Magyarság, 1927. július (8. évfolyam, 146-172. szám)
1927-07-01 / 146. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁMÁRA HÉTKÖZNAP 16 FILL. VASÁRNAP 32 FILL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP LEVÉLCÍM: BUDAPEST 741, POSTAFIÓK 19 FELELŐS SZERKESZTŐS MILOTAY ISTVÁN SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST VI. ARADI U. 10. TEL.: T. 252-30, 252-31 FŐKIADÓHIVATAL: BUDAPEST, V. KERÜLET BANK-UTCA 7. TELEFON: TERÉZ 152-30, 152-31 FIÓKKIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VI. KER., ANDRÁSSY UT 8. SZ. TELEFON: TERÉZ 234-32 BUDAPEST, 1927 JULIUS 1, PÉNTEK VII. ÉVFOLYAM 146. (1917.) SZÁM A MÁV Kesety Dénes lemondásával, melyet ma a kereskedelmi miniszterhez benyújtott, úgy látszik, az illetékes tényezők részéről véglegessé vált az az elhatározás, mely az ország egyik legfontosabb kormányzati és gazdaságpolitikai őrállomásán oly messzeható változásokat jelenthet. Bennünket nem személyi tekintetek vezetnek, mikor a MÁV elnökigazgatói állásának betöltésével foglalkozunk, hiszen nem kell rá sok szót vesztegetnünk, mily óriási nemzeti érdekek fűződnek hozzá az ország mai állapotában, hogy ez a pozíció továbbra is olyan egyéniségre jutassék, akinek szakmabeli képességei s ezenfelül morális és hazafias hivatottsága minden kétségen felül állanak s aki az államvasutak révén kezére bizott értékekkel a nemzeti nagyság és a nemzeti jövendő javára tud gazdálkodni. A magyar államvasutak történetéhez s Nagymagyarország életében betöltött szerepéhez nagy nevek történelmi emléke és dicsősége fűződik. A Baross Gábor vagy a Ludwig Gyula munkája és emléke korszakalkotó mozzanatokat idéz föl. Olyan munka volt az övék, amely nagy koncepciójában az európai haladás s a nemzeti fejlődés iránti érzékkel, a kor szükségleteit jelentő adminisztratív és technikai feladatok megoldása járt együtt s amely végeredményében észleltté és elismertté tette a magyar vasutak nevét szinte világszerte. Azok a feladatok, amelyek a háború és a forradalmak óta az államvasutakra hárultak s amelyekkel a megcsonkított MÁV-nak jórészben továbbra is szembe kell néznie, csak növelik a múlt örökségének gondját s még kötelezőbbé teszik a legféltékenyebb őrködést az állami és nemzeti élet ama nagy kincsei fölött, melyek ebben az intézményben adva vannak. . Az újjáépítésnek és az új viszonyokhoz való alkalmazkodásnak nagy munkáját eddig fényesen megoldotta az a rezsim, amelynek Kelety Dénes állott az élén. Neki és munkatársainak elvitathatatlan érdeme, hogy talán valamennyi intézményünk közül éppen a MÁV volt az amely leghamarabb kiküzdötte magát a forradalmak és az idegen megszállás pusztításaiból, a technikai és adminisztratív leromlás mélységéből s az erkölcsi és szociális rendetlenség káoszából. Ez a munka és ez az érdem nem lehet szükségképpen egy emberé. Mindazok osztoznak benne, a legkisebb váltóőrtől, vagy mozdonyvezetőtől felfelé, akik ezekben a páratlanul nehéz időkben, a hivatásérzet és kötelességtudás lelkesedésétől hajtva, képességeik legjavát áldozták a közös cél érdekében. A magyar vasutas jóhírneve együtt öregedett a MÁV hírnevével nemzeti érzésben, hivatottságban, megrendíthetetlen hazafiságban, bajtársi összetartásban. A magyar vasutas példaképpen járt elől. Hogy a háború iszonyú terheit és teljesítményeit s a forradalmak és az idegen megszállás rombolásait a MÁV kiheverhette, az mindenekfölött ennek a szellemnek köszönhető. Az államvasutaknak nemcsak stratégiai szempontból van felbecsülhetetlen fontosságuk, s hogy ez a szervezet és szellem a jövőre is érintetlenül maradjon, ezt nemcsak katonai vagy országvédelmi érdekek követelik. Kulturális, szociális vagy anyagi tekintetek éppen olyan súllyal esnek a latba, s ugyanakkora figyelmet igényelnek. Semmi sem mutatja jobban, hogy az anyagi vagy hatalmi érdekek milyen láncolata fűződik a MÁV birtokához, mint azok a kísérletek, amelyek épp az elmúlt évek során, a proletárdiktatúra óta, ismételten arra törtek, hogy az állami és nemzeti életnek ezt a hatalmas apparátusát kezükbe kaparintsák. Élénk emlékezetében lehet mindenkinek, hogyan próbálkozott annak idején egy francia érdekeltség a MÁV bérbevételével. Akik ezt a bérbeadást pártolták, arra hivatkoztak, hogy a bolsevizmus elleni nagy nemzetközi katonai felvonulás esetére csak egy ilyen idegen érdekeltség tudja biztosítani az államvasutak üzemképességét. A másik döntő érv az volt, hogy az államvasutak saját erejükből, külföldi segítség igénybevétele nélkül, soha sem fognak tudni talpraállani. És íme, az elmúlt évek munkája és tapasztalata fényesen rácáfolt ezekre az argumentumokra. Kiderült, hogy se stratégiai, se politikai, se üzleti szempontból nem volt szükség az idegen beavatkozásra. Ha ezt a szörnyű ballépést annak idején elkövettük volna, Csonkamagyarország olyan módszerrel kezdte volna nemzeti újjászületését, mint amellyel valamikor a régi Törökország a maga nemzeti létét és önállóságát végül aláásta. Azok a koncessziók, amelyekkel a szultánok kormányai, az idegen hatalmak és az egymással versenyző tőkecsoportok kedvéért, Törökország közlekedési üzemeit és természeti kincseit áruba bocsátották, lassanként úrrá tették ezeket a hatalmakat a török állam legbelsőbb ügyeiben is. Nálunk azonban nemcsak a kívülről jövő kisajátítás veszélye fenyegetett, de innen belülről se szűntek meg az utóbbi évek során azok a törekvések, amelyek a MÁV nagyszerű organizációját anyagi és politikai érdekeltségek kezére akarták átjátszani. Ezek a törekvések az úgynevezett jobb kihasználás és az előnyösebb üzleti kezelés álarcával léptek porondra s szokásuk szerint az országos közérdekre hivatkozva, követeltek változást az államvasutak személyi vezetésében s kereskedelmi és közlekedési üzemvezetésében egyaránt. Ezek alatt a jelszavak alatt azonban ugyanazok az aspirációk húzódtak meg, amelyek a háború előtt már az ország annyi közintézményét és annyi gazdasági értékét kisajátították s egy külön politikai és gazdasági imperializmus szolgálatába állították. Ezekkel a kísérletekkel szemben a MÁV vezetősége eddig férfiasan és megközelíthetetlenül meg tudta védelmezni az államvasutak anyagi és politikai integritását. Nem lehet azonban kétség iránta, hogy a mostani változással kapcsolatban újult erővel fognak föltámadni, hogy döntő rést üssenek az eddig megvihatatlan falakon s megnyissák az utat, éppen az elnökigazgatói pozíción keresztül, a maguk érvényesüléséhez. A magyar kormányt roppant felelősség terheli, mikor a távozó elnökigazgató helyét is valakivel akarja betölteni. Latba kell vetnie mindezeket a szempontokat s ellent kell állnia azoknak a befolyásoknak, amelyek az utóbbi időben erejükben csak növekedtek s amelyekkel szemben a kormányzat részéről, egyre nagyobb vakság és indolencia jelentkezik. Példátlan terrorral készítik elő Romániában a választásokat Bukarest, június 29 A Bratianu-kormány végre levetette az álarcot. Teljesen visszatért az 1922. választás előtti állapot. Erdélyben már a kirándulók sem hagyhatták el vasárnap a városok területét, mert csendőrök zavarták őket vissza mindenütt, a sziguranca házkutatást tartott az ellenzéki pártok irodáiban, minden nyomtatványt elkobzott, népgyűlések, jelölő értekezletek tartására engedélyt nem kaptak, ahol kaptak, ott a legkülönbözőbb ürügyek alatt feloszlatták, a kiküldött bizalmi emberektől elszedték a plakátokat a hatósági közegek, a függő helyzetben lévő magyaroktól a választói igazolványt „kérik“ el a hivatalfőnökök, csendőrök. A szabadközlekedés megszűnt, a falvakban barrikárok emelkednek, s hogy mindez nem mese, legvilágosabban mutatja Duca belügyminiszter ma kiadott távirati körrendelete: „Kategorikus rendeleteim ellenére, melyek szerint semmilyen esetben semmiféle ürüggyel nem szabad barrikádokat, közlekedési engedélyeket vagy más megszorításokat alkalmazni a szabadforgalom terén a választási időszakban, folytotosan panaszok érkeznek a különböző megyékből. Felhívom még egyszer figyelmét kategorikus rendeleteimre és közlöm önnel, hogy nem fogom eltűrni ezeket a visszaéléseket.“ Ezt a körrendeletét megkapta mindegyik prefektus, iktattatta is bizonyosan, hogy legyen mivel mosakodnia a kormánynak, amikor a külföld számonkéri a visszaéléseket. Egyéb célra azonban nem való. Minden megyébe megérkezett ugyanis diktatórikus hatáskörrel a liberális párt egy-egy, csak a pártközpontnak felelős kiküldöttje, ez vette át a választások irányítását, ez rendelkezik minden hatósággal, ez tehet a maga kényekedve szerint bármit. A prefektusok megkapták a belügyminisztériumban a szóbeli utasítást, hogy választási ügyekben az egész kampány alatt nem a belügyminiszter intézkedik, tehát bármilyen rendeletet küld, azt tegyék szó nélkül irattárba. Ezt a rendelkezést hihetőleg megismételte Tatarescu belügyi államtitkár is, aki kedden hajnalban Kolozsvárra érkezett autón. Berendelte az erdélyi megyék főispánjait, akikkel értekezletet tartott a főispán fogadótermében. Kora hajnaltól közel délig tartott ez az értekezlet, aztán az összehívott hírlaptudósítóknak legépelt hosszú nyilatkozatot adott át. A nyilatkozatban egyenként is ismertette az egyes pártokat, hogy melyik mennyire veszedelmes az államra nézve, kizárólag csak a liberális párt számít és ez most egyszerre több parlamenti ülésszakra átveszi a kormányzás felelősségét. A kisebbségek „eddigi hibáikat“ azzal tetőzték, hogy egymással szövetkeztek, így még fokozottan elszigetelik magukat a kiengesztelődés és közeledés őszinte politikájától. Természetes, hogy, ezzel szemben a természetes reakció megkezdődött: a magyar reformista párt megalakulása már ilyen, s ilyen reakció várható a német tömegeknél is. (Hogy milyen áron, arról nem nyilatkozott Tatarescu.) Ára t© fillér A székely papokat a sziguranca elé citálják, a választékai hadgyakorlatra hívják . A baloldali szocialisták összes jelöltjeit, sőt a jelölőlistákat aláíró személyeket is letartóztatták Máramarosban, Tordd megében, Nagyváradon, Marosvásárhelyen és Brassóban. A nagyváradi letartóztatott jelöltek között van Rozványi Jenő dr. is. A nagyváradi jelöltek éhségsztrájkot kezdtek a fogságban, de ennek ellenére láncrafűzve, gyalog kivitték valamennyit Körüskisjenőre, ott töltötték az éjszakát s a reggeli személyvonattal a kolozsvári hadbírósághoz szállították őket. Hír szerint, a letartóztatások miatt országos sztrájkra készülnek. A magyar párt vezetőségéhez egymásután érkeznek a jelentések a kisebbségi blokk ellen folytatott választási erőszakosságokról. Háromszék megyében a sziguranca egymásután idézi maga elé a magyar papokat, hogy e zaklatással elriassza őket a magyar párt érdekében végzett munkától. Órákon, sőt napokon át tartják őket a szigurancán, ahol többeknek ezt vágták a szemébe. Ha a magyarokkal akarnak szavazni, menjenek Magyarországra, maguk bolsevikiek. Tovább folytatják azt a taktikát is, hogy a székely választópolgárokat a hadkiegészítőparancsnokság sorra hadgyakorlatra hívja be. Baráton a magyar párt nagygyűlését a hatóság feloszlatta. Csármáson a magyarok gyűlését a hatóság úgy tette lehetetlenné, hogy a gyűlés tartására vonatkozó kérvényt valósággal elamerikázta. Hasonlóan járt el a prefektus Aradon, ahol a gyűlés tartására beadott szabályszerűen fölszerelt kérvényt, miután az engedélymegadásához a sziguranca és a hadosztályparancsnokság is hozzájárult, napokkal előbb benyújtották Gheorgescu prefektushoz, aki azzal az indokolással, hogy „olyan fáradt, hogy tollvonásnyi ereje sincsen", húzta-halasztotta az engedély aláírását, végül pedig elutazott vidékre, de a hivatalban meghagyta, hogy ez ügyben fenntartja magának az intézkedés jogát, így a nagygyűlést nem is lehetett megtartani. Paretz Béla képviselőjelölt és Jakabffy Elemér szenátorjelölt a lapokban volt kénytelen közzétenni az aradi rendőrprefektus által cenzúrázásra bekövetelt programbeszédét. A magyar párt kolozsvári központjában, felsőbb utasításra való utalással, detektívek jelentek meg és a pártvezetőség tiltakozása ellenére, a párt valamennyi választási plakátját elkobozta, noha a pártvezetőség a plakátok terjesztésénél betartotta az előírt formákat, sőt a plakát szövegét előzetesen is bemutatta a hatóságoknak. Jelentések érkeztek arról is, hogy a magyar választópolgárok nem tudnak hozzájutni választó igazolványukhoz. A kolozs megyei falvakban az elöljáróságok előre kihirdetnek egy időpontot, amikor az igazolványok átvehetők, azonban egészen más időben érkezik meg a faluba a választói igazolványokat szétvivő autó, amely azonban mire kire megy, hogy átvehetők az igazolványok, már tovább is áll. , ujabb magyar jelölések Erdélyben Kolozsvári tudósítónk jelenti: Dicsőszentmártonban kedden fogadta el a törvényszéki elnök a magyar—szász blokk kisküküllőmegyei jelölőlistáját. Képviselőjelöltek: Gyárfás Elemér dr., a vármegye utolsó ma-