Makói Népujság, 1945. november (1. évfolyam, 228-251. szám)
1945-11-03 / 228. szám
V 1 ÉVFOLYAM, 228. SZÁM. ÁV'» ((«*)'g'6 1945. NOVEMBER 3. SZOMBAT. NEMZETI BIZOTTSÁG LAPJA Feszült és izgelmeis légkörben folytették Bárdossy bűnperéetek tárgyalását Bárczi István tiránai vallomása , Szálasi, Blaky és Antali mint tanok Budapest. (MTI.) Nem csökkenő érdeklődés mellett folytatta a Népbíróság kedden Bárdossy László bűnperének tárgyalását. Major Ákos elnök pontban fél 9 órakor nyitotta meg a folytatólagos tárgyalást. Ahogy kivezették Bárdossy Lászlót, az elnök nyomban átadta a szót Fenessy Ferenc dr. népügyésznek, aki több kérdést intézett Bárdossyhoz. A Nemzeti Szövetség ügye Bárdossy kijelentette, hogy a Nemzeti Szövetség ülésein ritkán vett részt és az volt a benyomása, hogy a nyilas képviselők külön akarják tartani magukat a többiektől. Nem tud olyan kormánylistáról, amelyben a nyilasok őt jelölték volna külügyminiszternek. Elnök: A Sztójay-kormány óta hatszor volt dezignált külügyminiszter. Bárdossy ezt tagadta és hangsúlyozza, hogy véleménye szerint az úgynevezett ,,Hungarista napló“-naknincs bizonyító ereje. A vádlott ezután arról beszélt, hogy október 15-én fegyverszünet készült. — Épp ön volt az, aki a fegyverszünetet megakadályozta, — szólt közbe az elnök. Dr. Fenessy népügyész: Igaz-e, hogy Szálasi hatalomra jutása után Ön tisztelgő látogatáson jelent meg Szálasinál ? Bárdossy: Nem felel meg a valóságnak. Szöllősi felkeresett és panaszkodott, hogy a buzgó nyilasok túlkapásaival tömérdek baja volt, nem volnék-e hajlandó ezeket a viszszaéléseket Szálasi tudomására hozni. Úgy ítélte meg a helyzetet, hogy én mint pártonkívüli a legalkalmasabb vagyok erre. Elnök: ön tehát olyan tekintély volt Szálasi előtt, hogy ezt rábízták Önre. Bárdossy: Azt nem tudom, de nem tartoztam a pártfegyelem alá és ezért esett szavam súlya latba. Bárdossy tagadja, hogy Rajnissal, Mecserrel és Jurcsekkal megbeszélést folytatott, valamint, hogy Lakatos miniszterelnöknél járt volna. — Lakatos kéretett egy ízben engemet és azt kérdezte: „Ha fegyverszünetre kerülne sor, milyen következménye lehetne annak ?“ Én azt feleltem, hogy polgárháború lesz és a németek minden eszközzel védekezni fognak. Elnök: Gyönyörűen el lehetett volna eltávolítani a németeket, ha Szálasi nem avatkozott volna be — állapította meg Major elnök. Fenessy népügyész: Roosevelt elnök 1942 június 2-án üzenetet küldött az USA kongresszusához, amelyben szó szerint ez áll: „Bulgária, Magyarország és Románia hadüzenetet küldtek az Egyesült Államoknak”. A népügyész ezután felolvasta eredetiben az angol szöveget, így tehát kifejezett hadüzenet történt — jegyzi meg Fenessy dr. Bárdossy. Ezt hónapokkal később így minősítették — jegyezte meg cinikusan Bárdossy, mert nekem Mister Páll nem így minősítette. A vádlott a továbbiak során azzal védekezik, hogy politikai eszközök segítségével akart küzdeni a németek és a nyilasok ellen. Fenessy népügyész: Van-e arról tudomása, hogy a kormány feloszlatta a Szociáldemokrata Pártot, a Kisgazdapártot és általános hajszát indított ezek tagjai és vezetői ellen? Bárdossy: Ha a kormány mögött az ország zöme állt volna, akkor ilyen tevékenységre nem került volna sor. Major Ákos: A magyar nép és a magyar közvélemény valóban nem állt a kormány mögött. A néptől kellett volna kérdezni, hogy mit akar. Bárdossy: Nem volt módomban megkérdezni, fiz újvidéki események. Berend dr. védő kérdései után Major elnök áttért az újvidéki és zsablyai eseményekkel kapcsolatos vádpont ..e í ,, ^ . ...■.... íi,. . Bárdossy beismerte, hogy tudott az újvidéki és zsablyai razziáról. Elnök: A razzia pontos lefolyásáról nem volt tudomása ? Hiszen mindenki tudta Magyarországon, a külföldi rádiók az egész világnak kikiáltoták ezt a szerencsétlenséget, sőt a németek fényképeket is készítettek és e borzalmas fényképeket Belgrádban kifüggesztették. — Tudtam a külföldi rádiók híreiről — ismerte be lehajtott fejjel a vádlott, majd elmondotta, hogy a legnagyobb intézkedéseket tette a felelősségrevonás irányában. — Feketehalmi Czeidner megjelent nálam — vallotta Bárdossy — és utasítottam, haladéktalanul állapítsa meg a tényállást, mert tudni akartam, hogy ki a felelős a történtekre vonatkozólag. Elnök: Ennek ellenére nem történt semmi. Major elnök ezután ismertette az újvidéki borzalmas események adatait. Eszerint Újvidéken 3309 polgári egyént végeztek ki, közöttük 144 csecsemőt és 294 aggot. Ezekért a borzalmakért Ön nem alkalmazott megfelelő retorziót — állapította meg kemény hangon az elnök. — A jogos igazságszolgáltatás nem történt meg. Az újvidéki bíróság 1941 november 24-e és 1942 február közepe között még újabb 323 halálos ítéletet hozott s ezekkel nem a bűnösöket sújtotta, hanem 323 jó szerb hazafit akasztottak fel. Bárdossy: Kérem, előttem rejtélyes volt ez. Szalay dr. politikai ügyész: Ön magát európai államférfiúnak tartotta? Régi politikus volt és precíz ember, miért nem vonta le a következtetéseket? — Kérem — válaszol Bárdossy izgatott hangon—, én nem tartottam magam államférfiúnak, én tisztviselő voltam, nem pedig államférfi. Azzal a ténnyel, hogy lemondok, senkinek és semmit sem használtam volna. Szalay Sándor dr. politikai ügyész: Ön, mint az állam élén álló első tisztviselő, igenis azonnal elrendelhette volna az igazságszolgáltatás lefolytatását és figyelmeztethette volna a kormányzat is a katonai bíróság instrukcióiról. Belátja ezek után ön, hogy mint az állami gépezet feje felelős? Bárdossy: Igen, felelős vagyok — válaszol lehajtott fejjel—, de hozzáteszi, hogy a katonai vonalért nem felelős. Háborús uszítás Ezután sor került a háborús uszítás vádjára. Bárdossy elmondja, hogy a két ház nehézkes működése miatt egy elevenebb szervezetet kívántak Imrédyék és ezt ő élesen ellenezte. Sor került Bárdossynak 1941 június 27-én tartott képviselőházi beszédének ismertetésére, amelyben bejelentette a hadbalépés beálltát Magyarország és a Szovjetúnió között. Az elnök Bárdossynak egyik erősen szovjetellenes megnyilatkozását . ..i.er hozzátette ■ — Ezeket mondotta Ön a Kristóffyféle sürgöny ismertetésekor, amelyben kijelentette, hogy velünk szemben a Szovjetuniónak semmiféle területi igénye nincsen. Bárdossy magyarázni próbálta szavait, de az elnök ráolvasott: — Ön a parlamentben úgy nyilatkozott, hogy ez Európa védelmének háborúja —, majd az elnök felolvassa az idézetet a beszédből: „Büszkék vagyunk rá, hogy meghoztuk ebben a háborúban a magunk áldozatát. A galíciai zsidókat nagyszámban kitelepítettük, de a németek figyelmeztettek bennünket, hogy tovább ne tegyük.” (Zajos felszisszenés a közönség körében.) Ismertetésre kerülnek Bárdossynak különböző parlamenti beszédei, amelyekben állandóan kifogásokat intézett a Szovjet és a bolsevizmus ellen. A következő vádpont a zsidókkal kapcsolatos rendelet kiadása. — Ezekért kétségtelenül felelős vagyok — mondotta —, de ezeknek a rendeleteknek nem voltam kezdeményezője. Elnök: Van-e tudomása arról, hogy az akkor kivégzett zsidók száma legalább 30 ezer? Nem tartotta kötelességének ez ellen az emberiség érdekében fellépni? Hiszen itt sok ember élet-haláláról volt szó! — Igen — felelt halkan a vádlott, majd hosszabb magyarázatba kezdett, saját bűnösségét tagadta. Ezzel a vádlott kihallgatását befejezték és a tanúkihallgatásra került a sor. Megkezdődnek a tanúkihallgatások Mint első tanút, Bárcziházi Bárczy István, volt miniszterelnökségi államtitkárt hallgatták ki. Az elnök kérdésére a tanú részletesen ismerteti az 1941 június 21-i minisztertanács lefolyását. — Amikor a német csapatoka ■Szovjetúniót megtámadták — mondja a tanú —, Bárdossy rendkívüli minisztertanácsot hívott össze. A minisztertanácsban én vezettem a jegyzőkönyvet. A miniszterelnök előadta, hogy miután Németország és a Szovjetúnió hadiállapotba kerültek és mivel Magyarország csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez, azzal a javaslattal lépünk Németország elé, hogy Magyarország megszakítja a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetúnióval. Keresztes-Fischer belügyminiszter közbeszólt: Ne oly gyorsan! Bárdossy miniszterelnök erre a következőket felelte: Minél gyorsabban, annál előnyösebb nekünk. A minisztertanácson további vita nem volt és a minisztertanács egyhangúlag hozzájárult a javaslathoz. — Nem kellene megkérdezni a honvédelmi miniszter véleményét — kérdezte az egyik miniszter? — Nem — felelt Bárdossy. Hozzáfűzte, hogy a kormányzót kellene értesíteni. Ki is sietett a teremből, majd újra megjelent és azt mondotta, hogy telefonon értesítette a kormányzót, aki hozzájárult a döntéshez. Csak ezután szólította fel a honvédelmi minisztert, mondjon véleményt a német-orosz háborúról. A honvédelmi miniszter a következőket mondotta: — 6 hét alatt a németek Moszkvában vannak és teljesen leverik a Szovjetúniót. Bárczy ezután folytatta tanúvallomását : — A jegyzőkönyvet elkészítettem és felolvastam Bárdossynak. ő azt nem írta, alá, hanem kijelentette, hogyez rendkívül .u Lioa könyv, esetleg módosításokat kell tenni rajta. Az eredeti jegyzőkönyvet sohasem kaptam vissza, de alkalmam volt megállapítani, hogy a később Bárdossy által készített jegyzőkönyvből hiányzik Keresztes-Fischer közbeszólása. Elnök: Mit szól ehhez? Bárdossy: Az államtitkár nyilván összekavarja a dátumokat. Bárczy: Én nem szoktam összekavarni semmit. A tanú ezután a június 26-i rendkívüli minisztertanácsot ismerteti, megállapítja, hogy az erről felvett jegyzőkönyvet sem kapta vissza. Az elnök ismerteti azt a rekonstruált jegyzőkönyvet, amely szerint a miniszterelnök aláírta, hogy a minisztertanács foglaljon állást azzal a támadással szemben, amelyet az oroszok Kassa ellen intéztek. A jegyzőkönyvben nemcsak Kassáról, hanem a kőrösmezői vasútvonal bombázásáról is szó van. A német álláspontot a jegyzőkönyv szerint Osima japán nagykövet ismertette a magyar kormánnyal. Osima ezt megelőzőleg, 1941 június 3-án, felkereste Hitlert, aki neki a következőket mondotta: — Az Oroszország elleni háborúban csak olyan államok segítségére számítok, amelyeknek területig követeléseik vannak a Szovjetunióval szemben. Ez tehát Romániára és Finnországra vonatkozott, Magyarországra egész más feladat várt. Ezen a minisztertanácson Keresztes-Fischer felszólalásában kijelentette, hogy alaposan meg kellene fontolni, hogy egy olyan nagyhatalommal szemben, mint a Szovjetúnió, tényleg megszabad-e indítani a háborút. Magyarországnak ez nem lehet érdeke. — A háborúba lépésünkkel úgysem segítünk a németeken — mondotta Keresztes-Fischer —, ránk nézve pedig súlyos konzekvenciát jelent. A tanú ezután az elnök kérdésére November 4-én szavazz a 4-es listára!