Maros-Vidék, 1880 (10. évfolyam, 2-51. szám)

1880-01-08 / 2. szám

X. évfolyam. 2-ik szám. 19086 M.-Tásárhelytt, 1880. Január 8. előfizetési díjak: £gé«a mt.......... 8 frt -- kr. Félévre .............. 3 frt — kr. Negyedévre .... 1 frt SO kr. Egye* #»á//» ára 14 krajczár.MAROS-VIDÉK HIRDETÉSEK DÍJA! Egy háromszor hasáboz­ott garmond sor, vagy annak térmértéke 5 kr. Bélyegdíj minden beigéU­ után 30 kr. Nyílttér soronként 25 kr. A hirdetés- ét nyílttéri­ dijak előre fizetendők. A Sarom,Tordamegye és Marosvásárhely sz. kir. város társadalmi, közmivelődési, közgazdasági, közigazgatási érdekeit képviselő szépirodalmi közlöny. jigg­etalik minden csütörtökön. Szerkesztői szállás: iskola­ (tyukszer) utcza 219. számú háznál. A lap szellemi részét illető küldemények a szerkesztőséghez, pénzküldemények a kiadóhivatalhoz bérmentve küldendők. Kiadóhivatal: az ev. ref. főtanodai nyomdában. 1­. ^ A „Maros-Vidék“ X-ik évfolyamára előfizetést nyitunk. Egész évre . . . 6 frt — kr. Félévre . . . . 3 frt — kr. Évnegyedre ... 1 frt 50 kr . „ Maros-Vidék“ előfizetése, melyet kizáró­lag t. Csiki Lajos ur könyvkereskedésébe ké­rünk küldeni. Vidékiekre nézve legczélszerűbb a postautal­ványok használata. Lapunk szerkesztősége és kiadó­hivatala együttesen arra fog törekedni, hogy mind tar­talom, mind kiállítás tekintetében olvasóink igé­nyeinek megfelelhessünk. Szerkesztőnk már a kilenczedik szerkesztői évet kezdi meg lapunk­nál. Akár mint szerkesztő, akár mint főmun­­katárs álljon is neve a lapon, elég biztosíték arra nézve, hogy a lap nem fog hiányt szen­vedni a szellemi munkálatokban.­­ A külső kiállítás mellett pedig az ev. ref. rőt. elismert jóhirű nyomdája kereskedik. Régi és uj t. munkatársaink és előfize­tőink pártfogásával azért régi jelszavunk mel­lett bontjuk ki vitorláinkat az 1880-ik év kezdetén, csüggedetlen buzgósággal kiáltván: Kitartással előre ! A „Maros-Vidék“ szerk. és kiadóhivatala- Újévi gondolatok. 1879-1880. Nem tér az idő soha vissza, Szárnyán oly gyorsan elrepül, Eként tanít a bölcs s a költő S töprengésében elmerül. De mi örüljünk! hadd repüljön, Nem vallunk vele semmi kárt — Nincs ok, miért birjunk a múlton, Ürítsük rá a telt pohárt! — Vagy úgy! — igaz, keserves év volt ! Az ur kezét megérezők.... Tenger jön a virágos róna, Posványok a buja mezők. A föld megreszketett alattunk, Jég verte az áldott határt.... — Hajh! ennyi búza, szenvedésre Ürítsük ki a telt pohárt! Egy éve még!­iig dal között, hejh! Mint lestük újév reggelét — S most? itt is, ott is egy üres hely — Hol testvér, rokon ült elébb. .. Elmentek, rájuk ott dicsőség. .. Vagy idegen föld sirja várt... Eb, öld a bút, nehogy az öljön ! Üritsük ki a telt pohárt... A Föl a homlokkal —­ és az Isteni Megérdemeltük, szenvedőnk; De a jövő terhes ködén át Az ő szeme mosolyg felénk. E mosolygás a mi reményünk, Melynek viz, fagy, jég, tűz nem árt, Köszöntsük via dal közt a reggelt, Üritsük ki a telt pohárt. .. Feledjük a multat! de még se — Tanuljunk! Sokra megtanít. Munkára úgy száll égből áldás, Ha együtt jár az ész s a hit. Gyor s templom, jog s erő megférnek, S a jellem alkot sziklavárt, Közjónak enged az önérdek.... Ezért üritsük a pohárt ! — P. Tóth Kálmán. B­ERT­. — Parodia. — Keresztszeg­hy Etától. (Folytatás.) Midőn kissé magamhoz tértem, hallottam Pali bárótól e szavakat kiejteni: — Szegény Berti! még mindenütt igy járt. Később hátam megött egy valaki ily megjegy­zést koczkáztatott: — Hogy kalimpált az isten adta, mintha a Krasznába akart volna fűlni. asss Farsangi kilátások. 3d,­ Vásárhelyit, 1880. január 7. Idei farsangunk igen csekély kilátást nyújt a tánczkedvelő ifjúságnak. Az 5 hét és 1 napig tartó farsangra eddig elő még csak a jan. 10-én a „Bolyai emlékkő “-alap javára rendezendő tánczvigalom, január 24-én a polgári dalegy­let tánczvigalma és jan. 31-én a „Dalkör“ és „Zenekedvelők egyesülete“ által rendezendő há­zias tánczestély van előjegyezve s ezek­kel rész­ben összetoborzott előleges értekezések és te­temes utánjárások következtében jöhettek sor­rendre, mert egyelőre csak a „deák-bál“ és a polgári dalegylet bálja volt jelezve az idei saisonra. Nemcsak a tánc­képes fiatalság hiánya, hanem főleg a divatszerű öltözékekre kivontató kiadások szűkös volta adhatja a felvilágosítást a programm nélküli farsangra nézve. Valóban nincs is indokolva az a nagyvilági divatmive­­lés, mely városunkban egyesek részéről űzetik. A nőnem rendesen körültekintő szokott lenni. Ha meghallja egyik, hogy valamelyik barát­nője, vagy ismerőse egy új köntöst hozatott s , azzal készül bálba, vagy ő is igyekszik tűzen- - vizen olyant hozatni, vagy otthon ül, mert képzelete szerint kisebbségére szolgálna, ha valaki elegánsabban jelennék meg, mint ő a közönség előtt. Ez a tör­k-szabad új ruha pe­dig néha romlására szolgál a házi rendszer megszokott rendes gépezetének, s az álomként elrepülő bál után az uszályfoszlányok nem egy sohrítást keltenek fel a kebel gyöngéd érzel­mei közül. „Vagy legyen bál, vagy ne legyen!“ Ezt a szigorú körülírást is hallhatjuk, s ezzel az volna jelzendő, hogy minden tekintetben „fé­nyes, elite-bál“ tartassák. Míg egy-két módo­sabb egyén ezáltal okozhatna feltűnést, s nem is érezné meg az elité-bál kiadásait, egy-két könnyen gondolkozó még szaladna utánna a „hitel mi­velet“ igénybe vétele mellett, de a nagy többség visszariadna a czéltévesztett fu­tástól, vagy pedig módja és tehetsége szerint eszközölhető toilette alkalmazása mellett jelen­nek meg a mulatságokon.­­ A fényűzés ellen hiába folytat hadat a sajtó egy része, ha nem tiltakozik a társadalom, a „luxus“ ki "nem veszhet hazánkból, s vándoroltatja továbbra is külföldre az itt is czélszerűen felhasználható pénzt, mely a fényűzésnek „sine qua non“-ját képezi. Míg a fényűzés utáni vágy polypháló­­zatából ki nem bontakozunk, vagy jobb anyagi helyzet birtokába nem juthatunk, mindaddig igen silányok lesznek farsangi kilátásaink, mert a komolyan és józanul gondolkozó családok és a­ egyesek nem áldozhatják fel életfenntartási alap­­fa­jukat,­a fényűzés csábos oltárára. Első­sorban rea ’társadalom van hivatva javítni ezen orvos­lást a fényírt hivatkórságon, mert ha ez mind jobban és jobban elharapódzik, az erkölcsiség­­nek k is hátrányára válhatik, s hejh pedig ha a „tiszta erkölcs elvész, Róma ledől s rabigába görnyed!* Egyszerűség! Jöjjön el a te országod! Sever. A bosszúság pitja bontotta homlokom. Oh, mint gyűlöltem mindenkit, ki szerelmem tárgyát becsmérelte. A toilette szoba felé indultam, midőn keze­met a kilincsre tevem, ideálom nevét hallottam em­líteni, a többiek halkan suttogtak, s igy semmit sem vehettem ki, de hogy Lamy Lenke mit mondott, az örökre megmarad emlékemben. — Láttátok azt az Ázsiából ide szalasztott chinai Mandarint, úgy hajlongott, mint egy orosz pópa, s mondhatom nektek, oly hatalmas csókot nyomott kezeimre, akár egy palacsinta. — Nagyot kaczagott, a többiek folytatták, miközben nevemet hallottam említeni. Földbe gyökerezett lábakkal álltam ott, aha pár perczc­el ezelőtt oly boldog voltam szerelmem­ben, s most lábaim előtt, Jerikó falként, megsem­misülve láttam összedőlni a trónt, melyet Bertinnek emeltem­ ab, de ez bizonyára rágalom, nem szabad szétfoszlani az illusiónak, szerelmem élni fog — szentül hittem ezt. Benyitottam, de már csak Baby Mist- t láltam ott. — Ella — mondá nekem szelíden — ülj mah­iéra, fontos közlendőm volna veled, remény­em nem fogsz neheztelni? Tagadólag néztem reá és igyekeztem közönyö­sen felel­t, p* legkevésbbé voltam az. — Te szereted Bertit — s igyekezett egy mor­ solyt elrejteni ajkain. — Igen! s kinek mi köze hozzá! — kicsit rustique feleltem, de tehettem-e máskép, midőn leg­szentebb érzeményeimtől akartak megrabolni.

Next