Makói Népujság, 1946. április (2. évfolyam, 73-94. szám)

1946-04-02 / 73. szám

2 bán természetszerűleg a Szovjetúnió­­ felé fordult.­­ A reakciós Magyarország okta­lan háborút kezdett a Szovjetúnió ellen. A demokratikus Magyarország saját jövője érdekében kötelességé­nek ismeri, hogy jóvátegye ezt a történelmi hibát és hűséggel szolgál­ja a baráti viszony megerősítését. A hálón túl egyéb kötelességünk is van a Szovjetúnió irányában. A há­borús károkért jóvátétellel tartozunk. — Mindent el kell követnünk — mondotta — hogy Magyar­­ország mint a múltban is, köte­lezettségének ezután is eleget te­gyen. Örülünk annak, hogy a gazdasági kapcsolatok kimélyítésének útján to­vább haladhatunk a Szovjetúnióval. Ezután részletesen ismertettem a repülés és hajózásügyi egyezményt és annak jelentőségét, majd így foly­tatta: — Természetesen hálával és őszin­te megbecsüléssel fordulunk a nagy angolszász demokráciák, az Egyesült Államok és Nagybritannia felé is. A világfasizmus legyőzésében mindkét hatalomnak oroszlánrésze volt. Nagy áldozatokat hoztak az emberiség sza­badságáért. — Őszinte hálával köszönjük meg az Egyesült Államok kormányának azt a döntést, hogy a németek és nyi­lasok által elhurcolt magyar javak egy részét visszaadták nekünk. — Ennek a szenvedő — de a fel­­emelkedést váró népnek az a kérése, hogy ugyanilyen nemes gesztussal ad­ják vissza a korábban elhurcolt nagyobb javainkat, így alánya­inkat is, hogy a nagy nehézsé­gekkel küzdő gazdasági életünk mielőbb a stabilitás állapotába jusson és az élet bizonytalansá­gai mielőbb megszűnjenek ebben az országban. Ez a kérésünk a többi megszálló hatalomhoz, Ang­liához és Franciaországhoz is. A magyar nép barátsága Jugoszlávia Iránt — A magyar nép mindig őszinte vonzalmat és barátságot érzett a dé­li szomszédnépek iránt. Jugoszláviáról szólva kijelentette, tisztában vagyunk azzal, hogy a re­akciós politika sokat vétett Jugosz­lávia ellen. A magyar múltnak ezt az emlékét a magunk őszinte és reális barátságával elfeledtettük. A magyar nép széles rétegei őszinte hálával vet­ték tudomásul, hogy a Jugoszláviá­ban élő magyarság emberi és népi szabadságát a jugoszláv demokrácia biztosította. Mi a magunk részéről az országunkban élő szerb, horvát és szlovén lakosság számára a legmesz­­szebbmenő mértékben biztosítottuk máris a népi, kulturális és emberi jo­gokat. Iskolákat állítottunk fel, olyan helyeken, ahol ezt a lakosság sem kívánta, hogy bizonyítékát ad­juk teljes lojalitásunknak.­­ Gazdaságilag is vannak közös érdekeink. Magyarországnak az lenne az érdeke, hogy egyetlen jó szomszéd országának területén jusson ki az Adriára. Ezért látnák szívesen, ha a tengerkérdés jóindulattal intéződne el. —­ Romániával eddig sikerült a legbarátságosabb jóviszonyt fenn­tartani, bár a hivatalos kapcsolatot még nem tudtuk egymással felvenni. Túl a két ország között közös érdek­ből fakadó kapcsolaton, ez a viszony Erdély magyar­­népe szempont­jából is közelről érint bennünket. Groza Péter többször megnyilvánult magyarbarát politikája azt mutatja, hogy a román demokrácia szintén a jóviszony ápolásán fáradozik. A román miniszterelnök a vám­unió kérdéséről felvetett gondo­latára azt válaszolom, hogy a békekötés után Magyarország ke­resni fogja, a minél szorosabb keleteurópai gazdasági együtt­működés megteremtésének lehe­tőségét. Természetes, hogy en­nek alapján éppen a Groza által felvetett vámgyakorlat lesz.­­ Amíg Jugoszláviával és Romá­niával nincsenek vitás kérdéseink, addig Csehszlovákiával kapcsolatban vannak megoldandó kérdéseink. A kérdések végleges és olyan megoldá­sa, hogy a magyar nép is kijelent­­­hesse a vita történelmi lezárását, csak közös, őszintésséggel és jóaka­rattal lehetséges.­­ A legutóbbi lakosságcsere meg­mutatta, hogy a magyar kormány a legnagyobb lojalitással jár el e kérdésben, viszont féltő szeretettel nézünk a határokon túl élő magyarok fe­lé,, akiknek sorsa természetesen fokmérője lesz a két ország kö­zötti viszony alakulásának. — Ausztriával a legjobb viszony megteremtésére törekszünk. Szeret­­nők, ha a demokrácia lélekben köze­lebb hozna bennünket egymáshoz, mint a 400 év reakciója alatti együtt­Budapest. Nagy Ferenc miniszter­­elnök pécsi beszédében rendkívül nagyjelentőségű bejelentést tett a kormány gazdasági terveivel kapcso­latban. Bejelentette, hogy a kormány prog­ramot készít, amelynek alapján véget vet a gazdasági életben uralkodó zűrzavarnak. A magyar nép boldo­gulásának biztosítása érdekében rá­tér a gazdasági és pénzügyi szanálás útjára. A kormány nyilvánosságra hozza gazdasági és pénzügyi elgon­dolásait, felszólítja azonban a ma­gyar dolgozó társadalmat arra, hogy működjék közre ennek a tervnek meg­valósítása érdekében. Az államosítási program a követ­kező: A szénbányavállalatokon kí­vül államosítják a bauxit és alumí­nium vállalatokat, a kőolajtermelő és feldolgozó vállalatokat. Államosít­ják, vagy községesítik a valamos­­erőműtelepeket. Ez év közepéig álla­mi kezelésbe veszik a főként jóváté­telbe dolgozó és az újjáépítés szem­pontjából döntő jelentőségű Weiss Manfréd, Ganz és Rimamurányi vál­lalatokat a jóvátételi szállítások idő­tartamára. Ezzel azonban a kormány államosítási programja le is zárul. A magángazdaság nyugodtan végez­heti, de végezze is építő tevékenysé­gét, hogy ne kelljen további rend­szabályokhoz nyúlni.­­ Ez év végéig befejezzük a föld­reformot — mondotta, — azaz végre­hajtjuk az új gazdák tulajdonjogá­nak telekkönyvezését. A földreform befejezéséhez tartozik az is, hogy igazságot tegyünk a földreform fo­lyamán elkövetett igazságtalanságok, vagy jogtalanságok tekintetében. A földosztásnak azonban véget kell vet­ni, mert a földreformtörvény minden lehetőségét már kimerítettük. Tör­vénytelenséget követ el az a föld­igénylő bizottság, vagy földbirtok­rendező tanács, amely a jövőben is hozzájárul további földek elvételéhez. Erre vonatkozóan a­­napokban tör­vényjavaslat kerül a nemzetgyűlés elé. Támogatni fogja a kormány a nép szövetkezeteit. Új szövetkezeti tör­vény készül. Az ipafejlesztés érdeké­ben lehetőleg még ez évben üzór­be­­helyezik az ország valamennyi nagy­­olvasztó kemencéit, kohó és Martin­kemencéit. A vas- és acéltermelés már megközelíti a békebeli színvona­lat és a­ széntermelésben lassan elér­jük az 1938-as színvonalat. Mindent el kell követni a mezőgazdasági ipar fejlesztése érdekében. Nagy feladat a mezőgazdasági termelés átállítása, mert nem folytathatjuk úgy, ahogy a háború alatt folyt. Máris bíztató jele látható az átállításnak. Az ez évi cukortermelés kielégítőbb lesz. Meg­felelő szervezéssel a múlt eredmé­nyés. Ez a háború sok mindenre meg­tanított bennünket, így megtanultuk, hogy a Dukai­­medence békéje nem valósulhat meg az egymás iránti bizalmat­lanság és gyűlölködés jegyében. Mi levontuk a múlt tanulságait és ezért végleg leszámoltunk a sovinizmussal. Végül a miniszterelnök hangoztat­ta, hogy bár nem tartozik a külpoli­tikához, köszönetet mond a nagy nemzeteknek, elsősorban Ameriká­nak az UNRRA segítségéért, amely­­l­yel nagy nyomorúságainkban fel­emelni próbált bennünket. nyert túl lehet szárnyalni. Az állat­­állomány érdekében tárgyalások foly­nak külföldi tenyészállatok importá­lása céljából. Az anyaggazdálkodás és elosztás racionalizálása érdekében a kormány központi anyag- és árhi­vatalt állít fel. Az 1946/47. gazdasági évre külkereskedelmi tervet dolgoz­nak ki. A terménybeszolgáltatási rendeletet szigorúan végrehajtják, hogy az állam biztosítani tudja ara­tás után az élelmiszeradagok feleme­lését. Azonban biztosítja a kormány , azt is, hogy a kötelezően beszolgál­­t­­atott termény után fennmaradó ter­­v­idényekkel teljesen szabadon rendel- l kezzék a termelő. Hangoztatta a mi­­­­niszterelnök, hogy ezt a szándékát­­ csak akkor tarthatja be, ha a mező­­­­gazdaság azt, amit kérnek tőle, meg­termeli és a közellátás céljaira be­csületesen odaadja. Ha a beszolgálta­tás kielégítő lesz, kiterjesztik a jegy­rendszer alapján történő ellátást s véget vetnek annak az igazságtalan­ságnak, hogy a gazdag emberek jó­lakhassanak, a szegény emberek pe­dig­ semmi sem jut. A jegyrendszert kiterjesztik a ruházatra és a lábbe­lire is Elsősorban a dolgozók ellátá­sát biztosítják. Bejelentette a miniszterelnök, hogy ez év második negyedétől kezdve a kormány negyedévenként adópengő­ben költségvetést állít össze. Az ál­lamháztartás kiadásainak csökkenté­­s­­ére a közalkalmazottak létszámát az 1938-as létszámra apasztják. A kor­mány a legmesszebbmenő takarékos­ságot léptet életbe a külképvseletek­­nél. Ezenkívül igyekszik összevonni, vagy megszüntetni a felesleges hiva­talokat, állásokat és intézményeket. A jóvátételi megrendeléseknél a visszaélések meggátlására egyéni ár­alapon adják ki a megrendeléseket. A Nemzeti Bankot a pénzügyminisz­­térium ellenőrzése alá rendeli és ez év első felében életbe lépteti a ban­kok egész ügyvitelének állami ellen­­­őrzését. Egy hónapon bel­ül új adó­rendszert dolgoznak ki. A kormány­­ szilárdan elhatározta, hogy mielőbb értékálló pénzt ad az országnak. Eh­hez szükséges az államháztartás egyensúlyának biztosítása, az ipari széntermelés növelése és tavasszal minden talpalatnyi föld bevetése. A kormány tudatában van annak, hogy az ország gazdasági és pénzügyi sza­nálása bizalmi kérdés is. Elengedhe­tetlenül szükséges, hogy a dolgozó ember bízzék saját munkája eredmé­nyességében és bízzék abban, hogy a kormány keresztül tudja vinni elha­tározásait.­­ Szilárd központi hatalmat és megingathatatlan demokratikus ren­det fog teremteni és fenntartani. Beszéde végén bejelentette a har­cot a korrupció ellen.­lentést olvasta fel, amelyet a köz­gyűlés egyhangúlag elfogadott, csu­pán Varga István kifogásolta, hogy a jelentés nélkülözi az iparosok iga­zolásáról szóló beszámolót. Farkas Imre felvilágosítást adott, miszerint ezek az igazolások még mindig fo­lyamatban vannak és így az erre vo­natkoz jelentés nem szerepelhet eb­ben a beszámolóban. Az elmúlt évben elhunyt iparo­sok emlékének áldozott ezután a közgyűlés egyperces néma felállással. Következő tárgysorozatként az 1945. évi zárszámadást nyújtották be, majd pedig a számvizsgálóbizottság jelentése és felmentése következett. A közgyűlés a zárszámadást elfo­gadta és a felmentést megadta. Zsiga Gyula ezután az 1946. évi költségelőirányzatot terjesztette be, hangsúlyozva, hogy ez az előirány­zat csak ideiglenes lehet, tekintettel a pénz értékének állandó süllyedé­sére. A költségelőirányzatot a közgyű­lés egyhangúlag elfogadta. Ezt követőleg az ipartestületi ügyész, az ipartestületi szék elnöké­nek, alelnökének, több rendes és több póttagnak megválasztása zaj­lott le, mégpedig rövid néhány pil­lanat alatt, mivel Varga István in­dítványozta, hogy a régi tagokat tartsák meg tisztségükben. A köz­gyűlés ezt elfogadta. Ezután megválasztották a három­tagú tanoncbizottság tagjait Kalász János kerékgyártó mester indítványa alapján. Ezzel a közgyűlés érdemi része tulajdonképen végetért. A közgyűlés kívánságára azonban Kiss János fő­ispán emelkedett szólásra. Beszédé­ben elmondotta, hogy bár először jár a makói iparosok között, mégis otthon érzi magát, mert maga is kis­iparos sorból származik. Néhány szóval vázolta ezután azo­kat a nehézségeket, amelyek ma a kisiparos elé tornyosulnak, kérve őket, hogy küzdjék le az átmeneti nehézségeket, mert ezek után egy jobb kornak kell lenni eljövendőben. Kiss Imre polgármester ugyancsak a közgyűlés felkérésére emelkedett szólásra és kifejtette, hogy az ipa­rosságra­ ma nagy feladatok várnak és az iparosságnak élen kell járnia az ország újjáépítésében és azokban a törekvésekben, amelyek a gazda­sági élet stabilizálását célozzák. Hangsúlyozta, hogy maga is iparos lévén, a problémákkal teljes mérték­ben tisztában van. Végül Kiss Ernő képviselő beszélt. Hangsúlyozta, hogy véleményét teljes egészében osztja a felszólalókkal. Mindig őszintén szokott beszélni és őszintén szokta a felmerülő kérdése­ket vizsgálni. Tudja a nehézségeket és akadályokat, azonban annak is tudatában van, hogy a kisiparosság ezt át fogja vészelni. Ezzel a közgyűlés 12 óra tájban végetért. A miniszterelnök bejelentette, hogy a kormány rátér a gazda­sági és pénzügyi szanálás átjára i MAKÓI NÉPÚJSÁG A régi vezetőséget választotta meg az ipartestület Kima János főispán, Kiss Imre polgármester és Kiss Ernő képviselő is felszólaltak a közgyűlésen A Makó és Vidéke Ipartestület hétfőn délelőtt 10 órai kezdettel tar­totta meg rendes évi közgyűlését, tagjainak lelkes érdeklődése mel­lett. Tóth Ferenc elnök üdvözölte az iparosok soraiban megjelent Kiss János főispánt, Kiss Imre polgármes­tert, Farkas Imrét, a Nemzeti Bi­zottság elnökét és Kiss Ernő képvi­selőt. Ezek után Zsiga Gyula az évi je­ 1946. április 2. Csehszlovák nyilatkozat Tito prágai látogatásáról Belgrád. A belgrádi csehszlo­vák követ az újságíróknak nyi­latkozott Tito tábornagy, cseh­­■ szlovákiai látogatásáról.­­ — Tito tábornagy látogatásá­nak jelentősége különösen meg­­­­nyilvánul majd a jövőben meg­­­­kötendő csehszlovák-jugoszláv együttműködési és szövetségi­­ szerződés aláírása után, — mondta­­ a követ.­ ­ Búza érkezett Marseiliebe­ ­ Páris. A francia hírszolgálat­­ jelenti, hogy Vorosnov nevű­­ szovjet teherhajón 5235 tonna­­ búza érkezett a marseillesi ki­kötőbe. Rövid időn belül újabb szállítmányok érkezését várják. Felemelte a miniszter a lisztárakat A legutóbb megjelent hivatalos lap közli a közellátási miniszter ren­­­­deletét, amelyben megállapítja a leg­­­­újabb lisztárakat. Eszerint a finom­­­ liszt fogyasztói ára március 29-étől­­ kezdve 170 ezer, a kenyérliszt ára­­ 120 ezer, a kukoricalisztté is 120 ezer­­ pengő kilónként. A korpa fogyasztói ára 3.296.000 pengő mázsánként.

Next