Mindenes gyűjtemény 1-2. (Révkomárom, 1789)

I. negyed - 1789-09-16 / 23. levél

'**• 3«3 ti( © ) 1? féle vélekedések voltak, ’s vágynak felöle. Végre ez a’ dolog Lorcró­nak egy barátja által nyilatkoztattatott­ ki. Ez a’ Lord II. György Királynál nagy kegyelemben volt, ’s egy volt az Angliai hadakozó seregnek azon Generálisai közzitl, kik Dettíngánál kommandíroztak. Látván­­ , hogy a’ Fran­­tziai Marsh­all Noailes jó helyre és jó rend­be állította a’ maga séregét, félt hogy az Ánglusok meg­győzettetnek. Félelmét a’ Királynak ki­jelentette, ’s meg­mondta nyil­ván , hogy a’ Király maga életét ’s betsüle­­tét veszedelemre tette­ ki, ’s a’ környűl-állá­­sokból azt lehet kinézni, hogy a’ Frant­o­­ké lesz’ a’ gyözödelem. A’ Király ennek a’ finséges Officérnek jó tanátsát nem hallgat­­ta­ meg. A’ vak szerentse az okosságon gyö­­zödelmeskedett.­ Az Ánglusok meg­verték a’ Frantzokat. A’ Lord ki­esett a’ Király’ kegyelméből, ’s büntetésre ítéltetett méltó­nak lenni. Ekkor ő Londonba ment, hol az ő baráti ötét, mint egy egyenes szívü em­bert, a’ ki a’ Királynak az igazat meg­ mer­­te mondani, úgy tisztelték, mert a’ hartz­­nak szerentsés ki­ menetele nem vakította úgy meg őket, hogy meg ne ismerték vol­na azt, melly igen lehetett az Anglusoknak félni a’ meg­ verettetéstől. A’ Lord elvé­gezte magában, hogy Skót­iába menjen, kül­d maga jószágában magános életet fog élni.

Next