Magyarság, 1974 (49. évfolyam, 1-47. szám)
1974-01-04 / 1. szám
Szitnyai Zoltán: MÉRLEG □............................................................... A Több mint negyedszázada annak, hogy a kommunizmus elöl menekülő első áradat átlépte Hazánk nyugati határát. Az ötvenhatos szabadságvágy szovjet tankokkal történt elnémítása és a párthatalom vérengző bosszúja újabb százezreket késztetett arra, hogy — Fáy Ferenc szavaival — átugorják a karámsorsú ország álmát vigyázó fém,hideg halált, az aknák fűbe búvó titkait. A szabad világba özönlő és számukban egyre növekvőmenekültekkel olyan méretű emigráció keletkezett, amelyhez hasonló egy sem volt a nemzet történetében. Sem, Rákóczival, sem Kosuthtal nem bujdokoltak hontalanná vált százezrek,nem alakultak emigrációs szervezetek, de volt, hűséggel követett, vezér, közösen vallott eszmény s e két adottság révén nemzeti létünk alakulásában való történelmi szerep a hazátlanságban is. A majtényi meg a világosi fegyverletételt követő emigráció ugyanazokért, az eszményekért harcolt, amelyekért fegyvert fogott odahaza Rákóczi is, Kossuth is ébrentartotta a nemzeti szabóság követelményét. Döntő részük volt abban, hogy a nemzet, kedvezőbb időpontban, ki is vívta szabadságát. Nem győzhettek a nemzet jelenében, de győztek annak jövőjében. A 45 és 56 utáni emigráció fölött még nem hozhat végítéletet a történelem. Szék is, amazok is pótolhatják még azt, amit elmulasztottak, jóvátehetik, amit elhibáztak. Indokolt azonban a kérdés, hogy mit adtat: a nemzetnek a szabad világ politikai arénáján. Kezdetben túlzottan derűlátó fogadkozásokat, kitartásra buzdító szólamokat. De adták azt is, amivel nagyon sokat adtak, hogy megteremtették az emigrációs sajtót,, amely a nemzeten elkövetett sérelmekről tájékoztatta a Nyugatot s vezetőiben igyekezett ébrentartani felelősségük tudatát amiatt, hogy az oroszok a párizsi békekötésben előírt kötelezettségük ellenére, mindmáig megszállva tartják, a másodízben is megcsonkított országot s miként a csapatcsökkentések területéről folyó bécsi tanácskozáson tanúsított magatartásuk bizonyítja, véglegesíteni akarják Magyarország megszállását. A nagy emigrációs cselekedetek azonban elmaradtak a világpolitika számunkra kedvezőtlen alakulása folytán. Ez a politikai elmulasztotta az 56-os nagyszerű lehetőségeket is, amikor Magyarország az az archimedesi pont lett, ahonnan kivethették volna a népek százmillióit leigázó bolsevizmus uralmát. Hiányzott a nagy és világsikert jelentő magyar irodalmi mű is, amely fogalommá váltán tárta volna a hamar feledt nemzetközi közvélemééy elé a magyar tragédiát, egyben útmutatást, reményt adott volna az örök Hazában szenvedő millióknak. — — A szellemi vesztegzár ezt lehetetlenné tette volna. — mondhatnák egyesek. Nem így van. Az irodalom, nagy alkotásainak csodálatos tulajdonsága, hogy elterjedésüket nem. akadályozhatja sem erőszak, sem centi^KíLm&^£lkolm&n Fogaloamó vállán járják ki a világot, szétvetik a népek internálásának ■v(-y függönyeit és behatolhatnak a börtönökbe is, mint azt alkalmam volt tapasztalni a kőbányai femítőfogházban. Mennél inkább tiltani akarták kiküszöböléssel, megtorlással, annál bizonyosabban jutnak el oda, ahonnan távol tartani akarták. és ez a lényeg. Ta ilyen remekmű aa~tanítaná. Irodalmunkat az emigráció révén. c~ örök fűzként világítana Magyarországon is. — Az emigráció fáradt, apostolai kiöregedtek és nagy részében a közöny jelei mutatkoznak, — mondják mások. E megállapításban van igazság. A 45 utáni emigránsai kezdeti lendületét lefékezte a hamaros felszabadítás reményében való csalódás, azokat pedig, akik szerencsésen boldogultak új hazájukban, személyes érdek nem kényzeríti már a felszabadítás ügyét szolgáló emigrációs közületekben való részvételre. Ezek a szerencsések rájöttek arra, hogy mennél kevésbés tanúsítják magyarságukhoz való hűségüket, boldogulásuk annál könnyebb új hazáinkban . . . Számos (1)-os emigránst nem politikai meggyőződést, üldöztetéstől való félelem, hanem kalandvágy késztetett a Haza elhagyásáét. Ezeknél gyorsabban jelentkeztek, az elközönyösödés tünetei. Az 56-osoknak, nagy r'n - rüraok birtokában, neon kellett évekig ínylődniök gyűjtőtáborokban, mint a fasisztáknak minősített és ellenségként kezelt 45 utánüikjpik. Őket politikai mérlegelés nélküli gon- zkodás fogadta, nem rozoga hajókon hányódtak óceánon túli bizonytalanságba. Kényelmes repülőgépeken röppentek át órák alatt megcihe-lést nyújtó éd hazánkba, ahol csakhamar arra (Folytatás a 3. oldalon) FV ■»’ M « ■ ■ ■ '. *v». maxnaimindig M Vol. XLIX. évfolyam, 1974. január 4. No. 1. szám. Egyes szám ára: 20 cent. J Sport Street MM EfitWSWICK HJ 08901. vier van. Q5 A washingtoni előkelő Mayflower Hotelben tartott abszolút nagyjelentőségű ülésen a B’nai B’rith nevű felsőbbrendű szervezet igazgató tanácsa elhatározta, hogy a mostani évben nem Londonban tartják meg a B’nai B’rith nemzetközi nagygyűlését, mert Nagybritannia a most elmúlt középkeleti háborúban pro arab magatartást tanúsított. Mint megállapították, “rengeteg zsidóban az indignáció magas mértékben mutatkozott Britannia azon mulasztása miatt, hogy nem biztosított leszállási leetőséget azon amerikaikai repülőgépeknek, amelyek katonai felszereléseket szállítottak Izraelnek.”— “M 1 G r t R s ■, “Más, mint a