Makó és Vidéke, 1947. november-december (2. évfolyam, 222-227. szám)

1947-11-09 / 222. szám

2 ránt is érdeklődött, amire a főispán elvtárs kijelentette, hogy a rizsterme­­lésnek nagy lehetőségei vannak ha­zánkban. A magnemesítésben olyan előrehaladást értünk el, hogy szak­értők megállapítása szerint addig, amíg a külföldről beszállított rizsben 30—35 százalék zúzalék található, addig ez a magyar rizsben alig 8—10 száza­lékra tehető. Éppen ezért a külföldön való elhelyezése könnyű és minden mennyiséget el tudunk belőle helyezni az ország fogyasztásán kívül. Szeretnénk, ha főispán elvtárs ezen elgondolását az érdekeltek magukévá­­ tennék és segítségére lennének a rizs­termelés meghonosításában, mert meg­győződésünk, hogy a makói hagyma világhíre mellé a rizstermelés még fokozná Csanád vármegye gazdagsá­gát, jólétét és ezt olyan területen tud­nánk elérni, amely terület eddig csak nehézséget és nyomorúságot okozott a gazdálkodónak. Angliában nagy meglepetést keltett a most lezajlott községi választás, amely a konzervatív párt nagyarányú előretörésével végződött. A mun­káspárt a mandátumok megoszlása szerint a harmadik helyre szorult, mert a konzervatív párt és a pár­­tonkívüliek megelőzték. A kommu­nista párt minden mandátumát el­vesztette. Churchill azonnal nyi­latkozott és messzebbmenő követ­keztetések levonására szólította fel a munkáskormányt, hogy mondjon le és írjon ki új parlamenti válasz­tást. A munkáskormány aligha en­gedi ki kezéből a vezetést, már­­csak azért sem, mert nem a munkás­­kormány magatartása juttatta Ang­liát nehéz gazdasági helyzetbe, hanem az a magatartás, amelyet Amerika tanúsított Angliával szem­ben a dollár körül. De rámutatunk az angol lélek mélyén ma végbemenő belső vál­ságra. Tisztán látják az angolok, de még önmaguk előtt is titkolják, hogy Anglia elvesztette régi fényét. De anyagi jólétét is. A munkás­kormány az angol népet szűkös és takarékos életre szoktatja. Az angol gazdasági válságból van ki­lábalás, de csak nagy és eddig szokatlan áldozatok árán, — és ez nem tetszik az angol polgár­ságnak! Mert az angol munkás­tömegek hidegvérrel és nyugodtan viselik a nélkülözéseket. A munkás­kormány keményen lép fel, az an­gol fontot szigorú ellenőrzéssel nem engedi ki és így már is elérte, hogy árfolyama emelkedik. Az angol termelési számok, kivált az acél­­termelés emelkedőben van, — vi­szont a munkanélküliség 2°/o-ra csökkent. Anglia a múltban, éppe­n a konzervatív kormányzás idején, nem modernizálta termelő gépeze­tét. Most szenvedi meg azokat a nélkülözéseket, amelyekkel ez a nagy megújuló átalakulás együtt jár. — Vége a régi nagyúri angol világnak, — ezt nem hajlandók elismerni és ebben megnyugodni. Erre tanítja meg a munkáskormány. A Szovjetunió harminc éve. Harminc évvel ezelőtt zajlott le a nagy orosz forradalom. Az orosz nép évszázados bilincseket tépett le a testéről, lerázta magáról az elavult és lelketlen politikai és tár­sadalmi formák nyűgét, elsőnek­­­s valósította meg a szocializmus új létformáját. Hosszú belső küzde­lem után az orosz népben élő nagy erő felszabadult, a szocia­lista forradalom nagy lendületet adott és a fejlődés hatalmas útjára lépett. — Akármilyen álláspontja legyen is valakinek az orosz for­radalommal szemben, három nagy tényt nem lehet letagadni. Meg­oldotta és teljes megérlelésre viszi a szociális kérdést, ami a jelen világban a legnehezebb feladatok egyike. Nagyon szerencsésen meg­oldotta a nemzeti kérdést, amiben mintát szolgáltat minden államnak. Olvassuk, hogy Amerika most oldja meg a négerkérdést,­­ ami kétség­kívül szégyenfolt volt Amerika arculatán. A szovjet államban nincs nemzeti kérdés, ami már magában véve is nagy teljesítmény. Végül az imperializmus leküzdé­sével a népek közti békét és sza­badságot tényleg megteremti. A Szovjetunió valóságos védője lett minden törekvésnek, amely az imperializmus, kizsákmányolás és jogtiprás ellen küzd. Amerika: Az amerikai árellenőrzés meg­szüntetése súlyos következmények­kel járt. A búza áremelkedése maga után vonja egyéb termények és nyersanyagok, így a gyapot­­ megdrágulását is Ez világszerte­­ érezteti hatását, mert világpolitikai­­ fejleményei is lesznek. Anglia­­ dollárkölcsönét igen nagy részben ez emésztette fel. Anglia külkeres­kedelmének veszteségét is ez két­­­­szerezte meg, így tárul a világ elé­­ az emberiség egyik legpiszkosabb­­ fákfenéje, a lelketlen, üzérkedő­­ spekuláció. Mivel indokolják a búza­­ drágulását? A szomorú európai­­ terméseredmény, aminek folytán Európának 95 millió tonna élelmi­­­­szerre lesz szüksége. Viszont az amerikai termésbecslés csökkenése és az a megállapítás, hogy az USA­­ kevesebb gabonát tud külföldre­­ szállítani. Ez mind együttvéve drá­gulással jár. Ezt a tényt azonban­­ a chicagói tőzsdén a legcsábítóbb­­ alkalomnak látták a hallatlan speku­­l­­ációra. Egy nagy angol lap leve­­­­lezője gúnyosan­ jegyzi meg, hogy­­ a chicagói szállodák tele vannak­­ spekulánsokkal, akik „nem vernek , és nem aratnak“ és mégis vagyo­­­­nokat keresnek. KÜLFÖLDI KRÓNIKA A pénz forgalma A Magyar Nemzeti Bank utolsó heti jelentése szerint a bankjegyfor­galom, illetve a kibocsájtott bankje­gyek mennyisége csökkent és 1800 millió alá esett. Darányi volt miniszterelnök hírhedt győri programjában, midőn többek között bejelentette az egymoilliárdos honvédelmi beruházást, a bankjegy­­forgalom az 1938. évben elérte a 800 millió pengőt anélkül, hogy a legki­sebb inflátorikus jelenség mutatkozott volna. Ha csak a háromszoros szorzó­­számot használjuk az 1938-as pengő és a mostani forint­­értékelése között, kétségtelenül kitűnik, hogy a mostani bankjegyforgalom mellett beszélni sem lehet inflációról annál kevésbé, mert 1938 óta a nyersanyagok ára az egész világon aranyparitásban is lényegesen emelkedett. Az utóbbi időben elburjánzott rém­hírek közül talán a legkártékonyabb hatású­ az infláció híresztelése. Kö­vetkezményképen a nagyon lassan induló betétképződés megállt, sőt visszafejlődik és emiatt a legfontosabb termelési célokra sem áll elegendő hitel, tőke rendelkezésre. Az egyedüli jelentősebb pénzforrás a Nemzeti Bank útján maga az állam, amely a Gaz­dasági Főtanács határozata alapján utalja ki a célhiteleket. Épp az inflá­ció elkerülése végett a Gazdasági Főtanács is kénytelen volt szűkíteni a hitelkereteket, hogy meggátolja a bankjegyforgalom növelését. Normális körülmények mellett a folyószámla és takarékbetétek 3—4 szeresét tették ki a bankjegyforgalomnak, jelenleg kö­rülbelül csak a felét. A betéti kamat átlagban évi 5 százalék, a kihelyezési kamat a mellékköltségekkel cca 30 százalék és ezen óriási marge dacára, a bankok mind deficittel dolgoznak, mert összezsugorodott forgalmuk nem fedezik a rezsit. A bankok államosí­tása valószínűleg változást fog elő­idézni. Rendelettel, törvénnyel senkit sem lehet kötelezni arra, hogy nélkülöz­hető pénzét bankban helyezze el és a legális hitelcsatornán keresztül a pénz a termelés szolgálatába áljuttas­­sék. Fel kell tehát világosítani, meg kell győzni mindenkit arról, hogy nemcsak a köznek, hanem önmagá­nak is ellensége, aki fölös pénzét nem helyezi el betétbe. Minden for­galomból kivont, tretuált pénz rontja a forintot, akadályozza közvetve a termelést. Egészséges betétképződés mellett a bankjegyforgalom is lénye­gesen csökkenthető és ez kihatással lenne az árak alakulására. A kormány árubőséggel igyekezett lekötni a forgalomban levő pénz egy részét, mert az árubőség nyújtja a legnagyobb biztonságot úgy az árak emelkedése, mint az infláció ellen. De bármennyire is fokozódott például a textilgyártás, spekulatív vételek és áruhalmozás révén minden piacra ke­­rülő tétel azonnal felszívódott. E vo­natkozásban álláspontja valószínűleg revízióra szorul. Nem tűrhető, hogy egyesek akár tőkebefektetés, akár spekulatív cél, akár áruhalm­ozás ré­vén nagymennyiségű közfogyasztási és közellátási cikket halmozzanak fel. Még a győztes nagyhatalmaknál, pél­dául Angliában is, teljesen kötöttgaz­­dálkodás és pontrendszer van érvény­ben, sőt újabb és újabb megszorítá­sokkal élnek, hogy a külkereskedelmi mérleg aktív legyen. A belföldi fo­gyasztást csökkenteni, az exportot növelni — ez ez irányvonal —, hogy elegendő valuta, külföldi fizetési esz­köz álljon rendelkezésre az importra kerülő élelmiszer és nyersanyagok árának kiegyenlítésére. Ha azt akarj­uk, hogy gyáriparunk importálandó nyersanyaga biztosítva legyen, nekünk is fokoznunk kell ex­portunkat. Luxuscikkeket csak exportra szabad gyártani, belföldi fogyasztásra pedig pontrendszer alapján típus­­cikkeket, legalább is addig az ideig, míg egy bő termés nagyobb lehető­ségeket biztosít. A Makón kialakult fantasztikus föld- és ház­ár se tévesszen meg senkit. Ez nem inflátorikus, hanem helyi je­lenség, melyet a zöldség és hagyma viszonylagosan magas ára idézett elő. A szomszédos Szegeden, Hódmező­vásárhelyen egyötödért lehet földet vagy házat venni, mint híl­ber. M egy gazda élt is már ezzel a lehető­­­séggel, itt adott el földet és annak éráért hasonló minőségben 4—5-ször annyit vett máshol. A legfontosabb, hogy ne üljünk fel a rémhírterjesztőknek, fölös dolgokat ne vásároljunk. Kerüljük el a tömeg­­hisztériát, ne halmozzunk gyufát, sót, cukrot, stb. közszükségleti cikkeket, mert a folyamatos ellátás biztosítva van. Az üzletek megrohanása átme­netileg a helyi készleteket kimeríthe­tik és ezzel csak tápot adnánk a rémhírterjesztőknek. Helyreállítani a bizalmat, dolgozni, az igényeket átmenetileg lecsökken­teni, több szerénységet a tehetőseb­bektől, a pánikszerű, észnélküli vá­sárlásokat beszüntetni — ezeket tart­suk szem előtt. Ezzel szolgálunk a hazának, a demokráciának és önma­­­gunknak egyaránt. Szemere ! MAKÓ és VIDÉKE 1947. november 9. A négyéves nyugateurópai terv­ Párisban székelt a bizottság, mely a Marshall-terv útján akarja Nyugateurópát gazdaságilag talpra­állítani. A terv teljes szövege kész és négy feltételben foglalja össze az európai gazdasági talpraállást. 1. A résztvevő 16 ország lehető legnagyobb erőfeszítése a terme­lés fokozására. Kiterjed az élelmi­szerekre, szénre, vilamosáram, ben­zin, acél, szállítóeszközök, keres­kedelmi hajók és a termelési javak előállítására. Különösen érdekes a villamosáram termelésének foko­zása. Az osztrák-olasz svájci hatá­ron, Olaszországban és Francia­­országban összesen 6 nagy víz­erőmű létesítését vették tervbe. Még az acéltermelés fokozása fel­tűnő : 30 millió tonnáról 55 millió tonnára. Ez az amerikai importot teszi feleslegessé. 2. A pénzügyi stabilitás a talpra­­állítás második feltétele. A részt­vevő országok a költségvetésüket egyharmaddal szorítják lejebb. Az arany- és dollártartalékot pedig legalább 3 milliárd dollárral kell növelni. 3. Fokozott gazdasági együtt­működés, ami fokozatos vámunióra is vezethet. 4. Nyugateurópa dollárdecisitjé­­nek eltüntetése. A teljes deficit 22,440 millió dollár, amely évről­­évre csökken. Ennek a hatalmas tervnek a célja Európában a polgári demo­kráciát és a magánkezdeményezé­sen alapuló gazdasági rendet meg­védeni. A polgári demokráciát kü­lönösen a kommunizmussal szem­ben akarja megvédeni. Sűrűn hang­zik el az USA-ban, hogy az ame­rikai polgár hazájának határa az Elbe folyónál van. Ez magyaráz meg mindent. Sarkvidék ! Amerika is jelent valamit erről ! Bejelenti az északi sarkvidék meg­hódítását. Hatásosan tudják mű­ködtetni repülőgépeiket. Mi a célja ennek ? Hogy fontos szerepe le­gyen a legközelebbi háborúban ! • * * Bocsánatot kérünk, amikor azt mondjuk, hogy a sarkvidéket in­kább krumpli számára hódítsák meg, mint repülőtérnek.­­ A tanyai iskolák és nevelők súlyos problémái cikkünk folytatá­sát anyagtorlódás miatt jövő heti szá­munkban közöljük. Tízhetes tánctanfolyam kezdődik a Munkásotthonban november 17-én este 7 órakor Keller Erzsébet tánctanárnő vezetésével.

Next