Magyarság, 1929. augusztus (10. évfolyam, 172-196. szám)

1929-08-01 / 172. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAKA FÉLÉVRE 24 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 12 PENGŐ, EGY HÓRA 4 PENGŐ. EGYES SZÁM ÁRA HÉTKÖZ­NAP 16 FILL, VASÁRNAP 32 FILL. AUSZTRIÁBAN HÉTKÖZNAP 30 GARAS, VASÁRNAP 40 GARAS MEGJELENIK HÉTFŐ KIVÉTELÉVEL MINDEN NAP FELELŐS SZERKESZTŐ: HILOTAY ISTVÁN SZERKESZTŐSÉG* BUDAPEST, VL ARADI­ UTCA II. TELEFON« AUTOMATA 252-30, 252-31, .2 52-40. KIADÓ­HIVATAL« BUDAPEST, V. KERÜLET, BANK­­UTCA 7. TELEFON« AUTOMATA 294-31, 294-32. LEVÉLCÍM« BUDAPEST 741. POSTAFIÓK 19 BUDAPEST, 1929 AUGUSZTUS 1. CSÜTÖRTÖK X. ÉVFOLYAM, 112. (2535.) SZÁM Kunfiék revíziója A szocialista Munkás-Internacionálé !végreha­jtó bizottsága — mint a „Magyar­ság“ is jelentette — állást foglalt a tria­noni béke revíziója ellen. A magyar népnek, igy szól a határozatnak úgy­nevezett politikai és elvtársi indokolása, v,ugyanolyan igénye van az Internacio­nálé támogatására, az önrendelkezés jo­gáért megindított harcában, mint min­­­den más népnek. Ezt a jogot azonban nem szabad arra felhasználni, hogy az Internacionálé támogatását kérjék Ma­gyarországon egy antidemokratikus kormányzati rendszer mellett­. Alig múlt el egy hete, hogy a magyarországi szo­ciáldemokrata párt vezetősége meghozta ama határozatát, amellyel megmásítha­tatlanul, félreérthetetlenül és a belpoli­tikai rendszerváltozásra való célzás és hivatkozás nélkül, lerögzítette magát a trianoni béke revíziója mellett. Ez a szabatos és hazafias nyilatkozat, joggal azt hittük, új korszakot jelent a magyar szocialista párt politikai irányának fej­lődésében, s lehetővé teszi, hogy a polgári és a nemzeti pártokkal való szövetségben, egyetemes fronton, váll­vetett küzdelem­ben ostromoljuk meg azokat a torlaszokat, amelyek a külföldi közvéleményben és a hivatalos politikában a revízió útját el­gátolják. Sokan e határozat közzététele alkalmával azzal gyanúsították a ma­gyarországi szociáldemokrata párt veze­tőségét, hogy e határozat, voltaképpen, egy paktum eredménye, amelyet az elv­társak holmi csip-csup szocialista vív­m­ányok fejében kötöttek az általuk­­ gyűlölt és megbélyegzett rendszerrel Mások szerint a szocialista pártvezetőség kény­telen-kelletlen lépett erre az­ útra, mert a munkásság körében a revíziós mozgalom oly hatalmas előhaladást tett , annyira megbomlasztotta a pártszerve­­zeti egységet és tömörséget, hogy a párt­vezetőségnek, már a látszat kedvéért is, dokumentálnia kellett szolidaritását a békerevíziós nemzeti erőfeszítésekkel. Bármi állt a hátterében a szocialista párt határozatának, az kétségkívül a nemzeti és polgári közvélemény tetszésével és helyeslésével találkozott. A magyarországi pártvezetőség e hatá­rozata után most a berni Internacionálé magatartása, legalább is, rejtélyes és meglepő. Nem tudjuk, várjon a szocialista pártvezetőség nem követett-e el súlyos taktikai gyarlóságot, amikor az Inter­nacionálé hangadó tényezőinek kellő tájékoztatása és előzetes, megdolgozása nélkül vitte tanács és döntés elé a ma­gyar revízió kérdését. Az se látszik éppen kizártnak, hogy a magyar, pártvezetőség eleve értesülhetett a berni konferencia tagjainak revízióellenes hangulatáról és magyarellenes elvakultságáról, s nem törődött vele, hogy az Internacionálé egy olyan határozatot provokál, amely nem elégedett meg azzal, hogy a magyar revízió kérdését levette tárgysorozatának napirendjéről, hanem sietett meg is bé­lyegezni a magyar politikai rendszer népjogellenes és reakciós természetét, mint egyedüli okát, vagy kifogását az Internacionálé fanyar részvétlenségének a magyar nemzet revíziós erőfeszítéseivel szemben. A szocialista vezérek itthon azt mondhatják: lám, mi jó hazafiak va­gyunk, meghoztuk a kívánt hazafias határozatot, de nem tehetünk róla: a magyar belső rendszer az oka a kudarc­nak. Az Internacionálé nem is fog tö­rődni addig a magyar nép szabadság­­harcával, amíg az útilapot nem köt a „reakció“ talpa alá. Lám, egy nagy nemzetközi hatalom igazolta pártunknak azt a megingathatatlan meggyőződését, hogy a népjogok kiterjesztése nélkül hasztalan és reménytelen minden revíziós küzdelem. Azután hazajöhetnek a nyugodt lelkiismeret derűjével és a hazafias kötelességteljesítés öntudatával, mondván Goethével: Zum Teufel ist der Spiritus, das Flegma ist geblieben. Az ember nehezen lát tisztán az apró szocialista Machiavelliknek és proletár Talleyrandoknak visszataszító politikai komédiázásaiban. Ha a magyar szocia­listák semmi más mulasztást, vagy hibát nem követtek volna is el, annyi kétség­telennek látszik, hogy a magyarorszá­giak, a szocialista államférfiaknak és diplomatáknak nemzetközi összejövetel­­én felette tapintatlan és iskolázatlan­ taktikusoknak bizonyultak, amikor meg­felelő előkészítés hijján a revizió ügyét ilyen visszautasításnak és kudarcnak tették ki s egyidejűleg minden indok és szükség nélkül megbélyegezték az ugy­­mondott magyar reakciós rendszert. Ha csak arról volna szó, hogy Kunfiék le­gyűrték a magyar csoportot, ez legfeljebb a magyar pártvezetőség erkölcsi befo­lyásának süllyedésére vetne szomorú fényt. Hogy egy morfinista emberroncs, a történelmi Magyarország egyik sír­ásója, az emigráns, egymagában erősebb és hatalmasabb tényezőnek bizonyult, mint Garami Ernő s a háta mögött álló hivatalos magyar pártvezetőség, ez a siralmas tény azt mutatja, hogy a szo­cialista pártvezetőségnek tanácsos lesz lejjebb szállni az agarakkal s kevesebbet hivatkozni azokra a csodatevő boszor­kányokra a külföldön, akik nincsenek vagy ha vannak, akkor ördöngős varázs­lataikkal nem a magyar szocialista pár­tot támogatják, hanem azt a züllött és hitvány emigrációt, amelynek pont tíz esztendős élete nem egyéb, mint a céltalankodásnak, a denunciálásnak, az olthatatlan gyűlölködésnek gyógyíthatat­lan aberrácója. Nem tudjuk, hogy az Internacionálé eszmezavarát csodáljuk-e inkább, vagy tüneményes rosszindulatát A berni Internacionálé összetéveszti a magyar békerevízió ügyét a magyar kormányrendszerrel. Ettől a magyar kormányrendszertől­ félti azoknak a szabad és demokratikus köztársaságok­nak életét, mint amilyen például a revol­­veres szerb diktatúra, a korrupciótól és hazugságoktól megrothadt román király­ság, vagy az a cseh köztársaság, amely­nek példátlan történelmi szédelgéseiről éppen a Tuka-per rántotta le a leplet. A berni Internacionálé azon az áron haj­landó kimérni nekünk a revízió igazsá­gát, ha cserében visszafogadjuk Kunfié­­kat s azt a demokráciát, amely hol a csehekkel, hol a szerbekkel, hol a romá­nokkal próbálkozik kvártélyt csinálni magának a trianoni hazában. Ha ez az ára a berni Internacionálé erkölcsi és politikai támogatásának, akkor inkább­ lemondunk az elvtársak danaida aján­dékáról s megköszönjük szépen az ő revíziójukat, de Kunfiék hazabocsátásá­­nak árán nem kérünk belőle. A francia kamara többsége bizalmat szavazott Briandnak A tizenkettedik Briand-kormány szerdán mutatkozott be a parlamentben. A kor­mánynyilatkozat, amelyet a képviselőház­ban Briand miniszterelnök, a szenátusban pedig Barthou igazságügyminiszter olvasott fel, bevezetőben hódolattal fordul Poincaré személye felé és minél előbbi felgyógyulást kíván a volt minszterelnöknek. A nyilatkozat utal ezután arra, hogy a két előző kormány rendbehozta a pénz­ügyeket, helyreállította a költségvetés egyen­súlyát, biztosította a pénz stabilitását és rendezte az ország külső adósságait. Ez tette lehetővé, hogy néhány napon belül egy­beüljön a hágai értekezlet­, amelyen Fran­t- B­­t­a­n­ciaország le­gifontosab­b gazdasági és erkölcsi érdekeinek biztosításáról lesz szó. — Azt hisszük, — folytatja a nyilatkozat — hogy erre való tekintettel megteremthet­jük egymás között az egyetértést. Reméljük, hogy azok is megkönnyítik szavazatukkal nemzetközi feladatunk elvégzését, akik, leg­nagyobb sajnálatunkra, nem fogadták el ajánlatunkat és nem vettek részt a kor­mányzásban. A mostani óra elég komoly ahhoz, hogy igazolja minden egyéb szem­pont feláldozását a külpolitika szükségletei érdekében. Talán nem túlzott kívánság, Tát a mostani körülmények között három hó­napi „fegyverszünetet“ kérünk. —­ A hágai értekezlet fontos állomása lesz a béke megszervezésének. Létérdekünk fűző­* dik ahhoz, hogy megvédjük Hágában Fran* ciaország jogait és érdekeit. Ez a mi program­munk, sőt elmondhatjuk, hogy a jelen pi­­­lanatban ez a mi egyedüli programunk. Hogy ennek a feladatnak megfelelhessünk és hogy az értekezleten kellő tekintéllyel lép* hessünk fel, ebből a célból szükségünk van­ az önök bizalmának megnyilvánulására. Olyan súlyos felelősséggel állunk szemben, amelynél súlyosabb még egyetlen kormányok, sem nehezedett a háború befejezése óta. Az­ önök támogatásával készek vagyunk vállalni ezt a felelősséget. Briand beszédét a jobboldalon és a kö­­zépső padsorokban lelkes éljenzés fogadta, míg a radikális képviselők közül alig néhá­­nyan helyeseltek. Buisson elnök ezután felolvasta a kormány­ általános politikája ügyében beterjesztett in­­terpellációkat, majd Frossart szocialista kép­­viselőnek adta meg a szót, hogy beterjessze interpellációja megindokolását. Az európai államszövetséget csak Németország és Francia­­ország együttes akarata teremtheti meg A kormány általános politikájához több szónok szólt hozzá, majd ismét Briand miniszterelnök beszélt. Szónoki képességé­nek minden lendületét latba vetette, hogy meggyőzze a kamarát a kormány támogatá­sának szükségességéről. Beszéde a Ház valamennyi oldalán mély benyomást keltett. Főleg a baloldali pártok lelkiismeretére appellált. Ezeknek a pártoknak támogatniuk kell a kormány békeművét, hiszen a kor­mány végeredményben a baloldali pártok régi titkos óhajtásának tesz eleget. A kor­mány a küszöbönálló nehéz nemzetközi tár­gyalásokban csak akkor vállalhatja a fele­lősséget, ha az egész francia nemzet képvi­seletében állhat a többi külügyminiszter elé. — Németországgal okvetlenül megegye­­zésre kell jutni,­­— folytatta Briand — ami csak abban az esetben lehetséges, ha a német tartozások mobilizálása révén Franciaor­szágnak nem kell többé állandóan sürgető hitelezőként fellépnie. — A múlt év szeptember 18-án aláírt genfi jegyzőkönyv lehetővé teszi, hogy Francia­­országnak nem kell többé a könyörtelen hi­telezőnek ezt a hálátlan szerepét játszania. Amíg Franciaország a tartozások végrehaj­tójaként lépett fel, a német—francia közele­dés lehetetlen volt. Most mindent likvidálni kell. A két nemzet közé közvetítőt kell ik­tatni, ami által Franciaország garanciát kap arra nézve, hogy Németország mindvégig tel­­­jesíteni fogja fizetési kötelezettségeit. Ezzel­­azután egész Európában megszűnik a feszült­ség. Ami az Európai­­Egyesült Államok gon­dolatát illeti, tagadhatatlan, hogy súlyos gaz­dasági nehézségekkel kell számolni, de nem szabad elfelejteni, hogy itt a béke nagy mű­véről van szó. Ezt a problémát már négy év, óta tanulmányozza. Terveit részletesen ismer­tette mindazokkal, akiket illet és megbizo­nyosodott arról, hogy az új gondolat minde­nütt helyeslésre talált. — Ami a Rajna-vidék kérdését illeti, —­ folytatta Briand — erre vonatkozólag a szer­ződés szakaszai mérvadók, amelyek teljesen világosak. A francia kormány ebben a te­kintetben mindenesetre nagy jóakaratot fog tanúsítani s reméli, hogy a túloldalon is ha­­sonló jóakarattal fog találkozni. Meg van győződve arról, hogy a vezető politikusokat ugyanaz a szellem tölti el. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Lehetséges*, ugyan, hogy a hágai konferencián egyesi majd túlzott követelésekkel állanak elő, egy* szer azonban mégis csak el fog jönni a pil­ lanat, midőn mindent befejezéshez kell jut­tatni. Ha mindenki lojalitással és jóakarattal Ára 16 fillér

Next