Maros-Vidék, 1883 (13. évfolyam, 1-62. szám)

1883-01-04 / 1. szám

r — MdtP pj Előfizetési díjait : §? X Egész évre..............6 frt — kr. 0 At Félévre.....................3 frt — kr- S S Negyedévre.............1 frt 50 kr. 0 Egyes “5iV szám­ára 14 kr. -^német.------­■r@Kettő, Marostordamegye és Maros-Vásárhely sz. kir. város társadalmi, közmivelődési, közgazdasági, közigazgatási érdekeit képviselő szépirodalmi közlöny. Megjelenik minden csütörtökön. AtGYO----------JIBBGYO Hirdetések díj­a: Egy háromszor hasábozott garm. sor vagy annak térmértéke 5 kr. Bélyegdij min­den beigt. után 30 kr. Nyikttór soronként 25 kr. A hird. és nyiltt. dijak előre fizetendők. /5 -----—-ttsesw----------'* *98a Wz­er­keszlői szállás Szentgyörgy utcza 1095. szám­u háznál. A lap szellemi részét illető küldemények a szerkesztőséghez, pénzküldemények a kiadóhivatalhoz bérmentve küldendők. Kiadóhivatal az ev. ref. főtanodai nyomdában. Előfizetési felhívásunkat a „Maros- Vidék ” 1883. XIII-ik évfolyamára tisz­telettel kibocsátottuk. A „MAROS-VI­DÉK“ előfizetési ára: egész évre e frt félévre 3 frt évnegyedre 1 frt 50 kr. Külföldre a postabélyeg többlete is fi­zetendő. Az előfizetési pénzeket kérjük­­ Csíki Lajos úr könyvkereskedésébe vagy a ..Maros-Vidéki* kiadóhivatalába küldeni. Főtörekvésünk odairányul, hogy lapunk úgy belső tartalma mint külső kiállítására nézve az olvasókö­zönség méltányos igényeinek lehetőleg megfelelhessen. Programmunk nem vál­tozik ; jelszavunk a régi, kitartással előre! A szerkesztőség és kiadóhivatal. .A­A tfjévben. Újra itt vagy ujesztendő, Vastag fátyol képeden, Melynek titkát fölismerni Fürkésző szem képtelen. . . . Vájjon mit rejt a jövendő Titokzatos kebele? Mit törődni ily kérdéssel ? Mind hiába! . . El vele! . . Jer remény, jer és szivünkbe Ültess szép virágokat. . . . Mond, hogy áldás és szerencse Ez évben meglátogat. .­. Vésd be mélyen kebleinkbe Azt a biztató hitet. . . Hogy nem tiprod szét mit múltünk Üdvöst és jót épített. . . . Hozd hazánkra, nemzetünkre Egy jobb kornak hajnalát. . . Áld meg a bölcs koronásfőt, Áld meg a magyar hazát! Kerekes Sámuel: \'SS ilf- boldog újévet kívánunk! M.-Vásárhelyit, 1883. jan. 4. Milyen régi, milyen elkoptatott kívánság, mégis most már tizenegyedikszer ismételjük t. olvasóink előtt: boldog újévet kívánunk! Mint a mindennapi kenyér a test fentartásában el nem évülhető tényező, csaknem olyan bevett közhasználatú szokássá vált az erkölcsi világ­ban megújítani újév napján a jó kívonatokat, s valamint a mindennapi kenyér ki nem ma­radhat egy rendezett háztartásból, épen úgy a társadalmi élet le nem vetkőzheti a már vé­rébe oltott szokást, mely az ősöktől mintegy örökség gyanánt maradott reánk, hogy nemze­dékről nemzedékre üdvözölje egymást az em­beriség az évfordulatok alkalmával. Számot vetni a múlttal, tervet készitni a jövőre, okulni a megtörtént eseményeken, következtetést vonni a történendőkre; ezek azon gondolatok, melyek Gyuri bácsi bombárdoaja. Víg elbeszélés. Dózsa Endrétől. I. A ki végig élvezte s végig unta a nagyvá­rosok zaját, a kit a csilláros termek üres beszé­leginkább előtérbe nyomulnak az ó- és újév válságos óráiban, Sylvester éjszakáján. Mit ho­zott a haldokló év, mit fog hozni a születendő, volt-e öröme a múltnak, lesz-e boldogsága a jövőnek, beteljesültek-e a múltban vágyaink, vagy csak csalódás az élet, s a remény, ez a csalóka tündér jövőre is csak elérhetetlen áb­rándokkal kecsegtet, s keserű valóságra ébreszt fel? Gazdag tárgy az elmélkedésre, kiaknázhat­ni véna a gondolkozásra ez a fogalom, mely újév napjával kapcsolatban áll. De hagyjuk a komoly vezérczikk, vagy a fellengős tárcza­­irókra az újév fogalmának körülírását, az új­évi gondolatok szófűzését, s elégedjünk meg a bevett szokás azon gyakorlatával, hogy mi is boldog újévet kívánjunk a hazának, az abban élő nemzeteknek — nemzeti és felekezeti kü­lönbség nélkül — és a nagyérdemű olvasó­közönségnek, mely újabb időben nagy elősze­retetet tanúsít az irodalom fejlesztése iránt. A haza, ez a tápláló anyaföld, minden igaz hazafinak drága kincse, szive lángoló szerete­­tének bálványa, legyen boldog a beállott uj esztendőben. Uralkodjék béke, s bár planétája Mars, a régi mythologia- háboru-istene, ne lássa édes hazánk a bábom részen felleget, hanem derengjen a hon ege felett a léke azúrja, hogy a hon virágzására czélzó nemzeti törekvések, a tudomány, ipar, kereskedelem, közgazdaság terén haladó vívmányok meg ne zavartassanak. Boldog újévet kívánunk szeretett hazánknak! A szabadság, testvériség és egyenlőség szelleme szálljon alá a hazában élő nemzetekre, melynek vadpajzsa alatt ne érje pártviszály, elnyomatás, egyenetlenség a testvérnépeket, hanem legyen egyetértés a népek milliói között, hogy köz­akarattal, egyetértő közszellemmel mozdíthassák elő közös dajkáló anyánknak, szülőföldünknek előhaladását, erkölcsi, vallásos, szellemi és anyagi javakban lehető gyarapodását. Boldog újévet kívánunk a hazában élő összes nemze­teknek! A haza és a nép emelkedhetésének egyik legjelentékenyebb emeltyűje: a művelt­ség. Minél műveltebb nép lakja a földet, an­nál inkább látható annak szellemi és anyagi előhaladása, fölénye a kevésbbé művelt nemze­tek által lakott föld felett. Az irodalompárto­lás egyik lényeges fokmérője a műveit nem­zeteknek. A nyugati cultur­ népek műveltségi fokát elérni a mi népünknek is egyik főtörek­vése. A nagy olvasó közönség kül- és bel­földi remekírók műveiből igyekszik kielégíteni tudományos ismereteinek vágyát, a politikai és társadalmi életben nyilvánuló főbb események leírásának hírszomját, melyek legközvetleneb­bül a hírlapok hasábjairól meríthetők. A kö­zelebbi időkben roppant magas perczen­ttel emelkedett hazánkban is a hírlapolvasó közön­ség száma, s hogy ez újévben ez az arány még magasabb fokra emelkedjék, minden el­fogulatlan hazafinak forró óhajtása. Üdvözöl­jük a műveltség szövetnekéhez hiven ragasz­kodó olvasó közönséget s boldog újévet kívá­nunk­ mélyen lisztért olvasó közönségünknek! 1908. Szerkesztő. Lár szó közegésségügyünkröl. * Közönségünknek közegésségünk iránti rész­­vétlensége és annak kellőleg nemméltánylása in­dit arra, hogy sokak által ismert, de kellőleg fel nem karolt bajokra utaljak. „Minden nemzetnek talpköve a tiszta erkölcs, mely ha elvész, Róma ledől s rabigába görnyed.“ A koszorús költőnek ezen sokat jelentő szavai teljesen alkalmazhatók a közegésségügyre is, mert deikkel, a ragyogó szemek üres sziveikkel, elcsá­bítani nem tudtak, a­ki megunta az örökösen vál­tozó fényes kirakatokat, az örökösen egyformán festett arczokat, s nem lelkesül a női dialectica brillirozásain, hanem kerülve mindazt a mi élve­zet, keresi a magányt — az csak, jöjjön velem, keressük fel csevegő forrásait annak az unottan haladó nagy folyamnak a mit nagyvilági társada­lomnak neveznek. Utunk a székelyföldre visz, a regényes bér­ezek, halmok hazájába. A Kisküküllő mellett, a szovátai sósszikláktól le a balavásári lapályig kies völgykatlan terül el, az erdőkoszoruzta bérezek alatt mintegy párkányaként a himes mezőknek a Kisküküllő folydogál. A folyam mentén egymás­után sűrűn következő székely községek cserépfe­­delü házaikkal, karcsú tornyaikkal, borvizes sze­kerekkel örökké bővelkedő országutaikkal s azzal a szokatlan élénkséggel a mi e népet jellemzi minden idegenre kellemes benyomást tesznek. Az egymáshoz nagyon hasonló székely­ há­zak közül, csak itt-ott emelkedik ki egy-egy ubi­­lak, magas jegenyefáival mintegy hívogatva az utast. Azon időről beszélek, a­mikor még a sulz és az alpic nem szorították háttérbe a nyárson­­sült pulykát és ordas palacsintát, a­mikor még nem féltünk vendéget fogadni, nem ügyeltük ki milyen kocsival s milyen ruhába jött. Egymás­mellé vetettek ágyat a fiatal embereknek ha kel­lett ötvenet is. Betettek hozzájuk éjszakára egy cseber bort s egy néhány poharat, falnivaló is csak akadt valami s mig az öregek a többi szo­bákban lenyugodtak, a fiatal leányok pedig eloltva a gyertyákat egymás ágyára átülülve suttogták szivök édes titkait, — a fiatal emberek pohárcsen­gés között fesztelen mulattak. Itták a bort imá­­dottjaik ellopott papucsából s ha már szóval nem győzték rágyújtottak egy-egy nótára; a­mig a gyertya is pislogni kezdett, a csap is vékonyan eresztette, az álom is mind nagyobb tért hódított s szétszórt bútorok és üvegekre s szendergő fia­talok arczára rásütött a hajnal. Ez a mainapság megítélni való fesztelenség, mely miatt a vendég teljesen otthon találta magát, magában hordozta csiráját minden mulatságnak. * )­( Az országúton Havasd felőlről egy négylo­vas nyitott kocsi haladt végig. Háta megett a Ha­­vasdi család kastélya, nyolcz oszlopos kiálló er­kélyével, az útra bámuló boltíves ablakaival, hát­terét képező jegenyefáival, mindinkább a távolba veszett. A kocsiban két hölgy volt kivehető. Kí­séretüket egy lovász képezte, ki vezetéken egy hölgynyereggel felszerelt lovat tartott. Az idősebb hölgy 40—50 év körülinek látszott, élénktüzű sze­mei, mindegyre kilobbanó arcza, ülő helyzetében is feltűnően délereg tartása s élénk beszédmódora kiváló érdeket kölcsönöztek egész lényének. Az ifjabbik alig 18 éves festő rózsabimbó, ragyogó fekete szemekkel. Fekete hajában hanyagul feltű­zött sötétveres t­earózsák élénk ellentétet képez­tek haloványbarna arezszinének, a csipkefodrok közül kiduzzadó kebel áttetsző fehérsége, a karcsú * A „M. P.“-val egyidejűleg közöljük. Szert. Mai számunkhoz egy félir melléklet van csatolva*

Next