Magyarság, 1928. május (9. évfolyam, 99-122. szám)

1928-05-01 / 99. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁM­ÁRA HÉTKÖZ­NAP 16 FILL., VASÁRNAP 32 FILL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP LEVÉLCÍM: BUDAPEST 741, POSTAFIÓK 19 BUDAPEST, 1928 MÁJUS 1, KEDD FELELŐS SZERKESZTŐI MILOTAY ISTVÁN SZERKESZTŐSÉGI BUDAPEST VI. ARADI­ U. 10. TEL.: T. 252-30, 252-32 FŐKI­AD­ÓHIVATAL: BUDAPEST, V. KERÜLET BANK­ UTCA 7. TELEFON: TERÉZ 294-31, 294-32 FIÓKKIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VI. KER., ANDRÁSSY­ ÚT 8. SZ. TELEFON: TERÉZ 234-32 IX. ÉVFOLYAM, 99. (2167.) SZÁM Az eredmény írta: Friedrich István .A dicsőségesen uralkodó Rendszer megdönthetetlen szilárdsággal áll. Mus­solini diktatúrája után a magyar kon­szolidált királyi köztársaság az a bol­dog mintaállam, amely felé az egész világ ámuló népei csodálattal tekinte­nek. Európa két zsenigóliát — Musso­lini és Bethlen — körül van kialakuló­ban. Bethlen mosolygós hallgatása mö­gött világtörténelmi tervek és elgondo­lások rejtőzködnek, az integer Magyar­­ország feltámadásának csodaszerei. A rendszer nagyjait a gondviselés adta szegény nemzetünknek, hogy azt sza­nálja, konszolidálja, a felesleges embe­reket leépítse, a mindent elnyelő ál­lambürokráciát felépítse, a kincstárt megtömje, a választásokat közigaz­gassa és az egyhangúlag kiválasztottak­ból szervezze meg a Pártot, amelyből­­egyedül fakad a politikai jólét, a szö­vetkezeti termelés és értékesítés. Felülről informált sajtó, a rendszer néhány száz beérkezettje, a bankettek, ünnepségek, évfordulók, a „méltóságos“ tűn zápora, az ál-Bethlenek és pseudo- Mussolinik műtekintélye, egy új poli­tikai arisztokrácia, egy csendes parla­ment, sötétben bujkáló örömhírterjesz­­téssk, politikai udvaroncok és smaracerek stréberlégiói, meggyőződés és véle­ménynélküli eunuchok által körülhor­­­dozott győzelmi trófeumok, az amatőr­politika kihalása és a professzionálus politika terpeszkedése, egyrészt politi­kai kényurak, másrészt közéleti jani­csárok, a konszolidációt örökké ma­gasztaló, de lekenyerezett chante­­clair-ék, hivalkodó külsőségek, üres parádék, épülő vasúti szalonkocsik és végnélküli csend, ellenzéki mozdulat­lanság hirdetik a Konszolidáció Isten kegyelméből való származását. Tömegpszichikai hullámzásban sodró­dik ez a jámbor balektársadalom egyik csodavárásból a másikba. Egyszer a népszövetségi kölcsönhullám, máskor a Mohács—Belgrád között iniciált orien­táció, azután Róma—Fiume reményei, újabban a Balkánblokk ábrándja el­kapja ezt a mechanizált közvéleményt és viszi magával addig, amíg a sikerte­lenség és eredménytelenség biztos ki­­tudódása előtt a rendszer deus ex machinája egy újabb fantomot nem va­rázsol a politikai rabszolgaságban tar­tott és titkos választójogra éretlen adó­alanytömegek elé. A kincseket gyűjtő Harpagon-kincs­­tár, a pusztuló magángazdaság és pro­­letarizálódó társadalom felett trónol olimpusán, mint a bethleni Potemkin konszolidáció dicsősége. Ez a kincstári aranyborjú lett az új Magyarország szimbóluma. A Párt, Bürokrácia és Kincstár triumvirátusa uralja Csonka- Magyarországot a dolgozó társadalom, a mezőgazdaság, ipar és kereskedelem terhére. Az állam jólétével hivalkodik a rendszer, a magángazdaság pedig siva­taggá szárad, amelyben a felesleges em­berek szomjas karavánjai lézengenek. Hiába adjuk le egynéhányan ennek a delíriumos, uniformizált közvélemé­nyünknek az S. O. S. vészjeleket. Azokra nem hallgat senki sem. Az exigenciák, reális és közelfekvő lehetőségek, a nemzetgazdasági szükségszerűségek, az azokra támaszkodó külpolitikai elgon­dolások nem érdekelnek senkit sem. A „mindent vagy semmit“ és „az idő ne­künk dolgozik“ hisztérikus jelszavaival felőrlődő társadalmunk nem veszi észre saját politikai, gazdasági és erkölcsi züllését, hanem a rendszer vétéseire hallgatva várja, hogy az egy erős akarat kettévágja majd Nagy Sándor módra a gordiuszi csomót. Az ehhez hiányzó kardot tehetetlenségének meg­semmisítő tudatában egyszerűen Beth­len rejtélyes mosolya mögé képzeli. A rendszer satrapái, saját politikai létük prolongálása céljából, mindig újabb és újabb kábítószerek adagolásával elő­segítik ezt a narkotikus álmot, ezt az ópiumos ábrándozást. Pedig milyen rettenetes lesz a fel­ébredés! Nincs is olyan messze már! A Nemzetközi Vásár megnyitásánál hallottuk, hogy kishitűség, ha a kon­junktúrának — a dolog természete sze­rinti — rövidebb vagy hosszabb kima­radásánál mindjárt csökkenő bizalom­mal tekintünk a jövő elé. Sajnos, azon­ban a dolgozó társadalom ma nem de­konjunktúrát lát és érez, hanem nem­zeti termelésünk teljes szervezetlensé­gét és a produktumainak értékesíthetet­­lenségét nyögi. Ez a dekonjunktúra nem hullámszerű megnyilatkozás, ha­nem veszélyes ingovány, amely a dol­gozó társadalmat elnyelésével fenyegeti. Az úgynevezett konszolidációs rend­szer hibáiból és tévedéseiből képződött ez az ingovány. Akkor kezdődött, ami­kor a névtelen adófizető című polgár titkos választójogra éretlen individuum lett, fegyelmezett, haptákba állított vé­leménynélküli adóalannyá, szolgalelkű és akaratnélküli numerussá. Akkor kezdődött, amikor a kisgazda­­társadalom lett az a szikla, amelyre a kon­szolidáció csodavárát felépítették. A gazdatársadalom volt az irányító ha­talom. Látszólag! Annyira érvényesültek a gazdák érdekei, hogy ma egész őster­melésünk passzív és összeomlás előtt áll. Egységespárti égisz alatt —­ más formában nem lehetséges — összeülő kisgazdaüléseken a józan, hazafias kis­gazdák, mint a szikla alkotó elemei, kétségbeesve panaszolják, hogy „a gaz­datársadalom a végpusztulás útján van.“ így jajgat maga a szikla, amelyre a rendszer a maga kártyavárát rá’-* építette! Mezőgazdaságunk jövedelmezőségé-­ nek 35%-át az állattartás szolgáltatja) Nemzetgazdaságunknak ez az ága azon-­ ban, hála a bölcs külkereskedelmi poli-­ tikánknak, teljesen tönkrement és meg-­­szűnőben van. Állatexportunk ka­­tasztrófálisan összeomlott. A hizlalás csak deficitet, de nem jövedelmet jelent a gazdának. Külkereskedelmi mérlegünk minden állammal szemben passzív. Csak Ausz­tria kivétel e tekintetben, de ebben a viszonylatban is mérlegünk 50%-kal megromlott az utóbbi esztendőben. Múlt évi külkereskedelmi mérlegünk 350 milliós hiánnyal zárult, ez évben — ha­ valami csoda nem történik — 700 mil­lió lesz. Sőt! Búzakivitelünk Olaszország felé, dacára az olasz—magyar barátságnak, egy év alatt az id-ére csökkent. Ezzel szemben az olasz export Magyaror­­szágba emelkedik. Politikai barátságok és szövetségek a történelem tanúsága szerint csak akkor tartósak és válnak döntő pillanatokban átütőerejűvé, ha gazdasági érdek az alapjuk, ha nemzet­gazdaságuk a válságos időkben szolidá­ris egységgé válik. Ehhez pedig az út csak olyan külkereskedelmi szerződése­ken át vezet, amelyek mind a két fél sacro egoismo-ját kielégítik. Hogy a nagybirtok belterjes gazdál­kodásról külterjesre kénytelen áttérni, az a többtermelési frázisokkal mani­puláló rendszer tragikomikuma. Az in­tenzív gazdálkodás ráfizetést jelent! Baj nem a konjunktúra kimaradása, hanem­ a gazdasági bajok lavinájának nyomá­ban járó gazdasági lehetetlenülés. Racionális külpolitikát csak gazda­sági alapon lehet felépíteni, a görög­tüzes külpolitikai mutatványok a rea­litások felett légüres térben lebegnek. Őrségen Írta: Török Sándor Az oláh hadseregben eltöltött napjaim emlékére. .. ,.. Egy-kettő ... négy ..« hét. .. Ibyolc. .« vissza..» kettő ... öt... hat... nyolc. i i vissza... Éppen nyolc az oszloptól az oszlopig. Peckesen fogok fordulni..így. Hopp.»- csak ne Csúszna úgy ez a kő. Biztos, hogy kijön a hadnagy .. egész biztos. Hát csak jöjjön. Az a betegsége, hogy magyarok álljanak a vártán... hát kérem tessék megnézni. Egy**. öt.** hét... nyolc... sztanga prejur.. . hátra arc.. « vissza... kettő, .. hat .»3 nyolc... sztanga pre­jur ... vissza ... ezt megnézheti. A had­nagy úr, Irimia Constantin ... furcsa alak ... lehet vagy negyvenöt éves... azt mondják, őrmester volt. Hát más­kép nem is lehet Csak szépen katoná­san, így ni. Nincs az az operett, ame­lyikbe különbül csinálják .. . Milyen csend van. Valaki jön a há­tám mögött. Na . i. mi az, tisztán hali­­szé ... éreztem ... na most megint... a... bolondság... ki jönne... A káplár ki fog jönni óránként, az biztos ... ta­lán pofon is vág, azt a keserves- Na­hát azt nem ... azt aztán tudom, nem. Abban a pillanatban leszúrom... azt a ... nem, nem ... inkább ... Nem bá­nom, akárhogy is, bele a szuronyt, hogy a hátán jön fel... csodálom azt a sze­gény Szabót is, hogy hogy tűri... ám­bár sok mindent eltűr az ember. De ütni nem, nem hagyom magam, leszú­rom a bitangot... le én. Ha a Moldván átjutok hát... hát... hát semmi. Mit érek vele. S különben is a hídon nem mehetek át egyenruhában. — Egy, kettő, négy, hét, nyolc... a bátyám tiszt volt.­. ..a magyaroknál a háborúban... milyen kicsi voltam akkor. Tizenegy, vagy tizenkét éves. S most itt vagyok. Moldvában .. . Mold­va ... Mold­va ... Mold­va ... Mold­va ... Mold­va ... Mold- nyolc vissza ... ilyen hideg még nem volt mióta itt va­gyok. — A Toscában a harmadik felvonás­ban ... az a katona, ahogy sétált De milyen lomhán, csak éppen hogy húzza a lábát ott fent . — Merre van Jassy ... ott kell legyen az istállókkal egy irányban. Kicsit bal­ra ... Jassy ... csak ez a szél ne volna— talán be is állhatnék kicsit a kutya­szorítóba ... Kutyaszorító ... a bátyám mondta a faköpönyegre ... beállhatnék, elvégre, lefagy a fülem ... hopp ... — Streit domnu caporal. Nu sa intamplat nimic. Nem történt semmi, igenis káplár ur.. . da, da .. . igenis káplár ur. ... Ur... urr uuurrr ... a bitang keservű­... Három, öt nyolc, vissza, na most, ha beálltam volna, bezzeg. Egé­szen biztos, hogy megüt... ivott... érezni a száján, képzelem, mi van bent... szegény Szabó, arra amúgyis rájár a rúd. Miről is kezdtem ... igen, Jassy ott lesz az istállók mögött és amarra a gyergyói havasok ... messze, ahol be­jöttem. Idegen folyók ezek... jaj, de idege­nek, ronda moslékvizek, Moldva, Sze­reth ... ámbár tán van akinek olyan otthonos, mint Szamos, Olt... Jaj, de hideg ... minden hideg... fújok egy kicsit... igy, még ... hú, de ég. Most egy óra hosszat nem jön az a gazember, hacsak nem akar rajtacsípni, a nyomorult. Pályázik az intelligen­ciára ... de különösen Szabóra — sze­gény. Nem bírja ki ez a fiú ... lehetet­len, hogy kibírja. Egy, kettő, hét, nyolc, nyolc oda, nyolc vissza. Turretur, tizenhat. Mondjuk, százszor fordulok egy óra alatt, az ezer­­hatszáz lépés ... hetvenöt centivel szá­mítsuk ... Katonalépés ... ojjé, nem le­het annyi, de mondjuk, hogy hat kilo­méter óránként... öt óra az ... hopp, azért nem állok meg ... Jézus Mária, az nem lehet... harminc kilométer, a ... Ide Moreni talán nem több harminc kilométernél, fő a fejem a hidegtől... legalább fülvédőt adnának... a bá­tyámnak kötöttek olyat, mikor Galíciá­ban volt... tizenhatban ... igen tizen­hatban, persze akkor, mikor a nyáron, nem is ... őszön ... menekültünk... ezek elől... most meg itt állok a kapu előtt... az ott lent, messzebb az a csík a Moldva ... megy , a Szeret­be ... amarra Jassy, erre Moreni... ott vala­hol Bacau... és Jassy felől, fuj a szél. Oroszország felől... Fuj bele a nya­kamba és a fülembe, a bőröm alá, a csontomba ... Istenem ... öt óra ... disznóság ... az ezrednél csak hármat kell, de ilyen hidegbe csak kettőt... Csak nem megállni... nem megállni... nem szabad megállni ... egy, öt, hét, nyolc, igen balról az ott a Moldva ... és szerte a városban még százan... sok­kal, sokkal több mint százan őrséget­ állanak ... gondolom fele magyar... és az országban szerte mindenütt most katonák állanak a kapuk előtt... mind ilyen ruhában mint én, ilyen bakancs­ban mint én, ilyert, puskával.. * jelzem igazán nevetséges.. Kellene is nevessek igazán, hiszen jóformán nem is tudom még, hogy kell bánni ezzel a puskával.* nem, igazán, csak sejtem... szúrni tud­nék vele, vagy ütni, de egyébként igazán nevetséges, hogy nem ülök les*» — Streit dopinu capolar... da««« igen... nem történt semmi... igenis*) Na azért csak telik az idő... telik, te-lik... te-lik... te-lik, te- nyolc, vissza... ez a disznó, hogy röhög azzal a sunyi szemével .. . látja, hogy megveszek a hidegtől... röhög a nyomorult... még kétszer jön ki, aztán bemegyek, csak tovább ... ki is mondta ... Csorvássy, igen ... Csorvássy ... hogy az ezrednél csak kettőt. S ilyen hidegbe... Miről is ... na ... hogy mennyien va­gyunk itt szerte... topogunk le-fel ebbe a szélbe, nyolc lépés jobbra, nyolc balra... és be is biztosan verik szegény Szabót... még sok Szabót vernek itt-ott szerte a kaszárnyákban ... hogy hogy is bírja egy ilyen­­nyápic ... Anyámék most alusznak ... jaj, ma sem imádkoztam ... pedig ő biztosan imádkozott... nem azért... jó, jó, én tudom, hogy izé ... ez az egész csak afféle ... de édesanyám, szegény ... de hát ez még nem számít bevégzett pap­nak, hogy itt sétálok le-fel. Ahogy be­megyek a terembe rögtön imádkozni fogok ... akkor kéz a napom és akko£ Ára 16 fillér.

Next