Makói Ujság, 1942. május (8. évfolyam, 98-122. szám)

1942-05-01 / 98. szám

tfwAtdi OlYfc#**é­teg«4 ÁRA 10 FILLÉR. fék 3 PÉNTEK, MÁJUS 1. VIII. ÉVFOLYAM, 98. SZÁM, JA­MÍDI UJLAn főserkesztőség és kiadóhivatal, Makó, POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak­ Helyben házhoz ki-Szegedi­ utca 1. szám. Telefonszám : 33. Főmunkatárs ■ Főszerkesztő • Felelős • hordva vagy vidékre postán küldve egy Hirdetések felvétele este 5 óráig. Hir- p­romunkatárs , főszerkesztő felelős szerkesztő. hétre 66 fillér, egy hónapra 2 pengő­getések díjszabás szerint közöltetnek. b*r- vitéz VÁRADY LÁSZLÓ Dr. vitéz GALAMB SÁNDOR Dr. GYENGE MIKLÓS 50 fülér, negyedévre 7 pengő 20 fillér. Tisztelet adassák a hősök emlékezetének! Irta: Dr vitéz Várady László országgyűlési képviselő. Az utóbbi hetekben jelent meg az a belügyminiszteri rendelet, amely felhívja a törvényhatóságok veze­tőit, a városok polgármestereit és a községi elöljáróságokat, hogy ott, ahol még a községek, illetőleg váro­sok hősi halált halt katonái emléké­nek megfelelő megörökítéséről nem történt gondoskodás, annak létesí­téséről e történelmi idők szellemé­nek megfelelő módon gondoskodja­nak, ahol pedig már fennállnak a hősi emlékművek, azoknak megfele­lő helyen örökítsék meg azoknak a magyar hősöknek nevét is, akik a jelenlegi világháborúban estek el és érdemesültek a hősi név megbecsü­lésére. A belügyminiszter kétségtelenül a legalkalmasabb időben emelte fel szavát a nemzeti kegyelet érdeké­ben; oly időkben, amikor a magyar honvéd ismét ott áll harcban az or­szág határain túl, de az ország ha­tárainak és az egész európai ke­resztény civilizációnak védelmében. Ennek a harcnak természetesen ál­dozatai is vannak: magyar falvak és városok, apró tanyák és kunyhók fiai, akik az őseiktől örökölt ma­gyar szent kötelességtudással men­tek vérüket áldozni a hazáért, csa­ládjuk békés életéért, az egész Ma­gyarország feltámadásáért. Magyar a magyar mellett vállvetve küzd ennek az új világháborúnak front­jain is, épúgy, mint az első világhá­ború katonái, amikor nem egy ma­gyar hősi halált halt katonának az apja esett el a lengyelországi vég­telen mezők harcán, a Doberdó sziklái közt, az Isonzónál, vagy a Piave hullámai közt lelte hősi vég­zetét. Ha van időpont, amikor foko­zottabb mértékben kell áldoznunk a magyar hősök szent emlékezetének, úgy a jelenlegi időpont az, amikor új hősökkel gyarapodik az a dicső­ségteljes galéria, amelyet ezer és ezer községben és számos városunk főterén felállított hősi emlékművek tartanak a késő utókor emlékeze­téül és örök megbecsüléssel számon. A magyarság véráldozatának ezek az emlékművei még igen sok helyen hiányoznak, nemcsak a visz­­szatért országterületek főtereiről, de sajnálatos módon, sok alföldi vá­ros és községben is. Már­pedig a nemzet önmagát becsüli meg befelé és az idegenek szemében is, ha megmutatja emlékműveiben, mek­kora véráldozatokra volt képes ez, a­zon, amikor a szabadságért, lét­fennmaradásért küzdött a harca és folyt el hősi vére! Apánknak, akik­nek fiai estek el és fiuknak, akik­nek apjai és nagyapjai hullottak el messzi idegenben a magyar honvéd név becsületéért, nem lett volna szabad megfeledkezniük ily hosz­­szú időkön át azokról, akik a leg­többet adták érettük, hiszen az éle­tüket adták! És nem szabad megfe­ledkeznie a ma élő társadalomnak sem az ő magyar szentjeiről, mert hiszen kik adhatnának nagyobb pél­daadást, méltóbb nemzeti tanítást, mint ők, akiknek vére hullott a Ha­záért, Istenért, Nemzetért! Ez a harc, amely most folyik Eu­rópa Keletén, a keresztény civilizá­ció önvédelmi létharca, amelynek végső kimenetelétől függ egész jö­vendőknek egész kialakulása és új rendje. Ez létharca a magyarság­nak is, hiszen a nyilvánosságra ju­tott bolseviki tervek szerint épen Magyarország lett volna az első fel­vonulási területe a szovjet haderő­nek, amit már az a tény is bizonyít, hogy elsőnek Kassát vették repülő­támadás alá és a magyar vonatokat bombázták, számos áldozatot gyil­kolván le a szovjet hadviselésre any­­nyira jellemző orvtámadással. Ne­künk ezt a harcot a végsőkig álla­­nunk kell, hiszen a magyarság volt az első, amelyet 1919-ben elsőnek öntött el a vörös téboly áradata is amely gyászos emlékű rémuralom­nak annyi derék magyar ember esett áldozatul. Ezeket az időket nem szabad elfelejtenünk, ezeknek az időknek tanúságai kell, hogy vé­res mementóval örökkön emlékez­tessenek létküzdelmünk és védeke­zésünk fontosságára és különösen a mostani történelmi időszerűségére. A Hősök emléke pedig ott ragyog­jon minden magyar szeme előtt, amikor harcba indulnak, hogy lás­sák, mekkora ereje van egy nép ál­dozatkészségének, egy nemzet hősi hagyományainak. Glóriát von em­lékművük köré a nap, amely Kele­ten és Távolkeleten most van felke­lőben, hogy megadja a turáni nép­családok fiainak és ivadékainak a­ világ népei közt a véráldozat jogán nyert megbecsülésüket. Messzi vi­lágító nevek ragyognak ezeken az­ emlékműveken, amelyeknek galériá­ja még minden bizonnyal szapo­rodni fog, de áldozat nélkül nin­csen harc, harc nélkül pedig nin­csen béke és biztonság. Ezt hirde­tik hősi emlékműveink, ezt hirdetik a hősök nevében minden magyarok­nak, akik itt élünk e földön s akik­ itt akarunk élni ezután is békés al­kotó munkánkhoz visszatérve a vi-­­lágháború befejezése után. Ragyogjon szent emlékezetünk; azoknak, akikről a költő igy emlé­kezik: — Magyarok voltak . . . Mindha­t­dásig mentek . . . Legvitézebb vitézek . . . Hősök.. . Szentek . . . Gödörben ma, egész nap halászlé, e,e halvacsora. r ————! Három hónap alatt több, mint másfél millió tonna hajóteret süllyesztettek el a németek Anglia egy év alatt nem képes pótolni a három hónap veszteségeit (Telefon jelentés­) Berlin. A csütörtöki német hadi­jelentés kiegészítésekép a Német Távirati Iroda az alábbiakról érte­sült: A német búvárhajóknak csütörtö­kön jelentett sikereivel együtt áp­rilis hónapban a német haditenge­részet és légifegyvernem 89 angol és amerikai kereskedelmi hajót süllyesztett el 594.979 tonna tarta­lommal . Ezzel a háború kezdete óta el­süllyesztett hajók térfogata Szov­­jetoroszország vesztességeinek és­ Japán sikereinek figyelmen kívül hagyásával 1.686.932 tonnára emelkedett. Az Egyesült Államok és Kanada partjai előtt és a Karaibi-tengeren ez év január 24. óta, vagyis amióta először jelentek meg ott a német hajók, mostanáig 225 kereskedelmi hajót küldtek a tenger fenekére.. Együttvéve 1.535.400 tonna térfo­gattal. Ilyenformán három hónapon­ belül sokkal nagyobb hajóteret semmisítettek meg, mint amennyit Anglia egy év alatt építeni tud. * Jövőre kevesebbet kell fűteni ÚJ rendelet a fűtőanyagbeszerzés korlátozásáról Telefonjelentés. A Budapsti Közlöny május 1-i számában­ rendelet jelenik meg, amelyben a közellátásügyi minisz­ter a lakások és más helyiségek fű­tésére szolgáló tüzelőanyag beszer­zését és felhasználását korlátozza. A rendelet az egész ország terüle­tére kiterjed és általában 20—30 százalékos tüzelőanyagkorlátozást tartalmaz. Ez a korlátozás azonban, nem fog nehézségeket okozni, mert a meghagyott fűtési lehetőség tel­jesen elegendő (különösen ha nem lesz olyan kegyetlen és hosszú a jö­vő tél, mint az idei, mely még most is tart! Szerk.) A rendelet melléklete feltünteti azt a tüzelőanyag-mennyiséget, amely a nem központi fűtéses lakást fűtésére, a lakás szobáinak és a la­kók számának figyelembevételével, a vásárlási könyvbe való bejegyzés mellett beszerezhető és felhasznál­ható. Meghatározza a rendelet a nem központi fűtéses műhelyek, vagy üz­letek fűtésére beszerezhető tüzelő mennyiségét is. Korlátozza a ren­delet a helyiségek fűtési hőfokát is és kimondja, hogy minden magán­lakásban legfeljebb 20 Celsius fo­kig szabad fűteni a helyiségeket. Törlik a vízkárosultak földadóját Június 1-ig kell bejelenteni a károkat A pénzügyminiszter utasította az alája rendelt pénzügyigazgatósá­gokat, hogy az 1942. évre előírt földadót és járulékait töröljék az olyan területek után, amelyeket gátszakadás, gátátvágás, fakadó víz és egyéb belvizek következtében, keletkezett árvizek az 1941. és 42. évben elárasztottak és így gazdasá­gilag nem tudták hasznosítani. A károkat 1942 június 1-ig lehet bejelenteni. Teljes egészében kell törölni az 1942. évre kivetett földadót és járu­lékait az olyan földeknél, amelyeket hatósági rendelkezés folytán zsili­pek bezárásával, vagy töltések át­vágásával árasztotak el vízzel ab­ból a célból, hogy a községeket­ vagy más fontos területeket meg­védjenek. Az adótörlés alapfeltétele, hogy­ ezeket az elöntött területeket ebbe­n­ a gazdasági évben mezőgazdasági termelésre használni már nem le­het.­­ Abban az esetben, ha az árvizes­ területek gazdaságilag még hasz­nosíthatók, a kivetett földadó és já­rulékai háromnegyed részben enged­hetők el, ötven százalékos elenge­désben részesíthetők azok a földte­

Next