Medgyes És Vidéke, 1918 (14. évfolyam, 1-34. szám)

1918-05-05 / 1. szám

Medgyes, 1918 május 5. * XIV. évfolyam 1. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagypiac-tér328 Reissenberger-nyomda. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Beharangozás./ Nem szabad megijedned, kedves olvasóm, mikor ezt a lapot magad előtt látod. Ugyan látom a'lelked mélyén "'motoszkáló gondolatot, hogy hát ez is már mit akar? Semmi különös nagyot nem, de mégis elegendőt ahhoz, hogy most újra megindítsuk ezt a most előtted álló lapot. Egy szunnyadó gondolatnak a tettéváltása a virágillatos, bimbófakasztó május, erőtől, erős akarástói duzzadó idején. Ez a gondolat pedig, hogy nekünk mind­mind eggyé kell lennünk, egymást megértenünk, sőt ebben e szeretetlen világban szeretnünk. Mi, akik ezt a lapot most megindítjuk, bízunk és erősen hiszünk abban a diadalmas gondolatban, hogy az eszmék utat törnek maguknak, tűzön, vizen, szárazon, levegőn, de még a közönyös, néha rideg, hideg emberi sziveket burkoló jégpáncélon át is. Én nem gondolnám, hogy itten a szép vidéken lakó magyaroknak ne volnának gondolataik, vágyaik, törekvéseik, ne volnának fájdalmaik, panaszaik, szenvedéseik, hiszen ma minden kebel sajog, ma tűzben ifjodunk mindnyájan s a jövedendő a mostani idők rettenetes világában közeledik felénk. Ennek a sok-sok vágynak, ösztönös törekvésnek, reménykedő embereknek uj, jobb időket váró bus magyaroknak a leikéből akarjuk kilopni a gondolatot, a szive dobbanását hallgatjuk meg, hogy aztán hangot adjunk a produktiv gondolatnak, hogy az mások lelkében is megtermékenyüljön, a szivekbe pedig több meleget akarunk varázsolni. Nekünk nincsenek nagyralátó terveink, tulcsigázott ambícióink, mert hangunk nem hailik el messze, azt sem gondoljuk, hogy innen Medgyesről fogjuk majd irányítani az ország közvéleményét, mi megelégszünk azzal, ha sikerülni fog a mi szorosabb környezetünket megnyerni a mi gondolatainknak, jótörekvéseinknek, ha sikerülni fog elérnünk azt, hogy egy olyan fórumot teremtünk lapunkkal, hol hétről-hétre találkozhatunk, gondo­latainkat kicserélhetjük, s szeretetben egybeforrhatunk. Velünk, itt elszigetelten élőkkel, nem törődik senki, gondjainkkal nem gondol senki, a mi bajaink, nél­külözéseink nem fájnak senkinek. Kell tehát, hogy mi fokozottabb mértékben gondolkodjunk, jobban és kitar­tóbban akarjunk, mindenekfölöít pedig összetartásra törekedjünk. Vannak nekünk is egyházi és külturális intéz­ményeink, vannak anyagi és szellemi érdekeink, vannak * elmeink, ezek a kapcsok azok, amelyek bennünket össze fognak fűzni. De van mindenesetre szép jövőre < M kilátásunk s ezt kell nekünk minden erővel, teljes önzetlenséggel munkálnunk. Meglátjuk majd, hogy ha tömörülünk s mindnyájunkat egységes gondolkodás és akarás fog vezetni, hogy sok minden másképpen leszen, amin régi szokás szerint eredménytelenül annyit jajgattunk, annyit gyüléseztünk, annyit határoztunk, hogy aztán annál hamarabb végleg napirendre térjünk legéletrevalóbb dolgaink fölött. Hogy nekünk erre a lapra szükségünk van, most nem indokolom, eljön az idő nemsokára, mikor majd mindenki elhiszi nekem. Ne feledjük azt azonban, hogy ma a tömegküzdelmek korát éljük, amikor egy ember nem tehet semmit, hanem csak azok érvényesülnek, akik sokan vitézkednek egy zászló alatt. Mi most kibon­tottunk egy zászlót s hisszük, hogy olyan jelszót irtunk rá, amely teljesen alkalmas arra, hogy mindnyájunkat egybekapcsoljon. Sok-sok tehetség van a mi kis környezetünkben. Mindenkit szóhoz engedünk, ha okosat, szépet, fel­emelőt, vigasztalót akar mondani, Szívesen látunk minden oldalról szellemi támogatást, mert ugyebár nekünk elsősorban erre van szükségünk. Ne legyünk kicsinyhitüek, ne fittymáljunk le kicsinyke jószándékokat, mert mindent lehet valamiképpen hasznosítanunk. A politikán kívül mindennel foglalkozunk, de különös súlyt kívánunk fektetni, a mi szociális nyomortól, bajtól átitatott korunkban, a társadalmi kérdésekre. Ha az ember szereti az embert, akkor van lelke, van hivatása erre a munkatérre lépni. Ugyebár e téren mennyi mondanivalónk van, mennyi cselekedni valónk van; mert jól gondoljuk meg, hogy addig mi boldogok nem lehetünk, mig embertársunkat a mi környezetünkben szenvedni, gyötrődni látjuk. E téren pedig nem harc, nem háború, nem felforgatás kell közénk, hanem szeretet. Akik egy kis városban élnek, jóformán mind ismerik egymást. Híreink rovatában gondunk lesz arra is, hogy mindent feljegyezzünk, ami érdekelhet minket. Szóval a lelkünk tele van jószándékkal, sok jóravaló törek­véssel, munkakedvvel, mert meggyőződésünk, hogy a munka az élet, az egészség a boldogság szükséges eleme, a munka életfejlesztő, életnemesitő tényező. A mi gondolatunk pedig, a több, a nemesebb, az emelkedettebb, szóval a boldogabb élet. Ezért érdemes fáradni. Munkára fel tehát magyar Testvéreink, a jobb, szebb jövő kilátásában! A régi „Medgyesi Újság“ uj címmel, uj erőkkel, lép a közönség elé, a megváltozott világ igényei­nek megfelelően, uj, erőteljes életfelfogással. P. Biró Benedek,

Next

/
Thumbnails
Contents