Mindenes gyűjtemény 1-2. (Révkomárom, 1789)

2. negyed - 1789-11-21 / 15. levél

( 6 ) 12 P­a39 az Urat, mondja­ meg igazán, miképpen tud­ta magát annyira meg­győzni, hogy e’nehe­zebb és homályosabb dolgokat olvassa; holott ha ezeket meg­érteni akarjuk, elébb /nár más dolgokról kell mélyebben gondolkodnunk ? Igazán meg-mondván, felele a’ Báró, legin­kább a Vitt engemet ezeknek olvasásokra,hogy midőn mások az i­lyenekről beszé­lgetnek, ént is szóllhassak ahoz. — De valójában, jobb vol­na egészen el­hallgatni azokat, a­ me­lyek az i­lyen könyvekből elő­­­hozatnak , mintsem szóltam­ azokhoz, monda Millvitz. Csudálom, fedele a­ Báró, hogy o­ly igen veszedelmesnek ítéli ezt az Úr, én reám nézve, holott én ez­­zel csak idő­töltés, olvasás és gondolkodás végett szoktam élni. Igen is kedves Barátom, mondá Millvitz , a’ ki meg­érti azt, annak nem ártalmas annak olvasása; de a’ ki nem érti, ’s jó fundamentom­a sintsen, az csak kön­nyen kételkedni kezd, ’s el­ragadtatni hagy­ván magát , nem gondol, se az Istenbe va­ló hittel, se szíve’ csendességével , se pedig­­— talán még a’ virtusokkal is. Ezek pedig talán mind csak tsekélységek? De nézze ked­ves Barátom — el­alszik a’ tűz a’ kandallóban, én pedig fázom ; ’s úgy vélem , hogy jobb lesz’, ha meg­élesztjük a’ tüzet —. —Meny­dörgés — kiáltá a’ Báró , a’ tűzbe vetett könyv után kapván — talán meg­tébolodott kend ? .— — Le­csendesedvén osztán elméje eggy idő múlva, monda: meg­botsásson Mil­vic­.

Next