Maros-Vidék, 1883 (13. évfolyam, 1-62. szám)
1883-01-04 / 1. szám
r — MdtP pj Előfizetési díjait : §? X Egész évre..............6 frt — kr. 0 At Félévre.....................3 frt — kr- S S Negyedévre.............1 frt 50 kr. 0 Egyes “5iV számára 14 kr. -^német.------■r@Kettő, Marostordamegye és Maros-Vásárhely sz. kir. város társadalmi, közmivelődési, közgazdasági, közigazgatási érdekeit képviselő szépirodalmi közlöny. Megjelenik minden csütörtökön. AtGYO----------JIBBGYO Hirdetések díja: Egy háromszor hasábozott garm. sor vagy annak térmértéke 5 kr. Bélyegdij minden beigt. után 30 kr. Nyikttór soronként 25 kr. A hird. és nyiltt. dijak előre fizetendők. /5 -----—-ttsesw----------'* *98a Wzerkeszlői szállás Szentgyörgy utcza 1095. számu háznál. A lap szellemi részét illető küldemények a szerkesztőséghez, pénzküldemények a kiadóhivatalhoz bérmentve küldendők. Kiadóhivatal az ev. ref. főtanodai nyomdában. Előfizetési felhívásunkat a „Maros- Vidék ” 1883. XIII-ik évfolyamára tisztelettel kibocsátottuk. A „MAROS-VIDÉK“ előfizetési ára: egész évre e frt félévre 3 frt évnegyedre 1 frt 50 kr. Külföldre a postabélyeg többlete is fizetendő. Az előfizetési pénzeket kérjük Csíki Lajos úr könyvkereskedésébe vagy a ..Maros-Vidéki* kiadóhivatalába küldeni. Főtörekvésünk odairányul, hogy lapunk úgy belső tartalma mint külső kiállítására nézve az olvasóközönség méltányos igényeinek lehetőleg megfelelhessen. Programmunk nem változik ; jelszavunk a régi, kitartással előre! A szerkesztőség és kiadóhivatal. .AA tfjévben. Újra itt vagy ujesztendő, Vastag fátyol képeden, Melynek titkát fölismerni Fürkésző szem képtelen. . . . Vájjon mit rejt a jövendő Titokzatos kebele? Mit törődni ily kérdéssel ? Mind hiába! . . El vele! . . Jer remény, jer és szivünkbe Ültess szép virágokat. . . . Mond, hogy áldás és szerencse Ez évben meglátogat. .. Vésd be mélyen kebleinkbe Azt a biztató hitet. . . Hogy nem tiprod szét mit múltünk Üdvöst és jót épített. . . . Hozd hazánkra, nemzetünkre Egy jobb kornak hajnalát. . . Áld meg a bölcs koronásfőt, Áld meg a magyar hazát! Kerekes Sámuel: \'SS ilf- boldog újévet kívánunk! M.-Vásárhelyit, 1883. jan. 4. Milyen régi, milyen elkoptatott kívánság, mégis most már tizenegyedikszer ismételjük t. olvasóink előtt: boldog újévet kívánunk! Mint a mindennapi kenyér a test fentartásában el nem évülhető tényező, csaknem olyan bevett közhasználatú szokássá vált az erkölcsi világban megújítani újév napján a jó kívonatokat, s valamint a mindennapi kenyér ki nem maradhat egy rendezett háztartásból, épen úgy a társadalmi élet le nem vetkőzheti a már vérébe oltott szokást, mely az ősöktől mintegy örökség gyanánt maradott reánk, hogy nemzedékről nemzedékre üdvözölje egymást az emberiség az évfordulatok alkalmával. Számot vetni a múlttal, tervet készitni a jövőre, okulni a megtörtént eseményeken, következtetést vonni a történendőkre; ezek azon gondolatok, melyek Gyuri bácsi bombárdoaja. Víg elbeszélés. Dózsa Endrétől. I. A ki végig élvezte s végig unta a nagyvárosok zaját, a kit a csilláros termek üres beszéleginkább előtérbe nyomulnak az ó- és újév válságos óráiban, Sylvester éjszakáján. Mit hozott a haldokló év, mit fog hozni a születendő, volt-e öröme a múltnak, lesz-e boldogsága a jövőnek, beteljesültek-e a múltban vágyaink, vagy csak csalódás az élet, s a remény, ez a csalóka tündér jövőre is csak elérhetetlen ábrándokkal kecsegtet, s keserű valóságra ébreszt fel? Gazdag tárgy az elmélkedésre, kiaknázhatni véna a gondolkozásra ez a fogalom, mely újév napjával kapcsolatban áll. De hagyjuk a komoly vezérczikk, vagy a fellengős tárczairókra az újév fogalmának körülírását, az újévi gondolatok szófűzését, s elégedjünk meg a bevett szokás azon gyakorlatával, hogy mi is boldog újévet kívánjunk a hazának, az abban élő nemzeteknek — nemzeti és felekezeti különbség nélkül — és a nagyérdemű olvasóközönségnek, mely újabb időben nagy előszeretetet tanúsít az irodalom fejlesztése iránt. A haza, ez a tápláló anyaföld, minden igaz hazafinak drága kincse, szive lángoló szeretetének bálványa, legyen boldog a beállott uj esztendőben. Uralkodjék béke, s bár planétája Mars, a régi mythologia- háboru-istene, ne lássa édes hazánk a bábom részen felleget, hanem derengjen a hon ege felett a léke azúrja, hogy a hon virágzására czélzó nemzeti törekvések, a tudomány, ipar, kereskedelem, közgazdaság terén haladó vívmányok meg ne zavartassanak. Boldog újévet kívánunk szeretett hazánknak! A szabadság, testvériség és egyenlőség szelleme szálljon alá a hazában élő nemzetekre, melynek vadpajzsa alatt ne érje pártviszály, elnyomatás, egyenetlenség a testvérnépeket, hanem legyen egyetértés a népek milliói között, hogy közakarattal, egyetértő közszellemmel mozdíthassák elő közös dajkáló anyánknak, szülőföldünknek előhaladását, erkölcsi, vallásos, szellemi és anyagi javakban lehető gyarapodását. Boldog újévet kívánunk a hazában élő összes nemzeteknek! A haza és a nép emelkedhetésének egyik legjelentékenyebb emeltyűje: a műveltség. Minél műveltebb nép lakja a földet, annál inkább látható annak szellemi és anyagi előhaladása, fölénye a kevésbbé művelt nemzetek által lakott föld felett. Az irodalompártolás egyik lényeges fokmérője a műveit nemzeteknek. A nyugati cultur népek műveltségi fokát elérni a mi népünknek is egyik főtörekvése. A nagy olvasó közönség kül- és belföldi remekírók műveiből igyekszik kielégíteni tudományos ismereteinek vágyát, a politikai és társadalmi életben nyilvánuló főbb események leírásának hírszomját, melyek legközvetlenebbül a hírlapok hasábjairól meríthetők. A közelebbi időkben roppant magas perczenttel emelkedett hazánkban is a hírlapolvasó közönség száma, s hogy ez újévben ez az arány még magasabb fokra emelkedjék, minden elfogulatlan hazafinak forró óhajtása. Üdvözöljük a műveltség szövetnekéhez hiven ragaszkodó olvasó közönséget s boldog újévet kívánunk mélyen lisztért olvasó közönségünknek! 1908. Szerkesztő. Lár szó közegésségügyünkröl. * Közönségünknek közegésségünk iránti részvétlensége és annak kellőleg nemméltánylása indit arra, hogy sokak által ismert, de kellőleg fel nem karolt bajokra utaljak. „Minden nemzetnek talpköve a tiszta erkölcs, mely ha elvész, Róma ledől s rabigába görnyed.“ A koszorús költőnek ezen sokat jelentő szavai teljesen alkalmazhatók a közegésségügyre is, mert deikkel, a ragyogó szemek üres sziveikkel, elcsábítani nem tudtak, aki megunta az örökösen változó fényes kirakatokat, az örökösen egyformán festett arczokat, s nem lelkesül a női dialectica brillirozásain, hanem kerülve mindazt a mi élvezet, keresi a magányt — az csak, jöjjön velem, keressük fel csevegő forrásait annak az unottan haladó nagy folyamnak a mit nagyvilági társadalomnak neveznek. Utunk a székelyföldre visz, a regényes bérezek, halmok hazájába. A Kisküküllő mellett, a szovátai sósszikláktól le a balavásári lapályig kies völgykatlan terül el, az erdőkoszoruzta bérezek alatt mintegy párkányaként a himes mezőknek a Kisküküllő folydogál. A folyam mentén egymásután sűrűn következő székely községek cserépfedelü házaikkal, karcsú tornyaikkal, borvizes szekerekkel örökké bővelkedő országutaikkal s azzal a szokatlan élénkséggel a mi e népet jellemzi minden idegenre kellemes benyomást tesznek. Az egymáshoz nagyon hasonló székely házak közül, csak itt-ott emelkedik ki egy-egy ubilak, magas jegenyefáival mintegy hívogatva az utast. Azon időről beszélek, amikor még a sulz és az alpic nem szorították háttérbe a nyársonsült pulykát és ordas palacsintát, amikor még nem féltünk vendéget fogadni, nem ügyeltük ki milyen kocsival s milyen ruhába jött. Egymásmellé vetettek ágyat a fiatal embereknek ha kellett ötvenet is. Betettek hozzájuk éjszakára egy cseber bort s egy néhány poharat, falnivaló is csak akadt valami s mig az öregek a többi szobákban lenyugodtak, a fiatal leányok pedig eloltva a gyertyákat egymás ágyára átülülve suttogták szivök édes titkait, — a fiatal emberek pohárcsengés között fesztelen mulattak. Itták a bort imádottjaik ellopott papucsából s ha már szóval nem győzték rágyújtottak egy-egy nótára; amig a gyertya is pislogni kezdett, a csap is vékonyan eresztette, az álom is mind nagyobb tért hódított s szétszórt bútorok és üvegekre s szendergő fiatalok arczára rásütött a hajnal. Ez a mainapság megítélni való fesztelenség, mely miatt a vendég teljesen otthon találta magát, magában hordozta csiráját minden mulatságnak. * )( Az országúton Havasd felőlről egy négylovas nyitott kocsi haladt végig. Háta megett a Havasdi család kastélya, nyolcz oszlopos kiálló erkélyével, az útra bámuló boltíves ablakaival, hátterét képező jegenyefáival, mindinkább a távolba veszett. A kocsiban két hölgy volt kivehető. Kíséretüket egy lovász képezte, ki vezetéken egy hölgynyereggel felszerelt lovat tartott. Az idősebb hölgy 40—50 év körülinek látszott, élénktüzű szemei, mindegyre kilobbanó arcza, ülő helyzetében is feltűnően délereg tartása s élénk beszédmódora kiváló érdeket kölcsönöztek egész lényének. Az ifjabbik alig 18 éves festő rózsabimbó, ragyogó fekete szemekkel. Fekete hajában hanyagul feltűzött sötétveres tearózsák élénk ellentétet képeztek haloványbarna arezszinének, a csipkefodrok közül kiduzzadó kebel áttetsző fehérsége, a karcsú * A „M. P.“-val egyidejűleg közöljük. Szert. Mai számunkhoz egy félir melléklet van csatolva*