Mindenes gyűjtemény 4. (Komárom, 1790)

1790-06-30 / 26. levél

3› »3 33 ›3 33 33 ·» ?’ 9› 3* ?3 3» 3» 3» 33 33 3? 33 33 ‹3 33 33 33 3» 9› 3~ 3* 33 33 31 gyermekeiknek azt parantsolta, hogy men­jenek lakni a’ földre, azt ígérvén nékik, hogy az ő tulajdon örökségekké teszi azt, tsak hogy igazán osztozzanak­ meg rajta. — E’ szerént a’ Gyönyörűség és a’ Fáj­dalom a’ földre jővén, lakni, eggy aka­rattal abban eggyeztek­ meg, hogy az el­ső igazgassa az Ufókat, a’ másik pedig a’ Gonoszokon uralkodjon. De minekután­­na sórra vizsgálták volna az embereket, a’ kiket elöl utói találtak, azon kezdet­tek bámulni, hogy mind a’ ketten min­­denik emberhez jussokat tarthatták; mert a’ mit még az­­ első lakó helyekben fó­lia se­m láttak , azt kellett itt tsudá’kozás­­sv al tapasztalniok , hogy eggiv sém vóltelly bűnös ember , a’ kiben valami jó m­iné­­m­üs­g ne lett volna, ellenben pedig, eggy­em volt olly virtusos és kegyes ember, a’ kinek valami hibát szemére vetni ne le­hetett volna. Szorosabb számadásra fog­van azért a’ dolgot, úgy találták , hogy a’ leg­bűnösebb embernek is, leg­alább eggy századik részét bírhatja a’ GijönyÖ­­VÜség , a’ Fájdalom ellenben a’ leg­virtu­­lo­abb ’s leg­kegyesebb embernek is leg­alább két harmad részét magáénak tart­hatja. Mennél több több vizsgálódáso­­kat tettek, annál inkább altal­ látták, hogy az ő Or&áglafoknak határa felette fok ver* len*

Next