Magyarság, 1928. november (9. évfolyam, 249-272. szám)
1928-11-03 / 249. szám
ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁMÁRA HÉTKÖZNAP 16 FILL., VASÁRNAP 32 FELL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP LEVÉLCÍM: BUDAPEST 741. POSTAFIÓK 19 FELELŐS SZERKESZTŐI MILOTAY ISTVÁN SZERKESZTŐSÉG» BUDAPEST VI, ARADI U. 10. TEL.» AUT. 252-31* 252-31, 252-40. FOKI ADÓHIVATAL: BUDAPEST, V. KERÜLET, BANK-UTCA 7. TELEFON: AUT. 294-31, 294-32. FIÓKKI ADÓHIVATAL: BUDAPEST, V. KER., ANDRÁSSY-UT 8. SZ. TELEFON» AUT 200**7, 234-32 BUDAPEST, 1928 NOVEMBER 3. SZOMBAT IX. ÉVFOLYAM, 249. (2317.) SZÁM Magyar Hét írta: Ajtay József Hetek óta serényen folyó előkészületek után ma veszi kezdetét az a nagyszabású országos propaganda, amely a magyar termék megbecsülését és felkarolásának szükségét kívánja az egész magyar társadalom tudatába belevinni. Nyolc napon keresztül a tájékoztatás, a felvilágosítás, a meggyőzés minden modern eszközét harcba viszi a Magyar Hét szervezőbizottsága, hogy megtörje azt a végzetesen bűnös közönyösséget, amely a magyar agy és kéz munkája, a magyar ipar és mezőgazdaság termékei iránt eddig sajnálatosan mutatkozott. Az egész országban szertehangzó szóval figyelmeztetni fogja a magyar közönséget arra az elemi, a józan gazdasági okosság parancsolta kötelességére, hogy lehetőleg minden téren a honi terméknek kell elsőbbséget adni. Az utolsó száz év alatt nagy nemzeti felbuzdulással már ismételten találkoztunk a magyar ipar érdekében, de ezeknek célja inkább a magyar iparnak, ennek a gyönge palántának elültetése és fejlesztése volt. A jelszó akkor hangzott, hogy még áldozatok árán is meg kell teremteni a magyar ipart, mert egymagában a mezőgazdaság nem biztosíthatja a magyar nemzet gazdasági kibontakozását és nagyobb arányú fejlődését. Egy felsőbbrendű gazdasági színvonal elérése, egy szebb jövő munkálása lebegett a nemzet messzetekintő vezető embereinek szeme előtt. Akkor még mezőgazdaságunk bőséges piacot talált nemcsak a közös vámterületeken, hantha azonkívül a nyugati piacokon is. Lakosságunk túlnyomórésze ipari szükségletét saját termékeinek cserébeadásával ki tudta akkor is gazdaságosan elégíteni, ha az iparcikkeket a külföldről szereté be. Csak arról volt akkor szó, hogy a nemzet gazdasági jövője, az egyre szaporodó lakosság jövőbeli eltarthatása megköveteli, hogy hovatovább az ipari munka is idehaza, honi munkaerővel végeztessék el. Akkor még nem a ma, hanem a holnap érdekében hirdettük a magyar ipar pártolásának szükségességét. Most azonban már egészen megváltozott helyzettel állunk szemben. Ma nem iparfejlesztésről, a jövő érdekében hozandó hazafias áldozatról van szó, hanem hatalmasan fejlődött ipari és mezőgazdasági termelésünk védelméről és fentartásáról kell gondoskodnunk, amelyek elől egyre jobban elzárulnak a külföldi piacok és amelyek egyre inkább egymásra vannak utalva s termékeik nagy részét , hova tovább csak egymás között cserélhetik ki. A szomszéd államok elzárkózása és az ellenünk folyó ellenséges gazdasági akciók következtében ma már ott állunk, hogy ha a magyar mezőgazdaság nem igyekszik elsősorban a magyar ipar gyártmányait, viszont a hazai ipar a magyar mezőgazdaság termékeit fogyasztani, akkor tulajdonképpen a maga fő vevőközönségének vásárló- és fizetőképességét ássa alá és saját termékeinek értékesítését veszélyezteti. Ugyanígy van ez azokra vonatkozóan is, akik közvetlenül nem vesznek részt a termelésben, hanem a termelt áruk közvetítésével, avagy szellemi munkával foglakoznak, avagy közszolgálatot teljesítenek. Mindezek önmaguk gazdasági léte ellen fordulnak, saját kereseti lehetőségüket, illetményeiket csökkentik, akkor ha a belföldi termelés felkarolása helyett szükségleteiket külföldi áruval elégítik ki, hiszen ezzel termelő polgártársaik kereseti viszonyait rontják, fizetésképességüket csökkentik, márpedig a belső termelés nagysága és értékesítésének lehetősége szabja meg a belföldi kereskedőnek, szellemi munkásnak és hivatalnoknak kereseti viszonyait is. Azok a nagy akadályok, amelyek a magyar áru kivitele elé jelenleg tornyosulnak, továbbá kereskedelmi mérlegünk passzivitásának rohamos növekedése és ennek nyomán eladósodásunk gyors fokozódása parancsolóan írják elő mindnyájunk számára, hogy a legszorosabb gazdasági,rojtspardási elvied talapzatára visszahúzódva, egy ráás kölcsönös támogatásával védjük meg életérdekeinket. Aki búzánkat, borunkat, marhánkat nem akarja semmi áron tőlünk megvenni, hanem azokat áldozatok árán is mástól szerzi be, attól nem vehetünk gépet, szövetet, ruhát, cipőt, mert ezzel egyrészt ellenségeinket erősítjük és másrészt ezeket a külföldi árukat — ha saját áruinkat a külföldön eladni nem tudjuk — csak kölcsönpénzen vehetjük meg. Öngyilkos gazdasági politika az, amely a gazdasági ellenségeskedés és elzárkózás idején nem él hasonló fegyverekkel és balga türelemmel engedi, hogy ellenségei a gazdasági gyékényt kihúzzák alóla. Az a hatalmas megmozdulás, amely a társadalomnak minden rétegét egyértelmű elhatározással és egyforma lelkesedéssel sorompóba állította a Magyar Hét sikere érdekében, mindennél sokkal ékesebben bizonyítja, hogy a hazai közönség széles rétegei szinte ösztönszerűen átérzik azokat a kézenfekvő igazságokat, amelyeket fentebb fejtegettünk. A nagyközönség lelkes készségén tehát aligha fog múlni ennek az egyetemescélú nemzeti megmozdulásnak sikere. Csak tegyünk róla, hogy ez az általános felbuzdulás állandóan táplálékot kapjon, csak gondoskodjunk róla, hogy a kiváló, versenyképes magyar áru állandóan szem előtt legyen, ahhoz mindenki könnyen és ugyanolyan feltételek alatt hozzáférhessen, mint az idegen áruhoz A magyar mezőgazdaság és ipar elsőrendű termékeit lássuk el védjeggyel és biztosítsuk részére a hivatalos védelmet Minthogy különösen a felsőbb körök jártak eddig elől rossz példával a külföldi cikkek tüntető pártolása tekintetében, elsősorban ezekre kell hatni azoknak, akik az állam és társadalom oromzatán állva, eredményesen mutathatnak jó példát az elémi kötelességteljesítés és a gazdasági okosság dolgában. A közvélemény éberen figyeljen azokra a visszás és eléggé el nem ítélhető jelenségekre, hogy egyesek szóval szívesen szerepelnek és aratnak tapsokat a honi termelés védelmének népszerű mozgalmában, de tetteikben — szükségleteik kielégítésében — valósággal csúffáteszik az általuk fennen hirdetett elveket. Az ilyeneket irgalmatlanul pellengérre kell állítani és épp igy nyilvánosan meg kell bélyegezni azokat az eseteket is, amidőn a közszállításoknál — tehát az új állam pénzén történő beszerzéseknél az idegen árut elsőbbségben részesítik. Végül nem szabad ennek a nagy felbuzdulásnak szalmatűzként ellobogni. Állandó intézményekben kell megtestesíteni és folyton ható tényezővé tenni a hazai termelés, a hazai munka istápolásának nagy nemzetépítő gondolatát. A Magyar Hét rakja le az alapját a Magyar Háznak, annak a hatalmas áru- csarnoknak, amely Budapesten éppúgy, mint a vidéki nagyobb városokban állandó kiállítása és árusító helye legyen a magyar termelés reprezentatív értékeinek. A Gráf Zeppelin hatvannyolc órás zavartalan légi út után megérkezett Friedrichstiatenbe A Gráf Zeppelin útja Amerikából vissza, Németországba, sokkal simábban és gyorsabban ment végbe, mint az európai amerikai uh, a németl éghajó amerikai n'jjáhak ez •: ‘Vjfaa'Vzéji' nijji rjiár sokimplozinsabb tepesítmény és sokkal hatásosabb propaganda az utas- és postaszállító kormányozható léghajó mellett. A Graf Zeppelin hétfőn reggel hét óra tájban startolt európai útjára a fakehursti repülőtéren; útközben az óceán fölött meglehetősen heves viharokkal is meg kellett küzdenie, mindazonáltal csütörtökön hajnalban már megérkezett Friedrichshafenbe, a léghajócsarnok fölé. összesen tehát nem is egészen három napra volt szüksége a hatalmas úthoz, a német technikalegmodernebb alkotásának, a Graf Zeppelinnek, ez az impozáns teljesítménye némi benyomást keltett az egész műveit Világban és valóságos örömmámorba borította a német népet, amely túláradó lelkesedéssel üdvözli Eckener dr.-t és társait, a Graf Zeppelin diadalmas útjának hőseit. A Graf Zeppelin az amerikai kontinenstől három-négyszáz kilométer távolságban meglehetősen heves viharok zónájába került bel. A iharok a léghajó eredeti útirányától megtehetősek messze ■ eltérítették észak, felé és Eckener dr. csak a viharral folytatott hosszú, nehéz küzdelem után tudott újból csendesebb régiókba kerülni és megint az eredeti irányban továbbjutni. Útjának második felében Eckener dr. a legrövidebb irányt választotta, szinte egyenesen követte az iránytű által mutatott vonalat Friedrichshafen felé. A keddről szerdára virradó éjszaka éjféltájban, gőzhajók jelentései szerint, a Graf Zeppelin az északi szélesség 48. fok 47. percénél és a nyugati hosszúság 22. fok 3. percénél volt, tehát mintegy ezer kilométernyire Írország délnyugati csúcsától. A léghajó ezután északi szelek mellett délkeleti irányban haladt tovább, a kedvező irányú szelektől támogatva, állandó nagy gyorsassággal. Ára 16 fillér Újból az ó-világ fölött Szerdán reggel az óceánjáró gőzösök jelentették, hogy az ír partoktól körülbelül ötszázhatvan kilométer távolságban látták a léghajót, amely mintegy hatvanmérföldes gyorsasággal haladt tovább délkeleti irányban. Délután négy óra tájban Bordeaultól száznegyven tengeri mérföldnyire délre, a biscajai öböl fölött volt a Graf Zeppelin és este 7 óra 28 perckor a léghajó a Loire torkolatánál elérte az európai kontinenst. Este 7 óra 43 perckor repült el a Graf Zeppelin Nantes városa fölött, ahonnan a Loire völgyét követve haladt tovább. Fiste 9 óra 20 perckor áthaladt Tours fölött, majd 11 órakor éjjel elérte Orleanst. Innen a léghajó kelet-délkeleti irányban haladt tovább, meglehetősen rossz időben. Heves ellenszelek hátráltatták a léghajót és olyan sűrű köd feküdte meg a vidéket, hogy Eckener dr. csak nagyon nehezen tudott tájékozódni és óvatosan, lassan folytatta útját a német határ felé. Éjfél után 1 óra tájban a Graf Zeppelin elrepült Dijon fölött, majd fél három órakor Belfort és Basel közt elhagyta a francia földet Franciaország fölött haladva. Eckener dr. rádiótáviratban üdvözölte Laurent Eynac francia léghajózási minisztert, aki ugyancsak szikratáviratban köszönte meg az üdvözlést és szerencsekívonatait fejezte ki a nagyszerűen sikerült vállalkozásért. Baseltól kezdve a Graf Zeppelin csak lassan haladt tovább, hogy ne az éjszaka folyamán, hanem lehetőleg hajnalban érkezzék Friedrichshafen fölé. Az irány a Rajna völgye volt, a léghajó 3 óra 40 perckor haladt el Waldshut fölött, kevéssel utóbb pedig elhagyta a schafhauseni vízesést. Megérkezés Friedrichshafenben a léghajó-kikötő körül sokezer főnyi tömeg gyülekezett össze a léghajó fogadtatására. A városban már napok óta nem lehet szobát kapni, ezer és ezer idegen érkezett a városba, hogy a léghajó megérkezésének szemtanúja lehessen. A tömeg már az éjszaka folyamán ellepte a repülőteret, a léghajógyár bezárt kapuja előtt olyan nagy volt a tolongás, hogy a kapuk szinte bedőltek és a vállalat igazgatósága végül kénytelen volt utat nyitni a tömegnek. A sokezer kiváncsi erre teljesen ellepte a léghajócsarnok környékét, a rendőrség szinte tehetetlen volt ezzel az áradattal szemben. A tömeg akkor sem tágított, mikor híre járt, hogy egészen haj nalig várni kell a léghajó megérkezésére, a nedves, hideg éjszakában miindenki kitartóan várakozott egészen reggelig. A Graf Zeppelin 4 óra 35 perckor jelent