Mindenes gyűjtemény 3. (Komárom, 1790)

1790-01-13 / 4. levél

­­o­s­tt )? Lesz’ helye tanátsnak,néha pénz-zacskónak; Üres ez ? pennával szaporítsd a’ köz jót, Mert ha fösvény, ’s rest vagy , nem érsz darab taplót. Ezt gyakorta eddig elmémben forgattam , Azért köz­jót szerzö munkát nem utáltam, Keresztes, csillagos Papoké az ezüst, Az én hajlékomat czifrázza gyertya füst. A­ mellett én immár több írást ki­adtam, Eggyért még Bécsből is dícséretet kaptam. De az mind csak Deák, és Papoknak szólló, ahol­ már Magyart is, ha olvasni való. Nincs ugyan vertemnek sem­mi ékessége, Míglen vis­sza nem tér nyelvemnek épsége. O­lyat mondok néha, hogy szinte irtózik Tőle a’ jó Magyar, vagy meg­bos­szan­kodik. De illy gántsért könnyen botsánatot nyerek, Ha ki­mondom, hol én régen járok kelek: Életemet vettem közel Nagyidához , Melly név Czigányoknak most is nagy jajt okoz. Ka­ssa , Szathmár, Gyöngyös, tanuló he­lyeim , A’ hol Aludt, Szóár, voltak tanítóim,­ Kassán ismét Kisdi nagy oskolájában, Makó ’s Horváth könyvit jó kedvvel for­gattam. Nagyszombatban bújtam gyászos dék­ába, Heimét nem sokára küldtek Ausztriába. D 4 Bé­

Next