Méhészeti Közlöny, 1918 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1918. január / 1. szám

KOLOZSVÁR, IMS. JANUÁR HÓ. mm. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM MÉHÉSZETI KÖZLÖNY AZ ERDÉLYI MÉHÉSZEGYESÜLETEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. KIADJA AZ ERDÉLYRÉSZI MÉHÉSZ EGYESÜLET. Felelős szerkesztő: GYŐRFI ISTVÁN. Társszerkesztő : GÁL IMRE, az udvarhelyvármegyei Méh­észegylet titkára. Jövő* Sejtelmes szorongással mondjuk ki e rövidke szót: Jövő! . . . Kimondásakor a gondolatok végtelen sora gyűl ki elménkben s keblünkben felviharzik az ellentétes érzések árja. Gondolatvillanással bejárjuk a múltat, ag­gódó mérlegeléssel melléje állítjuk a jelent, számítunk, összeadunk, kivonunk, keressük a nagy ismeretlent, a jövőt! Hiábavaló minden lázas okoskodás , a sejtésnél, a „talánnál" tovább nem juthatunk. A múlt történéseit éles elmével szétszedhetjük, okokról, eredményekről ítéletet mondhatunk, a jelen folyását bölcs belátással vezethetjük, de a jövő határánál letompul az ész, megszűnik a böl­cselkedés s marad egyedül a remény. Remény nélkül félelmetes, kétségbeejtő ellenség a jövő. Reménnyel a várva várt, kibékítő, felemelő, bátorító jóbarát! Szenvedtünk, eredménytelenül küzdöttünk a múltban ? Szívünkben kierősül a remény suttogó szava : nézz a jövőbe, a jövő megadja mind, mit szorgalmas munkádtól, megtagadott a múlt! Sikerekben gazdag múlt után, ha kétség lankasztja meg a munkás karokat, keb­lünkben kígyul a remény tüze, bevilágít a jövő sötét homályába, megmutatja a kitartó munka napfényes me­zőit s megacélosodnak a lankadó karok. Jövőbe néző, jövőt kereső méhészek reménnyel ke­

Next