Medgyesi Ujság, 1912 (8. évfolyam, 316-366. szám)

1912-01-01 / 316. szám

. Nézzünk előre a sötétségbe és ha nem látunk benne semmi jót, hát legalább is kívánjunk egymásnak, mely ittmaradt a régi évből és amely csúnyává tenné az új esztendőt. Háború, harc, vérontás, ez az 1911. év jellemvonása, és küzdelmek, katasz­trófák, kínok és szerencsétlenségek. Ilyen szomorúan távozik tőlünk az óév. S ki tudja mi mindent hoz az új, amikre már elkészültünk és ami még váratlanul fog találni bennünket. Lehet, hogy mire az újévnek is ó­évre fog változni a neve, ezek a szomorúságok mind apró incidenseknek fognak lát­szani azokhoz képest, amik még jönnek. Elmegy az ó év és jön az uj. S abban a pillanatban, amikor az óra üti a tizenkettőt, benne van az emberiség élete, benne van az ember élete. Ez a pillanat megtestesíti az em­bereknek változatosság utáni vágyát. Hogy mindig valami uj, valami más kell az embereknek, mindnyájunknak. Azután az emberi élet nagy komé­diája. Örömteli szívvel várunk egy-egy előrelátott, előretudott, víg örömet hozó eseményre. S mikor eljön, néhány perc alatt elmúlt, eltűnt s mibennünk csak az a melancolikus emlék marad meg, hogy most valami szerecsés dolgot éltünk meg. De nemcsak az ember. Az egész emberiség élete benne van a pillanatban, lép , magunkba szuggerálunk valami különös érzést. Nem érzünk semmit és a világ is forog tovább nyugodtan, háborútlanul. Éppen mintha egy ember, egy nemzet meghal. A túlélők valami meghatott­ságot erőszakolnak magukra, azután elfelednek mindent és mennek vissza a napi életbe. Fordul az év. Üt az óra. Halad az idő, halad a világ előre. Minek nézzünk hátra? Városi ügyek. Az államsegély. A belügyminiszter a városok segí­tésére előirányzott 3 millió korona kiutalványozása tárgyában körrendeletet intézett az összes városokhoz, melyben kijelenti, hogy a városok állami segí­tésére vonatkozó törvényjavaslat közel van a befejezéshez. A törvényhozás elé legközelebb olyan javaslatot fog terjeszteni, hogy az államsegély fel­­használása tekintetében ne legyenek korlátozva a városok, viszont a városok feladata lesz, hogy alkalmazottaik ré­szére a törvényhozás által megállapított illetményeket biztosítsák. A belügy­miniszter az államsegélyen kívül egyéb korszerű intézkedésekkel is akar segí­teni a városokon. Medgyes város részére a belügy­miniszter 5500 koronát ki is utalt, melyről az utalvány leérkezett. A legtöbb adófizetők névsora 19­9 2. évre. Caspari Frigyes . . . 5637­ 67 K Ambrosi Mihály . . . 4288 65 Theil Eduárd . . . 1801'52 „ Ev. luth. egyház . . . 153094 „ &mírFo,«r*~ . . mm-T|he­l József . . 115332 1)i. Oberth Károly . 1146-34 Schuster Sámuel . . 11514 1 Binder Frigyes birtokos 1005-36 Cipelt József . . ' 99^4 ” Dr. Román Dénes . ' g75.__ ” takarék és előlegegylet a^-i­. Föl berth Hermann ‘ 8848Q ” Hientz Adolf . 823‘26 Lehrer János Károly . 793-88 Salamon Ignác . . 750-3Q Fabini Theodor . Z'-’orno Ltscl’ J°2sef ■ - . 69944 Unrentzi József . . 697.4| " Siegmund Fngyes • Leutschah Lajos • • ■ ’ BÍ" mmT ' ' • 62573 „ Roth Mihály • * Popovitsch Athanasz ■ • ' ^ ” Draser András • • • * / ” Dr. Schuster Mihály • • 5J2 14 ” Dr. Folberth Ottó • • 578-— „ „ .. f . i n-n/id • 55566 „ Grunfeld David . • Roth Hermann . • • -550*20 „ Dr. Novák Rezső • • 540*— „ Cartmann Gusztáv • • -'17—­ „ Breckner Josefin . • • 50804 „ Lapka Henrik • • • 499 20 „ Dr. Folberth Frigyes . • 489-34 „ Dr. Hegyesy Győző­­ • 487'— „ Mendel Lázár Sámuel . - 470-72 „ Dr. Eckardt Mihály . • 465­— „ Hánykolódott az ágyában és tudtam, hogy most is róla álmodott. Másra akarta terelni a szót, de nem hagytam, nem tértem ki. Én is mondtam: — Gitta! Hirtelen, mintha én is láttam volna. Nem magas, egy kicsit le kell hajolnom, hogy megcsókoljam. Fitos az orra, huncut a szeme, az orcája rózsás késeket kínálgat. Feszült a blúz, idegenül húzódik, még sej­tetni akarja, hogy mit rejteget De a vékony, finom szövetet majd keresztü­lfúrja a föléledő, harcos vágya. Remeg a teste, csak a lába nyugodt. Biztos a győzelmében. Az áttört harisnya finom hézagain kínálva­ kínálja a melegséget. Éget, perzsel, majd megőrjít. És már észre is vette. Kacag a szeme, csúfolódik, ingerel. A másik beszélt megint. Rajongva, magafeledten. Én félálomban hallgattam. Nem tudtam, mit beszél. Annyira vele éltem, hogy a szűk megtestesülve, a jó tulajdon­ságok kikristályosodva jöttek elém. Csapzott minden porcikámban az indulat. Szerettem volna felordítani fájdalmamban. De csak egy szó buggyant elő lázas ajkamból: Gitta! Aztán elmúltak a nyári esték, aztán elmúltak az őszi bánatok. Jött a tél előszele. És elfelejtettem Gittát. Lucskos, zivataros estén összetalál­koztam a barátommal. — Gitta ! — szólt, de fájdalmasan búgott a szava. Közömbösen akart beszélni, de a sírás átremegett a szavain. És ekkor eszembe jutott, hogy fel kellene keresnem Gittát. Most szabad, most szerethet, én már régen szerettem. Legalább nyáron igen, amikor az éjszakában olyan regéket álmodtunk róla. A másik pillanatban megszorítottam a fiú kezét. Erősen, hogy szinte felsikoltott. Bocsánatot akartam kérni tőle, hogy most igen, megcsalom. Rohantam arra, ahol tudtam, hogy ott lesz. És ott volt. Ked­vesen visszabólintott a fejével. És én érez­tem. Nem a Gitta volt, legalább nem az én Gittám. Ajkához nem lehet leereszkedni, a szemét se bolondosan megcsókolni. A hideg szépség elvarázsolta arcát. Királyi büszkeség ült rajta. Elbizakodottan a maga szépsége tudatában páváskodott . . . És én éreztem, hogy sohase tudna az életembe surranni . . . MALVIN: Egyedül álltunk ketten az éjszakában. Előttünk bukdácsolt a társaság ittasan, jókedvűen. Harsogó nevetésük átszűrődött a párás, tiszta, levegőn és mi már csak mosolyogtunk egymásra. Meg akartam fogni a kezét, de aztán meggondoltam. Meg akartam csókolni, de vártam, hogy ő öleljen meg. Meg akartam harapni a vöröslő ajkát, de vártam, hogy az ő arca tapadjon rám. És szóltam: - Maradjunk itt . . . Így, egyedül . . . Malvin . . . nem szólt semmit, csak futásnak eredt. Az egyik gázlámpa mohón kapót a ruhája alól kiboruló bokája felé és én is megláttam. Gyönyörű volt, még ilyen szépet nem láttam. És már kiáltottam is: Malvin, Malvin, maradjon . . . Az ártatlan, puha szövet lázasan csó­kolta a lábszárát. Erősen odatapadt a tes­tihez, megfeszült a formákon és nekem is sokat elárult. Már én is szaladtam. MEDGYLSI­­JJSÁG. 1912. január 1. , 1­­ . 095­87 . Az erdélyi kirendeltség működése. Alig van országos jellegű mozgalom, mellyel oly mostohán bánna a nagy nyil­vánosság, mint az erdélyi gazdasági akció. Mikor annak idején, nagyvonalú programmal megszerveződött, az úgynevezett székely­mentés, örömtüzek gyúltak fel annak meg­ünnepléséül, hogy végre, oly sok sürgetés után, megkezdődött az intenzív gazdasági harc az erdélyi magyarság jóvoltáért is. A nagy munka kezdetét mindenki tudomásul vette. De arra már évek hosszú során át senki sem volt kiváncsi, hogy miként is állunk ezidőszerint a küzdelem mérlegével. Pedig a bilánc nagyon érdekes és — ami még fontosabb — fölötte értékes. Minden elfogultság nélkül le lehet szögezni a tényt, hogy az erdélyi gazdasági akció nagy és előre nem látott sikereket ért el. A románság kitűnő, méltán sokat dicsért, gazdasági és pénzügyi fegyvertárral vonult fel, s az évek folyamának tudatos munkája már kiváló eredményekben jelentkezik. A mozgalom őrszemei ott vannak az erdélyi falvakban, mindenütt fellelhetők a székely kirendeltség által kreált gazdasági szövetkezetek, melyek mint oktató tanáccsal és pénzzel segítő népegyetemek működnek. Működésük sike­rének egyik kiemelkedő dokumentuma az, hogy nemcsak a székely, hanem a román lakosság is, dacára a papok tiltakozásnak, mind stíl­libben veszi igénybe a gazdasági akció segítségét.

Next