Makói Népujság, 1946. február (2. évfolyam, 28-48. szám)

1946-02-05 / 28. szám

A magyarság felejthetetlen ünnepe veit a köztársaság kikiáltása Tildy Zoltánt választotta meg a nemzetgyűlés elnöknek — A köztársasági elnök első szózata: Örökre lehetetlenné tettük, hogy a népelnyomás kísérletei valaha is visszatérjenek Makón hatalmas népgyűlésen Ünnepelte -.a város közönsége a törtéadaS sorsforeSulét A Függetlenségi Front pártjainak szónokai méltatták a nemzet nagy ünnepét Budapest. (MTI.) A nemzetgyű­lés pénteki ülésének berekesztése után a képviselők Nagy Ferenc elnök vezetésével a parlament elé vonultak. A Kossuth-teret erre az időre már százezres tömegek lepték el. A Kossuth-teret és a térre vezető utcákat nemzetiszínü zászlókkal díszítették fel. A hatalmas tömeg előtt Nagy Ferenc, a nemzetgyűlés elnöke kikiáltotta a Magyarország állam­formájáról szóló javaslat 1946. évi I. törvénycikkét és bejelentette, nogy a nemzetgyűlés ma délben közfelkiáltással Tildy Zol­tánt választotta meg köztár­sasági elnökké. A tömeg szűnni nem akaró taps­sal fogadta a bejelentést. Nagy Ferenc házelnök rövid beszédében méltatta a törvény jelentőségét, hangsúlyozva, hogy ez a törvény a magyar nép tör­vénye. — Vigyázzunk — mondotta —, hogy ez a törvény örökéletű ma­radjon és az új nemzedékek hosszú sora tekintse a magyar jog és szabadság alapokmányának. Ezután a hallgatóság szűnni nem akaró tapsa és ünneplése közben Tildy Zoltán köztársasági elnök szólt a magyar néphez. Röviden vázolta az elmúlt borús évszázadok elnyomatását, amely lehetetlenné tette, hogy a nemzet sorsát a nép vegye kezébe. Ezután a fiatal magyar demo­krácia egyévi nehéz munkájára vetett visszapillantást és a ma­gyar nép háláját tolmácsolta a nagyhatalmak felé, amelyek le­hetővé tették szabad életünket. A fiatal magyar demokrácia útján máris számos alkotás jelentkezik. A köztársasági államformával megszilárdult magyar demokrácia megőrzi azt, amit eddig alkotott és lezárja a múltat. Örökre lehetetlenné tesszük, hogy a népelnyomás, a ki­zsákmányolás kísérletei va­laha is visszatérjenek a múltból. — A földet a magyar népnek adtuk. A köztársaság minden időkre biztosítja a politikai sza­badságot. Deklaráltuk a munkás­ság és értelmiségi dolgozók mun­kájának igazi megbecsülését. Ki­tártuk a múltat a szellem és a tudomány előtt, folytatjuk az újjá­építés munkáját, kinyilvánítottuk akaratunkat; békében óhajtunk élni szomszédainkkal és a világ szabad népeivel. A magyar köz­társaság mindezek betartásán éb­ren őrködik és ezek betartását intézményesen biztosítja. — Ma teég szenvedés, gond és nélkülözés közepette élünk — fejezte be beszédét az elnök, de szebb, igazabb és jobb jövő képei tárulnak fel előttünk, amiért ér­demes élni és dolgozni. A köztársasági' elnök szavait gyakran szakította meg a lelkes taps és éljenzés, majd a négy demokratikus párt egy-egy kép­viselője üdvözölte Tiidy Zoltánt, mint a harmadik köztársaság első elnökét. Doby István államminiszter a Kisgazdapárt nevében, Rákosi Mátyás míniszterelnökhelyettes a Magyar Kommunista Párt és Sza­kosíts Árpád miniszterelnökhe­lyettes a Szoeiáldemokrata Párt nevében üdvözölte az elnököt. Az ünnepi népgyűlés a Szózattal, a Kessuth-nótával és több forra- dálmi dal el éneklésével ért véget. Hatalmas tömeg ünnepelte, lelkes örömmé! Makón m köztársaság kikiáltását Február elsején napsugaras, enyhe, derült időre ébredt a vá­ros. A köztársaság kikiáltásának ünneplését délelőtt 10 órában állapították meg s az eredeti program ennek színhelyéül a Hagymaház nagytermét jelölte meg. A váratlanul beköszöntő tavaszias Idő azonban lehetővé tette az ünnepélynek a városháza előtti téren való megrendezését. Tíz óra után néhány perccel kisebb nagyobb csoportokban kez­dett szállingózni az ünneplők fe­keteruhás tömege. A pártok kül­döttségei is felvonultak, élén a Magyar Kommunista Párttal, rö­vid idő alatt fekete volt a tér az ünneplő emberek sokaságától. A zenekar a Himnuszt játszotta el, ezt követően pedig Farkas Imre, a Nemzeti Bizottság elnöke lépett az erkélyre és a nópgyű- lést megnyitotta: — Történelmi órákat él ma Magyarország. Magyarország ál­lamformája köztársaság lett, (él­jenzés) — mondotta —. Ünne­pelni jöttünk össze, hogy tanú- bizonyságot tegyünk arról, hogy szabadságszerető, dolgos népek vagyunk. Európa szeme rajtunk van. Figyel bennünket, de figyel bennünket az egész világ is. Be kell bizonyítanunk, hogy sza­badságszerető népek vagyunk és a szabadságért áldozni is tudunk. — A harmadik köztársaságot kiáltották ki tegnap Budapesten és amikor ma ünnepelünk, hitet teszünk arról, hogy tudunk, aka­runk szabadok és boldogok lenni. — Nagy előitüak még az út és a szenvedés teljes/ De a magyar dolgozó nép tudja, hogy szabad­ságáért szenvedni és áldozni kell. Ezután üdvözölte a Nemzeti Bizottság nevében a megjelent főispánt, az orosz katonai pa­rancsnokság képviselőit és Makó város dolgozó népét s ezzel a népgyűlést megnyitódnak jelen­tette ki. Szabó József: A magyar nem­zet főbenjáró kötelessége megvédeni ezt a köztársa­ságot. Az első ünnepi szónok Szabó József, a MKP megyei titkára volt, aki beszédének elején rövid történelmi visszapillantást vetett arra a 400 esztendőre, amit a magyar dolgozók a Habsburg-di­nasztia elleni küzdelme tölt ki, majdpedig így. folytatta: — Magyarországnak önálló­ságra és függetlenségre törekvő mozgalma sohasem tudott eljutni a múlt századok folyamán abba a stádiumba, amelybe végered­ményben a magyar dolgozók szerették volna. Magyarország nagybirtokos arisztokráciája a nemzettől elszakadva állandóan idegenben élve mindent elköve­tett, hogy a dolgozók szabadságát elnyomja és ezzel Magyarorszá­gon az ezerholdasok uralmát biz­tosítsa. 1848/49 ben ez az arisz­tokrácia az orosz cári hadsereget hozta be a magyar szabadság vérbefojtására. Rámutatott arra, hogy a vilá­gosi fegyverletétel után megkez­dődött a szabadsághősök kivég­zése, amelynek során többek kö­zött Battyhány Lajos, az aradi 13, Mednyánszki László honvéd­őrnagy, Gruber Fülöp tüzérfő­hadnagy, Rázga Pál pozsonyi evangélikus lelkész és igen so­kan életüket áldozták. — Az 1914/18-as háború után a magyar dolgozó nép újra ön ­állóságának megragadásáért fegy­vert fogott, jelentős eredményt ugyan nem tudott elérni, azonban mégis hervadhatatlan érdemeket szerzett az által, hogy elfoglalta Kassát és Erdélybe űzte vissza a románokat. — Azonban ahogy 1848-ban az arisztokrácia cári hadsereget hívott be a szabadság leverésére, úgy 1919-ben a Gömbösök, Te­lekiek, Bethlenek Romániához és Jugoszláviához fordultak segít­ségért és. eladták az ország je­lentős részét csak azért, hogy Magyarországon újra visszaállít­hassák a királyságot és ezzel a népayúzó arisztokrácia uralmát biztosítsák. A népet gúzsba kö­tötték, hazafiságu£ addig ment, hogy kirabolták a bécsi magyar követséget és az így szerzett pénzen verbuváltak maguknak egy hadsereget, amely azután élén Horthyval, a legnagyobb hazaárulóval, átvonult a Dunán­túlra és megkezdte a népek fel­számolását, megkezdték a paraszt­ság, munkásság és a szabad ér­telmiség legjobbjainak kivégzését. II. ÉVFOLYAM, 28. SZÁM. A na 2ÚOO /s&ngii 1946 FEBRUÁR 5, KEDD. képújság A DEMOKRATIKUS NEMZETI BIZOTTSÁG LAPJA • ' ^

Next

/
Thumbnails
Contents