Mindenes gyűjtemény 4. (Komárom, 1790)
1790-06-30 / 26. levél
dühösségében kirántja, Pallás, a’ melly név alatt az okosság vagy böltsesség írattatik le, megilleti az ő fejét, minthogy az emberi testnek ez a’ része az okosságnak lakó helye. E’ képpen okoskodnak az íliásnak több Énekesről is. A’ mi az Odysseát illeti, bizonyos az, hogy Horátzius úgy nézte azt, mint Allegóriái Mesét , minthogy annak sok darabjaiban befoglaltatott erköltsi tudományt megfejtegetett. Ha a’ régiségnek leg nagyobb embereit meg vizsgáljuk, a’ kik folyó beszédben írtak, mint p. o. Plútót , Xenophont és Cicerót, úgy találjuk bennek, hogy az e’ féle Meféknek adták az elsőséget. Az illyen nemű Mefék között legnevezetesebb volt az, melly úgy irja le Herkulest , mint a’ ki útazásában elő találta a* gyönyörűséget és a’ virtust. Tsinálta ezt a* Mefét Praetikus s a’ ki Socrates előtt élt, és így abban az időben, a mikor a’ helyes Bölcselkedés alig kezdette kimutatni első légárait. Mikor ez a’ Pródikus Görög Országban útazott, mindenütt ki terjesztetett kezekkel fogadták őt a’ lakosok az ő Meséjéért. Bemenvén valamelly Városba, a’ piatz’ közepén szokott megállani, ’s minekutánna a’ lakosok közzűl számosan környük vették, selszóval elmondotta nékik a’ maga elmés meséjét. Azt írja Plató a’ maga bölts Mesteréről Socratesről: h®gy mi- e a kor