Magyarság, 1928. november (9. évfolyam, 249-272. szám)

1928-11-03 / 249. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ, EGYES SZÁM­ÁRA HÉTKÖZ­NAP 16 FILL., VASÁRNAP 32 FELL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP LEVÉLCÍM: BUDAPEST 741. POSTAFIÓK 19 FELELŐS SZERKESZTŐI MILOTAY ISTVÁN SZERKESZTŐSÉG» BUDAPEST VI, ARADI­ U. 10. TEL.» AUT. 252-31* 252-31, 252-40. FOKI ADÓHIVATAL: BUDAPEST, V. KERÜLET, BANK-UTCA 7. TELEFON: AUT. 294-31, 294-32. FIÓKKI ADÓHIVATAL: BUDA­­PEST, V. KER., ANDRÁSSY-UT 8. SZ. TELEFON» AUT 200**7, 234-32 BUDAPEST, 1928 NOVEMBER 3. SZOMBAT IX. ÉVFOLYAM, 249. (2317.) SZÁM Magyar Hét írta: Ajtay József Hetek óta serényen folyó előkészüle­tek után ma veszi kezdetét az a nagy­szabású országos propaganda, amely a m­agyar termék megbecsülését és fel­karolásának szükségét kívánja az egész magyar társadalom tudatába belevinni. Nyolc napon keresztül a tájékoztatás, a felvilágosítás, a meggyőzés minden mo­dern eszközét harcba viszi a Magyar Hét szervező­bizottsága, hogy megtörje azt a végzetesen bűnös közönyösséget, amely a magyar agy és kéz munkája, a magyar ipar és mezőgazdaság termékei iránt eddig sajnálatosan mutatkozott. Az egész országban szertehangzó szóval figyelmeztetni fogja a magyar közönsé­get arra az elemi, a józan gazdasági okosság parancsolta kötelességére, hogy lehetőleg minden téren a honi termék­nek kell elsőbbséget adni. Az utolsó száz év alatt nagy nemzeti felbuzdulással már ismételten találkoz­tunk a magyar ipar érdekében, de ezeknek célja inkább a magyar iparnak, ennek a gyönge palántának elültetése és fejlesztése volt. A jelszó akkor­ hang­zott, hogy még áldozatok árán is meg kell teremteni a magyar ipart, mert egy­magába­n a mezőgazdaság nem biztosít­hatja a magyar nemzet gazdasági ki­bontakozását és nagyobb arányú fejlő­dését. Egy felsőbbrendű gazdasági szín­vonal elérése, egy szebb jövő mun­­kálása lebegett a nemzet messzetekintő vezető embereinek szeme előtt. Akkor még mezőgazdaságunk bőséges piacot talált nemcsak a közös vámterületeken, hantha azonkívül a nyugati piacokon is. Lakosságunk túlnyomórésze ipari szük­ségletét saját termékeinek cserébeadásá­val ki tudta akkor is gazdaságosan elégí­teni, ha az iparcikkeket a külföldről sze­reté be. Csak arról volt akkor szó, hogy a nemzet gazdasági jövője, az egyre szaporodó lakosság jövőbeli el­­tarthatása megköveteli, hogy hova­tovább az ipari munka is idehaza, honi munkaerővel végeztessék el. Akkor még nem a ma, hanem a holnap érdekében hirdettük a magyar ipar pártolásának szükségességét. Most azonban már egészen megválto­zott helyzettel állunk szemben. Ma nem iparfejlesztésről, a jövő érdekében ho­zandó hazafias áldozatról van szó, ha­nem hatalmasan fejlődött ipari és me­zőgazdasági termelésünk védelméről és fentartásáról kell gondoskodnunk, ame­lyek elől egyre jobban elzárulnak a kül­földi piacok és amelyek egyre inkább egymásra vannak utalva s termékeik nagy részét , hova tovább csak egymás között cserélhetik ki. A szomszéd álla­mok elzárkózása és az ellenünk folyó ellenséges gazdasági akciók következté­ben ma már ott állunk, hogy ha a ma­gyar mezőgazdaság nem igyekszik első­sorban a magyar ipar gyártmányait, viszont a hazai ipar a magyar mezőgaz­daság termékeit fogyasztani, akkor tu­lajdonképpen a maga fő vevőközönsé­gének vásárló- és fizetőképességét ássa alá és saját termékeinek értékesítését veszélyezteti. Ugyanígy van ez azokra vonatkozóan is, akik közvetlenül nem vesznek részt a termelésben, hanem a termelt áruk közvetítésével, avagy szel­lemi munkával foglakoznak, avagy közszolgálatot teljesítenek. Mindezek ön­maguk gazdasági léte ellen fordulnak, saját kereseti lehetőségüket, illetményei­ket csökkentik, akkor ha a belföldi ter­melés felkarolása helyett szükségleteiket külföldi áruval elégítik ki, hiszen ezzel termelő polgártársaik kereseti viszonyait rontják, fizetésképességüket csökken­tik, már­pedig a belső termelés nagy­sága és értékesítésének lehetősége szabja meg a belföldi kereskedőnek, szellemi munkásnak és hivatalnoknak kereseti viszonyait is. Azok a nagy akadályok, amelyek a magyar áru kivitele elé jelenleg tornyo­sulnak, továbbá kereskedelmi mérle­günk passzivitásának rohamos növeke­dése és ennek nyomán eladósodásunk gyors fokozódása parancsolóan írják elő mindnyájunk számára, hogy a leg­szorosabb gazda­sági,­­­rojtspardási elvied talapzatára visszahúzódva, egy ráás köl­­­csönös támogatásával védjük meg élet­­érdekeinket. Aki búzánkat, borunkat, marhánkat nem akarja semmi áron tő­lünk megvenni, hanem azokat áldoza­tok árán is mástól szerzi be, attól nem vehetünk gépet, szövetet, ruhát, cipőt, mert ezzel egyrészt ellenségeinket erő­sítjük és másrészt ezeket a külföldi áru­kat — ha saját áruinkat a külföldön eladni nem tudjuk — csak kölcsön­pénzen vehetjük meg. Öngyilkos gazda­sági politika az, amely a gazdasági el­lenségeskedés és elzárkózás idején nem él hasonló fegyverekkel és balga türe­lemmel engedi, hogy ellenségei a gazda­sági gyékényt kihúzzák alóla. Az a hatalmas megmozdulás, amely a társadalomnak minden rétegét egyér­telmű elhatározással és egyforma lelke­sedéssel sorompóba állította a Magyar Hét sikere érdekében, mindennél sokkal ékesebben bizonyítja, hogy a hazai kö­zönség széles rétegei szinte ösztönsze­­rűen átérzik azokat a kézenfekvő igaz­ságokat, amelyeket fentebb fejtegettünk. A nagyközönség lelkes készségén tehát aligha fog múlni ennek az egyetemes­­célú nemzeti megmozdulásnak sikere. Csak tegyünk róla, hogy ez az általános felbuzdulás állandóan táplálékot kap­jon, csak gondoskodjunk róla, hogy a kiváló, versenyképes magyar áru állan­dóan szem előtt legyen, ahhoz mindenki könnyen és ugyanolyan feltételek alatt hozzáférhessen, mint az idegen áruhoz A magyar mezőgazdaság és ipar első­rendű termékeit lássuk el védjeggyel és biztosítsuk részére a hivatalos védelmet Minthogy különösen a felsőbb körök jártak eddig elől rossz példával a kül­földi cikkek tüntető pártolása tekinteté­ben, elsősorban ezekre kell hatni azok­nak, akik az állam és társadalom orom­zatán állva, eredményesen mutathatnak jó példát az elém­i kötelesség­teljesítés és a gazdasági okosság dolgában. A közvélemény éberen figyeljen azokra a visszás és eléggé el nem ítélhető jelen­ségekre, hogy egyesek szóval szívesen szerepelnek és aratnak tapsokat a honi termelés védelmének népszerű mozgal­mában, de tetteikben — szükségleteik kielégítésében — valósággal csúffáteszik az általuk fennen hirdetett elveket. Az ilyeneket irgalmatlanul pellengérre kell állítani és épp igy nyilvánosan meg kell bélyegezni azokat az eseteket is, amidőn a közszállításoknál — tehát az ú­j állam pénzén történő beszerzéseknél az idegen árut elsőbbségben részesítik.­­ Végül nem szabad ennek a nagy fel­buzdulásnak szalmatűzként ellobogni. Állandó intézményekben kell megteste­síteni és folyton ható tényezővé tenni a hazai termelés, a hazai munka istápolá­­sának nagy nemzetépítő gondolatát. A Magyar Hét rakja le az alapját a Ma­gyar Háznak, annak a hatalmas áru-­ csarnoknak, amely Budapesten éppúgy, mint a vidéki nagyobb városokban ál­landó kiállítása és árusító helye legyen a magyar termelés reprezentatív értékei­nek. A Gráf Zeppelin hatvannyolc órás zavartalan légi út után megérkezett Friedrich­stiatenbe A Gráf Zeppelin útja Amerikából vissza, Németországba, sokkal simábban és gyor­sabban ment végbe, mint az európai ameri­kai uh­, a német­­l éghajó am­erikai n'jjáhak ez •: ‘V­jfaa'Vzéji' nijji rjiár sok­­implozinsabb tepesítmény és sokkal ha­tásosabb propaganda az utas- és postaszállító kormányozható léghajó mellett. A Graf Zep­pelin hétfőn reggel hét óra tájban startolt európai útjára a fakehursti repülőtéren; út­közben az óceán fölött meglehetősen heves viharokkal is meg kellett küzdenie, mind­azonáltal csütörtökön hajnalban már meg­érkezett Friedrichshafenbe, a léghajócsarnok fölé. összesen tehát nem is egészen három napra volt szüksége a hatalmas úthoz, a né­met technika­­legmodernebb alkotásának, a Graf Zeppelinnek, ez az impozáns teljesít­­ménye némi benyomást keltett az egész mű­veit Világban és valóságos örömmámorba bo­rította a német népet, amely túláradó lelke­sedéssel üdvözli Eckener dr.-t és társait, a Graf Zeppelin diadalmas útjának hőseit. A Graf Zeppelin az amerikai kontinenstől három-négyszáz kilométer távolságban meg­lehetősen heves viharok zónájába került bel­. A iharok a léghajó eredeti útirányá­tól megteh­etősek­ messze ■ eltérítették észak, felé­ és Eckener dr. csak a viharral folyta­tott hosszú, nehéz küzdelem után tudott új­ból csendesebb régiókba kerülni és megint az eredeti irányban továbbjutni. Útjának második felében Eckener dr. a legrövidebb irányt választotta, szinte egyenesen követte az iránytű által mutatott vonalat Friedrichs­hafen felé. A keddről szerdára virradó éj­szaka éjféltájban, gőzhajók jelentései szerint, a Graf Zeppelin az északi szélesség 48. fok 47. percénél és a nyugati hosszúság 22. fok 3. percénél volt, tehát mintegy ezer kilomé­ternyire Írország délnyugati csúcsától. A lég­hajó ezután északi szelek mellett délkeleti irányban haladt­­ tovább, a kedvező irányú szelektől támogatva, állandó nagy gyorsas­sággal. Ára 16 fillér Újból az ó-világ fölött Szerdán reggel az óceánjáró gőzösök je­lentették, hogy az ír partoktól körülbelül öt­százhatvan kilométer távolságban látták a léghajót, amely mintegy hatvanmérföldes gyorsasággal haladt tovább délkeleti irány­ban. Délután négy óra tájban Bordeaultól száznegyven tengeri mérföldnyire délre, a biscajai öböl fölött volt a Graf Zeppelin és este 7 óra 28 perckor a léghajó a Loire tor­kolatánál elérte az európai kontinenst. Este 7 óra 43 perckor repült el a Graf Zeppelin Nantes városa fölött, ahonnan a Loire völgyét követve haladt tovább. Fiste 9 óra 20 perckor áthaladt Tours fölött, majd 11 órakor éjjel elérte Orleanst. Innen a lég­hajó kelet-délkeleti irányban haladt tovább, meglehetősen rossz időben. Heves ellenszelek hátráltatták a léghajót és olyan sűrű köd fe­küdte meg a vidéket, hogy Eckener dr. csak nagyon nehezen tudott tájékozódni és óva­tosan, lassan folytatta útját a német határ felé. Éjfél után 1 óra tájban a Graf Zeppelin elrepült Dijon fölött, majd fél három órakor Belfort és Basel közt elhagyta a francia föl­det­ Franciaország fölött haladva. Eckener dr. rádiótáviratban üdvözölte Laurent­ Eynac francia léghajózási minisztert, aki ugyancsak szikratáviratban köszönte meg az üdvözlést és szerencsekívonatait fejezte ki a nagyszer­­űen sikerült vállalkozásért. Baseltól kezdve a Graf Zeppelin csak las­san haladt tovább, hogy ne az éjszaka folyam­­án, hanem lehetőleg hajnalban érkezzék Friedrichshafen fölé. Az irány a Rajna völ­gye volt, a léghajó 3 óra 40 perckor haladt el Waldshut fölött, kevéssel utóbb pedig el­hagyta a schafhauseni vízesést. Megérkezés Friedrichshafenben a léghajó-kikötő kö­rül sokezer főnyi tömeg gyülekezett össze a léghajó fogadtatására. A városban már napok óta nem lehet szobát kapni, ezer és ezer idegen érkezett a városba, hogy a lég­hajó megérkezésének szemtanúja lehessen. A tömeg már az éjszaka folyamán ellepte a repülőteret, a léghajógyár­ bezárt kapuja előtt olyan nagy volt a tolongás, hogy a kapuk szinte bedőltek­ és a vállalat igazga­tósága végül kénytelen volt utat nyitni a tömegnek. A sokezer kiváncsi erre teljesen ellepte a léghajócsarnok környékét, a rendőrség szinte tehetetlen volt ezzel az áradattal szemben. A tömeg akkor sem tá­gított, mikor híre járt, hogy egészen haj­­­ nalig várni­ kell a léghajó megérkezésére, a­­ nedves, hideg éjszakában m­iindenki kitar­tóan várakozott egészen reggelig. A Graf Zeppelin 4 óra 35 perckor jelent

Next