Mindenes gyűjtemény 4. (Komárom, 1790)
1790-06-30 / 26. levél
kor a’ szokás szerént levették volna lábairól a’ vasat, az nap’, mikor már ki kellett néki végeztetni, ez a’ Bölts igen hideg vérrel ’s tsendes elmével beszéllgetett a’ maga Tanítványinak , kik a’ tömlötzbe mentek látogatására. A’ beszéllgetés közben szüntelen vakarta lába szárain azokat a’ sebhelyeket, mellyeket a’ bilintsek vagy vas lántok okoztak azokon, ’s azt mondotta Plátónak és a’ több Tanítványinak, hogy igen jól élik néki már most vakargatni testének azokat a’ részeit, mellyek mia az előtt olly nagy fájdalmakat szenvedett. Ez a’ dolog alkalmatosságot szolgáltatott néki arra, hogy beszéllgessen velek a’ fájdalomnak és gyönyörűségnek természetéről, és arról az állhatatosságról, mellyel ezek egymást követni szokták. Ezen beszéllgetésének azt vetette titánná, hogy ha valamelly elmés ember a’ gyönyörűségnek ’s fájdalomnak természetét eggy költött mesében elő akarná adni, kétség nélkül olly szorossan öszve-kötné azokat, hogy lehetetlen volna az eggyiknek magát valamelly helyben megmutatni, hogy a’ másik is csak hamar ne követné azt. — Mivel ezt sem Socrates sem látó nem cselekedte, sem pedig a’Pródikus meséje kezeinkhez nem jött, ezt a’ híjjánolságot ilyen formán lehet kipótolni. — „ Két Família élt a’Világnak f el