Makói Népujság, 1945. november (1. évfolyam, 228-251. szám)

1945-11-03 / 228. szám

V 1 ÉVFOLYAM, 228. SZÁM. Á-V'» p>«*)'g'6 1945. NOVEMBER 3, SZOMBAT. NEMZETI BIZOTTSÁG LAPJA Feszült és ízgeilmcis légkörben folyfették Bárdossy bünperéetek tárgyalását lárczi István firánai vallomása — Száfásf, E’aky és Antali mint tanok Budapest. (MTI.) Nem csökkenő érdeklődés mellett folytatta a Nép- bíróság kedden Bárdossy László bűn­perének ' tárgyalását. Major Ákos el­nök pontban fél 9 órakor nyitotta meg a folytatólagos tárgyalást. Ahogy kivezették Bárdossy Lászlót, az elnök nyomban átadta a szót Fe- nessy Ferenc dr. népügyésznek, aki több kérdést intézett Bárdossyhoz. A Nemzeti Szövetség ügye Bárdossy kijelentette, hogy a Nem­zeti Szövetség ülésein ritkán vett részt és az volt a benyomása, hogy a nyilas képviselők külön akarják tar­tani magukat a többiektől. Nem tud olyan kormánylistáról, amelyben a nyilasok őt jelölték volna külügymi­niszternek. Elnök: A Sztójay-kormány óta hatszor volt dezignált külügyminisz­ter. Bárdossy ezt tagadta és hangsú­lyozza, hogy véleménye szerint az úgynevezett ..Hungarista napló“-nak •nincs bizonyító ereje. A vádlott ezután arról beszélt, hogy október 15-én fegyverszünet készült. — Épp ön volt az, aki a fegyver- szünetet megakadályozta, — szólt közbe az elnök. Dr. Fenessy népügyész: Igaz-e, hogy Szálast hatalomra jutása után Ön iiszielgő látogatáson jelent meg Szá- .lasjnál ? Bárdossy: Nem felel meg a való­ságnak. Szöílősi felkeresett és pa­naszkodott, hogy a buzgó nyilasok túlkapásaival tömérdek baja volt, nem volnék-e hajlandó ezeket a visz- szaéléseket Szálasi tudomására hoz­ni. Úgy ítélte meg a helyzetet, hogy én mint pártonkívüli a legalkalma­sabb vagyok erre. Elnök: ön tehát olyan tekintély volt Szálasi előtt, hogy ezt rábízták Önre. Bárdossy: Azt nem tudom, de nem tartoztam a pártfegyelem alá és ezért esett szavam súlya latba. Bárdossy tagadja, hogy Rajnissal, Meesérrel és Jurcsekkal megbeszélést folytatott, valamint, hogy Lakatos miniszterelnöknél járt volna. — Lakatos kéretett egyízben en- gemet és azt kérdezte: „Ha fegyver­szünetre kerülne sor, milyen követ­kezménye lehetne annak ?“ Én azt fe­leltem, hogy polgárháború lesz és a németek minden eszközzel védekezni fognak. Elnök: Gyönyörűen el lehetett vol­na eltávolítani a németeket, ha Szálasi nem avatkozott volna be — állapí­totta meg Major elnök. Fenessy népügyész: Roosevelt el­nök 1942 június 2-án üzenetet kül­dött az USA kongresszusához, amely­ben szószerint ez áll: „Bulgária, Ma­gyarország és Románia hadüzenetet küldtek az Egyesült Államoknak”. A népügyész ezután felolvasta eredeti­ben az angol szöveget. így tehát ki­fejezett hadüzenet történt — jegyzi meg Fenessy dr. Bárdossy: Ezt hónapokkal később így minősítették — jegyezte meg ci­nikusan Bárdossy, mert nekem Mis­ter Poll nem így minősítette. A vádlott a továbbiak során azzal védekezik, hogy politikai eszközök segítségével akart küzdeni a németek és a nyilasok ellen. Fenessy népügyósz: Van-e airól tudomása, hogy a kormány felosz­latta a Szociáldemokrata Pártot, a Kisgazdapártot és általános hajszát indított ezek tagjai és vezetői ellen? Bárdossy: Ha a kormány mögött az ország zöme állt volna, akkor ilyen tevékenységre nem került volna sor. Major Ákos: A magyar nép és a magyar közvélemény valóban nem állt a kormány mögött. A néptől kel­lett volna kérdezni, hogy mit akar. Bárdossy: Nem volt módomban megkérdezni. fiz újvidéki események. Berend dr. védő kérdései után Ma­jor elnök áttért az újvidéki és zsab- íyai eseményekkel kapcsolatos vád­pont >.e í ,, ^ . ...■.... íi,. , Bárdossy beismerte, hogy tudott az újvidéki és zsablyai razziáról. Elnök: A razzia pontos lefolyásá­ról nem volt tudomása ? Hiszen min­denki tudta Magyarországon, a kül­földi rádiók az egész világnak kikiál- toták ezt a szerencsétlenséget, sőt a németek fényképeket is készítettek és e borzalmas fényképeket Belgrád- ban kifüggesztették. — Tudtam a külföldi rádiók hírei­ről — ismerte be lehajtott fejjel a vádlott, majd elmondotta, hogy a leg­nagyobb intézkedéseket tette a fele- lősségrevonás irányában. — Fekete­halmi Czeidner megjelent nálam — vallotta Bárdossy — és utasítottam, haladéktalanul állapítsa meg a tény­állást, mert tudni akartam, hogy ki a felelős a történtekre vonatkozólag. Elnök: Ennek ellenére nem történt semmi. Major elnök ezután ismertette az újvidéki borzalmas események ada­tait. Eszerint Újvidéken 3309 pol­gári egyént végeztek ki, közöttük 144 csecsemőt és 294 aggot. Ezekért a borzalmakért Ön nem alkalmazott megfelelő retorziót — állapította meg kemény hangon az elnök. — A jogos igazságszolgáltatás nem történt mfeg. Az újvidéki bíróság 1941 november 24-e és 1942 február közepe között még újabb 323 halálos ítéletet hozott s ezekkel nem a bűnösöket sújtotta, hanem 323 jó szerb hazafit akasztot­tak fel. Bárdossy: Kérem, előttem rejté­lyes volt ez. Szalay dr. politikai ügyész: Ön ma­gát európai államférfiúnak tartotta? Régi politikus volt és precíz ember, miért nem vonta le a következteté­seket? . — Kérem — válaszol Bárdossy iz­gatott hangon -—, én nem tartottam magam államférfiúnak, én tisztviselő voltam, nem pedig államférfi. Azzal a ténnyel, hogy lemondok, senkinek és semmit sem használtam volna. Szalay Sándor dr. politikai ügyész: Ön, mint az állani élén álló első tiszt­viselő, igenis azonnal elrendelhette volna az igazságszolgáltatás lefolyta­tását és figyelmeztethette volna a kormányzót. is a katonai bíróság instrukcióiról. Belátja ezekután ön, hogy mint az állami gépezet feje fe­lelős? Bárdossy: Igen, felelős vagyok — válaszol lehajtott fejjel -—, de hozzá­teszi, hogy a katonai vonalért nem felelős. Háborús uszítás Ezután sor került a háborús uszí­tás vádjára. Bárdossy elmondja, hogy a két ház nehézkes működése miatt egy eleve­nebb szervezetet kívántak ímrédyék és ezt ő élesen ellenezte. Sor került Bárdossynak 1941 jú­nius 27-én tartott képviselőházi be­szédének ismertetésére, amelyben be­jelentette a hadbalépés beálltát Ma­gyarország és a Szovjetúnió között. Az elnök Bárdossynak egyik erő­sen szovjetellenes megnyilatkozását . i ,.i.e r hozzátette ■ — Ezeket mondotta Ön a Kristóffy- féle sürgöny ismertetésekor, amely­ben kijelentette, hogy velünk szem­ben a Szovjetuniónak semmiféle te­rületi igénye nincsen. Bárdossy magyarázni próbálta sza­vait, de az elnök ráolvasott: — Ön a parlamentben úgy nyilat­kozott, hogy ez Európa védelmének háborúja —, majd az elnök felolvassa az idézetet a beszédből: „Büszkék vagyunk rá, hogy meghoztuk ebben a háborúban a magunk áldozatát. A galíciai zsidókat nagyszámban kite­lepítettük, de a németek figyelmez­tettek bennünket, hogy tovább ne te­gyük.” (Zajos felszisszenés a közön­ség körében.) Ismertetésre kerülnek Bárdossynak különböző parlamenti beszédei, ame­lyekben állandóan kifogásokat inté­zett a Szovjet és a bolsevizmus ellen. A következő vádpont a zsidókkal kapcsolatos rendelet kiadása. — Ezekért kétségtelenül felelős va­gyok — mondotta —, de ezeknek a rendeleteknek nem voltam kezdemé­nyezője. Elnök: Van-e tudomása arról, hogy az akkor kivégzett zsidók szá­ma legalább 30 ezer? Nem tartotta kötelességének ez ellen az emberiség érdekében fellépni? Hiszen itt sok ember élet-haláláról volt szó! — Igen — felelt halkan a vádlott, majd hosszabb magyarázatba kez­dett, saját bűnösségét tagadta. Ezzel a vádlott kihallgatását befe­jezték és a tanúkihallgatásra került a sor. Heg kezdődnek a fanúkihallgatátck Mint első tanút, Báreziházi Bárczy István, volt miniszterelnökségi állam­titkárt hallgatták ki. Az elnök kérdésére a tanú részlete­sen ismerteti az 1941 június 21-i mi­nisztertanács lefolyását. — Amikor a német csapatok a ■Szovjetúniót megtámadták — mondja a tanú —, Bárdossy rendkívüli mi­nisztertanácsot hívott össze. A mi­nisztertanácsban én vezettem a jegyzőkönyvet. A miniszterelnök elő­adta, hogy miután Németország és a Szovjetúnió hadiállapotba kerültek és mivel Magyarország csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez, azzal a javaslattal lépünk Németország elé, hogy Magyarország megszakítja a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjet- únióval. Keresztes-Fischer belügyminiszter közbeszólt: Ne oly gyorsan! Bárdossy miniszterelnök erre a kö­vetkezőket felelte: Minél gyorsabban, annál előnyösebb nekünk. A minisztertanácson további vita nem volt és a minisztertanács egy­hangúlag hozzájárult a javaslathoz. — Nem kellene megkérdezni a hon­védelmi miniszter véleményét — kér­dezte az egyik miniszter? — Nem — felelt Bárdossy. Hozzá­fűzte, hogy a kormányzót kellene ér­tesíteni. Ki is sietett a teremből, majd újra megjelent és azt mondotta, hogy telefonon értesítette a kor­mányzót, aki hozzájárult a döntéshez. Csak ezután szólította fel a hon­védelmi minisztert, mondjon véle­ményt a német-orosz háborúról. A honvédelmi miniszter a követke­zőket mondotta: — 6 hét alatt a németek Moszkvá­ban vannak és teljesen leverik a Szovjetúniót. Bárczy ezután folytatta tanúvallo­mását : — A jegyzőkönyvet elkészítettem és felolvastam Bárdossynak. ő azt nem írta, alá, hanem kijelentette, hogy 'ez rendkívül .uLioa könyv, esetleg módosításokat kell tenni rajta. Az eredeti jegyzőkönyvet sohasem kaptam vissza, de alkal­mam volt megállapítani, hogy a ké­sőbb Bárdossy által készített jegyző­könyvből hiányzik Keresztes-Fischer közbeszólása. Elnök: Mit szól ehhez? Bárdossy: Az államtitkár nyilván összekavarja a dátumokat. Bárczy: Én nem szoktam összeka­varni semmit. A tanú ezután a június 26-i rend­kívüli minisztertanácsot ismerteti, megállapítja, hogy az erről felvett jegyzőkönyvet sem kapta vissza. Az elnök ismerteti azt a re­konstruált jegyzőkönyvet, amely sze­rint a miniszterelnök aláírta, hogy a minisztertanács foglaljon állást azzal a támadással szemben, amelyet az oroszok Kassa ellen intéztek. A jegyzőkönyvben nemcsak Kassáról, hanem a kőrösmezői vasútvonal bom­bázásáról is szó van. A német álláspontot a jegyzőkönyv szerint Osima japán nagykövet is­mertette a magyar kormánnyal. Osi­ma ezt megelőzőleg, 1941 június 3-án, felkereste Hitlert, aki neki a követ­kezőket mondotta: — Az Oroszország elleni háború­ban csak olyan államok segítségére számítok, amelyeknek területig köve­teléseik vannak a Szovjetunióval szemben. Ez tehát Romániára és Finnországra vonatkozott, Magyar- országra egész más feladat várt. Ezen a minisztertanácson Keresz­tes-Fischer felszólalásában kijelen­tette, hogy alaposan meg kellene fon­tolni, hogy egy olyan nagyhatalom­mal szemben, mint a Szovjetúnió, tényleg megszabad-e indítani a há­borút. Magyarországnak ez nem lehet érdeke. — A háboruoalépésiinkkel úgysem segítünk a németeken — mondotta Keresztes-Fischer —, ránknézve pe­dig súlyos konzekvenciát jelent. A tanú ezután az elnök kérdésére November 4-én szavazz a 4-es listára!

Next

/
Thumbnails
Contents