Mérleg, 2005 (41. évfolyam, 1-4. szám)

2005 / 1. szám

E SZÁMUNKRÓL A súlyos veszteségre, amelyről legutóbb értesítettük kedves Olvasóinkat, idei első füzetünkben már úgy kell visszatekintenünk, mint amely folyóira­tunk történetének különösen fájdalmas tavaszát nyitotta meg. A Minden­ható rövid időn belül második főmunkatársunkat hívta magához. Weissmahr Béla SJ filozófus is örökre kivált a Mérleg szerkesztőségéből. P. Weissmahr váratlanul hunyt el Münchenben, 2005. április 28-án, két hó­nappal Endreffy Zoltán barátunk távozása után. Jegyzetek rovatunkban közölt vázlatos életrajza csak nyomaiban képes érzékeltetni annak a spiri­tuális, szellemi értékekben és emberségben gazdag életpályának a jelentő­ségét, amelynek megszakadása a Mérleg hirtelen megfogyatkozott alkotó­­közösségénél jóval szélesebb körben teszi pótolhatatlanná az atya és a testvér, a tudós és a társ hiányát. Következő számunkban utolsó - a Magyar Pax Romana tavaszi kongresszusán tartott - előadásának közlésével adó­zunk emlékének. Jelen összeállításunk sajtószemle keretében idézi fel az április 2-án elhunyt II. János Pál pápa rendkívüli alakját s az utódjára irányuló vára­kozásokat. Amikor Joseph Ratzinger német bíboros­­ szolgálatának meg­kezdése előtt a Hittani Kongregáció prefektusa és e tisztségében a katolikus tanítás hiteles megfogalmazásáért felelős teológus­­ XVI. Benedek néven a pápai trónra lépett, egyházkormányzati tevékenységét és elismert tudomá­nyos életművét világszerte kommentárok sokasága értékelte. Hozzájárulá­sa az „igazság” fogalmának keresztény értelmezéséhez egyebek közt mér­tékadó hittudósokat indított állásfoglalásra, nézeteinek híveit éppúgy, mint bírálóit. Ezúttal terjedelmesebb Jegyzetek rovatunk cikke kevésbé a 78 éves főpap személyét érintő népszerű találgatásokra, sokkal inkább az eddigi munkásságával kapcsolatos információkra összpontosít Tanulmányaink két, remélhetőleg Olvasóink érdeklődését is felkeltő témakört érintenek. „Metafizika és üdvtörténelem” című előadásában Richard Heinzmann müncheni filozófus akarva-akaratlanul a teológus Ratzingerrel is beszélgetve jelenti ki: mivel „a kereszténység pozitív, törté­nelmi tényen alapul” és „létezésmódja történelmi természetű”, nem emel­hető fel valamely „történelemfeletti igazságba”. Következésképp „az üdv­történelmi szemlélet filozófiailag le nem vezethető megértési horizontot nyit meg”. Isten nem „merev, szenvedély- és szenvedésmentes lételv, hanem az élet eleven, háromszemélyű megvalósulása, melynek a szeretet a legben­sőbb titka”. Eltérő nézőpontból - Karl Rahner gondolatvilágához kapcso­lódva - ugyancsak a „tárgyiasító Isten-szemlélet” ellen emel szót a nagy jezsuita gondolkodó tanítványa, Herbert Vorgrimler, a Münsteri Egyetem nyugalmazott dogmatika-professzora, amikor emlékezetünkbe idézi: „Isten és az emberhez méltó emberlét elválaszthatatlanul összetartozik”, ameny­­nyiben „az »Isten« szó önmagunkat és a valóság teljességét állítja »lega­lábbis kérdésként« szemünk elé”.­­ Pax Romana rovatunkban Didier Pollefeyt leuveni pasztorálteológus a Krisztusról való beszéd Auschwitz utáni lehetőségeit elemzi, nem csupán a zsidó-keresztény dialógus teoló­giai szempontjait követve, hanem a világért vállalt felelősség etikai közös­ségének távlatában is.­­ A Spektrum „az 50 évvel ezelőtt elhunyt mítosz”, Albert Einstein viágszemléletének hitbeli vonatkozásairól ad átfogó képet. A címlap archív felvételén a megboldogult II. János Pál pápa látható leg­közelebbi munkatársával, Ratzinger bíborossal. (M. M.)

Next