Református gimnázium, Máramarossziget, 1901
—4 — főispáni helytartója volt, anyja Teleki Julia grófnő. Már II. Endre és Róbert Károly idejében találunk Tiszákat az udvar szolgálatában ; az azon időszakban kapott borosjenői birtok adta a család praedicatumát. Első nevelője, oktatója a jeles pedagógus Szőnyi Pál Kálmánt és testvéreit az erős magyar szellemben, mely a geszti udvarház fő jellemvonása volt, megfelelően vezette, folyvást fejlesztette, emelte. Már 1848-ban a vallás-és közoktatási ministerium fogalmazói sorában látjuk őt, bizonyságául annak, hogy a vallás- és a kulturális érdekek iránti lelkesedés töltötte be az ifjú keblét. Az önvédelmi harcz lezajlása után külföldön tett tanulmányi utakat, sokáig szorgalmaskodott a berlini egyetemen is. Hazatérve tevékeny gazdálkodása közben 1855-ben megválasztatott a nagy-szalontai egyházmegye gondnokává, amely tisztet édesatyja is hosszasan viselte. E pályán nyílt első alkalma, hogy vallása iránti szeretetéről, a protestáns autonómiához és a haza szabadságához való ragaszkodásáról tanúbizonyságot tegyen. Az 1859-iki szeptember 1-én kibocsátott Thunféle hírhedt nyílt parancs, mely a protestánsok autonómiáját gyökeresen megtámadó intézkedéseket tartalmazta, önvédelemre szólította fel a protestánsokat. A debreczeni egyházkerületi gyűlésen, azon év végén és 1860. január elején tartott hatalmas beszédeiben minden engedmény, vagy egyezkedés határozott visszautasítását ajánlotta, amit nagy lelkesedéssel egyhangúlag fogadtak el. Ezen nyomon haladtak hazánkban a protestánsok, s a Thunféle Patens ellen temetve. Már ettől a nagy horderejű mozzanattól kezdve irányult a nemzet figyelme Tisza Kálmán, mint a szabadság erős bajnoka felé, mert felekezeti különbség nélkül tudta, érezte azt minden hű fia hazánknak, hogy a protestáns