Mérleg, 1986 (22. évfolyam, 1-4. szám)

1986 / 1. szám

E SZÁMUNKRÓL Két évtizeddel áll. Vatikáni Zsinat után az egyházban manapság vitatott kérdésekkel foglalkozunk. Első jegyzetünkben ismertetjük a Hittani Kongregáció újabb, ezúttal pozitív hangvételű útmutatását a keresztény szabadságról és a felszabadításról. Ez az új római nyilatkozat a katolikus egyház szociális tanításának korszerű összefoglalása. Külön tanulmány­ban bírálja P. Medard Kehl SJ, német teológiatanár a brazil P.Leonardo Boff OFM, a felszabadítási teológia jeles képviselője „Egyház, karizma és hatalom” című, számos nyelvre lefordított művét. Boff újra az érdeklődés középpontjába került, mert elöljárói a vezeklésül rá kirótt szilenciumot példás magatartása miatt idő előtt húsvétkor feloldották. Szemelvényeket közlünk Karl Lehmann, Mainz püspöke, a Német Püspöki Kar helyettes elnöke. „Hiányzik a megújulás lelkisége...” című nyilatkozatából. Lehmann egyik tanulságos megállapítása, hogy a II. Vatikáni Zsinaton a konzervatív és a progresszív jelzővel csak kevéssé jellemezhető két irányzat küzdött egymással, és az általuk képviselt igazságokat a zsinatnak nem sikerült egészen egységbe foglalnia: az egyik a forrásokhoz való visszatérésben, a másik a modern világgal való párbeszédben kereste az egyház megújítását. Az új római nyilatkozat és első könyvszemlénk „Aggiornamento, avagy restauráció?” címen is mutatja, hogy milyen kevéssé találó ma az egyházban az „újító vagy hagyománytisztelő” minősítés. Ezt az észrevételt támasztja alá Hans Urs von Balthasar, egyik legnagyobb élő teológusunk „Meghatározható-e, hogy ki keresztény?” című cikke is. Ebben éppen olyan nyomatékosan sürgeti az egyház, a püspöki testület és a római kúria megújítását, mint a tradíció szerint az egyes keresztények „objektív”, vagyis nem csupán szándékolt, hanem az Isten népe pásztorai által is elfogadott egyházhoz tartozását. Tovább javítjuk, tökéletesítjük, szépítjük folyóiratunkat. Érdeklődéssel várjuk, hogy új borítólapunk például megnyeri-e olvasóink tetszését. A következetességnek esett áldozatul a „Pontos jegyzetek” rovatcímében a „pontos” szó, mivel házi szedőgépünkön még nem tudunk ilyen nagy pontokat képezni. Folyóiratunk árát kiadó hivatalunk 1985 közepén az idei évre várható nyomda- és papíripari áremelkedések arányában szabta meg, nem véve figyelembe a szerkesztők erőfeszítéseit lapunk gazdaságosabbá tételében. Előfizetőink fokozódó és jótevőink évek óta változatllan támogatásával, amiért itt is köszönetet mondunk, a racio­nalizálással kapcsolatos nehézségek megoldódása után szolgáltatásaink (pl. Jókönyv Szolgálatunk, diákok, nyugdíjasok ajándékpéldányai stb.) újra megélénkülhetnek. 1

Next