Mindenes gyűjtemény 4. (Komárom, 1790)

1790-06-30 / 26. levél

kor a’ szokás szerént le­vették volna lábai­ról a’ vasat, az nap’, mikor már ki kellett néki végeztetni, ez a’ Bölts igen hideg vér­rel ’s tsendes elmével beszéllgetett a’ maga Tanítványinak , kik a’ tömlötzbe mentek lá­­togatására. A’ beszéllgetés közben szüntelen vakarta lába­ szárain azokat a’ seb­helyeket, mellyeket a’ bilintsek vagy vas lánt­ok okoz­tak azokon, ’s azt mondotta Plátónak és a’ több Tanítványinak, hogy igen jól élik né­ki már most vakargatni testének azokat a’ részeit, mellyek mia az előtt olly nagy fáj­dalmakat szenvedett. Ez a’ dolog alkal­­matosságot szolgáltatott néki arra, hogy be­­széllgessen velek a’ fájdalomnak és gyönyö­­rűségnek természetéről, és arról az állhata­­tosságról, mellyel ezek egymást követni szok­­ták. Ezen beszéllgetésének azt vetette titán­ná, hogy ha valamelly elmés ember a’ gyö­­nyörűségnek ’s fájdalomnak természetét eggy költött mesében elő akarná adni, kétség nél­kül olly szorossan öszve-kötné azokat, hogy lehetetlen volna az eggyiknek magát vala­melly helyben meg­mutatni, hogy a’ másik is csak hamar ne követné azt. — Mivel ezt sem­ Socrates sem­­­ látó nem cselekedte, sem pedig a’Pródikus meséje kezeinkhez nem jött, ezt a’ híjjánolságot i­lyen formán lehet ki­pótolni. — „ Két Família élt a’Világnak f el­

Next