Magyarság, 1934. november (15. évfolyam, 244-267. szám)

1934-11-11 / 251. szám

1934 november 11. vasárnap шшшп (Minden jog « Magyarságé.) 99VIRÁGBOKOR“ Néhány esz­tendővel ez­előtt úgy volt, hogy hatemele­tes palotát épí­tenek annak a kedves tympa­­nonos, sárgára festett sarok­háznak a he­lyére, mely a Hitelbank József-téri frontjának végében épp 110 esztendő óta kémleli a világ folyását. Pollack Mihály, az akkori idők Pestjének legdivatosabb építőmestere re­mekelte ezt a kis palotát, amely a Nádor­­utca és a Fürdő­ utca tájékán egy évszázadon keresztül terjesztett maga körül biedermeier hangulatot. Körülbelül 35 esztendeiig volt egy kézben ez a ház és akkor, pontosan 1860-ban, költözködött bele a „Bäumen­stöckli“ nevű vendéglő, mely aztán népsze­rűvé és felejthetetlenné tette az egész kör­nyéket. Pesten itt mérték a legjobb sört és itt főzték a legjobb pörköltet a hatvanas­hetvenes esztendők németül beszélő, gyomor­­kultuszos világában. „Virágbokor“ volt a kocsma becsületes magyar neve, de azért mindenki „Blumenstöckld“-nek becézte ezt a híres étkező­intézetet, mely annyira nép­szerű volt valamikor, hogy ma is csoda, hogy azt a kis teret, melynek a sarkában áll, József nádorról keresztelték el és nem a Blumenstöckliről. A pesti publikum mindig szívesen kereste fel a Blumenstöcklit, résziint, mert itt mér­ték a legfinomabb és leghabosabb kőbányai és ulmi sört, részint pedig azért, mert itt mindig friss csapolással fogadták a vendé­get Legdivatosabb korszakát különben ak­kor élte a Blumenstöckli, mikor még Gunddl János volt a vendéglőse. De nemcsak a jó sör és a jó konyha csalta a József-téri ven­déglőbe az embereket, hanem a tympanonos sárga ház nagyszerű geográfiai helyzete is Úgy tessék megérteni a dolgot, hogy a régi időben a Mária Valéria­ utcában volt a Tőzs­de, abban a házban, melyben most a Pester Lloydot szerkesztik. Az első meleten dolgo­zott az értékpapírpiac, a földszinten zajon­­gott a terménytőzsde és a korzóra úgy dél­tájban erősen kihallatszott, amint a börze­­ánerek magukból kikelve kiabálták egymás­nak, hogy „adokl“, „veszekl“ Minek kerül­gessük a dolgot: a gabonaüzérek a tőzsde­kampány előtt a Blumenstöcklibe jártak va­­lásreggelire. Itt szedtek magukba erőt a hasszisták és a besszisták. A nagyszerű pör­költ a „virstli szaftban“, a savanyú tüdő és a savanyú tojás rendesen megtette a magáét A pesti börzeáner pörköltpárti volt. A vi­déki gabonás, aki Hatvanból, Szolnokról, Gyöngyösről vagy Székesfehérvárról a reg­geli vonattal feruccant Pestre, hogy szemé­lyesen bonyolítsa le az angazsmánt, idejött früstökölni és savanyu „pájsli“ mellett gon­dolta végig a tőzsdei haditervek Gondolkozás közben pedig magába öntött egy-két korsó kőbányait vagy vilmit, hogy nagyobb legyen a fantáziája. A gabonás, miután alaposan bereggelizett, a Blumenstöckliből átsétált a Mária Valéria­ utcába és miután déli egy ór­áig szerencsésen túladott a kötésein, ví­gan megebédelt Nemrégiben még gróf Karát­­soni Jenő, a ma­gyar arisztokra­tavilág egyik leg­rokonszenve­sebb tagja élt eb­ben a gyönyörű főúri palotában. Sajnos, ezt a tisztelet­reméltó mágnást, — aki sokadmagunkkal együtt szintén nem tudott kitérni az általános válság mindent legázoló tankja elől — élete al­konyán sok-sok baj­ és csalódás érte. Pedig a Karátsonyiak nem is olyan ré­gen egyik legelső és legvagyonosabb föl­­desurai voltak Magyarországnak. A családi krónika azt mondja, hogy Mikolát és Karátsonyfalvát az erdélyi fe­jedelmektől kapta a Karátsonyi-familia. Kristóf fia, Deodat­ Simon pedig 1781-ben megvásárolja a húszezer holdas beodrai birtokot és Karátsonyi de Beodra néven szerepelnek azontúl Lázár volt az őse a Karátsonyi-család amaz ágának, amelynek grófi címet adott Ferenc József. Ferenc csá­szár alatt torontáli alispán, majd or­szággyűlési követ volt Karátsonyi Lázár, aki háromszázezer forintra rugó összeget osztogatott ki jótékonyáérra és a Ludovika céljára is alapítványt tett. Be­szélik, hogy a francia háború idején száz főből álló inszurgens csapatot szervezett és ezért a sok mindenféléért olyan nagy gráciában állott Ferenc császár előtt, hogy az uralkodó grófi ranggal akarta megörvendeztetni. Karátsonyi Lázár azonban szerényen elhárította magától a nagy kitüntetést és ehelyett a nag­y- és kisszámi uradalmat kérte. Karátsonyi Lázár fia már egy Star­­hemberg grófnőt vesz feleségül. Ka­rátsonyi Lázár unokája, Guidó, már osztrák grófi rangot kap 1858-ban. A Karátsonyiak közül kü­lönben Guidó tett szert legnagyobb nép­szerűségre. A nagyapja volt a nagy va­gyonszerző, az unoka viszont sokat visszaadott abból, amit az öreg Lázár szorgalommal és okossággal összegyűj­tött. Még mindig nagy volt a vagyon, mi­kor Guidó 1851-ben feleségül vette a puchói nábob unokáját, puchói és csókai Marczibányi Máriát. A fiatal pár nagy­lábon élt, előkelő házat vitt és hogy meg­felelő fényt tudjon kifejteni, megvásárolta Kalmárffy Ignác budai biró krisztina­városi hatalmas telkét és ezen a hatalmas telken építtette meg Pán József mű­építésszel az ötvenes években azt a nagy­szerű palotát, amely még ma is dísze és érdekessége a csendes Budának. Az udvar felőli részen két és félemelet, a parkos oldalon kétemeletes a florenci modorban épült palota. Van benne táncterem, szín­ház. Az egykorú azt írja róla, hogy „a díszszobák és termek falai és felső padlatai fehér gipsszel vannak bevakolva és aranytól díszesek. Kályhát nem látni az egész palotában, mert minden szoba alulról fűlik.“ A palota mögött hatalmas angol park húzódik meg. Ebben a palotá­ban ragyogó estélyeket, nagy lakomákat rendeztek Karátsonyiék. A színházban alkalmi előadásban gyönyörködtek elő­kelő vendégek. Sok pénze volt a Karátso­­nyi-párnak, bőven juttatott belőle jóté­kony célra is, de jutott ebből a vagyonból a magyar kultúrának is. Az Akadémiának irodalmi pályadíjakra 40.000 forintot adott. Rudolf trónörökös születése alkal­mával százezer forintos alapítványt tett, 1881-ben pedig, a trónörököspár esküvője alkalmával a solymári és vörösvári rózsa­lányok kiházasítására kétezerforintos alapítványt tett. Ezek közt a rózsalányok között, akiknek az erkölcsösség adta a kvalifikációt ahhoz, hogy megkapják a kiházasítási jutalmat, nem volt nép­szerűbb ember Magyarországon nála. Haláláig Jenő gróf lakott a palotában, mely annyi vig és fényes ünnepet látott. A maiak még emlékeznek azokra a nagyszerű ünnepségekre, melyeket 1896- ban, a millennáris kiállítás idején rendez­tek Karátsonyi grófék. Ezen az ünnepen a királyi pár is megjelent. Ugyancsak fényes ünnepséget rendezett Karácsonyi Jenő 1908-ban, amikor vendégül látta XIII. Alfonzot, a spanyol királyt. A fényt, vigságot kedvelő fiatal mág­násból öregúr lett. Karátsonyi Jenő az utolsó időkben lassankint visszavonult minden közéleti tevékenységtől. Egymás­után mondott le tiszteletbeli hivatalairól, kivéve a Budapesti Mentőegyesület el­nöki tisztségét, amelyhez élete végéig a legnagyobb szeretettel ragaszkodott Most új gazda: Karátsonyi Jenő foga­dott fia és unokaöccse, gróf Karátsonyi- Keglevich Imre az ur a palotában. „HAKKER НЖ.Х I. A" A Károly-körut emez ütött-kopott, egyemeletes háza, melyet egy uj tor­nyos ház választ el a Dob­ utcától, valamikor hires­­neves épülete volt Pestnek. Aki most nézi meg, hirde­téssel teleaggatott plezuros ábrázatját nem nézné ki belőle, hogy valamikor szebb és­ zajosabb élet is volt a lebontásra tökéletesen megérett falak kö­zött. Úgy tessék megnézni ezt az öreg házat, hogy ennek az udvarán, meg az emeletén a tizenkilencedik század elején híres bálokat tartottak. Mágnásfiúk rúgták itt a port, meg a padlót. A múlt század elején pedig, mi­kor lebontották a dunaparti rozzant rondel­lát, az akkori idők színházát, a magyar szín­társulat átköltözött a Hakkerba, az Ország­útra, melyet ma Károly király­ útjának hí­vunk. Azért nevezték ezt a rozzant házat „Hakker szálának“, mert Mária Terézia ide­jében egy Hacker nevű ács építette, aki mu­latót rendezett be az új házban. Táncmulat­ságokat, nagy heje-hujákat és kártyacsatá­kat kanyarintott itt egyszer-másszor az aranyifjúság, Hakkerék pedig meggazdagod­tak. De nemcsak bálok, de verekedések is gyakorta estek itt. A tanulóifjúság, meg a jurátusok ugyanis itt mérték össze botjaikat a mesterlegényekkel. A mesterlegények fő­fészke a „Kohbacher Kert“-ben, a reáltanoda­­utcai mulatóban volt, ahol részben a ka­tonasággal, részben a jogot tanuló ifjúsággal vívott ádáz tusát a német mesterlegények társadalma. Ezekből a tusákból aztán olyan ribiliók támadtak, hogy 1777-ben erre való hivatkozással építették fel Pesten az első kaszárnyát, hogy szállást adjanak a katona­ságnak, amely az ilyen ribillióknak elejét veszi és megóvja tőle a várost. A jogot ta­nuló ifjúság kedvéért akkor építette Hacker József ácsmester az Országúton ezt a kis egy­emeletes palotát, hogy a jogászságnak is le­gyen hol mulatnia, ha kedve szottyan a mu­latásra. A Hakkerből aztán az idők során híres ház lett. Amint említettük, a magyar színjátszó társaság is itt tartotta első előadá­sait. „Déryné ifiasszony“ is idejárt kislány korában megnézni, hogy mit művelnek a teátristák és emlékeiről nagyszerűen számol be memoárjaiban. De híres volt ez a ház azért is, mert híresek voltak a szomszédai is, aminthogy más volt és híresebb volt abban az időben a Károly-körút is, amelyet, mint mondom, egykoron még Országútnak hívtak. Például közvetlen szomszédja volt a Hakker szálának a „Vadember“. A Vad­ember a Dob­ utca sarkán állott (most egy tornyos ház áll a helyén, mely egészen az utolsó időig egy gyógyszertárosé volt). A Vadember tulajdonképpen egy fűszerüzlet volt, melynek a Három dob­ utca sarkán egy­ istentelen nagy vadember volt a cégére. A KARÁTSORTI PALOTA KÁROLY-KIRALYé 7 . 33

Next