütyköséből szíveresítőnek. És egymásután úszott, de az állomásokra a hajó, a lány nem szállt ki. Most már az a vakmerő reménye támadt Pálnak, hogy Dömösig jön és ebben valami biztatót látott. Ki tudja nem adódik-e alkalom a megismerkedésre ? Csakugyan Dömösön szálltak ki mindketten. A lány is vállára vette kis hátizsálkát és nézegetve indult a falu felé. Most már az ifjú bölcsész is megállapította, hogy a lány nem ismeri a vidéket. Ez új eshetőségeket, kínált. A kirándulók nagy része elakadt a vendéglőnél. A gyorslábúak előresiettek. Ezek rekordot akartak javítani a Dobogókőig. A szőke lány egyforma, rendes lépésben ment át Dömösön. Pár, aki utánament, szemlélődése közben egész csomó megállapodásra jutott. Először is, úrilány, mert a járásában semmi hanyagság. Egyetlen mozdulata sem közönséges., Aztán van benne valami öntudat. A rendezett viszonyok között élő, független nő öntudata. Alacsonysarkú jó cipője, nyersvászon ruhája bizonyos jómódot jelentett. Az útjelzés bevezet a dömösi szegénysorra, aztán ki a mezőre, a hegyek felé. A Téry-út előtt át lehet vágni a völgy jobboldalára, és aki csak virágot akar szedni, arra megy. A szőke lány előtt nagyobb turistatársaság arra fordult. A lány tétovázva állt, meg. Pár a nyomában volt és megragadta az alkalmat, megkérdezte a lányt, merre akar menni. — A Dobogókőre. — Akkor nem arra, hanem erre kell menni. Itt kezdődik mindjárt a Téry-út. Én is odamegyek. Megengedi, hogy elkísérjem? A lány rábólintott. Bemutatkoztak. A lányt Margitnak hívták és tisztviselő volt egy bankban. De most egy heti szabadsága Aran és ebből pár napot a Dobogókőn akar tölteni. Pár el akarta venni tőle a hátizsákot, hogy majd viszi, de nem engedte. Beszélgetve mentek neki a hegynek. II. Pál Péter úgy tervezte, hogy másnap jön le a Dobogókőről, de ott maradt keddre is. Milyen szerencse, hogy szombaton kapta meg a privátért a fizetését. Most úgy élhet itt, mint egy angol évdíjas Svájcban. Margit általában szeretett egyedül járni és olvasgatni, de bizony előfordult, hogy Párral találkozott, aki véletlenül szintén arra járt és valamelyik erdei útról bukkant hirtelen eléje csomó virággal. Akkor aztán együtt lépegettek az illatos tavaszi levegőben és bár egészen közönséges dolgokról beszéltek, nagyon el tudtak merülni a beszédben. Irodalmat, színházat, még egy kis politikát is letárgyaltak. Margit többet járt színházba, jobban tehette. De Pál többet olvasott. Aztán itt is. Már két tárcája jelent meg napilapban és barátai biztatták is, hogy bírjon. Margitot érdekelték atárcák. Pár elmondta. Mind a kettő csupa szerelem volt rossz asszonyokról, akik megmérgezik a férfiak életét. — Honnan ismeri maga az aszszonyokat? — kérdezte komolyan a lány. — Hát, kérem, látja az ember. — Hol? — Csak úgy, amerre néz. — Az utcán? — Ott is. — Meg aztán különösen a könyvekben. Mi? Ezek a könyvek annyi hitvány asszonnyal Aanak tele, hogyha mind megelevenedne ez a sok szemét, ebbe a rothadásba belepusztulna a világ. De szerencsére ez csak mindazok kigondolása, akik romlottak, vagy rontani akarnak. Higgye el nekem, hogy sokkal több tisztességes nő van a világon, mint tisztességtelen. És ez a szerencséje a világnak. De ezek a könyvek ölik meg a férfiak hitét a nőben. — És mégis házasodnak. — Pénzért. — Szerelemből is. — Ma nem szabad. Ha mind a ketten szegények, ma nem szabad. — Mert éppen ma? — Mert most olyan világ van, hogy mindig útra készen kell állni. Zsebünkben az útiköltséggel. Csodálkozva néz rám? Lássa én pénzzel dolgozom, talán azért vagyok ilyen reális. - ' R