Állami polgári fiú- és leányiskola, Mezőberény, 1933

Rz 1933 — 34. iskolai év története. Emlékezzünk! Százötven évvel ezelőtt 1784. április 4-én látott nap­világot egy kis székely nemes sarjadék, Körösi Csorna Sándor, Háromszék megye Kőrös nevű községében. A Mindenható kegyelme, amely mindig kiterjeszti védő-áldó kezét, ebből a kis lélekből minden idők kiváló példa­képét adta, még nemzetközi értelemben, általános emberi szempontból is. Az értelmes, világos fejű kis fiút a szülők a nagyenyedi kollégiumba adták, hol mint szolgadiák maga küzdötte fel magát. Példát adván arra, hogy a tehetség feltörésében a szegénység nem lehet gát. Jeles előmenete­léért angol támogatással külföldön is tanult s azután a nagyenyedi kollégium tanára lett. Nyugalmas, gondtalan élet várt volna reá. De úgy érezte, hogy őt egy nagy feladat megoldására szánta a Gond­viselés, egy küzdelmes célnak szentelni életét: felkeresni a magyarok ázsiai rokonait. Nyelveket tanult végtelen szorgalommal, mert erre felfedező tanul- mányútjában nagy szüksége volt. Kezében bottal, egy százassal a zsebében indult el a Balkánon és Dél- Ázsián át. Lámakolostorokban húzta meg magát. Rizzsel és teával élt, egy­szerű szalmazsákon aludt. E remeteélet mellett egyedül csak a tibeti nyelv tanulmányozásának élt. Indiában készítette el élete nagy művét: a tibeti angol szótárt és nyelvtant. Ügy érezte, az angol nemzetnek ezzel lerótta adóját, háláját s meg­indult eredeti célja felé : a magyarok ázsiai rokonainak felkeresésére. Lhassa volt a főcél, amely felé a meglett korú férfiú egész leikével haladt. Útköz­ben a Himalája tövén elterülő mocsaras, erdős dsungelben töltött egy éjt- szakát s itt megkapta a maláriát. Dardsilíng városkába jutva, a betegség láza oly erővel tört ki rajta, hogy a székely vándort a halálba ragadta 1842. április 11-én. Sírja ott áll a dardsilingi angol temetőben. Meghalt a derék, törhetetlen akarás példaképe, de lelke a magyar nemzetnek örökre világok * * * Kedves ifjúság! Legyetek ti is Körösi Csorna Sándorok — és mint egyszerű, nemes jellemek — lázas munkával, az élet hívságos örömeiről való lemondani tudással, törhetetlen akarással, kiolthatatlan honszeretettel járjátok az élet-útjait s küzdjetek mindhalálig a trianoni magyarság legszen­tebb céljáért: a magyar feltámadásért! I.

Next

/
Thumbnails
Contents