Mindenes gyűjtemény 1-2. (Révkomárom, 1789)
I. negyed - 1789-09-16 / 23. levél
'**• 3«3 ti( © ) 1? féle vélekedések voltak, ’s vágynak felöle. Végre ez a’ dolog Lorcrónak egy barátja által nyilatkoztattatott ki. Ez a’ Lord II. György Királynál nagy kegyelemben volt, ’s egy volt az Angliai hadakozó seregnek azon Generálisai közzitl, kik Dettíngánál kommandíroztak. Látván , hogy a’ Frantziai Marshall Noailes jó helyre és jó rendbe állította a’ maga séregét, félt hogy az Ánglusok meggyőzettetnek. Félelmét a’ Királynak kijelentette, ’s megmondta nyilván , hogy a’ Király maga életét ’s betsületét veszedelemre tette ki, ’s a’ környűl-állásokból azt lehet kinézni, hogy a’ Frantoké lesz’ a’ gyözödelem. A’ Király ennek a’ finséges Officérnek jó tanátsát nem hallgatta meg. A’ vak szerentse az okosságon gyözödelmeskedett. Az Ánglusok megverték a’ Frantzokat. A’ Lord kiesett a’ Király’ kegyelméből, ’s büntetésre ítéltetett méltónak lenni. Ekkor ő Londonba ment, hol az ő baráti ötét, mint egy egyenes szívü embert, a’ ki a’ Királynak az igazat meg merte mondani, úgy tisztelték, mert a’ hartznak szerentsés ki menetele nem vakította úgy meg őket, hogy meg ne ismerték volna azt, melly igen lehetett az Anglusoknak félni a’ meg verettetéstől. A’ Lord elvégezte magában, hogy Skótiába menjen, küld maga jószágában magános életet fog élni.