Magyarság, 1984 (59. évfolyam, 1-24. szám)

1984-01-14 / 1. szám

Volume LIX. évf. No. 1. szám 1984. január 14. GONDOLATOK 1984 KÜSZÖBÉN­­ Még soha nem kezdtem ilyen bajóslatú esemé­nyek közepette az újévi körlevelem megírását, mint most. Hol vannak már a két világháború közötti — a családi kicsi faluban töltött — ünnepi vakációk reményei, amikor Horthy­t várta egész nagy Szé­kely­ország karácsonyra, majd húsvétra, majd Szt. István napjára, s aki 22 keserves évet túl­élt, az meg is érte a kormányzó kolozsvári bevonulását. Sok víz folyt le azóta a Maroson s a világ olyan tótágast áll, hogy az ép eszünk is cigányke­reket hány kínjában, s keresi a magyarázatot, és az okokat. Egyetlen elfogadható választ tudunk fel­mutatni, amely a világpolitikai történések úgy­nevezett összeesküvési elmélete. A vallásújítások nyomában fellépő szabad gondolkodók tulajdonképen a legvr­egveszettebb ateisták voltak, akiknek nyo­mában és elveik alapján Dr Weishaupt Ádám, az Ingolnstadt­ i /bajor/ Jezsuita Egyetem ka­nonjogi tanára, megalapította az Iluminátusok Rendjét, 1776 május elsején és ezért lett később a marxista­­ateista munkásmozgalmak ünnepe , május elseje. Weishaupt értette a felforgatást és destrukci­ót, mert öt év alatt a jezsuitákat mind kiszórta az egyetemről, ahová saját ateistáit helyezte be, s tíz év alatt egész Európát behálózták hívei olyan titokban, hogy még a levelezéseikben is tagjaikat görög és római neveken emlegették, a lakóhelyeik­nek is görög és római városneveket adtak. Céljaik: "A csődbejutott" vallások helyett az ész és humá­num oltárra emelése, a királyok és fejedelmek el­űzése, vagy pedig saját céljaik megvalósítására való megnyeré­se, minden szuverenitás, politikai és társadalmi intézmény szétzúzása vagy teljes át­­formá­lása, a hírközlé­ szervek, könyvkiadás, köz­vélemény informálás megkaparintása, a nevelés ki­sajátítása és saját új embertípusuk mindenkire való ráerőszakolása.­­ Gyors elterjedésüket annak is köszönhették, hogy pár áruló és renegát segítségé­vel a több milliós szabadkőműves páholyokat in­­fiistrálták és saját forradalmi céljaikra, elérésére használták, úgy hogy ezeknek fogalmuk sem volt arról, hogy kik é­s milyen célokra használják fel őket. Akármilyen hihetetlennek hangzik, bajor hon­ból ment át két kiküldöttjük Franciaországba, ahol a Grand Orient nagypáholyba tömörült szervezete­ket saját szolgálatukba állítva, az Orleanai herceg, gróf Mirabeau, Sieyes abbé stb. segítségével és Európa szennycsatornáiból összeszedett, mindenre kapható desperációkkal 1789 július 14-én elfoglalták a Bastile-t, ahol összesen 7 fogoly volt abban az időben, így indult el a gilotin vérfolyama, amelyen egy meztelen prostituáltat fektettek az oltárra, mint az ész isten­nőjét. Az illuminátusok voltak az elsők, akik a 'világkormány' fogalmát mint elérendő célt, papírra vetették. Azonban hiába volt a görög, római nevekkel való titkolódzás, mégis leleplezték őket és száműzték az Illuminátusok vezetőit Bajor­országból, s a pernek aktái alapján az angol John Robison edinburghi egyetemi tanár kiadta 1798-ban "Proofs of a conspiracy" c. munkáját, s 1799-ben a francia pap Abbé August Barruel az előbbi szerző­­től teljesen függetlenül jelentette meg könyvét az Illuminátus összeesküvésről... Mindebből okulva az összeesküvők megtanulták, hogy teljes illegáli­(Folytatás a 6. oldalon) VITÉZ SERÉNYI ISTVÁN: A MAI KÍNA — AHOGY ÉN LÁTTAM - 5 - Fiatal kínai vezetőmmel mindig közvetleneb­bé vált a beszélgetés. A nagy Történelmi múzeumban, ahol mint mindenütt, hö­mpölyög a tömeg, ismét a "sárga veszedelem" lehetőségét hozom fel humoros for­mában. — Mi történne, ha az egymilliárd kínai szo­rosan egymás mellé állva,­­ mondjuk, egy méter magasból egyszerre leugrana? — Hát bizony, a fizika törvényei érvényesül­nének, s ha ezt éppen észak felé fordulva tennénk, a nagy szomszéd bizonyára megrémülne a föld enyhe megrendülésétől.­­ Hangzik a mosolygó, de sokat mondó válasz. A kis társalgóban leülünk egy kerek asztal­kához. Teázunk, rágyújtunk. Társam elgondolkozik, majd halkan, de határozottan mondja: — Többezer éves történelmünk folyamán mi nem jelentettünk senki számára veszedelmet, de sokkal inkább szenvedtünk a más, főként fehér nemzetek általi megszállást, leigázást és a leg­súlyosabb megaláztatást. Mi, múltúnk tanúsága szerint inkább "fehér veszedelem"-ről beszélhetnénk. Elámulva kérdem: — De miként ? Az indoklás, jóllehet részben ismert, mégis megdöbbentő tárgyilagossággal hangzik: — Az 1940-es években Anglia a kínai kikötők megnyitását követelte, miután azokat a császár az ópiumszállítmányok elöl lezáratta. Erre a nagy fölényben lévő angol flotta elfoglalta a kikötőket. Megszűnvén a kínai ellenállás, Hong Kong és Kow­­loon is angol kézre került, s ez bátorító jel volt több európai hatalom, majd Japán számára is. Franciaország, Németország, az USA, majd Orosz­ország is jelentkeztek hódító igényeikkel.­­ Orosz­ország meghódította Lian-teng félszigetet, Port Arthur fontos kikötőjét, majd Madzsuriát és Külső Mongóliát, s ezeket a mai napig is birtokában tartja. Ezek ősi kínai területek . . . A nép sorsa egyre elviselhetetlenebbé vált. Egymást követték a kisebb-nagyobb lázadások és felkelések. A közhangulat mindjobban a császár ellen irányult, aki tehetetlennek látszott a kataszt­­rófális eseményekkel szemben. Kína hosszú évtize­deken át a legszörnyűbb megszállás, kegyetlen ki­zsákmányolás és leírhatatlan nyomor állapotában volt. Az egyént állatként kezelték. 1900-ban az egyik erős kínai csoport ismét lázadást készít elő. Ezt azonban már nem a gyen­gülő császári hatalom, hanem, az igazi, közös ellen­ség,­­ az európaiak ellen. A lázadás Pekingben tör ki. A nép megtámadja az európai követségeket. Azok elbarrikádozva magukat, kétségbeesetten vé­dekeznek. /Boxer-háború./ Végül, az érdekelt európai hatalmak példátlan összefogása eredményeként, 55 napos küzdelem után leverik a lázadást. Kínát súlyos háborús jóvá­tételre ítélik, amelyből 1949-ig nem lábolt ki. A nép szenvedése és megaláztatása leírha­tatlan. A megszálló hatalmak területenkívüliségben vannak. A kínai törvényeket érvénytelenítik a ma­guk számára. Emberélet nem számít. Sorsuk felett döntenek minden eljárás nélkül. Férfiakat hurcolnak el családjaiktól hosszú hónapokra, dolgoztatják őket (Folytatás a 6. oldalon) /Lf "rno *' 1984 Decernber 31 ?pi2SmS?ATHMARY/BAKERY 2218 N Lincoln Ave tnicago, IL 60614 Egyes szám ára: 50 cent Ronald Reagan a hét­közepén New Yorkba lá­togatott el és ott a leg­nagyobb amerikai kitün­tetésben a Medal of Ho­­nor-ban részesültek szervezetének beszédet mondott. Kijelentette mind Kö­­zép-Amerikában, mind Közel-Keleten a békét keresi, de vegye a világ azt is tudomásul, hogy Amerika katonai gyen­gesége véget ért. „Csa­pataink ismét a hely­zet magaslatán állanak, a legkiválóbb felszere­léssel vannak ellátva és készek arra, hogy a sza­badságot védelmezzék, ehhez nem csupán a szükséges fegyverzettel rendelkeznek, hanem az elszánt akarattal úgy­szintén.” Az elnök beszéde né­hány órával a kuvaiti bombamerénylet után hangzott el és szinte er­re hatott válaszként ér­kezett. Tíz perces beszé­dét a Sheraton szálló dísztermében Amerika 140 háborús hőse hall­gatta végig, valamint 400 meghívott vendég. A beszédet hatalmas lel­kesedés fogadta. „A béke szabadság­gal párosulva, — mon­dotta Ronald Reagan, — az amerikai nép leg­főbb törekvése. Eléré­sének érdekében hajlan­dók vagyunk a tárgya­lásra, az áldozatra! Ar­ra azonban nem va­gyunk hajlandók, hogy behódoljunk. Szilárdan elköteleztük magunkat a jelentős fegyverkorláto­zásra, mind a Közel- Keleten, mind Közép- Amerikában és egyebütt is a békés megoldás le­hetőségét kutatjuk, de kardunkat nem fogjuk kizárólag ekévé ková­csolni.” WASHINGTON — A Reagan adminisztráció komolyan fon­tolóra veszi, hogy kilépjen az ENSZ egyik szervezetéből, az UNESCO-ból. Washington az­zal indokolta döntését, hogy nem ért egyet a szervezet költ­ségvetésével és egy újabban elő­hozott határozattal, amely kor­látozná a nyugati világ sajtó­szerveinek szabadságát.

Next