Református gimnázium, Mezőtúr, 1922

ATTIBRUS PÉTER. 1853. II. 17. — 1922. XII. 24. Nem volt a sorsnak becézett gyermeke; de nem is volt azok közül va akiken a sors szeszélye egykönnyen kifog. Törékeny testben törhetetlen léte a Vasakaratnak élő megtestesülése. Élete küzdelmekben, szenvedésekben, de ere­ményekben is gazdag és tanulságos kicsinynek, nagynak egyaránt. Mint ember, a társadalom tagja, szerény, nyíltszívű, nyájas, szeretet méltó, mint magyar ember, rajongó fia, kitartó munkása e vérrel és koim­­áztatott földnek, e kicsiny, lenézett, de sok hibája mellett nagyon sok jórava­sággal is megáldott nemzetnek s mint magyar kálvinista tanár, egyházának, em­ a minden rágalom dacára legmagyarabb intézménynek, a nemzeti szellem légi­ségesebb őrének semmi fáradságtól, semmi áldozattól vissza nem riadó, se egy percre meg nem tántorodó katonája volt. Már külseje is nem hétköznapi emberre vallott. Férfias, szép arcában , valami római jelleg s valóban e határozott, szigorú, de sohasem rideg vonás egy nemes római szenátor megalkuvást, tétovázást nem ismerő lelkének volt külső jelei. Tartása egyenes, járása mindenkor higgadt, szinte kimért, öltözéke gond tiszta, csinos; tekintete, mig az utóbbi évek gondjai lelkére nem nehezedt, többnyire előreszegzett, szemsugara átható; hangja nem erős, de csengő, érő hanglejtése a szivében uralmon levő érzelemnek mindig hű kísérője, beszé gyakran pathetikus, olykor a gondolatbőséggel küzködő, stílusa magyaros rá írása már diákkorában megállapodott s vonásai mindvégig ugyanazok volt. Jelleme határozott, egyenes, önmagához mindig hű, következetes; lelke müve­s mint a kristály, oly tiszta, átlátszó, szelleme fenkölt, ingadozást nem isme egymással tökéletes egyensúlyban levő elvek bámulatos mozaikja volt, ami­nek ismerete alapján ebben vagy abban a kérdésben elfoglalandó állásponti magatartását, eljárását szinte előre ki lehetett számítani. Igazi nagy lélek, kit a kultúra harcosainak sorában, mint közkatonát a­ jelesebb vezéri tulajdonságok ékesítettek. Boldog ifjúság, amelyet ő nevelt, s százszor szerencsés intézet, mely az Égtől ajándékba kapta!­­ Szeghalmon született tekintélyes, nemes, jómódú kisbirtokos szülőktől. A fát váradvelencei Ambrus Istvánnak, édesanyját Túri Zsuzsánnának hitták. Az­ igen derék, józan, magyaros észjárású gazda volt, aki azt szerette volna, ho

Next