Ellenzék, 1911 (10. évfolyam, 2-151. szám)

1911-01-05 / 2. szám

új évtized. Az újév nem vallási legendák, histó­riai események emlékére szentelt ünnep. Nem a szabadon csapongó emberi fantázia szüleménye. Hanem egy fenséges és nagy­szerű határkő, amit a pozitív asztronómiai tudomány állapított meg. Időtartama szigo­rúan órákhoz, percekhez és másodpercek­hez köt bennünket. Ebből kitérni nem lehet. A felfoghatatlan, beláthatatlan nagy világűrben jelenti ez azt a pillanatot, ami­kor a parányi kis Föld a Nap körüli forgásá­ban visszatér ahhoz a ponthoz, ahonnan egy emberi „év“ előtt elindult. Bizony, alig felfogható, hogy míg e sártekén pezsgődurrogással, meleg szobá­ban köszöntjük az új évet, azalatt, mintha egy mérhetetlen szalonkocsiban ülnénk, befut a világűr pályaudvarába az expressz­­nél ezerszeresen szédületesebb gyorsaság­gal repülő Föld, kétezermillió utasával, hogy megállás nélkül folytassa káprázatos útját. Ezt köszöntjük az új évben. Ezt az új utat. És mi ez a Föld a világűrben ? Kisebb parány, mint az a homokszem, amit a Szaharán elfúj a szél. És mi ezen a Földön egy kis ország? Mi ebben egy király? Mi ebben egy dölyfös, elbizakodott kényur, aki csökönyösen befogja a fülét a leigá­­zott népmilliók jajszava, siralma és könyör­gése előtt? Ezeket kellene elgondolnia azoknak, akiktől reményteljesebb, boldogabb, szebb új világutazást vár sok millió ember. Akik­nek egy szavától, egy pillantásától, egy bölcs és becsületes magukbaszállásától függene csupán, hogy a saját parányi voltukat belátva, megosztanák röpke életük nemesebb tulajdonságait embertársaikkal is. A kis magyar földön egy évtizedes határkőhöz érkeztünk. Olyan semmik va­gyunk az asztronómiai számvetések nagy arányaiban és nekünk ez a kis föld mégis egy egész világ. Benne pedig csak csekély egy év is, amelyet most megfutottunk, inni 1­ 0 nagy idő ! Hát még egy évtized, amely őst zárult, hogy új évtizedbe­­ lépjünk ! Mek­i változás! Mennyi csalódás! Mennyi mzeti keserűség! A kiegyezés óta hasisan epekedünk nemzeti ideál­­jainkértKormány jött kormány után és egyre jóan-jobban a bécsi hatalom vak eszközét sülyedt. A nemzet pedig sorvadt, tespedt csak szegénysége nőtt és lett immár ciselhetetlenné. A leégett évtized a legkeserűbb csa­lódások korszaka volt. Csalódott benne mindenk a szegények milliói, a hatal­masok, uralmon levők és az uralomról lemaradt. A lezgett 10 év hozta meg a ma­gyar mzetnek azt a meglepő politikai fordulat, hogy a küzdő ellenzék jutott hatalom. Azok a reményteljes vezérek, akik nezeti függetlenségről szónokoltak, Rákóczi s Kossuth lobogójára esküdtek, a népuniók jólétére tettek szent fogadal­makat ,az önálló, szabadon ug­y­ Magyar­ország­­szavát írták kuruc s zászlóikra. És­­ a zászló is letört a bécsi mo­loch memésztó, félelmes és kérlelhetlen nagyság felött. Letört az ellenzék, szét­­foszlottak az illúziók és kezdődött éleiről a nagy ázás a nemzet teljes örvénybe sodrása ló. Ma somoru politikai kilátásokkal re­pülünk­­ 1911-iki esztendőbe. A trónról rideg, kietelődző szavak áradnak felénk. A koronghatalom pedig szolgalelkűen görnyedt, egyedül arra fogadkozva, hogy e kiz­art országnak kész ama felső parancsa lenyúzni még a bőrét is, ha kell. Csakgy táplálhat bennünket, e vigasz­talan ül a küszöbén, a szenvedő nép­milliók esetlen vigasza, barátja, egyedüli biztatója a remény. Remigteljesen fohászkodunk a G­ond­­viselésbe, bízva, hogy elhoz a nemzetnek egy szer boldogabb évtizedet, mely meg­szabadít mnnünket ettől a nagy kálvária­járástól, melyen az elmúlt évtzed ker­gette keretül e sokat szenvedett nemzetet. Induljak neki boldogabb jövő remé­nyében a 1911-iki uj esztendőnek és a vére kezdte uj évtizednek ! — Bizony Ákos ünneplése. Bizony Ákos orsz. képviselő kedden jelent meg először a Házban, ahol pártkülönbség nélkül rendkívül melegen fogadták. A „Budapest“ erről a követ­kezőkben emlékezik meg: Tíznapos pihenés után, amely alatt a semmittevés fáradalmaiból tért magához a Ház, megint összegyűltek hon­atyáink, hogy tovább folytassák azt, amit meg­kezdtek az elmúlt esztendőben. Amíg napi­rendre nem került a sor, még csak megjárta. Új, eddig nem látott arcok jelentek meg a szokatlanul tömött padsorokban. Közöttük volt Bizony Ákos, Miskolcz északi kerületének most újra megválasztott Kossuth-párti képviselője, akit nemcsak elvbarátai, de politikai ellenfelei közül is sokan megéljeneztek. ^ 4 Előfizetési árak : Felelős szerkesztő : Helyben: Egész évre . 10 K Vidéken: Egész évre 12 K SASSY CSABA Pél évre . . 5 K Fél évre . . 6­­ K Negyed évre 2*60 K Negyed évre 3'— K Laptulajdonos: Egyes szám ára 8 fillér. — Kapható minden hirlapelárusitónál. SZELÉNYI LAJOS JUl tJle /cJh&lKf. E&hf éí f t­.­­ Miskolcz, 1911. . évfolyam, 2. sz. Csütörtök, január 5. ELLENZÉK A MISKOLCZI FÜGGETLENSÉG ÉS NEGYVENNYOLCAS PÁRT HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Széchenyi­ utca 36. SZELÉNYI ÉS TÁRSA nyomdája Az­­Ellenzék­ megjelenik hetenként háromszor: hétfőn, szerdán és pénteken este. Hétről-h­étre. Miskolcz, 1911 január 2. — Csókolom a kezét asszonyom. Mindenek­előtt boldog újévet kívánok! . . . — Hasonló esetem van. — ... Azután pedig engedje meg, hogy meggratuláljam a pénteki választás eredmé­nyéért. Maga annyira érdeklődött, annyira szívvel-lélekkel részt vett az izgalmakban, hogy ezt megérdemli. Rászolgált a gratulációra. — Köszönöm. Elfogadom. Ez aztán ered­mény volt. Bizonyára azok örültek ennek a legjobban, akik Bizony Á.-ra szavaztak. Hogy drukkoltunk egész nap a győzelemért. Hát maga miket jegyzett fel a választás történe­téből ? — Semmit, asszonyom. Az izgalmak any­­nyira lekötötték az érdeklődésemet, hogy nem jutott időm jegyezgetni. Délután már három órától állandóan a választási helyiségben tar­tózkodtam. A tekintetem helyeslően integetett az alelnöknek, Korniczkynek, akinek csaknem minden elnöki működése ebben a pár szóban merült ki: — Tessék kérem feltenni a kalapját, mert itt hideg van. — Ha történetesen valaki levett kalappal lépett az asztalhoz, Korniczky nyomban figyel­meztette a meghűlés eshetőségére és ennek következményeire s nem mulasztotta volna el egyetlen esetben sem megtenni a fent idézett figyelmeztetést. 1­8e«° Hárem ,át Giardinettet Halat nincsen nekem párom. Róf­a Béla üzlete Miskolcz, Horváth- és Kazinczy-utca sarok. Sonkát, giardinettet díszít jutányos­an.

Next