Makói Ujság, 1936. augusztus (2. évfolyam, 175-198. szám)

1936-08-01 / 175. szám

•."l/jQJ wjj.....T" Szerkesztőség és kiadóhivatal: Makó, Szegedi­ u. 1. POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak: helyben házhoz hordva, vagy vi-Telefon: 33. Kiadja a Makói Friss Újság nyomda- és Főszerkesztő: Dr. vitéz GALAMB SÁNDOR délire postán küldve egy hétre 56 fillér, egy hóra lapkiadóvállalat. Hirdetések felvétele este 6 óráig. Felelős szerkesztő: Dr. GYENGE MIKLÓS 2­0 40 fill. Hirdetések díjszabás szerint közöltetnek. Borzalmas épületbeomlás két halottal a Szegedi­ utcában. A lezuhanó búzatömeg maga alá temette a Bonák-kovácsműhely három alkalmazottját. A kórházban meghalt Benák András legényfia is. A Rákóczi­ úti házbeomlásnál mé­reteiben kisebb, eltörpülvén kisebb, de tragikumában s az emberáldoza­tok számát tekintve sokkal nagyobb, megrenditőbb házbeomlás történt ma délután Makón, a Szegedi utcában. Ott egy szobalány lelte halálát a ro­mok alatt, itt két fiatal, életerős mun­káslegény és hogy a harmadik megmenekült az csodával határos véletlennek köszönhető. Beomlott egy búzaraktár! Háromnegyed 6 óra tájban terjedt el a megdöbbentő szerencsétlenség hire a városban. — Összeomlott az Engel féle bú­­zaraktár ! Három embert agyonnyo­mott 11 Lapunk munkatársa az első bi­zonytalan rémhír vétele után nyom­ban a szerencsétlenség színhelyére sietett. A Szegedi­ utcán kerékpárosok vág­tattak vad iramban, az Engel féle ház előtt összeverődő tömeg kíván­csiskodott, rémüldözött a szörnyű katasztrófa részleteit tárgyalva. Az udvarban asszonysírás, férfi jajgatás mellett a mentők borzalma­san sérült csupavér fiatalembert mos­tak, kötöztek, majd gyorsan hord­ágyra rakták s a kórházba szágul­dottak vele. Az udvari épület előtt hatalmas tömegben kiömlött búza. Búza, amelyet a magyar nép életnek ne­vez, aranypiros élet ez, a magyar föld vére, amely vért ed a magyar munkástestekbe. Ez a búza most megtagadta önmagát: gyilkolt, ember­vérrel festette magát pirosabbra s a segítségért kiáltó, halálos rémületben vergődő legénynek a szájába folyt és megfojtotta. Fellázadt a búza ? Gyilkolhat a búza ? Nem. A búza tehetetlen érték és eszköz az embe­rek kezében. Az a rozoga udvari épület gyilkolt tulajdonképen, amely­nek padlását túlterhelték búzával? De hát ez a lapuló, rozoga épület se tudhat gyilkolni, hisz ő panaszko­dott, hogy recsegnek, ropognak a csontjai, repedezett a vakolat, de nem hallgattak rá. Hát hogy beszél­jen világosabban egy ilyen kivén­­hedt, szegény rokkant épület? Nem a vádemelés s nem a bű­nösség megállapítása most a fonto­sabb, hanem a szomorú, a megdöb­bentő, véres tények logikus rendjé­nek a megállapítása. Ember a búza alatt! A szétömlött búza törül rémült sietéssel emberek szorgoskodnak. La­páttal, sebtiben összekapkodott szer­számokkal hányják, húzzák, kapar­ják a bűzét, hogy minél előbb ki­szabadítsák a búza alá került ko­vácsinast. Egy könnyebb sebek­ből vérző kovácslegény félrehúzódva sebeit vizsgálgatja. Arcán a halálból szabadultak hullasápadtsága, szemé­ben a gyötsrött lélek rémülete vibrál. Alig tud szólni. Rákos Máténak hív­ják. Szabadulását csodának köszön­heti. Bénák András kovácsmester szin­tén a mentésen fáradozott, de néha néha döbbent rémülettel töprengett azon, mi lesz az ő egyetlen szép legényfiával, akit véresen, összetörve vittek a mentők a kórházba Hosszú időbe került, amíg végre nagy nehezen sikerült megállapíta­nunk a búza alatt lévő kovácsinas személyi adatait. A mestere, Benák András még a nevére sem emléke­zett nagy izgalmában. Fáradságos munka után negyed 7 kor végre az egyik tűzoltó felkiáltott: — Megvan a gyerek ! A gyerek megvolt. De halott volt. A kovácsműhely sarkában, a satu­pad alatt, a fal felé fordulva feküdt. Szája, szeme, orra te­l volt búzával, a fején hatalmas hasított seb, melyet minden valószínűség szerint egy le­zuhanó gerenda ejtett rajta. Az első halott. Amint kiszabadították a fiút a búza alól, a mentőorvos azonnal segítsé­gére sietett, élesztgetni próbálta, de rövid kísérletezés után kénytelen volt megállapítani, hogy a gyerek halott.­­ Megfulladt a ráomlott búzatömeg alatt. így történt: özv. Engel Hugóné, Szegedi­ utca 21. számú házának udvari épülete­­i­ben volt Bénák András kovácsmese­i tér műhelye. A padlást a Hitelszö­vetkezet bérli gabonaberaktározás céljaira. Tegnap kezdték el a búzát a padlásra hordani. Ma is hordták egész délelőtt a búzát a padlásra. , Déltájban Bénák András észrevette, hogy még megroppan a kovácsmü­­hely mennyezettartó gerendázata. —­­ Észrevételét közölte özv. Engel Hu­gónéval, aki délután be is jött a­­ kovácsmühelybe, — így modozta el ezt Bénák és az életben maradt se­­j­géd — megmutatták a tulajdonosnő­nek a vakolat repedezését is, mire Engelné megnyugtató választ adott, de azért továbbította az észrevétele­ket a Hitelszövetkezet raktárosához. Délutánra körülbelül másfél-két va­­gonnyi búzát hordtak fel a kovácsmű­hely és a mellette lévő helyiség fölé a padlásra. Leszakad a mennyezet. Bénák András délután fél 6 óra tájban az udvaron dolgozott egy sze­kér javításán. A műhelyben Rákos Máté, a segéd a Bénák A­ndrás Béla nevű 22 éves fia az üllőn ép vasat kovácsoltak, míg Varga Ferenc ta­nuló a satupad körül csavarokat metszett. Háromnegyed 6 órakor Rákos Máté segéd az üllőtől a futtatóhoz ment, a nagy füstszivó ernyő alá. Ez volt a szerencséje. Mert a következő pil­lanatban mennydörgésszerű robajjal szinte egy darabban leszakadt a mennyezet s a műhelyt elborította a hatalmas búzatömeg. Az udvarban lévők azt hitték, hogy a menny dör­­gött s csak akkor látták mi történt, amikor Benék András rosszat sejtve a műhely felé fordult s megpillan­totta a kiözönlő gabonát. Segítségért kezdett kiáltani. Össze is futottak a környékbeliek s segíteni igyekeztek. Menekülés a halál torkából. A kovácsműhely tulsó, kerti sar­kából segítség kiáltások hallatszottak. Ott vergődött az életért a bennszo­rult kovácslegény, Rákos Máté, aki­nek az ételét a füstszívó ernyő men­tette meg. Ez ugyanis pár pillanatig ellentállott a búza súlyának, ép any­­nyi ideig, amíg a rémült kovácsle­génynek sikerült az ablakot elzáró mennyezetlécezést feltépnie s Kiss Gyula villanyszerelő, valamint a bu­zi­t­zsákoló emberek segítségével az ablakon kimászni. Kisebb zúzott és karcolt sérülésekkel szabadult Rákos Máté a halál torkából. Közben utcai kerékpárosok szágul­dottak a mentőkért és a tűzoltókért. Rákos Máté közelében tartózkodott a szerencsétlenség pillanatában Benák Béla, ezt igyekeztek minél előbb ki­menteni. Megfeszített, fogcsikorgatva végzett emberfeletti erőlködéssel sike­rült is pár perc alatt kihúzni a be­omlott kovácsműhely romjai alól. Még élt, de mindene egy vér volt. Orrán, száján, fülén bugyogott a vér. Szája, szeme, orra ennek is tele volt búzával. Még a légzőcsőben is bú­zát talált a mentőorvos, aki mester­séges légzéssel magához térítette a szerencsétlen fiatal legényt. Nyomban ezután hordágyra tették Bénák Bélát s sietve berobogott vele a mentőautó a kórházba. Küzdelem az eltemetett tanoncért Most a derék önkéntes mentők a tűzoltókkal vállvetve újult erővel ve­tették magukat a búza tömegre, hogy kiássák alóla a kovácstanoncot, mi­közben állandóan ők is abban a ve­szélyben forogtak, hogy rájuk szakad az épület még fennálló tetőzete. Hosz­­szas, fáradságos munkával végre si­került a tanoncot is kiásni s kihúzni a romok alól, de itt már nem hasz­nált semmiféle élesztgetés. A fiú ha­lott volt. Sokára tudtuk megállapítani, hogy a tanoncot Varga Ferencnek hívják s a vásártéri barakokban la­kott. A fiú holttestét letakarták az udvaron, majd átadták a hullaszállí­tóknak, akik elvitték, hogy másnap boncolás útján állapítsák meg az or­vosok, mi okozta a kovácsinas köz­vetlen halálát. Még egy halott! Még meg sem történt azonban a holttest elszállítása, amikor megérke­zett a kórházból a hir, hogy Bénák Béla a kórházban kiszenvedett. A megriadt Bénák Andrással nem merték közölni a szörnyű hirt, de az apai szív megérezte, hogy valami baj van s addig kérdezősködött, amíg in­kább az arckifejezésekből, mint a válaszokból — kihámozta, hogy egyet­len fia halott. Kilakoltatás. Még a mentési munkálatok alatt a helyszínre érkezett Szabó Imre városi főmérnök, aki megdöbbenve vette tu­domásul, hogy másfél vagon búzát raktároztak be a rozoga udvari épü­let padlására. Nyomban intézkedett, hogy az épület még sértetlen, lakott helyiségeit haladéktalanul ürítsék ki. Most abban az irányban folyik a rendőri nyomozás, hogy terhel e és kit terhel felelősség a halálos padlás­­beomlás miatt. Mint hírlik, 1930-ban a városi in­­ségiroda a beomlott épületben nyert elhelyezést s az inséggabonát ugyan­ezen a padláson tárolták, de mielőtt bevonult volna az épületbe az inség­­osztály, kitatarozták az épületet, mert már akkor túlságosan öregnek, rozo­gának találták.

Next