Makói Népujság, 1945. február (1. évfolyam, 9-30. szám)
1945-02-01 / 9. szám
2 Tiszta közéletet Sokat mondták és sokan, hogy a legnagyobb bajunk ,,a nem tiszta közélet". (Így is mondták, romlott a közélet.) A baj ott kezdődött talán, mikor a tisztviselőtársadalom teljesen, vagy nagy százalékban az asszimilált rétegből került ki. Ők magukat a legjobb magyarnak, sőt talán a legmagyarabb magyarnak címezték. Nemzetgyalázással vádolták Ady Endrét, Szabó Dezsőt, akik a magyar népért harcoltak és nem vállalták a közösséget az álmagyarokkal ésa svábokéból jövőkkel. Ez a réteg terpeszkedett rá a magyar közéletre. Súlyosan és megkötőn. Természetes, hogy ennek a rétegnek semmi köze nem volt, nem is lehetett a magyar néphez, hiszen csak fölfelé tekintett kiszolgálni azokat, akiktől függ az érvényesülés vagy a szamárlétrán való haladás. Fölfelé görnyedt, lefelé taposott a „tisztviselő". Ez ennek a társadalmi rétegnek karaktere. Jöhetett bármilyen kormány, bármilyen akarat fölülről, ők mindent teljesítettek. Miért? Mert nem volt semmi cél, értelem és hivatottság abban a munkában, amit végeztek? Mindegy, ki van fönt, csak az ember haladjon és megkapja a nyugdíjat. Más, ami az emberre, a becsületre tartozik, azt hiszem, talán ami a magyarság iránti kötelességet jelenti, egyáltalán nem volt fontos. Jellemző típusa volt ennek talán egész egyéniségében városunk polgármestere. A Kállay-rezsim alatt, melyet „a jóhiszemű" zűrzavarnak nevezünk, „szimpatizánsak" lettek a baloldal felé. A Sztójay-kormány alatt azonban az ár oly heves volt, hogy mindenki kényszerhelyzetbe került. Meg kellett mutatkozni. Nem volt nekik soha világnézetük, csak egy szempont, vigyázni, hogy mindig „urak" maradjanak. Ezt pedig anynyira csökönyösen akarták, hogy minden józan ítélőképességüket elvesztették. Fölvették a fasiszta köpönyeget, hiszen a szokás már erkölccsé vált. — Ezért írta meg Bécsy Bertalan azt a cikket, melyben a „nemzeti szocializmust" fejtegeti, sőt a saját gondolatával is megtoldja Szálasi testvért és a végén így foglalja össze: „mi mindig a szegedi gondolat hívei voltunk". Ez volt az utolsó és ennek is kell lenni az utolsó köpönyegcserének. Igaz, sokan egészen új ruhát is csinálnának, de nem kapnak, sajnos, ügyes „politikai szabót". A tisztviselőtársadalom, ha helyesen értékeli munkáját, tudta volna, hogy nélkülözhetetlen és ennek tudatában a dolgozók mellett komoly ellenzéke lehetett volna a múltnak. Különösen a kistisztviselő, aki proletárt életnívón élt, természetes és anyagi érdekénél fogva is a dolgozó tömegek mellé kellett volna állnia. (Sokan vannak még, akik így beszélnek: „Mi alól szabadultunk, mi föl", ezeknek azt mondom, a butaság alól senki, senkit nem tud fölszabadítani. Hiába is várják.) Egy kisebbség eléggé azt tehetett, amit akart, mert a szabadságot így értelmezik ők. A tisztviselő a népet kell hogy szolgálja. Aki nem tud közösséget vállalni vele, vagy foglalkozásánál fogva felsőbbrendűnek tartja magát, azt hiszem, teljesen fölösleges a társadalomban. Nagy takarítást!! Sok a tisztviselő, bonyolult a bürokrácia, elképesztően lassú és mániákus, a magyar néptől teljesen idegen „adminisztrációs" szellem az uralkodó. Ha földet akarsz, tépj be a Földmunkások Szakszervezetébe ! Beiratkozás a Hagymaházban. Igen, fölszabadultunk, mert írhatunk, beszélhetünk a legnagyobb bajról, melyet tovább mímelni vétek. Az elv: a fasisztapárti tisztviselők menjenek, de menjenek azok is, akiknek népellenes magatartása közbizonyosság. A fiatal demokrácia próbája lesz ez. Lehet-e? Akarunk-e végre a lehetőség teljes birtokában tiszta közéletet teremteni. (g. i.) A közellátási miniszter erélyes intézkedései a feketepiac ellen Az utóbbi hetekben szinte minden képzeletet felülmúló módon elfajult a feketepiac üzéreinek garázdálkodása. Számos közszükségleti cikk, így a gyufa, gyertya, élesztő, szóda eltűnt az üzletekből, viszont megfizethetetlen árakon korlátlan mennyiségben kapható a lánckereskedőknél. A hatóságok most végre erélyes intézkedéseket tesznek a harácsosok ellen. Faraghó Gábor közellátásügyi miniszter is behatóan foglalkozik a feketepiac megfékezésének és az elrejtett áruk forgalombahozatalának kérdésével. Faragho Gábor közellátásügyi miniszter a legújabb hatósági lépésekről a következővet mondotta a Népszava tudósítójának: — Nagy súlyt helyezek arra, hogy az ország területén kellős mennyiségben, vagy egyáltalán elő nem állítható közszükségleti I cikkeket valamilyen módon beszerezzük. Nagyon sok árucikk I gyártása szünetel és így teljesen szabályszerű forgalomban nem ■ kapható. Ilyen fontos ipartermék az élesztő is. Az élesztővel, gyufával és szódával kapcsolatban az elmúlt napokban a rendőrség bekapcsolásával nagyarányú lefoglalást eszközöltünk. — Meg akarom akadályozni, hogy az amúgy is nagy megpróbáltatásokon átment közönséget lelkiismeretlen egyének megzsarolják. Senki sem kívánja, hogy a kereskedő ráfizessen munkájára és kockázatára. A most leleplezett „kereskedők" esetében azonban teljesen más a helyzet. * Amíg más városokban 38—40 P az élesztő kilogramja, itt 80 P-ért akarták eladni. Legalizálni aka-rom az előbbi kereskedők mun- s kaját, kik az ügyességükkel meg-szerzett árut méltányos haszon- f nal hozzák forgalomba, de le kell sújtanom azokra, akik láncolnak és négyszeres árakon juttatják el az árut a fogyasztóhoz. — Vegye tudomásul mindenki, hogy ilyen eljárást nem tűrök! Aki a tisztességes haszon hatáárát túllépi, az feltétlenül elveszi méltó büntetését, mégpedig minden mellékes szempontra való tekintet nélkül! A közellátásügyi miniszter nyilatkozata megnyugtatólag hathat, úgy a termelőkre és a tisztességes kereskedőkre, mint a fogyasztókra. Akik tisztességes haszon mellett adják el a városokban terményeiket és hozzák forga-lomba árucikkeiket, a jövőben is zavartalanul folytathatják keres-t kelői tevékenységüket. A hatóságok csak a feketepiac lelkiismeretlen üzéreit teszik ártalmatlanná. Kradó Pál. - ------------------- --------------------------Már az első nap szép eredménnyel járt a városi segélyakció Lapunk és a város részéről a budapesti nélkülöző lakosság részére történt felhívás igen szép megértésre talált a város nemesen gondolkozó és érző lakossága körében és nyomban megindult a lelkes adakozás. Már az első nap az adakozók sietve hordták a városházára adományaikat, amelyek az összegezésben a következő eredményt adták: nullásliszt 28 kiló, egységes barnaliszt 384 kiló, zsír 60 kiló, szalonna 80 kiló, kolbász 32 kiló, sonka 17 kiló, bab 170 kiló, búza 108 kiló, borsó 5 kiló, füstölthús 30 kiló, burgonya 270 kiló, pótkávé 4 kiló és 20 darab papírzsák. Az eredmény a második napon már jóval nagyobbnak bizonyult, mint az első napon. A közellátási hivatal felhívja az adakozókat, hogy lehetőleg a városházára hozzák fel az adományokat, ahol az elismervényt is megkapják adományaikról. A szép ütemben folyó gyűjtéssel kapcsolatban a közellátási hivatal még azzal a kérelemmel fordul a lak lakossághoz, hogy a szeretetadomáanyok tárolásához ládára, zsákra, pa-f pírzsákra van szüksége. Miután ez a városnak nincs, kéri a közellátási hiivatal, hogy akiknek nélkülözhető ilyen holmijaik vannak, azokat szíveskedjenek a városháza 123-as számú szobába felajánlani a szeretetadományok becsomagolásának céljaira. MAKÓI NÉPÚJSÁG A miniszter rendelete az elhagyott épületek lakbérének szabályozására Az Ideiglenes Nemzeti Kormány a 19/1945. számú rendeletével rendezte a lakóhelyükről elmenekült épülettulajdonosoknak járó lakbérek befizetését, valamint a tulajdonosoknak járó lakásbérek felhasználását. A rendelet szerint azokban az épületekben lévő lakások bérét, amelynek a tulajdonosa, vagy haszonélvezője lakóhelyéről elmenekült, a lakások bérösszege abba a városi adópénztárba fizetendő be, amely városnak vagy községnek a területén van az épület. Az így befizetett haszonbéreket az elmenekült tulajdonost, vagy haszonélvezőt terhelő és esedékessé vált köztartozások kiegyenlítésére kell felhasználni. A köztartozásra befizetett összegen felül maradó pénzt a további rendelkezésig mint az állam részére adott kölcsönt kell kezelni. Amennyiben ezeket a haszonbéreket az illetékesek nem fizetnék be, azokat a közadók módjára kell behajtatni. A rendelet január elsején lépett hatályba. 1945 február 1. INNEN-ONNAN Vármegyénk községeit járva, látjuk az új átalakulást, látjuk az új élet felé való törekvést, a falu népe az évszázados elnyomásból, különösen az utóbbi 25 éves fehérterrorból való ébredését. Különös látvány ez, annak az embernek, aki vaknak született s egy sebészi műtéttel kapja vissza látóképességét. Még talán érzi a műtét fájdalmát, de ez az újvilág, ami elébe tárul, leköti figyelmét. Mennyi minden új van, összejöhetünk, elmondhatjuk minden szenvedésünket egymásnak. Beleszólhatunk a saját ügyünk intézésébe. Igen, mert jogunk van. Aknamunteásik. Sajnos, még vannak elöljárók, akik most is ragaszkodnak a bűnös múlthoz, különösen a régi paragrafusokhoz, mint vízben fulkadló a szalmaszálba. Óriási sérelem számukra, hogy gondolkodunk s ezt nyilvánítjuk is, hogy követeljük a részünket, ami jogos, hiszen mi verejtékeztünk érte. Még suttognak, még félemlítenek, még aggályokat akarnak gördíteni szervezeteink, pártunk kiépítése elé. Folytatják az aknamunkát. Közbiztonsági szerveinket még nem akarják teljes mértékben elismerni, ha ahol Pártunk képviselője megjelenik s álláspontunkat fontosabb kérdésben leszögezi, mint lavina alatt, úgy söprődnek el a múlt tudatos képviselői. Kedveskedik. Vannak elöljárók és egyesek, kik túlzott mértékben kedveskednek az itt lévő orosz elvtársainknak pálinkával és nőkkel. Tisztességes nőket szolgáltatnak ki orosz katonáknak, ezenkívül vezetőinkre küldik őket aljas rágalmakkal, csakhogy Pártunknak árthassanak. Bűnös, aljas játék ez, de megtaláljuk a módját, hogy ellenük a legszigorúbban eljárjunk. Mi kommunisták tudjuk, hogy nekünk meg kell szolgálnunk a szovjet hadseregnek, amiért bennünket fölszabadított. De nem így! Ügynökük. A nemzetiségi, kisebbségi kérdés is burjánzó talaja a fasiszták itthagyott ügynökeinek. A szabadságot most fölhasználva, különálló szervezetet akarnak létesíteni, ami jó alkalom lenne a dolgozók közti érverésre. Pártunk állásfoglalása ebben is világos, bár adnának nekünk a kisebbségek még Petrivicsokat (Petőfi), Damjanicsokat, Bemeket, hogy a demokratikus dolgozó népi Magyarországot mielőbb felépíthessük. Erre a kérdésre éppen a Pártunkban tömörült kisebbségi elvtársaink adták meg a méltó választ. Álcázottak. Még egy észrevételünk van vidéken, amit kénytelenek vagyunk megemlíteni. Voltak lelkipásztorok, akik híveiket itthagyva, elmenekültek, vannak, akik ittmaradtak és a katonai parancsnoknak kellett figyelmeztetni, hogy kötelességüket teljesítsék, járjanak a templomba. A kommunista párt állásfoglalása ebben is világos. Nem állunk senki elébe, hogy ne járjon templomba, sőt pártunk tagjai is látogatják a templomot. De nem fogjuk megtűrni, hogy a KÁLÓT szervezet köntöse alatt az ifjúság közt éket verjenek, ha még a KÁLÓT megindítására az engedélyt a katonai parancsnoktól is kapták. Szerencsére a falu dolgozó népe egyetért velünk és a legmesszebbmenőleg támogat tisztogató munkánkban. Segítsd a német rablók áldozatait ! Mentsd meg magyar testvéreidet ! Támogasd a Nemzet! Segélyt!