Mindenes gyűjtemény 3. (Komárom, 1790)

1790-01-13 / 4. levél

XIV-dik Lajos Királynak volt Valité* re Kis-As­szonytúl (k) eggy gyermeke, a­ ki Viromanduai ( Vermandois ) Hertzegnek ne­* 2 t g­y z­é s. (c) Ki lett légyen ez a’ Kis-as­szony, meg­mondja Czirjék Mihály a’ maga érzékeny Leveleiben , mel­­lyeknek eggyike ugyan ez­é a’ Kis-as­szonyé XIV- dik Lajoshoz. Én itt csak azt a’ rövid Frant­ia é­­r­nek­et fordítom Nemzetem’ nyelvére, mellyet Pe­­lisson írt a’ Valliere nevében a’ Király­ állhatatlan­ságáról :­­ ̋ Minden e’ Világon rabja a’ romlásnak , ’S az idővel eggyü­tt járó változásnak ! A’ leg­érzékenyebb szív is nem sokára Meg­unja vólt tárgyát, ’s más színt vesz* magára. Nem bámúlt még a’ Nap örökös hívségen ! ’S nem is bámúl még jár a’ kék kerekséget ! Az állandóságnak olly Törvényi vágynak, Mellyek nem tetszenek kicsinynek­ sem nagynak Nints lánt­, a’ melly fogva tartsa a’ szíveket, Meg­untam , szerettem tegnap a’ mellyeket­ önnön magunkkal is sokszor ellenkezünk , Sokszor egymás ellen ki-kél önnön kezünk. Óh Lajos ! ez a’ mi fényedet tsonkítja , Bár fejed’ más felöl sok Laurus szorítja ! Szerettél valaha , de már más rabja Vagy ! Hajlandóságink közti különbség jaj de nagy! Szerelem ! Szerelem ! kitol mind febeme; Vettem , mind pediglen irígylett nevemet­, Allhatatosb szívet néki mért nem adtál ? Vagy tőlem is ollyat hogy meg nem tagadtál!

Next