Maros-Vidék, 1880 (10. évfolyam, 2-51. szám)
1880-01-08 / 2. szám
X. évfolyam. 2-ik szám. 19086 M.-Tásárhelytt, 1880. Január 8. előfizetési díjak: £gé«a mt.......... 8 frt -- kr. Félévre .............. 3 frt — kr. Negyedévre .... 1 frt SO kr. Egye* #»á//» ára 14 krajczár.MAROS-VIDÉK HIRDETÉSEK DÍJA! Egy háromszor hasábozott garmond sor, vagy annak térmértéke 5 kr. Bélyegdíj minden beigéU után 30 kr. Nyílttér soronként 25 kr. A hirdetés- ét nyílttéri dijak előre fizetendők. A Sarom,Tordamegye és Marosvásárhely sz. kir. város társadalmi, közmivelődési, közgazdasági, közigazgatási érdekeit képviselő szépirodalmi közlöny. jiggetalik minden csütörtökön. Szerkesztői szállás: iskola (tyukszer) utcza 219. számú háznál. A lap szellemi részét illető küldemények a szerkesztőséghez, pénzküldemények a kiadóhivatalhoz bérmentve küldendők. Kiadóhivatal: az ev. ref. főtanodai nyomdában. 1. ^ A „Maros-Vidék“ X-ik évfolyamára előfizetést nyitunk. Egész évre . . . 6 frt — kr. Félévre . . . . 3 frt — kr. Évnegyedre ... 1 frt 50 kr . „ Maros-Vidék“ előfizetése, melyet kizárólag t. Csiki Lajos ur könyvkereskedésébe kérünk küldeni. Vidékiekre nézve legczélszerűbb a postautalványok használata. Lapunk szerkesztősége és kiadóhivatala együttesen arra fog törekedni, hogy mind tartalom, mind kiállítás tekintetében olvasóink igényeinek megfelelhessünk. Szerkesztőnk már a kilenczedik szerkesztői évet kezdi meg lapunknál. Akár mint szerkesztő, akár mint főmunkatárs álljon is neve a lapon, elég biztosíték arra nézve, hogy a lap nem fog hiányt szenvedni a szellemi munkálatokban. A külső kiállítás mellett pedig az ev. ref. rőt. elismert jóhirű nyomdája kereskedik. Régi és uj t. munkatársaink és előfizetőink pártfogásával azért régi jelszavunk mellett bontjuk ki vitorláinkat az 1880-ik év kezdetén, csüggedetlen buzgósággal kiáltván: Kitartással előre ! A „Maros-Vidék“ szerk. és kiadóhivatala- Újévi gondolatok. 1879-1880. Nem tér az idő soha vissza, Szárnyán oly gyorsan elrepül, Eként tanít a bölcs s a költő S töprengésében elmerül. De mi örüljünk! hadd repüljön, Nem vallunk vele semmi kárt — Nincs ok, miért birjunk a múlton, Ürítsük rá a telt pohárt! — Vagy úgy! — igaz, keserves év volt ! Az ur kezét megérezők.... Tenger jön a virágos róna, Posványok a buja mezők. A föld megreszketett alattunk, Jég verte az áldott határt.... — Hajh! ennyi búza, szenvedésre Ürítsük ki a telt pohárt! Egy éve még!iig dal között, hejh! Mint lestük újév reggelét — S most? itt is, ott is egy üres hely — Hol testvér, rokon ült elébb. .. Elmentek, rájuk ott dicsőség. .. Vagy idegen föld sirja várt... Eb, öld a bút, nehogy az öljön ! Üritsük ki a telt pohárt... A Föl a homlokkal — és az Isteni Megérdemeltük, szenvedőnk; De a jövő terhes ködén át Az ő szeme mosolyg felénk. E mosolygás a mi reményünk, Melynek viz, fagy, jég, tűz nem árt, Köszöntsük via dal közt a reggelt, Üritsük ki a telt pohárt. .. Feledjük a multat! de még se — Tanuljunk! Sokra megtanít. Munkára úgy száll égből áldás, Ha együtt jár az ész s a hit. Gyor s templom, jog s erő megférnek, S a jellem alkot sziklavárt, Közjónak enged az önérdek.... Ezért üritsük a pohárt ! — P. Tóth Kálmán. BERT. — Parodia. — Keresztszeghy Etától. (Folytatás.) Midőn kissé magamhoz tértem, hallottam Pali bárótól e szavakat kiejteni: — Szegény Berti! még mindenütt igy járt. Később hátam megött egy valaki ily megjegyzést koczkáztatott: — Hogy kalimpált az isten adta, mintha a Krasznába akart volna fűlni. asss Farsangi kilátások. 3d, Vásárhelyit, 1880. január 7. Idei farsangunk igen csekély kilátást nyújt a tánczkedvelő ifjúságnak. Az 5 hét és 1 napig tartó farsangra eddig elő még csak a jan. 10-én a „Bolyai emlékkő “-alap javára rendezendő tánczvigalom, január 24-én a polgári dalegylet tánczvigalma és jan. 31-én a „Dalkör“ és „Zenekedvelők egyesülete“ által rendezendő házias tánczestély van előjegyezve s ezekkel részben összetoborzott előleges értekezések és tetemes utánjárások következtében jöhettek sorrendre, mert egyelőre csak a „deák-bál“ és a polgári dalegylet bálja volt jelezve az idei saisonra. Nemcsak a táncképes fiatalság hiánya, hanem főleg a divatszerű öltözékekre kivontató kiadások szűkös volta adhatja a felvilágosítást a programm nélküli farsangra nézve. Valóban nincs is indokolva az a nagyvilági divatmivelés, mely városunkban egyesek részéről űzetik. A nőnem rendesen körültekintő szokott lenni. Ha meghallja egyik, hogy valamelyik barátnője, vagy ismerőse egy új köntöst hozatott s , azzal készül bálba, vagy ő is igyekszik tűzen- - vizen olyant hozatni, vagy otthon ül, mert képzelete szerint kisebbségére szolgálna, ha valaki elegánsabban jelennék meg, mint ő a közönség előtt. Ez a törk-szabad új ruha pedig néha romlására szolgál a házi rendszer megszokott rendes gépezetének, s az álomként elrepülő bál után az uszályfoszlányok nem egy sohrítást keltenek fel a kebel gyöngéd érzelmei közül. „Vagy legyen bál, vagy ne legyen!“ Ezt a szigorú körülírást is hallhatjuk, s ezzel az volna jelzendő, hogy minden tekintetben „fényes, elite-bál“ tartassák. Míg egy-két módosabb egyén ezáltal okozhatna feltűnést, s nem is érezné meg az elité-bál kiadásait, egy-két könnyen gondolkozó még szaladna utánna a „hitel mivelet“ igénybe vétele mellett, de a nagy többség visszariadna a czéltévesztett futástól, vagy pedig módja és tehetsége szerint eszközölhető toilette alkalmazása mellett jelennek meg a mulatságokon. A fényűzés ellen hiába folytat hadat a sajtó egy része, ha nem tiltakozik a társadalom, a „luxus“ ki "nem veszhet hazánkból, s vándoroltatja továbbra is külföldre az itt is czélszerűen felhasználható pénzt, mely a fényűzésnek „sine qua non“-ját képezi. Míg a fényűzés utáni vágy polyphálózatából ki nem bontakozunk, vagy jobb anyagi helyzet birtokába nem juthatunk, mindaddig igen silányok lesznek farsangi kilátásaink, mert a komolyan és józanul gondolkozó családok és a egyesek nem áldozhatják fel életfenntartási alapfajukat,a fényűzés csábos oltárára. Elsősorban rea ’társadalom van hivatva javítni ezen orvoslást a fényírt hivatkórságon, mert ha ez mind jobban és jobban elharapódzik, az erkölcsiségnek k is hátrányára válhatik, s hejh pedig ha a „tiszta erkölcs elvész, Róma ledől s rabigába görnyed!* Egyszerűség! Jöjjön el a te országod! Sever. A bosszúság pitja bontotta homlokom. Oh, mint gyűlöltem mindenkit, ki szerelmem tárgyát becsmérelte. A toilette szoba felé indultam, midőn kezemet a kilincsre tevem, ideálom nevét hallottam említeni, a többiek halkan suttogtak, s igy semmit sem vehettem ki, de hogy Lamy Lenke mit mondott, az örökre megmarad emlékemben. — Láttátok azt az Ázsiából ide szalasztott chinai Mandarint, úgy hajlongott, mint egy orosz pópa, s mondhatom nektek, oly hatalmas csókot nyomott kezeimre, akár egy palacsinta. — Nagyot kaczagott, a többiek folytatták, miközben nevemet hallottam említeni. Földbe gyökerezett lábakkal álltam ott, aha pár perczcel ezelőtt oly boldog voltam szerelmemben, s most lábaim előtt, Jerikó falként, megsemmisülve láttam összedőlni a trónt, melyet Bertinnek emeltem ab, de ez bizonyára rágalom, nem szabad szétfoszlani az illusiónak, szerelmem élni fog — szentül hittem ezt. Benyitottam, de már csak Baby Mist- t láltam ott. — Ella — mondá nekem szelíden — ülj mahiéra, fontos közlendőm volna veled, reményem nem fogsz neheztelni? Tagadólag néztem reá és igyekeztem közönyösen felelt, p* legkevésbbé voltam az. — Te szereted Bertit — s igyekezett egy mor solyt elrejteni ajkain. — Igen! s kinek mi köze hozzá! — kicsit rustique feleltem, de tehettem-e máskép, midőn legszentebb érzeményeimtől akartak megrabolni.