Medgyesi Ujság, 1912 (8. évfolyam, 316-366. szám)
1912-01-01 / 316. szám
. Nézzünk előre a sötétségbe és ha nem látunk benne semmi jót, hát legalább is kívánjunk egymásnak, mely ittmaradt a régi évből és amely csúnyává tenné az új esztendőt. Háború, harc, vérontás, ez az 1911. év jellemvonása, és küzdelmek, katasztrófák, kínok és szerencsétlenségek. Ilyen szomorúan távozik tőlünk az óév. S ki tudja mi mindent hoz az új, amikre már elkészültünk és ami még váratlanul fog találni bennünket. Lehet, hogy mire az újévnek is óévre fog változni a neve, ezek a szomorúságok mind apró incidenseknek fognak látszani azokhoz képest, amik még jönnek. Elmegy az ó év és jön az uj. S abban a pillanatban, amikor az óra üti a tizenkettőt, benne van az emberiség élete, benne van az ember élete. Ez a pillanat megtestesíti az embereknek változatosság utáni vágyát. Hogy mindig valami uj, valami más kell az embereknek, mindnyájunknak. Azután az emberi élet nagy komédiája. Örömteli szívvel várunk egy-egy előrelátott, előretudott, víg örömet hozó eseményre. S mikor eljön, néhány perc alatt elmúlt, eltűnt s mibennünk csak az a melancolikus emlék marad meg, hogy most valami szerecsés dolgot éltünk meg. De nemcsak az ember. Az egész emberiség élete benne van a pillanatban, lép , magunkba szuggerálunk valami különös érzést. Nem érzünk semmit és a világ is forog tovább nyugodtan, háborútlanul. Éppen mintha egy ember, egy nemzet meghal. A túlélők valami meghatottságot erőszakolnak magukra, azután elfelednek mindent és mennek vissza a napi életbe. Fordul az év. Üt az óra. Halad az idő, halad a világ előre. Minek nézzünk hátra? Városi ügyek. Az államsegély. A belügyminiszter a városok segítésére előirányzott 3 millió korona kiutalványozása tárgyában körrendeletet intézett az összes városokhoz, melyben kijelenti, hogy a városok állami segítésére vonatkozó törvényjavaslat közel van a befejezéshez. A törvényhozás elé legközelebb olyan javaslatot fog terjeszteni, hogy az államsegély felhasználása tekintetében ne legyenek korlátozva a városok, viszont a városok feladata lesz, hogy alkalmazottaik részére a törvényhozás által megállapított illetményeket biztosítsák. A belügyminiszter az államsegélyen kívül egyéb korszerű intézkedésekkel is akar segíteni a városokon. Medgyes város részére a belügyminiszter 5500 koronát ki is utalt, melyről az utalvány leérkezett. A legtöbb adófizetők névsora 199 2. évre. Caspari Frigyes . . . 5637 67 K Ambrosi Mihály . . . 4288 65 Theil Eduárd . . . 1801'52 „ Ev. luth. egyház . . . 153094 „ &mírFo,«r*~ . . mm-T|hel József . . 115332 1)i. Oberth Károly . 1146-34 Schuster Sámuel . . 11514 1 Binder Frigyes birtokos 1005-36 Cipelt József . . ' 99^4 ” Dr. Román Dénes . ' g75.__ ” takarék és előlegegylet a^-i. Föl berth Hermann ‘ 8848Q ” Hientz Adolf . 823‘26 Lehrer János Károly . 793-88 Salamon Ignác . . 750-3Q Fabini Theodor . Z'-’orno Ltscl’ J°2sef ■ - . 69944 Unrentzi József . . 697.4| " Siegmund Fngyes • Leutschah Lajos • • ■ ’ BÍ" mmT ' ' • 62573 „ Roth Mihály • * Popovitsch Athanasz ■ • ' ^ ” Draser András • • • * / ” Dr. Schuster Mihály • • 5J2 14 ” Dr. Folberth Ottó • • 578-— „ „ .. f . i n-n/id • 55566 „ Grunfeld David . • Roth Hermann . • • -550*20 „ Dr. Novák Rezső • • 540*— „ Cartmann Gusztáv • • -'17— „ Breckner Josefin . • • 50804 „ Lapka Henrik • • • 499 20 „ Dr. Folberth Frigyes . • 489-34 „ Dr. Hegyesy Győző • 487'— „ Mendel Lázár Sámuel . - 470-72 „ Dr. Eckardt Mihály . • 465— „ Hánykolódott az ágyában és tudtam, hogy most is róla álmodott. Másra akarta terelni a szót, de nem hagytam, nem tértem ki. Én is mondtam: — Gitta! Hirtelen, mintha én is láttam volna. Nem magas, egy kicsit le kell hajolnom, hogy megcsókoljam. Fitos az orra, huncut a szeme, az orcája rózsás késeket kínálgat. Feszült a blúz, idegenül húzódik, még sejtetni akarja, hogy mit rejteget De a vékony, finom szövetet majd keresztülfúrja a föléledő, harcos vágya. Remeg a teste, csak a lába nyugodt. Biztos a győzelmében. Az áttört harisnya finom hézagain kínálva kínálja a melegséget. Éget, perzsel, majd megőrjít. És már észre is vette. Kacag a szeme, csúfolódik, ingerel. A másik beszélt megint. Rajongva, magafeledten. Én félálomban hallgattam. Nem tudtam, mit beszél. Annyira vele éltem, hogy a szűk megtestesülve, a jó tulajdonságok kikristályosodva jöttek elém. Csapzott minden porcikámban az indulat. Szerettem volna felordítani fájdalmamban. De csak egy szó buggyant elő lázas ajkamból: Gitta! Aztán elmúltak a nyári esték, aztán elmúltak az őszi bánatok. Jött a tél előszele. És elfelejtettem Gittát. Lucskos, zivataros estén összetalálkoztam a barátommal. — Gitta ! — szólt, de fájdalmasan búgott a szava. Közömbösen akart beszélni, de a sírás átremegett a szavain. És ekkor eszembe jutott, hogy fel kellene keresnem Gittát. Most szabad, most szerethet, én már régen szerettem. Legalább nyáron igen, amikor az éjszakában olyan regéket álmodtunk róla. A másik pillanatban megszorítottam a fiú kezét. Erősen, hogy szinte felsikoltott. Bocsánatot akartam kérni tőle, hogy most igen, megcsalom. Rohantam arra, ahol tudtam, hogy ott lesz. És ott volt. Kedvesen visszabólintott a fejével. És én éreztem. Nem a Gitta volt, legalább nem az én Gittám. Ajkához nem lehet leereszkedni, a szemét se bolondosan megcsókolni. A hideg szépség elvarázsolta arcát. Királyi büszkeség ült rajta. Elbizakodottan a maga szépsége tudatában páváskodott . . . És én éreztem, hogy sohase tudna az életembe surranni . . . MALVIN: Egyedül álltunk ketten az éjszakában. Előttünk bukdácsolt a társaság ittasan, jókedvűen. Harsogó nevetésük átszűrődött a párás, tiszta, levegőn és mi már csak mosolyogtunk egymásra. Meg akartam fogni a kezét, de aztán meggondoltam. Meg akartam csókolni, de vártam, hogy ő öleljen meg. Meg akartam harapni a vöröslő ajkát, de vártam, hogy az ő arca tapadjon rám. És szóltam: - Maradjunk itt . . . Így, egyedül . . . Malvin . . . nem szólt semmit, csak futásnak eredt. Az egyik gázlámpa mohón kapót a ruhája alól kiboruló bokája felé és én is megláttam. Gyönyörű volt, még ilyen szépet nem láttam. És már kiáltottam is: Malvin, Malvin, maradjon . . . Az ártatlan, puha szövet lázasan csókolta a lábszárát. Erősen odatapadt a testihez, megfeszült a formákon és nekem is sokat elárult. Már én is szaladtam. MEDGYLSIJJSÁG. 1912. január 1. , 1 . 09587 . Az erdélyi kirendeltség működése. Alig van országos jellegű mozgalom, mellyel oly mostohán bánna a nagy nyilvánosság, mint az erdélyi gazdasági akció. Mikor annak idején, nagyvonalú programmal megszerveződött, az úgynevezett székelymentés, örömtüzek gyúltak fel annak megünnepléséül, hogy végre, oly sok sürgetés után, megkezdődött az intenzív gazdasági harc az erdélyi magyarság jóvoltáért is. A nagy munka kezdetét mindenki tudomásul vette. De arra már évek hosszú során át senki sem volt kiváncsi, hogy miként is állunk ezidőszerint a küzdelem mérlegével. Pedig a bilánc nagyon érdekes és — ami még fontosabb — fölötte értékes. Minden elfogultság nélkül le lehet szögezni a tényt, hogy az erdélyi gazdasági akció nagy és előre nem látott sikereket ért el. A románság kitűnő, méltán sokat dicsért, gazdasági és pénzügyi fegyvertárral vonult fel, s az évek folyamának tudatos munkája már kiváló eredményekben jelentkezik. A mozgalom őrszemei ott vannak az erdélyi falvakban, mindenütt fellelhetők a székely kirendeltség által kreált gazdasági szövetkezetek, melyek mint oktató tanáccsal és pénzzel segítő népegyetemek működnek. Működésük sikerének egyik kiemelkedő dokumentuma az, hogy nemcsak a székely, hanem a román lakosság is, dacára a papok tiltakozásnak, mind stíllibben veszi igénybe a gazdasági akció segítségét.