Magyarság 1944. május-december (25. évfolyam, 107-284. szám)

1944-11-04 / 250. szám

Az iparügyi miniszter nyilatkozata a kézművesipari munkaközösségek fontosságáról Vitéz Szakváry Emil iparügyi miniszter nyilatkozott a kézművesiparosság munkaközösségeinek munkájával kapcsolatban. Kijelentette, hogy e hó 17-én tartott minisztertanács határozata értelmében az ipari munkálatokat és termelőtényezőket a nemzeti szocialista közösségnek szolgálatába úgy kell beállítani, hogy a kézművesiparosság a totális háborúban a nemzet legfontosabb és legsürgősebb igényeit teljesen kielégítse. Ezért, igen szükségesnek és fontosnak tartja a kézműipari termelés megszervezésére a munkaközösségek tevékenységét. Arra kérdésünkre, hogy a kézművesipari munkaközösségek miként szerveztettek meg, előadta, hogy az Ipartestületek Országos Központján keresztül az ország összes kézműves iparosságát felhívták a munkaközösségek megszervezésébe. Addig, amíg a munkaközösségek bizonyos munkálatok elvégzésére nem vállalkoztak, készenlétiállapotba kerüljenek, hogy a munkaközösségi keretbe tömörített kézműves iparosságról szakmánként adjanak számot. Abban a pillanatban azonban, amikor munka elvégzésére megbízatást nyernek, egy-egy hadi munkaközösséggé válnak, ahol minden egyes iparos tag saját és alkalmazottainak lánkaerejével, továbbá szerszámaival vesz részt a közösség által helyesen szétosztott munkában. " Megkérdeztük, hogy az ipari munkaközösségnek mi a célja? Válaszában kijelentette, hogy az ipari munkaközösségek kettős célt szolgálnak és pedig az egyik az, hogy az ország kézműves iparossága a mai súlyos idők megkívánta háborús erőfeszítésében és terheiben részt vegyen és igyekezzék honvédelmi munkák végzésével, továbbá az bombatámadások okozta károk'helyreállltásával a nemzet honvé- delmi erejének megsokszorozódását elérni, másrészt pedig éppen a 'felfokozott munkatempó idején a háborús terhekben résztvenni akaró 'és kívánó iparosoknak tisztességes megélhetést nyújtani és így a kézművesiparosságban rejlő nagy erkölcsi erőt pedig átmenteni egy boldogabb időre. — A munkaközösségben való részvétel az iparos önállóságának elvesztését jelenti? — Korántsem jelenti a munkaközösségben való részvétel azt, hogy t ez iparos munkássá válik csupán és felveszti önállóságát, mert a kézműves iparos tovább is dolgozhat saját számlájára és felelősségére, de munkáját és felelősségét elsősorban a közösségnek kell rendelkezésére bocsátani azért, mert a munkaközösség a munka sürgőssége és fontossága szempontjából hivatott elbírálni, hogy a közösségi munka menynyire előzi meg a kisiparos által vállalt magánmunkát, ami lehet honvédelmi munka is. — A munkaközösségben való részvétel, hogy történik és mi annak a szervezete? Milyen a munkaközösség szervezete ? — Mint már az előbb említettem, egy munkaközösségi központ van, az Ipartestületek Országos Központjának helyiségében és ez alatt működnek a szakmai munkaközösségek. A szakmai munkaközösségek az ipartestületekben székelnek és szakmánként vannak megszervezve Budapesten, vidéken pedig ipartestületenként 5 ipari csoportban éspedig ács- és tetőfedő ipar, építőipar, lakatos-, vas- és fémipar, szerelőipar és járműgyártó ipar. Ezeken felül vannak még egyes honvédelmi típusmunkákat végző honvédelmi munkaközösségek is, sőt egyes üzemek is, amelyek munkaközösségi alapon dolgoznak. Ezek a munkájukkal ugyanis honvédelmi célt szolgálnak, annak ellenére, hogy nem hadiüzemek. Háborús készenlétben az iparosság! 1 A munkaközösségbe tömörült kézművesiparosok amint azt már említettem, készenléti állapotban vannak mindaddig, amíg vagy bombatámadás okozta károk helyreállítására vagy más honvédelmi érdeket szolgáló munkára bevetésre parancsot nem kapnak. A kézműves iparosok az említett munkákra hadimunkaközösségi behívólappal kerülnek bevetésre, minélfogva amíg a kijelölt munkahelyen, a behívólappal kirendelve dolgoznak, minden egyes hadimunkaközösségi kézművesiparos és alkalmazottja — minként a hadüzemi alkalmazottak — ugyanazok a szabályok érvényesülnek velük szemben — helyhez vannak kötve, a katonai és munkaszolgálat alól felmentést nyernek és velük szemben ugyanazok a büntetőszankciók érvényesülnek. Továbbá aki a behívásnak eleget nem tesz —a magánmunkáját előbbrehelyezi a közösségi munkánál — azzal a kézművesiparossal szemben még az is elrendelhető, hogy üzeme azonnal beszüntethető legyen, vagy korlátozott mértékben folytassa, esetleg üzemének más üzemmel való egyesítése rendelhető el, úgyszintén az üzem berendezésének a szükségnek megfelelően más telephelyre való átszállítása iránt is intézkedés történhet. — Sor került-e már ilyen intézkedésre? — Hála Istennek, mindezideig erre a szigorú intézkedésre nem volt szükség, mert a kézművesiparosság megértette az idők szabát és igyekszik munkaközösségbe tömörülni, a közös feladatok megoldására. Éppen ezért karoltam fel a munkaközösség gondolatát és szervezetét, s azáltal, hogy fölöttük a legfőbb ellenőrzést és irányítást a minisztériumom kézműves és háziipari osztályára bíztam, s annak segítségével, hivatali súlyával és felelősségével, a munkaközösség fontosságát kihangsúlyozhattam. Amennyiben a kézművesiparosság munkaközösségének munkaerejét valamilyen közület igénybe kívánja venni, úgy a munkaközösségek központjához kell fordulni (Erzsébet körút 9-11., IPOK). 5 Magyarság, 1944 nov. 4. szombat Hétkilométeres útvonalon kerékpárral üldözött három orosz terepjárót egy hős magyar honvéd A honvéd vezérkar főnökének a 39-ik hadijeletv-jétőz csatolt kiegészítései megemlíti Varday János huszár őrvezető nevét. A magyar huszárokhoz méltó bravúrral újabb babért szerzett abba a dicskoszorúba, amely egyre hatalmasabb lesz a mostani világháborúban. Október hó közepén történt, hogy a Tiszán átmerészkedő ellenséges csapatok megkísérelték egyik fontos útvonalunk megszerzését. Oldalazó támadást indítottak az egyik huszárosztályunk ellen, amelynek felderítő járőrparancsnoka Gazdag János őrvezető volt. Gazdag János már többízben tanujelét adta vitéz és bátor magatartásának. környéken désnél megpillant amint egy kerékpáron A műút mentén igyekezett előre két bajtársával, hogy felderítse, hány muszka és oláh lehet azon a Az egyik útkeresztezőegy oroszt, magyar nőtől elrabolt igyekszik ugyancsak előre. Pillanat alatt leteperte, a kerékpárt pedig elvette tőle. Alig végzett Gazdag János őrvezető ezzel az ellenséggel, amikor a mellékútról három orosz terepjáró gépkocsi, fordult be a műúton és igyekezett déli irányba. Gazdag őrvezető nem tétovázott sokat, felpattant a zsákmányolt kerékpárra és egyik kezével a kormányt fogva, másik kezében levő géppisztolylyal végigsöpörte az orosz járműveket. Sikerült neki mind a három terepjáró vezetőjét kilörnie, mire a három kocsin levő ötvenfőnyi orosz kanyarhomlok menekült be a kukoricásba. Csillog a szeme Gazdag János huszárőrvezetőnek, amint elmeséli huszáros kalandját. Ezúttal a lovat egy női kerékpár helyettesítette. Nagyszerű tettének értékét még növelte, hogy másnap hajnalban társaival elment az előző esti csata színhelyére és a három terepjárót bevontatta.. Kiderült, hogy rengeteg fegyvert, lőszert és egyéb katonai felszerelést zsákmányoltbennük. Amikor megkérdezzük Gazdag őrvezetőt, miképpen jutott arra a gondolatra, hogy kerékpáron üldözze a sokkal erősebb ellenséget büszkén vágja fel fejét és szemünkbe nézve mondja: — Előzőleg egy géppuskánkat rabolták el. Vissza kellett adnunk a kölcsönt. Csak annak örülök legjobban, hogy a három orosz kocsin kívül az elrabolt magyar géppuskát is sikerült épen vissza Szereznem! Gazdag János huszárőrvezetőt a nagyezüst vitézségi éremre terjesztették fel Kora Endre haditudósító Elfogták a Hitelbankban elvetett 208.000 pengős csekkcsalás tettesét Augusztus 29-én történt, hogy a Magyar Általános Hitelbank feljelentést tett ismeretlen tettesek ellen, akik a Magyar Radiátorgyár hamisított diszponáló levelével a Hitelbankban a Radiátorgyár számlájára 200.000 pengőt vettek fel. A rendőrség a csalók kézrekerítésére erélyes nyomozást indított és már a nyomozás elején Eisvogel Rajmund 19 éves banktisztviselőre terelődött a gyanú, aki a Hitelbank szolgálatában állott és évenként két-háromszor kóborlási láz tört ki rajta, ilyenkor eltűnt, s napokig, néha hetekig nem tudták róla hol tartózkodik. Amikor a bankcsalás történt, akkor is eltűnt a fiatal banktisztviselő és pedig a csalás napját megelőző tizedik napon már. A rendőrség ezért még szeptember 11-én rádiógrammban körözést adott ki az eltűnt Eisvogel Rajmund ellen, a körözés azonban nem járt eredménnyel, a banktisztviselő nem került elő. A nyomozás ennek dacára sem szünetelt s most az V., Tátra utcában, a 2. és 4. számú házaiban megjelent egy társaság, amelynek tagjai hatósági közegeknek adva ki magukat, házkutatást tartottak és a lakókat a szó szoros értelemben kifosztották. Mint kiderült, a fosztogatók között szerepelt Eisvogel Rajmund is, aki legutóbb a Felsőerdősor 18. szám alatt Baranyi István álnéven lakott. Eisvogel Rajmundot társaival együtt előállították a főkapitányságra, ahol rövidesenbevallotta, hogy ő követte el a Magyar Általános Hitelbankban a kétszázezer pengős csekkcsalást, oly módon, hogy a Magyar Radiátorgyár egyik leveléről cégszerű aláírásokat lekopírozta átütőpapírral, majd a pozsonyi úton a Radiátorgyár cégszerű levélpapírját rendelte meg, bélyegzőt is készíttetett s utána egy markóutcai leíró irodában gépeltette le a gyár hamis diszponáló levelét. Eisvogel Rajmundnál 13.500 pengőt találtak, amikor elfogták, de ez a pénz már a tátrautcai fosztogatásból származott. Eisvogel Rajmundot a rendőrségen letartóztatták, őrizetbe vették fiatalkorú társát is, aki segítségére volt a nagyarányú bankcsalásban. (MOT.) Elsötétítés :6-tólreggel '26-ig @’S X1N HA' 1 sZÜVÉSZET „A magyar muzsikát csak magyarok fejleszthetik naggyá!" Nyilatkozik az Operaház új igazgatója A Magyarság munkatársa felkereste Sámy Zoltán zeneügyi kormánybiztost, az Operaház új igazgatóját. — A művészetet akarom szolgálni nemzetiszocialista szellemben — — mondja Sámy Zoltán — Az igazi művészetet abban a tisztultabb erkölcsi vonatkozásban, amelyet mi hungarista szellemnek nevezünk. — Hogy a bajokon segíteni tudjunk, ismernünk kell a bajok kórokozóit — folytatja. — Ezt a kórokozót mi már régtől fogva ismerjük. Ebben az épületben hosszú éveken keresztül minden a művészet rovására ment. A zsidó-liberális szellem különösen 1925 óta egyrejobban elhatalmasodott az ország első dalszínházában. Ez a szellem a Márkus—Kellner-éra idején elérte csúcspontját. Hogy itt mi volt, arról jobb nem beszélni. Elsikkasztották az igazi művészetet, a keresztény szellemet és mondhatjuk, hogy a magyarságot is. Ez a zsidó-liberális szellem az Operaház zenei jellegét háttérbe szorította és a díszletezésben, meg a revüszerűégben domborodott ki. Márpedig az Operaház elsősorban a zene művelését kell, hogy szolgálja. Az Operaházat vissza kell adni a tiszta, a magasabb erkölcsiségű zenei kultúrának. Hiszen ez a hivatása és csak akkor van létjogosultsága. Tudjuk, hogy hosszú éveken keresztül ez nem így volt. Az erőszakos klikkrendszer tíz körömmel védte a maga romboló szellemiségét és rányomta a maga faji bélyegét mindenre. Hosszú éveken keresztül minden volt itt, csak magyar, keresztény szellem nem. De hogyan is lehetett volna, ha a vezetők és maguk a zene interpretálói nem voltak áthatva a magyar és keresztény szellemtől ! Nézzük csak, mi volt itt és kik érvényesülhettek még csak egy két évvel ezelőtt is a Operaházban? Hiába volt zsidótörvény, hiába volt minden tessék-lássék őrségváltás. Itt csak azok érvényesülhettek, akiknek zsidó-liberális kapcsolataik voltak. Ez a szellem október 15-ike után megváltozott. — Bizony, jól emlékszünk erre gyászos korszakra. Előfordult az, hogy egy fiatal, tehetséges, ízig-vérig magyar énekesnőnek két évvel ezelőtt, tehát a zsidótörvény után azt mondta az egyik operaházi „főmufti“: „Fiam, a maga hangja gyönyörű, menjen el Palotay (természetesen zsidó) mesterhez, az majd nagy énekest csinál magából és ő majd behozza magát az Operaházba.“ Emlékezünk arra, hogy tehetséges magyar énekesek csak azért, hogy bekerüljenek álmaik országába, az Operaházba, hajlandók voltak eladni magukat, zsidókkal házasodtak össze, vagy zsidó énekmesterhez jártak tanulni. Emlékezünk arra is, hogy fiatal, tehetséges magyar énekest, aki kitüntetéssel végezte el a Zeneművészeti Főiskola operai tanszakát és akinek az operai próbaéneklése a bizottság véleménye szerint egyhangúan kitűnően sikerült, nem vették fel szerény ösztöndíjasnak sem, mert ugyanabban a hangnemben hat énekesnő működött, de ezek között háromnak zsidó ura volt. Mindezeket a magyar nemzetiszocialista közönség nem felejtette el. Ismerek egy művésznőt, akit azért nem vettek fel, mert részt mert venni, mint énekesnő az egyik jobboldali hangversenyen. Ugyanez ált a férfiénekesek egy részére is. Eladták magukat, hogy zsidó feleségük és családjuk ,,nagyszerű összeköttetései" révén bekerüljenek az Operaházba. Mindezek mellett természetesen az utánpótlás nagyon gyenge volt. Hogyne, hiszen nem volt érdekük a másik oldalon lévőknek, hogy a fiatal magyar tehetségek bekerüljenek az Operába. Mert igy nélkülözhetőkké váltak volna. — Összefüggésben van Lukács Miklós báró volt igazgató lemondása a régi szellemmel? — Határozottan kijelenteni: nem. Lukács Miklós önként mondott le, hogy ezzel elősegítse az új szellem kialakulását. Bebizonyította ezt azzal is, hogy megmaradt az Operaház kötelékében. Elsősorban karmester és pedig nagyon jó karmester. Mint vezető karnagy alaposan kiveszi részét az újjászervezésből. Természetes, hogy azoknak, akik akár képviselői voltak a régi zsidó szellemnek, akár kerékkötői, megakadályozói lennének az új szellem kifejlődésének, távozniok kellett és távozni fognak. — Neim fogja megszenvedni az Operaház ezeknek , a távozását? Ez ellen a leghatározottabban tiltakozik Sámy Zoltán kormánybiztosigazgató. Szinte fanatikus hittel vallja, hogy a magyar muzsikát csak a magyarok fejleszthetik naggyá. — Ebben a munkámban nagyszerű segítségem négy kitűnő karmesterünk, névszerint Lukács Miklós báró, Berg Ottó, Rubányi Vilmos és Kenessey Jenő. Mellettük Szőke Tibor és Decs Zoltán munkájára is szávallhatok. Kitűnő muzsikusok. — Mi történik azokkal a magánénekesekkel, akiknek zsidó kapcsolataik vannak? — tesszük fel a következő kérdést. — Választhatnak az operai tagság és a félreállás között. Felszólításomra több magánénekesünk már bejelentette, hogy szakít minden zsidó kapcsolattal. — A destruktív zsidó-liberális szellemet végleg fel kell számolni az Operaházban — mondotta még Lámy Zoltán. — Ennek a szettemnek csökevénye volt a protekciórendszer. Nagyrészt csak azok juthattak be ide, akik kiszolgálták ezt a rendszert. — Mi lesz a fiatalokkal, akik eddig hiába próbálkoztak bejutni? — kérdezzük. * — Azt akarjuk, hogy nyitva álljon minden tehetséges zenész és énekes előtt az Operaház kapuja, amennyiben az anyagi keretek ezt megengedik. Az egészséges szellemű és világnézetű utánpótlásról fokozottabban akarunk gondoskodni. Minél több tehetséget akarunk ösztöndíjban részesíteni, hogy módjuk legyen kellő felügyelet, tanulás és korrepetálás mellett a kibontakozásra. Megemlítettem még, hogy több tehetséges operaszerzőnk nem tudott bejutni az Operaházba. — Módot akarunk nyújtani a tehetséges magyar operaszerzőknek, hogy alkotásaikkal, ha azok megütik a művészi színvonalat, színpadra kerüljenek. Minden erőmmel azon leszek, hogy mint zeneügyi kormánybiztos visszaállítsam az Operaházat arra a magaslatra, amelyen lennie hivatása és kötelessége. K. S. Maghalt Halmay Tibor Halmay Tibor ny. főhadnagy, éz ismert filmszínész, aki nemrégiben katonai szolgálatra vonult be, a szolgálat során szerzett betegsége következtében rövid szenvedés után november 2-án hajnalban elhunyt. Temetéséről még nem történt intézkedés. (MTI.) A művészvilágban futótűzként terjedt el Halmay Tibor halálának híre. Nagyszerű barátot, feddhetetlen jellemű urat s amit elsősorban kellett volna mondani: kiváló színészt vesztett benne mindenki, aki ismerte. Márpedig Halmay Tibornak a neve ékesen ragyogott a magyar theátrum csillogó firmamentumán. Az a színész, akinek nevével összeforrott a közönség. Bár emlékezetes színpadi sikerek is fémjelezték nevét, mégis igazán a film volt az, amelyik hazájában népszerűvé tette. Jellegzetes, uokáíi, figurái, derűs, mindig a szívéből fakadó mosollyal festett szerepei, eseményei voltak egy-egy filmjének. Játékában azt az iskolát követte, amelyik ma már kezd, sajnos, elhalványulni. Halmay Tibor szinte klasszikus értelemben játszotta el naturbursos epizódszerepeit. Néhány héttel ezelőtt, mikor bevonult ezredéhez, találkoztunk vele s lelkesen beszélt arról, hogy megint magára ölthette az uniformist, hiszen ő lélekben mindig katona maradt azután is, hogy a hivatásos katonatiszti pályát felcserélte a színészettel. Halmay Tibor elment a háborúba azzal, hogyha majd visszatér a haza szolgálatából, ismét játszani fog. . Készült a nagy szerepre, amelyet most érett szín íz korában akart eljátszani. Szegény, jó. Halmay Tibornak ezes vágya nem teljesülhetett...