Mindenes gyűjtemény 3. (Komárom, 1790)
1790-01-13 / 4. levél
% ( 6 ) Jr 61 panaszoskodni nem hallott. Meghalt el boldogtalan férjfia 1704-ben, és éjtszaka nagy csendességben temettetett el. — Az ő egész Históriájában legkülönösebb volt ez , hogy az ő rabságának idején csak eggy híjja sem volt a’ Francia-Országi Fő-embereknek ; holott pedig az ő nagy méltóságát csak az eggy foghely igazgatójának maga viselése is eléggé megmutatta. — Mert ez önnön maga hordotta asztalára az ételt, udvarion néki ebédjénél vacsorájánál, melynek minekutánna vége lett, rá zárta az ajtót. Eggy napon metszet valamit késivel eggy ezüst tányérra, és az ablakon, midőn szinte eggy fajka ottan keresztül evezne , lehajította. A’ Halász, a’ kié a’ fajka volt, megkapta a’ tányért, és vitte a’ rabhely igazgatójának , ki is megrettenvén , kérdezi a halászt, ha olvasta é a’ mi a’ tányéron van, és ha látta é azt valaki az Ő kezében? ,, Én olvasni nem tudok, (úgysmond a’ halász ) szinte most leltem a’ tányért, és senki azt kezemben nem látta. ,, De ez elég nem volt, hanem az igazgató mind addig fogságban tartotta ötét , míg nem egészen meggyőzettetett a’ felöl, hogy a’ halász olvasni nem tud, és senki a tányért kezében nem láthatta, a’ mikor osztán ilyen szókkal bocsátotta azt el: ,, Menj el! boldog vagy , hogy soha olvasni nem írta-