Makói Népujság, 1947. május (3. évfolyam, 97-120. szám)

1947-05-01 / 97. szám

$ ' ■ ■ | HI. ÉVFOLYAM. SZ. SZÁM * Ára 40 0144/* • 1*47 MÁJUS 1. CSÜTÖRTÖK A magyar május 1-ére írta: RÁKOSI MÁTYÁS A felszabadulás óta a harmadik május elsejét ünnepli a magyar dolgozó nép. Azért mondjuk, hogy a magyar dolgozó nép, mert a május­­ e már régen kinőtt az ipari munkásság keretéből, ahonnan majdnem hat évtizede haladó útjára el­­indult. Május 1­én nemcsak a gyárak, üzemek és bányák dolgozói tekintik saját ünnepüknek, de a demokratikus parasz­tok, a haladó értelmiség, a kisiparosok, a kiskereskedők és mindazok, akik szor­galmas, öntudatos munkájukkal hozzá­járultak hazánk újjáépítéséhez és fiatal demokráciánk megerősödéséhez. Ha visszatekintünk az elmúlt két má­jus 1-ére, számba vesszük azt a haladást, amit nemzetünk ez idő alatt gazdasági és politikai téren megtett, úgy büszkén állapíthatjuk meg, hogy nem végeztünk rossz munkát. A fasiszta zaj­lóháború okozta pusztulásból gazdaságilag oly gyorsan állítottuk talpra népünket, hogy joggal kiérdemeltük a világ elismerését. Politikai téren sem végeztünk rossz mun­kát. Minden reményünk megvan arra, hogy a háború szörnyű pusztítása után , önerőnkből is fel tudjuk építeni a dolgozó emberek boldog, virágzó, erős Magyar­­országot. Nem kell ehhez más, mint biz­tosítani a nyugodt, békés, rendszeres munka lehetőségeit. Ha ezt megteremt­jük, a többit elvégzi a magyar ipari mun­kás szaktudása és áldozatkészsége, a magyar paraszt szorgalma és a föld iránt érzett szeretete, a magyar értelmiség, azok a tényezők, amelyek az elmúlt két esztendő folyamán az újjáépítés terén annyi csodát műveltek. De éppen a béke a nyugalom, a rend körül van hiba. Hiába akarnak a magyar dolgozók békét és nyugalmat, hogy gá­tak és korlátok nélkül szenteljék teremtő erejüket hazánk újjászületésének szolgá­latába: a régi rend hívei egész mást akarnak. Nekik nem kell a nyugodt, te­remtő munka. Nekik nem kell a falu és város dolgozó népének felvirágzása, ha azt a demokrácia adja. A magyar reak­ció minden eszközt meg fog ragadni arra, hogy zavarja a demokrácia építő mun­káját", hogy nyugtalanságot keltsen, hogy egymás ellen uszítsa a dolgozó rétegeket. Ezt mutatja az összeesküvők működése. Minden tettüket, minden lépésüket a ma­gyar demokrácia elleni gyűlölet vezette. Legtöbben gyűlölik a földosztást, mert ez húzta ki a gazdasági alapot a régi úri rend alól és ez adta meg az emberhez méltó élet lehetőségeit az eddig elnyo­mott, kisemmizett hárommillió koldus­nak. Az összeesküvők tajtékzó dühe nemcsak a földosztás, de az öntudatossá vált, a politikai porondra lépett paraszt­ság ellen is irányult. Súlyos hiba volna azt hinni, hogy az összeesküvők felfedezésével és törvény­elé állításával már megvertük a reak­ciót. A magyar dolgozó nép ellenségei nem adják fel egykönnyen a harcot. Min­den vereség után újra támadnak és nincs az az eszköz, amit meg ne ragadnának. Ezt látjuk most, amikor a magyar dol­gozó nép s elsősorban pártunk, a Magyar Kommunista Párt hároméves tervet dol­gozott ki, hogy begyógyítsa a háború­ütötte sebeket és a mostaninak legalább kétszeresére emelje a munkások, a pa­rasztok, az értelmiség életszínvonalát. Még jóformán meg sem száradt a tinta ezen a terven, máris kezdődik ellene a fondorlat, a fúrás. A reakció nem akarja, hogy begyógyuljanak a háborúütötte se­bek. A régi, úri rend híveinek nem kell a magyar dolgozó nép életszínvonalának javulása, a több kenyér, a jobb ruha, a kulturáltabb élet, ha azt a demokrácia adja. A reakció erőt merít abból, hogy kül­földön is vannak szövetségesei. Sötét im­perialisták, akik a saját országukban is gyűlölettel nézik a demokráciát, a­ nép uralmát, s akik világszerte megpróbál­ják, hogy bátorítsák a haladás ellensé­geit. Ezek szítják a népek közötti gyű­löletet, uszítanak a demokrácia leghatal­masabb bástyája, a fasizmust szétzúzó Szovjetunió ellen. Erre is gondol a ma­gyar dolgozó, amikor május 1 én lobogó zászlókkal, vidám énekszóval százezres és milliós tömegben tesz hitet a demokrá­cia, az emberi haladás mellett. Tudatá­ban van annak, hogy a harc, amely­­ előtte van, még nehéz és áldozatos. De tudja azt is, hogy nincs olyan erő, mely megdöntheti a magyar demokrácia egész­séges fejlődését és virágzását, amíg a munkásosztály egységes, amíg a falu és a város dolgozó népe szilárd szövetség­­eit védi a demokrácia eddigi vívmá­nyait és vele a magyar jövendőt. Az idei május 1-e a munkásegység, a munkás­­parasztszövetség demonstrációja és egy­ben hitvallás amellett, hogy sokat szen­vedett dolgozó népünk nem engedi a régi úri rend sötét híveinek, hogy za­varják azt a nyugalmat, békét, mely döntő előfeltétele hazánk felvirágozásá­­nak. Minél impozánsabb, minél fegyelme­zettebb és öntudatosabb az idei május 1-e minden megnyilvánulása, annál meg­győzőbben fog hírt adni barátnak és el­lenségnek egyaránt, hogy a magyar nép tántoríthatatlanul halad tovább a de­mokrácia útján, a boldogulás, a virágzás és az újjászületés felé. Békét, jólétet! Írta: KOSSA ISTVÁN, a Szakszervezeti Tanács főtitkára, a nemzetgyűlés alelnöke Amikor­­ezidén a világ dolgozói milliós tömegekben ünnepük a­­ fel­­szabadult országokban a dolgozók szabadságának szimbólumává lett május 1-ét, akkor első üdvözletünk szálljon azok felé, akik még min­dég nyögik a fasizmus, a reakció igáját. Szálljon harcos üdvözletünk a spanyol és görög nép szabadság­­szerető fiai felé, az elnyomott gyar­mati népek felé, alak közül tízezrek inkább a börtönt, a halált választ­ják, de nem akarnak szolgasorban élni. •A felszabadulási óta, mi magyar dolgozók immár a harmadik szabad május elsejét ünnepeljük. Az első szabad május 1 jelszava a „Föld, Kenyér, Szabadság"­ volt. Kis pártunk, a Magyar Kommunista Párt gondoskodott róla, hogy jelsza­vunk valósággá váljék. A föld azé, aki megműveli. Szétvertük az évtize­­des feudális rendet. A kenyeret, azt is biztosítottuk. Kevés volt belőle, leért a sok egyéb baj mellett, — ma­jd le kellett küzdeni —• az időjá­rás nem kedvezett a termésnek. Az­ért volt kenyér, ha szűkösen is. Az •■^halá! veszélyét elhárítottuk. Sza­­.Ivádságjogain­k elvitathatatlan bir­tokában vagyunk és visszavertünk minden támadást, melyek a­ legd­ú­­sabb mértékben is a dolgozók jogai ellen irányultak. . A második szabad május elsejé­nek ünnepe az újjáépítés jelszavaitól volt, hangos. Nos, pártunk vezetésé­vel a magyar dolgozók e téren is csodát csináltak. Ma már az egész, világ elismeri eredményeinket és csodálják azokat. Pedig reakciós­­tő­késeink ugyancsak sokszor próbál­ták elgáncsolni munkánkat, de nem tudták, legfeljebb megnehezítették. Az újjáépítést azonban mi nem­csak az üzemek, gyárak, vasútak, hidak, házak újjáépítésére értettük, hanem egész gazdasági­ életünkre is. Ezért feszítettük meg erőnket, hogy a normális gazdálkodás alapfeltéte­lét, az állandó értékű pénzt létre­hozzuk. Hiába gúnyolódtak terveink felett ellenségeink, sőt néha baráta­ink is, a jó pénz megvan, a Magyar Kommunista Párt munkája eredmé­nyeként. Meg­van a jó pénz és jósá­gában ma már senki sem kételkedik. Legfeljebb keveslik. Ebben már igazuk van, de csak a dolgozóknak. Elérkezett az ideje an­nak, hogy felvessük a dolgozók életszínvonala emelésének szüksé­gességét. Dolgozók alatt persze nem­csak fizikai, de az értelmiségieket is kell érteni, ipari munkást, parasz­tot, közalkalmazottat és magán­alkal­mazottat egyaránt. Ehhez azonban, hg­gy komolyan tudjuk a dolgozók­ életszínvonalát emelni, tovább kell emelni termelé­sünket az iparban éppúgy, mint a mezőgazdaságban, csak a több ter­­melés eredményezhet állandóan fo­kozódó jólétet. A tervszerűtlen, kap­kodó, a pillanatnyi konjunktúrára alapozott termelés azonban köny­­nyen gazdasági válságot, nem pedig jólétet eredményezhetne. Ezért, kell nekünk felállítani ter­­v­eket, melyek keretében a nemzet­gazdaság összegét, ezen felül egyes szektoroknak teljesítőképességét fi­­gyelembe véve pontosan meghatároz­hatjuk, hogy­ mibe, mekkora össze­get fektetünk, miből mekkora meny­­nyiséget lehet termelni. Csak a terv­szerűen felépített és pontos tervek alapján összhangba hozott termelés hozhat jólétet. A jólét, a körülményekhez képest tisztességes életlehetőség ma már a nemzet minden tagjának legfőbb vá­gya. Nemcsak a háborús nyomorú­ság, nemcsak az infláció szörnyűsé­gei, de már a háborút előkészítő H­or­thy- f­asisz­t­a rendszer fokozódó adóprése is olyan alacsonyan tartot­ta az élets­ívó átlagát, hogy ma, ennyi esztendő temérdek szegénysé­ge után joggal vár demokratikus rendszerünktől mindenki jobb, em­beribb sorsot. A jólét elérésének lehetősége lesz a motorja a hároméves tervünk. Meg kell azonban mondani hogy a hároméves terv végrehajtása, meg­valósítása nemcsak t­őlünk függ. Ahhoz, hogy minden erőnket a há­roméves tervre, tehát a jólét alapjai­nak megteremtésére összpontosít­­has­suk, ahhoz az is szükséges, hogy Himnusz a Szabadsághoz május 1-én Te vagy az értelem, a Végzet­­és a Szörny hatalmak fölött, a tiszta szépség, az okos telidben amit álmodik a szív, az egyetlen örök. Érted ölünk és érted sóvárgunk, hogy végre emberi lehe­ss nekünk! Hideg csillagokban agyo­nfáztál, melegedj fel emberm­ed 011 velünk. Légy összetartó kapocs és építő szenvedély, hevítsd, tartsd bennünk, mi közös, légy végre mi és mérté­ke az igaznak ne légy megfoghatatlan közönyös véletlen és­ játék a sors fölött. Légy részeddé és légy te is a mi részünk, nekünk való természet és valóság. Légy bennünk magaddá és egészen minékünk. Gajdi István. MAKÓI MÉP3AMK | :i~F |’ A PESTI MAGYAR KERESKEDELMI BANK LEÁNYINTSZE­TE || bankja _____________ | || eb _ wx Értesítem a kedves vásárló közönséget, hogy a volt Hortlik György-féle N­ £1® B üzletet átvettem. Üzletemet május 3-án | lUfi UZBGT ■ megnyitom. Friss árukészlettel és szolid! Szekfif ),ZS@f árakkal állok kedves vevőim rendelkezésére. lóezet­ ésesensegekereskedőKeke,lúdpiac

Next