Református gimnázium, Mezőtúr, 1922

ATTÍBRUS PÉCER. 1853. II. 17. — 1922. XII. 24. Nem volt a sorsnak becézett gyermeke; de nem is volt azok közül va akiken a sors szeszélye egykönnyen kifog. Törékeny testben törhetetlen léle a Vasakaratnak élő megtestesülése. Élete küzdelmekben, szenvedésekben, de er< ményekben is gazdag és tanulságos kicsinynek, nagynak egyaránt. Mint ember, a társadalom tagja, szerény, nyiltszivü, nyájas, szeretet méltó, mint magyar ember, rajongó fia, kitartó munkása e vérrel és kőim; áztatott földnek, e kicsiny, lenézett, de sok hibája mellett nagyon sok jórava Sággal is megáldott nemzetnek s mint magyar kálvinista tanár, egyházának, enn a minden rágalom dacára legmagyarabb intézménynek, a nemzeti szellem légi ségesebb őrének semmi fáradságtól, semmi áldozattól vissza nem riadó, so egy percre meg nem tántorodó katonája volt. Már külseje is nem hétköznapi emberre vallott. Férfias, szép arcában v valami római jelleg s valóban e határozott, szigorú, de sohasem rideg vonás egy nemes római szenátor megalkuvást, tétovázást nem ismerő lelkének volt külső jelei. Tartása egyenes, járása mindenkor higgadt, szinte kimért, öltözéke gond tiszta, csinos; tekintete, mig az utóbbi évek gondjai lelkére nem nehezedti többnyire előreszegzett, szemsugara átható; hangja nem erős, de csengő, érc hanglejtése a szivében uralmon levő érzelemnek mindig hű kísérője, beszé gyakran pathetikus, olykor a gondolatbőséggel küzködő, stílusa magyaros vo írása már diákkorában megállapodott s vonásai mindvégig ugyanazok volti Jelleme határozott, egyenes, önmagához mindig hü, következetes; lelke müv< s mint a kristály, oly tiszta, átlátszó; szelleme fenkölt, ingadozást nem isme egymással tökéletes egyensúlyban levő elvek bámulatos mozaikja volt, ame nek ismerete alapján ebben vagy abban a kérdésben elfoglalandó álláspontj magatartását, eljárását szinte előre ki lehetett számítani. Igazi nagy lélek, kit a kultúra harcosainak sorában, mint közkatonát ah jelesebb vezéri tulajdonságok ékesítettek. Boldog ifjúság, amelyet ő nevelt, s százszor szerencsés intézet, mely az Égtől ajándékba kapta!- Szeghalmon született tekintélyes, nemes, jómódú kisbirtokos szüléktől. A ját váradvelencei Ambrus Istvánnak, édesanyját Túri Zsuzsánnának hitták. At; igen derék, józan, magyaros észjárású gazda volt, aki azt szerette volna, ho

Next

/
Thumbnails
Contents