Mindenes gyűjtemény 4. (Komárom, 1790)

1790-06-30 / 26. levél

dühösségében ki­rántja, Pallás, a’ melly név alatt az okosság vagy böltsesség írattatik­ le, meg­illeti az ő fejét, minthogy az emberi testnek ez a’ része az okosságnak lakó he­lye. E’ képpen okoskodnak az íliásnak több Énekesről is. A’ mi az Odysseát illeti, bi­zonyos az, hogy Horátzius úgy nézte azt, mint Allegóriái Mesét , minthogy an­nak sok darabjaiban be­foglaltatott erköltsi tudományt meg­fejtegetett. Ha a’ régiségnek leg­ nagyobb embereit meg­ vizsgáljuk, a’ kik folyó­ bes­zédben írtak, mint p. o. Plútót , Xenophont és Cicerót, úgy találjuk ben­­nek, hogy az e’ féle Mefékn­ek adták az el­­sőséget. Az illyen nemű Mefék között leg­­nevezetesebb volt az, melly úgy irja le Her­kulest , mint a’ ki útazásában elő találta a* gyönyörűséget és a’ virtust. Tsinálta ezt a* Mefét Praetikus s a’ ki Soc­rates előtt élt, és így abban az időben, a­ mikor a’ helyes Bölcselkedés alig kezdette kimutatni első légárait. Mikor ez a’ Pródikus Görög Or­­szágban útazott, mindenütt ki­ terjesztetett kezekkel fogadták őt a’ lakosok az ő Mesé­­jéért. Be­menvén valamelly Városba, a’ piatz’ közepén szokott meg­állani, ’s minek­­utánna a’ lakosok közzűl számosan környük vették, selszóval elmondotta nékik a’ ma­ga elmés meséjét. Azt írja Plató a’ ma­ga bölts Mesteréről Socratesről: h®gy mi-­­ e a kor

Next