Magyarság, 1970 (46. évfolyam, 1-47. szám)

1970-01-02 / 1. szám

­ Újévi köszöntés írta FIÓK ALADÁR, d­r . az A. M. Sz. országos elnöke Az Amerikai Magyar Szövetség létezésének 65-ik évébe lép át új reménnyel, új gondolattal és még fokozottabb erővel, hogy alapelveit nagyobb mértékben elérhesse az amerikai ma­gyarság támogatásával. Ahogy átlépjük 1970-nek küszöbét, reménnyel, az összmagyarság erejével és biztatásával folytatni és érvényesíteni akarjuk azokat a fő célokat, amelyek nemcsak az óhazai testvéreink helyzetén, de az itt élő magyarságnak jobb jövőjét is biztosítani kívánják. Bár a múltban törekvéseinknek lát­ható eredményei voltak, azok részleteivel mégsem óhajtunk foglalkozni.­­ Hiszen mindenki emlékszik a Segélyakciónak csaknem másfél millió dolláros eredmé­nyire. »“Ilyen az óhajai nép nyomorú­ságának enyhítésére gyógyszert, ruhát, kenyérlisztet és gazda­sági eszközöket küldött át. A második világháború befejezése után több, mint 22,600 “assurance”-t küldött széjjel amerikai egyéneknek és intézményeknek a menekültek átsegítésére. A második segélyakció is több, mint félmillió dollárt eredménye­zett, amellyel részint az idemenekültek, részint az Ausztriába menekült szabadságharcosok rettenetes helyzetén enyhítettünk. A szabadságharc után Szövetségünk védnökségével és segítsé­gével 35,705 testvérünk érkezett az Egyesült Államok terüle­tére. Szövetségünk angol és magyar nyelven ezerszámra kül­dött széjjel kiadványokat a magyar nép kultúrájának meg­ismer­t­eté­sér­e. A Kossuth Lajos emlékbélyeg munkája, a Ha­raszti­ Ágoston festőművész születésének 125-ik évfordulójának megünneplése mindenki előtt ismeretes. Kétkötetes “Fehér­könyvet” adtunk ki, amely magában foglalja az U. S. Szená­tusban és Házban elhangzott interpellációk és memorandumok anyagát és több olyan törekvésünket, amellyel nemcsak az itt­élő, hanem az óhazai testvéreink helyzetén is segíteni kívántunk. Tervünk van a jövőre is. Alkotmánnyunk tiszteletben tar­tásával, szélesebb alapokon óhajtunk munkálkodni a magyar­ság érdekében. A második és harmadik generációs magyarok­kal szorosabb kapcsolatot óhajtunk kiépíteni! Segíteni akarjuk nemcsak az itt élő tehetséges magyar ifjúságot, hanem a vas­függöny mögöttieket is, akik tanulmányaikban anyagi szüksé­get szenvednek. Itteni magyarságunk jobblétét, a többi nemze­tiségű csoportokkal együtt biztosítani akarjuk még nagyobb mértékben az amerikai kormány aktívabb támogatásával.­­— A magyar sajtó megmaradása s annak virágzása komoly kérdése magyarságunknak! Mindent el kell követni annak megmaradása és fejlődése érdekében. Ha a magyar sajtó és a magyar egyházak elangolosodása tovább folytatódik, gyor­sabb és gyorsabb ütemben,­­ akkor magyarságunknak egybenn­­tartása nehéz lesz és ez súlyos veszélyt rejt magáéban! Törekvéseink csak úgy valósulhatnak meg, ha népünk egyházai és egyesületei a mainál nagyobb mértékben hajlandók megsegíteni az AMSz vállalt munkáját! Bár számos más szö­vetsége is van az amerikai magyarságnak,­­ csak­i­s az Amerikai Magyar Szövetség az még mindig, amelyben egybe­olvad minden magyar, úgy vallási, mint politikai, kulturális, gazdasági és társadalmi vonatkozásban, — tekintet nélkül ar­ra, hogy honnan származik! — Reméljük, a különböző egyesü­letek tagsága és vezetősége komolyan átérzi, hogy jövőnk csak­is az égs égben van! A széthúzás elgyengülést jelent számunkra és a magyarság halálát okozhatja! Ú­j erőkre van szükségünk!! — Törvényeink keretein belül kérjük és szívesen várjuk az együttműködés lehetőségét mindazoktól is, akik eddig távoltartották magukat az AMSz tagságától. — Testvér! Hívunk és várunk! Az újév küszöbén szeretettel, jóakarattal és reménységgel köszöntjük az AMSz nevében Magyar Testvéreinket és Isten által megáldott Boldog Újesztendőt kívánok mindenkinek! Bob Hope karácsonyi családi műsora ( T ). A társadalom tartópilléreinek megbontására tö­rekvőknek általában kétféle módszerük van, ha valami útjukba eső akadály elhárítására van szükségük. Az egyik az agyon­­hallgatás, a másik az elcsépelés. A bomlasztó szándékokat le­leplező, a társadalom többségének kárára történő események titkos rugóit felfedő figyelmeztetéseknek, vészkiáltásoknak az agyonhallgatás a sorsuk. Ha pedig valamit eredeti lénye­géből kiforgatni, tartalmában meghamisítani banálissá, ün­­nepietlenné akarnak tenni,­­akkor bevált módszer az elcsépelés. Ez történik a karácsonnyal is. Sikerrel érvényesül a “két legyet egycsapásra” módszer: kitűnő üzletelésre kínálkozó alkalom amellett, hogy az agyoncsépelés feladatait is szolgálni lehet vele. Amerikának Európából szár­mazó népe kábultan, megté­­vesztetten és megadással jön-megy abban a hat hétig tartó triviális zsivajban, amit a karácsony lényegéhez tartozónak igyekeznek vele elhitetni, de amelynek hangzavara inkább ha­sonlít egy perzsa vásárra, mint az erkölcsi eszme előtti áldo­zásra amelyre pedig századok építő akaratából szánva van. A keresztény egyházak papsága — legalább is itt Amerikában —­ fokozatosan elveszti irányító szerepét és szem elől téveszteni látszik feladatát a karácsony ünnepének magasztos eszmevilága terén. Nem áll ellen, erejét megfeszítve annak az elcsépelési áramlatnak és elnyeléssel fenyegető szennyhullámnak, amely a karácsonyt meg akarja fosztani igazi nemes tartalmától. — Hagyja, hogy díszeit, saját fényét hamis díszekkel, hideg fény­nyel cserélje fel az üzleti élelmesség. — A jóra törekvők és a nemesre vágyakozók csak tehetetlen szemlélőkké válnak a mo­dern barbárságnak ebben a minden szépet legázoló vad roha­mában. A karácsonyi zene ihletett alkotásai, kis és nagy re­mekművek, mint a szennyes kézzel összefogdosott igazgyön­gyök, vesztik el fényüket ebben a szentségtelenítő, agyon­csépelő hadjáratban. Az eladási láz idegőrlő delíriumában. Jóhiszeműnek hitt vagy vélt és a közérdeklődés homlok­terében álló személyek is áldozatául esnek ennek a lélekvesztő, fergeteges, minden nemest lejárató hajszának. Ezek, egy valójában álnagyság nimbuszába burkolózva, úgy gondolják, hogy mindent megengedhetnek maguknak, mert amit ők mű­velnek, az felülmúlhatatlan, minden értékítélet felett álló, — szent és sérthetetlen. Bob Hope karácsonyi “special” műsoráról van szó, — amely december 18-án, este 9 órakor, a TV-ben volt látható és hallható. Special csak annyiban volt, hogy amerikai spe­cialitásnak számít az a forradalmi újítás, amely szerint Miklós püspöknek (Bob Hope) felesége van (Elke Sommer), akivel a karácsonyi gyermeklélek áhítatával nem túlságosan megegye­zően és azt nem túlságosan nemesítően vadul csókolózik, csak úgy, búcsúzkodásképen a nagy út előtt, hogy szétvigye a zsák­jába gyömöszölt ajándékokat. Erre a célra előáll egy szarvas fogatú szán, hat szarvasnak kinevezett, angyalian lemeztelení­tett nőcskével (ruházatuk oroszlánrészét az agancsok képvisel­ték) — és Bob Hope-mikulás sokatmondó kacsingatások közé­(Fogtatás a 3. oldalon) O­K­IN­A­W­A “Okinawa — a Negotiated Victory for Communism” — címen John R. Rarick louisia­­nai képviselő mondotta a Ház­ban: —• “Az országos sajtószer­vezet dicséri az amerikai ge­­nerozitást és jóakaratot, mint­ha valamilyen fajta erkölcsi kötelezettségünk lenne arra, hogy Okinawát a japánoknak visszaadjuk. —■ Kormányzatunk vezetői látszólag egy “bűnösségtudat” ködében vacillálnak amiatt, — hogy egyszer megnyertük a háborút —• N­ekünk más egykori ellenségeink is voltak. Vezetőink talán azok felé is vezekelni a­­karnak, azon egykori arrogan­ciánk miatt, hogy megvertük őket.­­• Mi legyen a németek­kel, olaszokkal,­, vájjon nem kellene nekik is adjunk vala­mit? Vájjon a sajtónk és a TV kommentátoraink követel­ni fogják most azt, hogy ú­­jonnan felfedezett­­barátunk­kal, a Szovjettel tárgyalásba bocsátkozzunk azért, hogy­­ adják tússzá Németországot Németországnak s talán felbá­torítanának olyan tárgyalások­ra, melyek Németország terü­leti veszteségeit restaurálnák, ami magában foglalná Dél- Nyugat Afrikát, Német Kelet- Afrikát, Danzigot és a len­gyel korridort? Vájjon nem fognak ők siránkozni, hogy: adjuk vissza Ethiópiát és Lí­­biát Olaszországnak ? — Sohase féljünk attól, — hogy ez bekövetkezhetik.... — A követelés, hogy adj­uk vissza Okinawát — s ami sem­mi más, mint mesebeszéd azért, hogy a Csendes-Óceánon le­­fegy­verezzék a szabadságnak egyik legnagyobb bástyáját, —­­szóval ez a követelés helyi bal­­oldaliainktól ered. — Mindez csak kis része a nemzetközileg egybehangolt s egy­oldal­ú lefegyverzést célzó követelés­nek.” ______________C. R. E 10315 JELENTKEZZ ! Mindazok az USA-ban tar­tózkodó személyek, akik nem­­állampolgárok, január 31-ig jelentkezni tartoznak a postán díjmentesen kapható űrlapon. Akkor is jelentkezni kell, ha valaki tavaly nem változtatta lakhelyét.

Next