Makói Ujság, 1938. július (4. évfolyam, 145-171. szám)

1938-07-01 / 145. szám

Jkjrx. ftí fillér. K 1 * Péntek, 1938. július 1, IV. évfolyam 148. szán. ijm jÉrcfniL |lf|g|g|9 aníb­il flíSi ||ÍS fímPM |ím kShR JÉÉI Leszkasztásig és kiadóhivatal: Makó, Szegedi­ u. 1. POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak: helyben házhoz hordva, vagy vl­ffalajom 88. Kiadja a Makói Friss Újság nyomda-és Főszerkesztő: Dr. vitéz CSALAMB SÁNDOR délire postán küldve egy hétre 56 fillér, egy hóra lapkiadóvállalat. Hirdetések felvétele este 6 óráig. Felelős szerkesztő: Dr. CYENDB MIKLÓS 2 P 40 fill. Hirdetések díjszabás szerint közöltétnek: i­s ! Szárnyakat a magyarnak Nagy utat tett meg a magyar élet, míg eljutottunk oddig, hogy az or­szág megvalósításra váró problémái között az egyik legelső helyet foglal­hatja el a magyar repülés kiépítésé­nek sürgőssége. Nem is olyan régen még csak gondolni sem lehetett arra. A" békeszerződések gúzsba kötötték a­ magyar erőt, nem engedték meg, hogy minden nemzet fennállásának legfőbb biztosítékát, a hadsereget ki­fejlesszük a kellő mértékben. A ma­gyar égen nem repülhettek nagyszerű honvédségünk repülőgépei, de még a kereskedelmi és a sportrepülés kifej­lesztése is súlyos akadályokba ütkö­zött. Hála a magyar kormányok célja­datos és pillanatig sem szünetelő munkájának, ma már ott tartunk, hogy felelős vezetők hirdethetik nyíl­tan a magyar sportrepülés kiépítésé­nek elsőrendű fontosságát s a ma­gyar felelős vezetők mutathatnak rá a sportrepülés nagy fontosságú nem­zetvédelmi feladataira. Imrédy Béla kormánya azzal ünnepelte leg­szebben és legméltóbban az ország kormányzójának 70. születése napját, hogy a nemzet hódolatának jeléül és a nemzet élni akarásának jeléül Horthy Miklós Nemzeti Repülő Alap létesítését határozta el. Az első lépés megtörtént s most már rajtunk, a nemzeti társadalom összetartásán, megértésén és áldozatkészségén mú­­lik, hogy a Horthy Miklós Nemzeti Repülő Alap minél előbb a nemzeti önvédelem egyik legerősebb bástyája legyen. A magyar kormány jelentős össze­get biztosított a Nemzeti Repülő Alap céljaira és az alapot önkéntes ado­­mányával növelte már a magyar gyáripar is. Nap-nap mellett olvas­hatunk híreket arról, hogy nemzeti társadalmunk minden rétege megér­tette ennek a kérdésnek fontosságát s nap-nap mellett érkeznek a hírek erről, hogy a birtokos osztály, kü­lönböző kerületek és egyesületek, tiszti és tisztviselői karok, sőt örven­detes nagy számban munkáscsopor­tok ajánlják fel jövedelmük, illetve fizetésük bizonyos százalékát ez Alap növelésére. Olyan kérdés ez, melyet állandóan napirenden kell tartani, itt nem lehet és nem szabad szónak esnie szalma­­lángról, a Horthy Miklós Nemzeti Repülő Alap a miénk, az egész nemzeté és az egész nemzet legele­mibb érdeke ennek az alapnak ál­landó növelése. Vitéz Imrédy Béla miniszterelnök éppen ezért a Horthy Miklós Nem­zeti Repülő Alap ügyeinek megbe­szélésére nagyszabású értekezletet hívott össze, amelyen a minisztéri­umok képviselőin kívül részt vettek a Magyar Aero-Szövetség vezetői is. Az értekezletet a miniszterelnök nyi­totta meg, nagy koncepciójú beszéd­ben ismertette a Repülő Alap célját s kijelölte azokat a nemzeti felada­tokat, amelyeknek megvalósítására életre hívta a kormány a Horthy Miklós Nemzeti Repülő Alapot. Kü­lön kiemelte a miniszterelnök tájé­koztató előadásában a sportrepülés fontosságát, hangsúlyozva, hogy nem­zetvédelmünk egyik legsürgősebb és legelsőbbrendű feladata a magyar sportrepülést minél szélesebb alapokra helyezni és minél tökéletesebben ki­építeni. Az értekezlet ezután Álgyai Hubert Pál kereskedelmi és közleke­désügyi államtitkár irányítása mellett körvonalazta a Nemzeti Repülő Alap teendőit s úgy döntött, hogy további részletkérdések sürgős megvitatására a miniszterelnök fogja kijelölni az időt és alkalmat. A Horthy Miklós Nemzeti Repülő Alap ezzel a nagyfontosságu értekez­lettel megkezdte alkotó munkáját s bizonyos, hogy a nemzeti társadalom minden rétege és tagja szeretettel, buzgalommal és áldozatkészséggel siet a mega munkáját és hozzá­dulását felajánlani a nemzeti cé­lk megvalósításához. Országos politikai esemény színhelye volt Battonya­ Antal lstván államtitkár nagy kaszádat mondott Vásárhelyi Sándor beszámolóján. Vásárhelyi Sándor országgyűlési képviselő Péter Pál napján tartotta beszámolóját Battonyán, Kevermesen és Dombegyházán. A beszámoló or­szágos politikai eseménnyé nőtte ki magát az azon résztvett országos politikai nagyságok megjelenése és beszéde által. Megjelent a beszám­a­lón dr. Kászonyi Richárd főispán, Antal István államtitkár, Szinnyei Merse Jenő, a Nemzeti Egység Pártjá­nak országos alelnöke, dr. Görgey István országgyűlési képviselő s a vármegye és a kerület hivatali s tár­sadalmi vezetői. Battonyán 1000 főnyi tömeg gyűlt egybe a beszámoló és az azt kinéző beszédek meghallgatására s különö­sen Antal államtitkárnak annyira si­került a hallgatóságot megragadni és magához láncolni, hogy jóval a ha­­gyományos „levesmars” elhangzása után is áhítattal és lelkesedéssel hall­gatták az államtitkár beszédét elfe­ledkezve hűségről, ebédről, min­denről­ Antal István beszédét azzal kezdte, hogy Péter és Pál napján nemcsak a gazda, hanem a kormányférfi is számvetést csinál és seregszemlét tart a magyar politika esztendői munká­jának eredményei­­elett. Meg kell ál­lapítani, hogy nem volt a magyar parlam­entarizmus történetének még­­y olyan korszaka, amely az ország közjogi, társadalmi és gazdasági struk­túrájának alakulására oly döntő ki­halással lévő törvényalkotások soré­vel gyarapította volna a magyar nem­zet erkölcsi, kulturális és anyagi bir­­tokállományát. A közjogi alkotások­ betetőzése a gazdasági és társadalmi rend hatályosabb biztosításáról szóló törvény, a gazdaságpolitikai alkotá­sok formája pedig a beruházási tör­vény volt. Az előbbivel azt akarták elérni, hogy a jogegyenlőség klasz­­szikus gondolata érvényesüljön a gaz­dasági és társadalmi élet valóságá­ban is. Ez ellen a korszakalkotó törvény ellen, mely pedig úgyszólván a magyar közvélemény egyöntetű akaratából került bele a magyar tör­vénytárba, most indult meg a túlsó politikai tábor második nagy rohama. Ez azonban épúgy meg fog hiúsulni a kormány elvi álláspontjának jogi megtámadhatatlanságán és szilárd politikai elhatározásán, mint ahogyan meghiúsult az első nagy parlamenti offenzíva. Megállapította még azt is, hogy nem igaz az, hogy e végre­hajtás során a kormány túllépte a törvény kereteit. A végrehajtási ren­delettel a kormány megakadályozza a paragrafusok közötti ügyes büföcs­­kejátékot. Végül azt a tanácsot adta azoknak, akiknek a törvény végre­hajtása körül valami tennivalójuk lesz, hogy teljes készséggel és loja­­litással járjanak a kormány kezére, mert ezt nemcsak az orszég, de sa­ját érdekeikben is a leghelyesebben cselekszik. Beszéde végén Antal István rész­letesen ismertette a kormány őszi munkaprogramját, amelyet a nyár folyamán készítenek elő. A népgyűlést 200 terítékes bankett követte a Koronában, ahol az első pohárköszöntőt dr. Kászonyi Richárd mondotta a kormányzóra. Beszédet mondtak : dr. Csapó Ödön ügyvéd, Klivinyi esperes, Antal államtitkár és Görgey országgyűlési képviselő. Időszerű problémák a makói kereskedő-ankéten. A zsidókérdés Ga ax ogykóx, Önállósítást Alap Ga 6t~ képző tanfolyamok. — Adótórulmak 6a axok orvos­­lóan. Dr. Dörgay látván, mint aktív káromkodó boaxok­. A Makói Kereskedők Egylete s ez Országos Magyar Kereskedelmi Egye­sülés (röviden: OMKE) makói kör­zete Péter-Pál napján este fél 9 órai kezdettel a városháza nagytermében szépen sikerült, magas színvona­lon mozgó értekezletet tartott Károlyi Mihály elnökletével, ki az OMKE Csenád megyei körzetének az elnöke. Mintegy 100 — 150 kereskedő és ipa­ros jelent meg az értekezleten. Az iparosok csoportját Tóth Ferenc ipar­testületi alelnök vezette. Megjelent ott dr. Görgey István országgyűlési kép­viselő, Beretzky Zsigmond pénzügy igazgatóhelyettes, dr. Vidor Rezső és dr. Ferenczy Gyula a város képvise­letében s dr. Diószeghy András keres­kedelmi iskolai igazgató tanári kará­nak élén. Az elnöki megnyitó után dr. Görgey István országgyűlési képviselő jelent­kezett szólásra s hatalmas beszédben védte meg a kereskedőt az ok és alapnélküli támadásoktól. Reámuta­tott arra, hogy a magyar kereskedő krigyei és ócsárlói elfelejtik, hogy a kereskedő nem mindig nyer, igen gyakran veszít is s a kockázatért és munkáért járó haszon őt joggal meg­illeti. Hiába volna a termelés, ha nem lenne megfelelő kereskedelem, amely a termelvények értékesítéséről gondoskodik. Az országok boldogu­lása és gazdagodása szoros össze­függésben áll az illető országok ke­reskedelmének állapotával és fejlett­ségével. Reátért a ma már kortünetként és kórtünetként jelentkező kereskedelem­ellenes irányzatra, amely nem spe­ciális magyar, hanem általánossá váló világjelenség. Ez nálunk annál élesebb formában jelentkezik, mert itt a kereskedelem túlnyomó részben zsidó kézben van. Ennek okai azon­ban nem a zsidók, hanem a keresz­tény társadalom, a középosztály, melynek fiai idegenkedtek a keres­kedői pályától, pedig nem áll ez, hogy a keresztény kereskedő nem állná meg úgy a helyét a gyakorlati életben, mint a zsidó kereskedő. Ezen az állapoton kíván most segí­teni az a kormányzati intézkedés, amely megteremtette az önállósítási Alapot, hogy lehetővé tegye a ke­resztény középosztály fiainak a sza­bad pályákon való elhelyezkedést.

Next