Református Gimnázium, Máramarossziget, 1858

­Magyarországon a protestáns iskolák keletkezése átalán véve egy­idejű magával a reformációval. T. i. a protestantizmus, a vallás és egyház ügyében, minden keresztyén embert a hozzá szólhatás és vizs­gálati szabadság birtokába visszaállítván, természetes és létesét felté­telező kötelességszerű tartozása volt, azonnal kezdetben minden igye­kezetét oda fordítani, hogy jelen s jövő nemzedékét a közoktatás által tartsa lelki érdekei s dolgai iránt világosságban, s ez után biztosítsa azok­ban saját életének tartósan fenmaradását, virágzását. Ehhez képest minden protestáns gyülekezetben, mihelyest az megalakult, alkottatott azonnal is­kola is, melynek rendeltetése vala, nemcsak közelebb az egyház tanaira oktatni a növendékeket, hanem ugyanazokat az irás, olvasás mellett, általán a szent könyvek ismeretére is vezérleni s ezek nyomán fejtegetni előttök az akkor mindenesetre előtérben álló vallási vitás ágazatokat. Ezeken túl majd vagyonosas egyházi községek, olykor kitűnő egyes fő emberek, igen sok helyen felsőbb, tudós iskolákat is állítottak, melyekben nemcsak leendő tanítók s lelkészek, de világiak is, sokszor jeles képzettségű tanárok vezetése alatt, vettek oktatást, a latinon felül a zsidó, görög nyelvben, szent­­írásmagyarázatban, s a theologiának különösen polemika ágában, a mint ezt az akkori idő szelleme hozta magával. Németország tudós földe bőven szolgáltatott férfiakat, kik Magyarországba átjővén, tűzzel és buzgalommal hirdették a megújított tudományt az evangyéliomnak ujan magnyert hazá­ban; majd magyar honfiak vándoroltak idegen földre, hogy magokat ott az itthoni szolgálatra elkészítsék. S nem szabad felednük, hogy e föld nagy­lelkű, nemcsak földi javakban gazdag, de evangyéliumi buzgalommal is dús főurai legfőbb dicsőségüknek tartották már kezdetben, nemcsak az ily

Next